eiffel-tower-3349075_960_720.jpgAz elhatározás nem elég: ahhoz, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek a klímavédelem területén, nemzetközi összefogás, jövőbe mutató kezdeményezések és kutatások mellett jelentős pénzügyi segítségre is szükség van. Nemzetközi szervezetek, államok erőfeszítései mellett pedig a magántőkét is be kell vonni a megvalósításba – erre vannak jó példák Európában és a világ más részein is.

Több mint két éve, 2015 decemberében sikerült tető alá hozni az éghajlatvédelem szempontjából fordulópontot jelentő párizsi klímaegyezményt. A világ országai ekkor jogilag kötelező erejű megállapodást fogadtak el az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentéséről. Az EU – amely élen jár a klímavédelmi erőfeszítésekben – vállalta, hogy kibocsátását 2030-ig 40 százalékkal csökkenti a 1990-es szinthez képest.

Azóta a világ 170 országa ratifikálta az egyezményt és tett vállalásokat a cél érdekében. A kibocsátás jelentős részéért felelős Egyesült Államok kormánya ugyanakkor – a klímaszkeptikus Trump elnök vezetésével – tavaly nyáron írásban értesítette az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ) a párizsi klímaegyezményből történő kilépési szándékáról. Az USA egyoldalú lépése nemcsak rossz üzenetet jelentett az együttműködőknek, de a klímavédelmi erőfeszítések finanszírozása szempontjából is hatalmas visszaesést hozott. A klímavédelmi intézkedésekért ugyanakkor nemcsak az államok felelősek – a zöldre váltást magántőke és magánberuházások nélkül lehetetlen megvalósítani. Ez a téma, a klímafinanszírozás került előtérbe a párizsi klímacsúcs kétéves évfordulóján, december 12-én megrendezett „Egy Bolygó” (One planet) című párizsi konferencián, ahogy Emmanuel Macron francia elnök vezetésével a világ ötven országa tekintette át a klímafinanszírozás lehetőségeit.

A találkozón – ahol a világ 50 országa mellett képviseltette magát az ENSZ, a Világbank-csoport, az OECD, az EU és vállalati szektor is – számos jó példát mutattak be a világ minden részéről, eredményes helyi és globális klímavédelmi kezdeményezésekről. Ezen projektek többsége vegyes pénzügyi támogatással valósult meg, nemzetközi szervezetek, államok, magánvállalatok vagy civil szervezetek forrásainak felhasználásával. Itt bemutatták az EU Beruházási tervét is (Juncker terv), amely a magántőkét is mozgósítva jelentős forrásokat biztosít a fenntartható megoldások támogatásának. Az EU egyébként jól halad vállalásai teljesítésében: míg 1990 óta több mint kétszeresére nőtt a tagállamok GDP-je, addig az üvegházhatású gázok kibocsátását közel negyedével (23%-kal) sikerült csökkenteni 2016-ra. Az EU a csúcshoz igazítva ismertette tíz kezdeményezését, amely a korszerű és környezetkímélő gazdaságra történő átállást segíti – az európai városfejlesztési támogatásoktól a távoli országokat segítő külső beruházási terven át az intelligens épületek építésének támogatásáig. Az EU szintén bejelentette, hogy külső beruházási terve részeként 2020-ig 9 milliárd euróval támogat fenntartható energiagazdálkodási, mezőgazdasági és városi élethez kapcsolódó megoldásokat Afrikában. (Az egyik ehhez kapcsolódó beruházásban az EU a Bill & Melinda Gates Alapítvánnyal működik együtt.)

parizs_utan_4.jpg

A párizsi csúcs eredményeképp a résztvevők egy tizenkét pontos, konkrét intézkedéseket tartalmazó vállalási csomagot is elfogadtak. Ebben többek között vállalást tettek a karibi térség újraépítésére, egyben a világ első okos klímazónájának létrehozására, elsivatagosodott területek helyreállítására, a széndioxidkibocsátás-mentes közlekedés mielőbbi megvalósítására, a fejlesztési bankok mobilizálására vagy éppen a szén árának szabályozására és emelésére, de ösztöndíjprogramot is létrehoztak fiatal kutatók bevonására. (A tizenkét vállalásról itt olvasható egy rövid, magyar nyelvű összefoglaló.)

A mostani párizsi klímacsúcs után úgy tűnik, az USA váratlan lépése nem zilálta szét a klímaváltozás elleni nemzetközi összefogást, és a küzdelem finanszírozásához szükséges magánforrások, vállalatok is hajlandóak szerepet vállalni a küzdelemben. Az út azonban még hosszú – egy év múlva, a következő párizsi csúcson kiderül, mennyit sikerül megvalósítani a mostani vállalásokból.

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

climate-change-1325882_960_720.jpgTavaly decemberben végre megszületett a várva várt megegyezés: a világ országai elfogadtak egy jogilag kötelező erejű megállapodást az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentéséről. A nemzetközi közösség régóta várt erre a pillanatra: a világsajtó hosszan és hangosan ünnepelte és méltatta a COP21 csúcs eredményét. A klímatárgyalások hosszú évek után, úgy tűnik, eredményre vezettek.

