Bár talán az idén már nem kell számolnunk több kánikulával, amikor igazán jól esik a hűsítő, savanykás leves, azért bármikor jól jöhet egy pár perc alatt elkészíthető, alakbarát, frissítő étel receptje. Összetételre sokaknak talán a görögök tzatzikijét idézheti (más formában, kis kaporral megbolondítva), az elkészítés könnyedsége miatt pedig többek között a litvánok céklára építő hideg šaltibarščiai levese juthat róla eszünkbe. Egy biztos: a bolgároknál nincsen nyár tarator nélkül – mutatjuk az autentikus receptet!

Az egyik legismertebb olasz desszert, amelyet nem nehéz elkészíteni, pár alapanyag kell csak hozzá, ráadásul jól is esik a nyári melegben. Ünnepelhetjük vele a friss foci Eb-győztes olaszokat, de csak úgy, magunkat, vagy családunkat is meglephetjük ezzel a könnyű, olasz édességgel, azaz dolcéval, amelynek története magyar szálat is tartalmaz.

A hónapban ezúttal egy egyszerűbb, talán kevésbé ismert olasz ételt mutatunk be a ráérős főzés, a slow food jegyében. A rizottó al cavolfiore hagyományos olasz rizottófajta, amelynek fő összetevője és ízesítője a friss idényzöldség, a karfiol. Kerül bele emellett valamilyen klasszikus rizottórizs – például carnaroli vagy arborio –, csirke- vagy zöldségalaplé, fehérbor, fokhagyma, petrezselyem, vaj, olívaolaj, só, bors és reszelt parmezán.

Bár a tavasz kis késésben van itthon, lassan megjelenik a piacokon az idei, friss spárga. Az áprilisi zöld hónaphoz igazodva (egyetek szezonálisat!) mi is idényjellegű élelmiszerhez ajánlunk most receptet, ezúttal Németországból. Azon belül is a baden-württembergi „spárgaháromszögből”, Schwetzingenből, amelyet a spárga fővárosának is szoktak nevezni, és ahol már javában tart a Spargelzeit, a finom zöldség szezonja.

Minden országnak megvan az a süteménye, amelyet gyerekkora óta ismer és szeret, a családi recept generációkon keresztül öröklődik, szerte az országban cukrászdákban és boltokban is találkozhatunk vele, elkészítéséről sok ezer különböző recept létezik, de arról rendre heves viták bontakoznak ki. A horvátoknak az egyik ilyen a hatlapos, csokikrémes mađarica, azaz a „magyar lány”, amelyet itthon ugyan nem ismerünk, de magyar származására számos elképzelés létezik.

Házibulik, családi összejövetelek, konferenciák állandó résztvevője, és szinte minden disznóvágáson is találkozhatunk vele: a tepertővel zsírossá és így tartóssá tett pogácsa évszázadok óta nagy kedvenc Magyarországon. Ez volt az első magyar ételkülönlegesség, amelyet az EU felvett hagyományos különleges termékek (HKT) listájára, még 2013-ban. Ez a recept képviseli Magyarországot a tízéves szülinapunkra készített ingyenesen letölthető e-recepteskönyvünkben is.

Írország legismertebb péksüteménye a szódás kenyér. Nevét az elkészítéséhez szükséges szódabikarbónáról kapta, ami a tészta lazítását szolgálja. Sem kovászt, sem élesztőt nem tesznek bele, így nem kell órákat pihentetni és hosszan dagasztani – sütéssel együtt egy óra alatt megvan. Az íreket eredetileg a kényszerűség vezette a szódakenyér felé, de mára nemzeti büszkeségük része. Mivel könnyű elkészíteni, a pandémia kényszerű karanténideje – és az élesztőínség – alatt világszerte sokmillióan megismerték és megszerették.

Ha bajor ételkülönlegességet kell mondani, valószínűleg a legtöbbeknek beugrik a perec (esetleg a fehérkolbász, az édesmustár vagy a húskenyér), de különleges, 19. század közepéig visszanyúló történetét talán kevesebben ismerik. A történetben a jónevű Anton Nepomuk Pfannenbrenner (tükörfordításban „Serpenyőégető”) mellett fontos szerepet játszanak dél-német kolostorok, imára kulcsolt kezek és egy véletlenségből ételkészítéshez használt lúgos tisztitószer. A hónap receptjeként ezúttal a „süssünk EUR-Lexből” rovatunkban az uniós oltalom alatt álló bajor perecet mutatjuk be, amellyel egyúttal a német soros elnökségtől is búcsúzunk.