Aki járt már Spanyolországban, biztos találkozott a helyiek jellegzetes, nagy serpenyőben készített, különböző feltéteket tartalmazó, a sáfránytól sárga színű, rizses egytálételével, a paellával. Mi most az egyik legismertebb és legrégebbi verziót, a valenciait mutatjuk be nektek.

Az idei augusztus különösen meleg, ilyen időben nagyon jól esik egy-egy frissítő fogás, mondjuk hideg, tápláló leves friss alapanyagokból. Bár a magyar konyha inkább az édes, gyümölcsös leveleseket ismeri ebben a műfajban, érdemes kipróbálni a sós, paradicsomos változatot is.

Ezúttal a spanyolok egyik kedvenc ételét, a tortilla de patatast mutatjuk be. Nem szabad összekeverni a mexikóiak egyik jellegzetes ételével, a vékonyra nyújtott és kisütött kukoricalepénnyel, amelynek szintén tortilla a neve. Ez utóbbiba gyakran sült húst, zöldségeket és salsát tesznek, majd összetekerik – itthon is gyakran találkozhatunk vele különböző gyorséttermekben. A spanyol tortilla sokkal inkább tojásos krumplitorta – amellyel el is árultuk a két legfontosabb összetevőjét. Diétásnak nem mondható, de viszonylag gyorsan elkészül, és nagyon finom! :-)
 

Ezúttal az andalúziai Estepa város legismertebb finomságát ajánlunk figyelmetekbe az adventi készülődésre: a hájas tésztából, több mint száz éve azonos recept alapján készülő Mantecados de Estepát. Az édesség sorozatunk korábban ismertetett sütijeihez hasonlóan az EU földrajzi oldalmát is élvezi – emellett elkészítése pofonegyszerű, úgyhogy a konyhában kevésbé jártasaknak is ajánljuk.

A Sevilla tartományban található Estepában nem képzelhető el karácsony e sütemény nélkül. Sőt, fogyasztásának főszezonjában (nagyjából szeptembertől decemberig) szinte nem találni olyan helyi családot, amely valamilyen módon ne venne részt a Mantecados de Estepát jelenleg készítő több mint húsz üzemben folyó hagyományos munkákban. A túlnyomórészt családi vállalkozások generációról generációra szállnak: vannak olyan üzemek, amelyeket ma már a harmadik generáció irányít. A XIX. század második fele óta készített mantecados összeforrott Estepa nevével.

A sütemény eredete a XVI. századig nyúlik vissza. Az estepai Szent Klára kolostorban őrzött iratokból kiderül, hogy cukrászokat szerződtettek a Sevillából és Madridból érkező megrendelések teljesítésére, ahova az elkészült termékeket küldték. Ebben a kolostorban őrzik azokat az iratokat, amelyek a Mantecados de Estepa ősi recept szerinti készítéséről tanúskodnak. A gabonát összekeverték a decemberi disznóvágásból megmaradt sertészsírral; ez a magyarázata annak, hogy ezt az édességet a kezdetektől fogva karácsonykor fogyasztották. Ezt a hájastésztát Estepa valamennyi háztartásában a készítéséhez használatos külön edényben sütötték.

A mai változatban ismert mantecados kitalálója Micaela Ruiz Téllez (La Colchona), az ő ötletének köszönhetően lett különleges a sütemény receptje. Hogy még finomabb legyen, és az esetleges hosszú szállítás alatt ne repedezzen meg, Micaela kissé megváltoztatta az édesség elkészítésének módját, többek között megszárította a külsejét, hogy belül lágy maradjon. Így született meg a finom, puha, ropogós és ízletes mantecados de Estepa, köszönhetően annak, hogy a lisztet finomította, megpirította és lágyabbá tette annál, ahogyan azt eredetileg felhasználták. A módosításoknak köszönhetően a termék nagy elismerést és hírnevet szerzett a cukrász céhen belül.

A süteménytészta általános hozzávalói a búzaliszt, a sertészsír és a porcukor, amelyek a következő további összetevőkkel egészülhetnek ki: fahéj, olívaolaj, mandula, kakaó, kókusz, citrom, mogyoró vagy vanília. (Ha valakit elrettentene a sok sertészsír használata, létezik olyan tradicionális változat is, amelyben a zsírt extra szűz olívaolaj helyettesíti). A sütemény színe sötétbarna, külseje tömör, belseje puha, felülete kissé repedezett, a boltban kapható változat egyenként vagy más karácsonyi édességekkel – mint a polvorón, az alfajor és a rosco de vino – egy csomagban kapható.

