Nem egyszerű szakma a tolmácsoké és fordítóké – de aki e kettő közül választ magának hivatást, annak a sok munka mellett számtalan élményben lehet része – ahogy azt egy korábbi beszélgetésünkben is hallhattuk a szakma legnagyobbjaitól. Aki erre a pályára lép, annak az Európai Unió kitűnő terepet biztosít. Az EU ugyanis a maga jelenleg 27 tagállamával, 23 hivatalos nyelvével nagy hangsúlyt fektet működésének átláthatóságra, nyilvánosságára, az uniós dokumentumok hozzáférhetőségére , valamint a tagállamok kultúrájának, nemzeti karakterének, nyelvi sokszínűségének védelmére. Az EU biztosítja, hogy valamennyi uniós polgárnak joga van saját nyelvén kommunikálni az EU intézményeivel – így érthető, hogy jó fordítókra és tolmácsokra mindig szükség lesz az EU-nál.
Az EU-ban jelenleg 506 (23x22) lehetséges nyelvi kombináció létezik – a Bizottság fordítást koordináló főigazgatóságán jelenleg közel 2500 teljes állású fordító dolgozik (nem számítva a szerződéses, külsős munkatársakat), akik 2010-ben összesen közel 1,9 millió oldal szöveget fordítottak le valamelyik uniós nyelvről egy másikra. A világon a legtöbb tolmácsot és fordítót pedig – személyzetének kb. egyharmadát – az Európai Parlament foglalkoztatja. A parlamenti dokumentumok kivétel nélkül megjelennek ugyanis az EU minden hivatalos nyelvén, továbbá valamennyi képviselőnek jogában áll, hogy az általa választott hivatalos nyelven szólaljon fel. (Ez természetesen költségekkel is jár: az uniós intézmények évente összesen mintegy 1 milliárd eurót költenek fordításra és tolmácsolásra, amely az uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át jelenti; vagyis egy lakosra vetítve kicsit több mint 2 eurót.)
Egy jó tolmácsnak vagy fordítónak nemcsak naprakész, magabiztos nyelvtudásra és jó kommunikációs készségre van szüksége, de számos egyéb készségre is. A fordítónak nagyon jól kell tudnia fogalmazni, emellett alaposnak és pontosnak is kell lennie, hogy hű maradhasson az eredeti szöveghez. Továbbá rendszeresen el kell mélyednie egy-egy szakterületen,hiszen a fordítás során ismernie kell a szakkifejezéseket, pontosan értenie a szakszöveget. Egy jó tolmácsnak hatásos előadónak is kell lennie, nem árt, ha járatos a számítástechnikában, a keresőprogramok és eszközök használatában, emellett kitűnő intuitív és diplomácia képességgel is kell rendelkeznie. Az uniós intézményekben dolgozó fordítók felsőfokú végzettséggel – és nem feltétlenül fordítói vagy tolmácsi képesítéssel – rendelkeznek, és több uniós nyelvet beszélnek nagyon magas szinten. Európában ugyanakkor természetesen több helyen oktatnak mester szinten fordítókat és tolmácsokat. A nyelvekkel foglalkozó munkatársakat az uniós intézményekben számos eszköz segíti, például az Euramis nevű fordításai memóriatár, vagy az uniós szakszavakat minden hivatalos nyelven tartalmazó IATE. A Bizottság már 1976 óta használ gépi fordítást is, amely a Google fordítójához hasonló módon azonnali nyersfordítást képes generálni.
Az uniós fordítókat – mint minden más bizottsági alkalmazottat – nyílt versenyvizsga útján toborozzák, amelyet egy-egy adott nyelv esetén szerveznek meg, kb. háromévente (érdemes követni az aktuális kiírásokat az EPSO oldalán). A versenyvizsga nagyjából 5-9 hónapot vesz igénybe, és tartalmaz egy számítógépes előválogató tesztet, fordítási feladatokat az első nyelvre, illetve utolsó körben egy több részből álló tesztet az értékelő központban (assessment center). Emellett az uniós intézmények – mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament – szakmai gyakorlatokat is kínál fiatal fordítók és tolmácsok számára.