0 Vissza

klima1_1.jpg2015. december 12. a nemzetközi és hazai sajtó visszhangja alapján az éghajlatváltozás elleni összefogás sikernapjaként könyvelhető el. A felfokozott hangulatban várt párizsi COP21 klímakonferencia – amelynek előzményeit és várható eredményeire vonatkozó latolgatásunkat itt írtuk meg – zárása után a sajtó nem fukarkodott a szélsőséges kijelentésekkel: „Tapsvihar a klímacsúcson”, „Megmenekül a Föld”, „December 12. történelmi jelentőségű nap”, „A fosszilis energiahordozóknak befellegzett” – néhány cím a megállapodásról beszámoló cikkekből.

1 Vissza

drought-19478_960_720.jpgPár nap múlva, november 30-án kezdődik Párizsban a COP21 klímakonferencia, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek találkozója. A találkozó sorsfordító lehet a bolygó jövője szempontjából: a Rióban, 1992-ben elindult nemzetközi klímavédelmi együttműködés 2020 utáni időszakra vonatkozó megújítása a cél, minden országra kötelező vállalásokkal. Számos kutatás és tanulmány igazolja, hogy az éghajlatváltozást elsősorban az emberi tevékenység okozza, kiemelten az üvegházhatású gázok (ÜHG) túlzott légkörbe engedése. Új megállapodás híján Földünk beláthatatlan károkat szenved – kiszámíthatatlan időjárással, olvadó jégtakaróval, általános tengervízszint-emelkedéssel, éhínséggel kell szembenéznünk, milliók kényszerülhetnek lakóhelyük elhagyására. Előzetes számítások alapján mindez csak úgy előzhető meg, ha az évszázad végégig az átlaghőmérséklet 2°C alatti mértékben emelkedik csak, ehhez viszont valamennyi – fejlett és fejlődő – országnak nagyon komolyan vissza kell fognia károsanyag-kibocsátását.

A mostani találkozót rengeteg tárgyalás előzte meg, nemcsak az együttműködés részes feleinek (COP) találkozói (amelyből ez a 21. lesz), de számos formális és informális egyeztetés is, amelyek a világ országainak eltérő álláspontját és elkötelezettségét igyekeztek közös útra terelni. A tagállamok nem bízzák a véletlenre az egyezmény létrejöttét: az elfogadandó kötelező erejű egyezményt a megelőző tanácskozások alatt már megszövegezték, és a végső tárgyalások eredményeképp szinte csak a megfelelő részeket kell majd aláhúzni / kitörölni a szövegéből. (Ez a draft szöveg itt olvasható.)

Ugyanígy nem bízták a véletlenre az egyes országok vállalásait sem – előzetesen egyeztetve felkérték a tagállamokat, hogy idén október elejéig hozzák nyilvánosságra, milyen vállalással érkeznek majd a decemberi csúcsra. Ezt a globális kibocsátások 93 százalékáért felelős 164 ország időre megtette, köztük az Európai Unió is, amely példaként elöl járva már tavaly ősszel ismertette az uniós tagállamok számára kötelezően teljesítendő közös vállalását, miszerint az EU a 2030-ig legalább 40%-kal csökkenti az ÜHG-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU abból a szempontból is élen jár, hogy korábbi ambiciózus célkitűzéseinek valóra váltásával is nagyon jó úton halad: a legfrissebb kimutatások alapján 1990 és 2014 között már 23%-kal csökkentette ÜHG-kibocsátását, az eddig mért legalacsonyabb szintre redukálva azt.

Az unió bejelentésének hatására a világ két másik legnagyobb kibocsátója, az USA és Kína is viszonylag korán ismertette vállalásait – e három térség a világ összes ÜHG-kibocsátásának közel feléért felel. (Jelenleg az EU a globális kibocsátás 9%-áért, Kína a 25%-áért, az USA a 11%-áért felelős.) Az USA azt vállalja, hogy kibocsátását 26-27%-kal csökkenti a 2005-ös referenciaévhez viszonyítva, Kína pedig azt, hogy az egységnyi GDP-re jutó CO2-emisszióját 60-65 százalékkal csökkenti 2030-ig, szintén 2005-höz viszonyítva. Számos elemzés látott már napvilágot az eddig ismertetett vállalásokon alapulva. Egy független klímavédelmi kutatóközpont, a Climate Action Tracker a megismert kibocsátás-csökkentési célértékek alapján például úgy látja, hogy nagyon messzemenő eredményeket hozhatnak a vállalások, de még ennyivel nem biztosított a 2°C-os célkitűzés teljesítése. Mindezek mellett is vannak még törésvonalak a részes államok között – például a fejlődő országok erőfeszítéseinek támogatása, vagy a folyamatos és kötelező érvényű felülvizsgálatok kapcsán – de sokan derűlátóak a tárgyalások kapcsán, Párizsban meg kell születnie a megállapodásnak. Ahogy az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun fogalmazott: „Nincs B-terv, mert nincs B bolygó”.

Mi drukkolunk.


További információ a klímacsúcsról, az EU álláspontjáról és előzetes kutatásokról:

Az illusztációként használt kép készítője Banksy.

süti beállítások módosítása