A süteménynek számos variációja létezik, attól függően, hogy mivel ízesítjük, de az alaprecept annyiban mindegyiknél megegyezik, hogy a tésztája nagyjából két rész lisztből, egy rész sertészsírból és egy rész porcukorból áll. Az alábbiakban a mandulás változathoz találtok egy receptet:

A sütemény receptje

Hozzávalók:

400 g liszt

200 g disznózsír (vagy extraszűz olivaolaj)

200 g porcukor

100 g pirított mandula

5 gramm fahéj

Elkészítés:

Öntsük a lisztet egy serpenyőbe, és lassú tűznél, fakanállal kevergetve pirítsuk át egy kicsit, míg egy kis színt nem kap. Keverjük hozzá a felaprított mandulát, és azt is pirítsuk meg, majd hagyjuk őket kihűlni. Keverjük össze a zsírt, a porcukrot és a fahéjat, majd adjuk hozzá a lisztet és a mandulát. A tésztát nyújtsuk ki nagyjából 2 cm vastagságúra, és készítsünk kerek pogácsaszaggatóval nagyjából 5 cm átmérőjű korongokat. Sütőpapírra helyezve 150 fokra előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranyos színe nem lesz.

Jó étvágyat! :-)

Képek és a recept forrása: EUR-lex, Flickr / Javier Lastras

További információ: Mandecados de Estepa, Mantecados La Aurora

Érdekes kísérletbe fogott Kőrösi Bálint 2009 elején: elhatározta, hogy öt év alatt megtanul öt nyelvet olyan szinten, hogy elboldoguljon akár anyanyelvi környezetben is. Az inspirációt ehhez Magyarország talán legismertebb poliglott tolmácsa, a tizenhat nyelven beszélő Lomb Kató „Bábeli harmónia” című könyve szolgáltatta. Ahogy Lomb Kató, úgy Bálint is abból indult ki: nem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy valaki jól beszéljen egy nyelvet. A nyelvtanulás sokkal inkább elszántság és szorgalom kérdése – és valódi öröm forrása is lehet.

Bálint kísérletében a legérdekesebb – és nekünk, olvasóknak leghasznosabb –, hogy a folyamatot, tapasztalatait, a legjobb tippeket, felhasználható segédanyagokat „valós idejű esettanulmány” (emberkísérlet, vagy még inkább kalandregény) keretében folyamatosan megosztja blogján, ráadásul nagyon élvezetes formában. Így láthatjuk, hol tart az idő közben kiválasztott öt nyelv (angol, spanyol, német, kínai mandarin és orosz) elsajátításában. Az pedig külön szuper, hogy a bemutatott segédanyagokat / oldalakat (amelyek közt vannak ingyenes és fizetős szolgáltatások is) legtöbbjét maga próbálta ki, így saját tapasztalatait osztja meg. Hihetetlen gyűjtőmunka áll a blog mögött, rengeteget lehet tanulni belőle például az időmenedzsmentről, a Parkinson-törvényt jól kiaknázó pomodoro-technikáról, az „input módszerről”, vagy arról, hogyan ne felejtsük el a tanultakat. Mindemellett hihetetlen mennyiségű tesztelt nyelvtanulási segédletet lehet megismerni egy-egy nyelvhez – szuper és nagyon inspiratív olvasmány! :-)

Az öt év lassan a végéhez közeledik, és Bálint rengeteget tanult, próbált, tapasztalt az utóbbi években – ehhez kapcsolódóan is kérdeztük őt egy online interjú keretében.

Mindenkinek más módszer vezet eredményre – te mit gondolsz, mi a leghatékonyabb módszer egy nyelv megtanulására? Van-e valamilyen általános tanácsod a nyelvtanulóknak?

Persze, mindenképpen javaslom, hogy mindenki fizessen be a legújabb csodamódszerekre (egy gyors keresés a neten és tucat számra talál az ember), amik azt ígérik, hogy minden erőlködés, tanulás, gyakorlás, házi feladat és időbefektetés nélkül megtanítanak egy nyelvet holnapra. Vagy inkább tegnapra. Mindenképpen kerüljék a szisztematikus, tervezett, hosszú távú, életvitelszerű tanulást, anyanyelvűekkel még csak véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot. Az új nyelven való megszólalást pedig a lehető legtávolabbi időpontig tolják ki, hiszen az kellemetlen, kényelmetlen és különben is, kinek van szüksége a beszélt nyelvre a chat korában?

A viccet félretéve: nincs csodamódszer, nincs egyetlen módszer, csak beletett idő és munka. A kérdés, hogy az ember ezt hogyan és mivel tölti. Fontos tudni, hogy mi az ember célja (ha beszélni akarok, akkor nem munkafüzeteket töltögetek éjjel-nappal, attól nem leszek folyékonyabb), és jól kell tudni beosztani az idejét. Vesszőparipám a technológia minél erősebb bevonása a tanulásba - ha már van, akkor engedjük, hogy megkönnyítse az életünket. Az a legfontosabb emellett, hogy az ember ne legyen naiv, és készüljön rá, hogy lesznek nehéz időszakok. Ha tudja, hogy jönni fognak, nem fog meglepődni és könnyebben átmegy rajtuk.