Az uniós intézmények többnyelvűségével, fordítási és tolmácsolási tevékenységével kapcsolatban további információ a poszt hiperlinkeire kattintva olvasható. (Illusztráció: Európai Parlament)
Mérő László előadásait hallgatni mindig élvezet – igazából teljesen mindegy, hogy a tudás alapú társadalom, vagy Extremisztán és Középszerisztán a téma (mindkettőről hallhattunk péntek este), a hallgatóság úgyis tudja, hogy nem fog csalódni, ha Mérőt hallgat. Így volt ez tegnap, a Kutatók Éjszakáján is, ahol Mérő tanár úr előadásán a "csillárról is lógtak” az emberek. Ezúttal nemcsak a tudás alapú társadalomról tudtunk meg többet, de Casanovának is egy eddig talán kevésbé ismert oldalát is megismerhettük, valamint megtudtuk azt is, hogy csak sok álmodozó segítségével lehetünk a válság utáni helyzet nyertesei.
Mérő előadásában abból az alapfelvetésből indult ki, hogy a mai világban az emberiség fele meg tudja termelni akár 10 milliárd ember számára is mindazt, ami közvetlenül az élethez kell (élelem, lakhatás, ruha, közlekedés, oktatás, gyógyítás, stb.), így az emberiség másik fele másképp, másban fogja megtermelni a hozzáadott értékét. Egyes kutatások szerint hamarosan akár a GDP 50%-át is elérhetik azok az ágazatok, amelyek nélkül ugyan lehet élni, de termékeik boldogabbá teszik az embereket – a modern gazdaságokban erre épül a játékipar, a szórakoztatóipar (Hollywood), miközben a CSR (társadalmi felelősségvállalás) is egyre inkább standard üzleti tevékenységgé válik – jelenleg a „boldogságbiznisz" kiteljesedésének lehetünk szemtanúi.
A boldogságkutatások eredményeképp az emberi boldogság három fő komponense rajzolódott ki: a pozitív érzelmek (aki szeretetben él, az mindig boldogabb), a tartalmas élet (boldoggá teszi az is, ha valamilyen magasabb eszme szolgálatában cselekszünk – legyen az vallás vagy épp környezetvédelem), és az elmélyült cselekvés, más néven flow (horgászattól a kutatáson át a sakkozásig). Ezek mindegyike önmagában is teljes értékű boldogsághoz, de az emberek általában igyekeznek e három komponensből valamennyit megélni, azaz mindenki más-más boldogságportfóliót alakít ki, azaz minden ember másképp boldog.
Mérő szerint a tudás alapú társadalom egyik fontos jelensége, hogy a kor fontos üzleti gondolkodói a boldogság-portfóliók különböző elemeit hozzák létre. Így volt ezzel Steve Jobs, az Apple nemrég elhunyt vezetője, aki az érintőképernyő használatával forradalmasította az okostelefonokat, vagy Bill Gates, akinek köszönhetően szinte nincs olyan munkahely vagy otthon, ahol ne lennének Microsoft termékek, de ilyen volt Casanova is. Casanova nem a női szívek meghódítójaként került ebbe a sorba, hanem a francia királyi lottó megszervezőjeként: Mérő szerint a női szívek elcsábításakor is használt tudását nagyon ügyesen konvertálta egy másik területre, és erős meggyőzőképességével sikerült az embereket rávenni a lottószelvények megvásárlására, amelynek köszönhetően élete végéig gazdag emberként udvarolhatott a hölgyeknek.
A mai kor társadalmában – amit nevezhetünk tudás alapú társadalomnak – kulcsszerepe van tehát ezeknek az üzleti gondolkodóknak. Közös jellemzőjük, hogy „intellektuális kalandorok”, álmodozók; jöhetnek az élet bármelyik területéről (nem feltétlenül gazdasági vagy műszaki tanulmányok területéről), tudásukat elsősorban az „életben” és nem iskolapadokban szerzik; valamint az, hogy nem tudják ma megmondani, mit fognak holnap kitalálni, de minden helyzetben képesek valami érdekes ötlettel az üzlet menetét új irányba fordítani.
Mérő szerint azok az országok lesznek a válság utáni helyzet nyertesei, amelyek a legjobb üzleti gondolkodókat és őket kiszolgálni képes szakembereket tudják csatasorba állítani. Ezért nagyon fontos, hogy minél több álmodozót képezzünk, mert ők a fejlődés motorjai. Mérő szerint ugyanakkor nem mindegy, hogy ez hogyan történik: a tudás alapú társadalom sikeréhez szerinte nem a szakma, a megszerzett tudás az alapvető fontosságú, hanem a tudás konvertálásának képessége. Ezért fontos, hogy az oktatásban egyre nagyobb hangsúlyt kapjon az ilyen készségek fejlesztése, valamint ugyanilyen fontosnak tartja az egész életen át tartó tanulást is, amely frázis talán a végletekig elcsépelt, de a mai világban mindenképpen szükséges a sikerhez.
A siker kulcsa tehát az álmodozás – álmodozók, kalandorok, hajrá! :-)
Az eseményről további képek találhatók Flickr oldalunkon.
Ma Európában a pontos, műholdas helyzet-meghatározáshoz mindenki GPS-koordinátákat használ. De talán hamarosan eljön az az idő, amikor ez a mondat sem hangzik majd furcsán: „Adja meg a pontos Galileo-koordinátákat”. Az „európai GPS”, a Galileo a jelenlegi tervek szerint 2014-től szabadon elérhető lesz mindenki számára, amely egyéb előnyei mellett a GPS-nél sokkal pontosabb meghatározást tesz majd lehetővé.
Mindennapi életünk során számtalan esetben élvezzük a műholdas navigáció előnyeit – még ha nem is feltétlenül tudunk róla. A legtöbben talán az autós navigációs rendszerekben találkoznak vele, de a repülésirányításban, a vízi közlekedésben, a vasúti közlekedésirányítási rendszereknél, valamint precíziós mezőgazdasági alkalmazásoknál vagy időjárás-előrejelzésben is felbecsülhetetlen segítséget jelent. A látássérültek és Alzheimer-kórban szenvedők is nagy hasznát veszik. Mindemellett számos egyéb alapvető szolgáltatás – mint például a kutató-mentő szolgáltatások, a biztonságosabb banki műveletek, az áramszolgáltatások – szintén nagy mértékben rá vannak utalva a műholdas navigációs technológiákra.
Európában és Magyarországon nagyon sokan azonosítják a műholdas navigációt az amerikai GPS-szel, amely szolgáltatás jelenleg szabadon elérhető és használható bárki számára. A GPS mellett azonban létezik egy másik navigációs rendszer is, az orosz GLONASSZ . Mindkettőt a hadsereg fejlesztette ki még a hidegháború alatt, elsősorban katonai célokra, és ennek megfelelően mindkettő jelenleg is katonai felügyelet alatt működik. Ahogy egyre több rendszer épült ezen helymeghatározó rendszerekre – Európában a GPS-re –, az európai döntéshozók a kilencvenes években úgy határoztak, hogy létrehozzák a saját műholdas navigációs rendszerüket, amely nincsen ráutalva az amerikai vagy orosz műholdakra, így a létező rendszerektől függetlenül is képes működni. Ez a kezdeményezés az Európai Bizottság által indított és az Európai Űrügynökséggel közösen kifejlesztett GALILEO program, amely a GPS-szel együttműködve segíti majd a tájékozódást az európaiak számára. Az európai polgári ellenőrzés alatt álló Galileo bizonyos szempontból a létező két rendszer versenytársa, de azokkal kompatibilis, illetve néhány szolgáltatás tekintetében interoperábilis, mindenesetre független tőlük. A függetlenség mellett a Galileo előnye többek között a minden korábbinál nagyobb pontosság lesz – a GPS 5-10 méteres pontosságával szemben akár egyméteres pontossággal is meg tudja majd állapítani a pontos helyzetet. Emellett a mostani rendszereknél megbízhatóbb is lesz. Egyrészt a navigációs jelek más rendszerek állapotától függetlenül elérhetők lesznek, másrészt teljes lefedettséget biztosít majd, így magasan fekvő területeken, hegyekben, vagy Európa északi részein is a jelenleginél megbízhatóbban működik majd.
A Galileo program két részből áll: az EGNOS (európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás), amely tulajdonképpen az amerikai GPS-t pontosító európai műholdas rendszer. Ezt nevezik a Galileo előfutárának is, amely már 2009 óta működik, Európa-szerte díjmentesen helymeghatározási adatokat küld bármely EGNOS-jelek vételére alkalmas GPS-re. Az EGNOS mindössze három műholdból áll, amelyek több mint 40 földi állomással állnak összeköttetésben.