Melyik nyelvet szereted a legjobban? Melyiket (volt) a legjobb / legizgalmasabb tanulni? Melyikkel küzdöttél meg a legjobban?

A spanyolnak imádom a hangzását, az angolt gyakorlatilag második anyanyelvemként használom (például ha jegyzetelek vagy vázlatokat készítek, azt is angolul teszem), a németnek imádom a logikáját (na meg a német sörök is némi lendületet adnak), viszont egyértelműen a kínai tanulása a legizgalmasabb számomra. Az egész nyelv nagyon logikus, jól felépített, hatékony, mérhető, ami nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Sajnos, jobban elmélyülni még csak most tudok benne (a jelenlegi kis mini-projektem, hogy egy hónap intenzív tanulás után elmegyek a bővített alapfokú nyelvvizsgára), de nem baj, nem hajt a tatár. Egyszerűen élvezem és számomra ez a legfontosabb.

A legküzdelmesebb egyértelműen az orosz volt, túl sokat vállaltam, túlzásba vittem az egészet (naponta több órát tanultam) és úgy éreztem a végén, hogy kiégtem. Eljutottam vele alapszintre, de az öt nyelv közül ennek tanulását élveztem a legkevésbé, amit talán annak is betudható, hogy kulturálisan és amúgy is ez a nyelv vonzott a legkevésbé az ötből.

Naponta mennyit foglalkozol nyelvtanulással? Hogyan tudod ezt beilleszteni a mindennapi programjaidba, munka mellett hogy fér bele?

Ez a kedvenc kérdésem! :) Naponta 1-2 órát tudok foglalkozni a nyelvekkel, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy leülök este hatkor és nyolcig fel sem állok. Az nem tanulás, az önkínzás. Apró részekre bontom a tanulást (5-25 perces blokkokra), ezeket szétszórom a nap folyamán, és mindig keresem a "holtidőket" (mondjuk utazás, várakozás közben), ahol bármilyen formában kapcsolatot tudok létesíteni az éppen tanult nyelvvel (itt jön be a már említett technológia szerepe.)

Ezenkívül műszaki szemléletem miatt mindig azt keresem, mit és hogyan lehet optimalizálni, még jobban csinálni. Sajnos nekem sem áll 25 órából egy nap (dolgozom, konzultálok, erőteljesen sportolok, a blogolás is egy félállás, szociális ember is vagyok), de jó időbeosztással és tervezéssel minden megoldható – például az átlagnál másfél órával kevesebbet alszom, mégis tökéletesen pihenten kelek (majdnem) minden nap. :)

Hogy állsz most a kitűzött célokkal? A blogon általad vezetett százalékos mutató alapján még kínaiból és oroszból viszonylag messze vagy a kívánt szinttől – hogyan látod, meddig fogsz eljutni?

A blog öt évvel ezelőtt indult, azóta rengeteg minden megváltozott az életemben, az univerzumban és a blogon is. Őszintén szólva a százalékokat csak a konzisztencia kedvéért hagyom kint, nem érdekelnek már. Az egyik nagy tapasztalat, hogy nem lehet ennyire kategorizálni a nyelvtudást. Nem igazán törődöm vele, hogy mi lesz a számokkal, sokkal többet jelent az a több ezer ember, akik ilyen-olyan formában tanultak az én hibáimból, és a blog meghozta vagy visszahozta a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A személyes példámmal motiválni szeretnék, és a hibázás és bukás ugyanúgy része a kalandnak. A trükk abban van, hogy fel tud-e állni az ember.

Van még olyan nyelv, ami nem szerepel az ötéves tervedben, de szeretnéd megtanulni?

Hajjaj! Úgy kb. 6000. :) Na jó, a franciát nem. 

Mi lesz, ha letelik az öt év?

A blog jobb oldalán nem véletlenül megy a visszaszámlálás – ha a nullát eléri, akkor a szervert úgy állítottam be, hogy magától felrobbanjon, így tetemes űrt hagyva nem csak a fizikai, de az online világban is. De mivel botcsinálta programozó vagyok, lehet, hogy elméreteztem a kódot – ebben az esetben tovább működik a blog, további projekteket eszelek ki magam és mások szórakoztatására, hogy közben még több embert tudjak meggyőzni arról: a nyelvtanulás nem olyan nagy ördöngösség. :)

Köszönjük az interjút Bálintnak és további nagyon sok sikert kívánunk projektjéhez - nektek meg jó böngészést a blogján (katt ide)!