Amint létrejön a 30 műholdból és az ehhez kapcsolódó földi irányító infrastruktúra összességéből álló Galileo, egy önálló, az eddigieknél sokkal jobb minőségű szignálokat biztosító rendszer lesz. A jelenlegi tervek szerint a Galileo 2014-től egy 18 műholdból álló alapkonstellációval három kezdő szolgáltatást fog nyújtani: díjmentesen elérhető ún. nyílt szolgáltatást (1), az ún. hatóságilag szabályozott szolgáltatást (2) (PRS – ez arra szolgál, hogy a legfontosabb szolgáltatások, mint pl. a rendőrség vagy a mentőszolgálat válság idején is működjenek), valamint 3) az ún. kutató-mentő szolgáltatást (3) (vészhelyzet esetén, ha pl. egy tengerész eltűnt a tengeren). Ezeket később további szolgáltatások követik, többek között egy nagyobb pontosságú, hitelesített adatokat alkalmazó kereskedelmi szolgáltatás, illetve az életvédelem szempontjából kritikus alkalmazásokra épülő életbiztonsági szolgáltatás. A teljes rendszer 30 fellőtt műholdból, 2 szükség esetén a pályán lévő műholdak helyettesítésére használható két földi műholdból, európai irányító központokból, és a Föld különböző pontjain elhelyezkedő érzékelő- és sugárnyaláb-fellövő állomások hálózatából fog állni.
A Galileo rendszer felállítása folyamatosan zajlik – a tervezett 30 műhold közül tavaly októberben pályára állították az első kettőt (a Nataliát és a Thijst), amelyeket folyamatosan követnek az új műholdak, a tervek szerint 2015 végére összesen 26 műhold kerül pályára. A következő két műholdat – amelyek az első kettőhöz hasonlóan két EU-tagállam egy-egy kisiskolásáról kapja majd a nevét – közel egy hónap múlva, 2012. október 10-én lövik majd fel a Francia Guyana-i Kourouból. Ezt követően negyedévente két-két műhold fellövését tervezik.
A kilencvenes évek óta sok kritika érte a Galileo programot. Elhúzódott a program beindítása is, sokan feleslegesnek tartották a már létező műholdas navigációs rendszerek mellett, és nagyon nehéz volt megállapodni a finanszírozásáról, illetve magántőke-befektetőket bevonni a felállításába. Mindezt csak tetézte a gazdasági válság. A program viszont, ha döcögősen is, de beindult, és 2014-től mindenki számára érzékelhető előnyöket biztosít majd. Számítások szerint a Galileo a közvetlen pozitív hatások mellett (függetlenség, megbízhatóság, nagyobb pontosság) áttételesen húsz év alatt közel 60-90 milliárd euróval járulhat hozzá az európai gazdaság növekedéséhez. A Galileo programnak emellett fontos szerepe van abban, hogy segít megőrizni Európa technológiai függetlenségét, és segítségével „versenyben marad” egy stratégailag nagyon fontos iparágban, amely egyre inkább kritikus fontosságú válik olyan területeken, mint például a villamosenergia-elosztási és távközlési hálózatok.
A program tehát „sínen van”, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy milyen koordinátákat adunk majd meg mondjuk öt év múlva.
1. illusztráció: ESA
2. illusztráció: a Galileo rajzverseny magyarországi győztese, Lisa rajza
Közhely, hogy az információs társadalom korában élünk, a mai világban az egyik legfontosabb érték az információ, a tudás, amely egyben a fejlődés motorja is. Az a társadalom, amely nem fektet elegendő figyelmet (és pénzt) a tudás gondozásába, nem lehet versenyképes, és lemarad – ez pedig számos gazdasági és társadalmi problémát okoz, és kemény következményekkel jár az egyes emberek életében is. Az Európai Unió döntéshozói ezt jó ideje felismerték, és számos kezdeményezéssel, programmal igyekeznek elősegíteni azt, hogy az EU a világ élvonalában legyen képzettség, a tudományos teljesítmények, valamint a kutatás-fejlesztés területén. Már az EU előző hosszú távú gazdasági terve, a Lisszaboni Stratégia 2000-es megfogalmazásakor is kiemelt célként fogalmazták meg a tudásalapú gazdaság létrehozását, amely cél a jelenlegi, Európa 2020-as stratégiában is prioritásként szerepel.
Az EU egyik legfontosabb hosszú távú célja az Európa 2020 alapján az „intelligens növekedés” beindítása, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása. Ehhez a következők szükségesek: az oktatás minőségének javítása, a kutatási teljesítmények fokozása, az innováció és tudástranszfer népszerűsítése, az információs és kommunikációs technológiák teljes körű alkalmazása, valamint annak biztosítása, hogy az újító ötletekből olyan új termékek és szolgáltatások szülessenek, amelyek segítenek a növekedés és minőségi munkahelyek megteremtésében és a társadalmi kihívások kezelésében.
Kihívások és uniós válaszok
Ha mindezeket a területeket végignézzük, van még mit behoznia az EU-nak: innováció területén például még jelentősen elmaradunk az USA vagy Japán mögött. Míg a kutatás-fejlesztésre szánt kiadások a tagállamokban átlagosan nem érik el a GDP 2%-át, addig ez az arány az USA-ban 2,6%, Japánban pedig 3,4%. Európában viszonylag kevesebb csúcstechnológiai cég van jelen, és a K+F beruházásokban alacsony a magánszektor részvétele. Mindezen problémákat az „Innovatív Unió” kezdeményezés keretében igyekszik orvosolni az EU, amely többek között célul tűzte ki a vállalkozások innovációs keretfeltételeinek javítását (pl. egységes uniós szabadalom létrehozásával, a szerzői jogokra és védjegyekre vonatkozó szabályok modernizálásával), európai innovációs partnerségek indítását, ún. „tudáspartnerségek” ösztönzését, a természettudományos diplomák arányának növelését, vagy épp a magánszektor K+F-es beruházási kedvének javítását.
A képzés is szoros összefüggésben áll az EU teljesítőképességével. A vezető gazdasági hatalmakkal összehasonlítva a kontinensen jóval kevesebb a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal, a világ legjobb egyetemei között nagyon kevés az európai, de alacsonyabb szinten sem büszkélkedhetnek az európai diákok kimagasló olvasási és szövegértési készségekkel. A képzéssel kapcsolatos uniós célkitűzéseket a „Mozgásban az Ifjúság” kezdeményezés foglalja össze, amelynek célja, hogy hogy a tudás és a tőke kombinálása, illetve a diák- és gyakornoki mobilitás ösztönzése révén növelje Európa felsőoktatási intézményeinek teljesítményét és nemzetközi vonzerejét, Unió-szerte javítsa az oktatás és képzés valamennyi szintjének minőségét, valamint javítsa a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeit. Mindebbe beletartozik az uniós ifjúsági mobilitási programok (pl. Erasmus) integrálása és fejlesztése, a nem formális tanulás elismerése, vagy épp a fiatalok vállalkozó kedvének növelése.
Harmadik terület, amelyen konkrét célokat fogalmazott meg az EU a versenyképesség növelése érdekében, a digitális technológia: Európa még nem aknázza ki maximálisan a digitális társadalomban rejlő gazdasági és társadalmi lehetőségeket, van még mit fejlesztenie a nagysebességű internet használata terén is, amely pozitívan hathat az EU innovációs képességére, a tudás online terjesztésére és az áruk és szolgáltatások online forgalmazására is. Az EU célja, hogy az „Európai digitális menetrend” keretében javítsa az európai polgárok internet-hozzáférését pl. a digitális jártasság és hozzáférhetőség támogatására irányuló intézkedések révén (cél, hogy az EU-ban 2013-ig mindenki rendelkezzen szélessávú internet-hozzáféréssel). Emellett intézkedéseket tesz azért, hogy stabil jogi keretet hozzon létre a nagy sebességű internetes infrastruktúrába és a kapcsolódó szolgáltatásokba való beruházásoknak valamennyi gazdasági ágban, vagy hogy elősegítse a hozzáférhető, modern online szolgáltatások (pl. e-ügyintézés, online egészségügy, intelligens otthon, digitális készségek, biztonság) bevezetését.
A sikerhez természetesen nem elég, ha csak az Unió cselekszik, és a legtöbb területen nincs is közvetlen szerepe, mindössze keretprogramokat alkothat, és koordinálhatja, támogathatja a tagállami erőfeszítéseket. Ahhoz, hogy a tudás alapú gazdaság mind jobban kiteljesedjen az EU országaiban, rengeteg a tennivaló nemzeti, regionális szinten is, de nem szabad alábecsülni a civil társadalom szerepét sem. Kétségtelen, hogy a válságból való kilábalásban csak az segíthet, ha Európa tovább halad ezen az úton – az út még hosszú, de az irány biztos.
A tudomány és a tudás Európája játssza a főszerepet szeptember végi rendezvényünkön, a Kutatók éjszakáján is, ahol nemcsak Mérő László lesz vendégünk, de megtudhatjátok a legsikeresebb magyar startupok vezetőitől, hogy hogyan lesz egy jó ötletből európai- vagy világsiker. Szeretettel várunk mindenkit!
Jelen posztunk csak egy rövid összefoglalója annak, hogy mit tesz az EU a tudás alapú társadalom megteremtése érdekében. Érdemes a cikk hiperlinkeit, valamint az Europa 2020 hivatalos oldalát tanulmányozni, ahol részletes információt találtok valamennyi kezdeményezésről, eddigi eredményekről, tagállami célkitűzésekről.