Spanyolország után és Magyarország előtt most fél évig Belgium az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. A folyamatos válságok időszakában élünk, és az ország elnökségi programja ezekre a kihívásokra próbál választ adni. Mire készül Brüsszel?
Negyedszerre vezeti Portugália az EU Tanácsát soros elnökként. Feladata most sem egyszerű: a pandémia és az azt követő gazdasági visszaesés kezelése, a brit kilépés sok feladatot ad a portugáloknak, emellett számos hagyományos és rendkívüli eszköz beindítása is erre a félévre esik.
A hazai kórházfejlesztésekre eddig átutalt százmilliárdok, a közös védőfelszerelés-készlet létrehozása, a vakcina- és gyógyszerkutatások támogatása, a távol rekedt uniós polgárok hazaszállítása, az uniós költségvetési szabályok lehető legrugalmasabb alkalmazása, a könnyebb és gyorsabb hozzáférés az uniós alapok forrásaihoz és a félretájékoztatások elleni határozott fellépés mellett mégis mit tesz értünk most az EU?
Tegnap a hivatalos záróünnepséggel véget ért a riói olimpia. A 207 ország részvételével zajló játékokon összesen 2102 érmet osztottak ki. Két hét alatt számos élménnyel lettünk gazdagabbak, hatalmas küzdelmeket és emberfeletti teljesítményeket követhettünk a képernyőkön keresztül. Magyarország végül nyolc aranyéremmel, három ezüsttel és négy bronzéremmel, valamint számos pontszerző helyezéssel zárta a játékokat, ismét büszkék lehetünk sportolóink eredményeire. Mostanra folyamatosan jelennek meg a különböző értékelések, elemzések az olimpiáról – természetesen mi sem maradhatunk ki a sorból, európai / EU-s szemszögből vizsgálva a történteket.
Az Egy csésze Európa legutóbbi alkalmával a Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégéhez, Olaszországhoz kapcsolódóan Firenzébe kalauzoltuk vendégeinket. Firenzéről legtöbbünknek talán a csodás toszkán tájak, Brunelleschi lenyűgöző dómja (amelynek kupolája a mai napig nem egyértelmű, hogyan készült), az Arno felett átívelő híd, a Ponte Vecchio a sok kis üzletével, a Medici család vagy talán egyszerűen csak a reneszánsz jut eszébe – mindezek valóban jelentősen meghatározzák a város arculatát, de meghívott vendégeinkkel igyekeztünk további érdekességeket bemutatni a város történetéből és jelenéből.
Firenze nemcsak Michelangelo életében volt meghatározó, de itt született és alkotott az itáliai irodalom egyik meghatározó alakja, az olasz irodalmi nyelv egyik megteremtőjeként számon tartott Dante Alighieri is. Legjelentősebb műve a több mint egy évtizedig készült Isteni színjáték (La Divina Commedia). Dante munkásságáról és a reneszánsz kori olaszországi irodalomról Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor, az est első vendége mesélt, aki kitűnően ismeri az olasz irodalmat és nyelvet, és már 2009 óta dolgozik a mű legújabb magyar nyelvre fordításán. A jelenleg legelterjedtebb fordítás Babits Mihályé, aki nagyjából száz éve, 1912-ben ültette át magyar nyelvre a művet. Nádasdy Ádám két éven belül tervezi befejezni a fordítást, amely elmondása szerint „cukormentes diéta” lesz, ha elkészül – Babitscsal ellentétben az írás dallamossága, költőisége helyett inkább a szöveghűségre koncentrál. Dante műve Nádasdy szerint csodálatosan megírt, monumentális alkotás, amelynél, akár egy piramisnál, szinte felfoghatatlan, hogy ember hogyan képes ekkorát alkotni, amely egyszerre megdöbbentő és lelkesítő. A mű elképesztően informatív – megismerhető belőle a reneszánsz korabeli firenzei élet, bemutatja az ott élő családok életét, házaikat. Emellett aprólékos képet fest az egyházról is, amelyet a mélyen vallásos Dante komolyan kritizált. A két fordítás közti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy míg Babits megközelítésében az Isteni színjáték „ tankönyv, amely meglepően költői”, addig az ő olvasatában a mű sokkal inkább „költemény, amely nagyon informatív”. Érdekes, hogy a mű nyelve egyszerre nagyon fennkölt és alpári – Dante evvel a művével valami olyat alkotott, amely megkerülhetetlen volt a későbbiekben olasz nyelven író alkotók számára. „Dante Isteni színjátékban használt olasz nyelve úgy lett az olasz irodalom nyelve, ahogy a németeknél Luther Márton dialektusa vált a német irodalmi nyelv alapjává” – mondta ezzel kapcsolatban Nádasdy. 
Az est második vendége, Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatónője az Isteni színjátékról beszélve hozzátette: bár a művet Olaszországban mindenki ismeri, aki csak iskolába járt, annak szövege korántsem könnyű olvasmány. A sűrű, bonyolult mondanivaló és a komoly filozófiai háttér nem teszik könnyen olvashatóvá vagy feldolgozhatóvá a művet. Giannotti megfogalmazásában Dante mellett Boccaccio és Petrarca voltak azok, akik „újrakanonizálták” az olasz nyelvet. Bár Giannotti maga nem toszkán, mindenkinek javasolja, hogy keresse fel Firenzét, ha teheti, amely a „reneszánsz maga”. Gasztronómiai szempontból a firenzei bifszteket (Bistecca alla fiorentina) nem szabad kihagyni. A Kultúrintézet vezetője számos olyan programról beszámolt, amelynek keretében az olasz kultúrával találkozhatunk Budapesten. Ilyen volt többek közt a Könyvfesztiválon Boccaccio születésének 700. évfordulójára emlékező ex libris kiállítás, illetve a Kultúrintézet komoly- és könnyűzenei koncertjei. Az idei Könyvfesztivál díszvendége Olaszország volt, így a kortárs olasz írók friss írásaiból jelenleg hatalmas a választék Magyarországon – érdemes szemezgetni a legújabb alkotások között.
Harmadik vendégünk Szomráky Béla tolmács volt, akit a szerelem irányított a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelmekből végül csak az olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak – azóta több idegen nyelvet is elsajátított, de a magyar mellett az olasz még az a nyelv, amelyen „számol vagy álmodik”. Szomráky Béla közel hét éven át élt az „elképesztően gyönyörűséges” Firenzében, amelyről azt tartja, „sosem unalmas, ahol minden arányos és tökéletes, amely lebilincselő, ugyanakkor emberséges is”. Amikor először érkezett hosszabb időre Firenzébe, több hónapba telt, míg lassan, hónapok alatt el tudta fogadni azt az „irtózatos szépséget”, amelyet a város ad. Az épített Firenzében számára lenyűgöző, ahogy a város építői mindig kanyarban építkeztek, a város legszebb utcái a kanyargósak, ahol a házak ölelgetik egymást, amelyek „mindegyikében volt szerelem és vér”. Szomráky szerint nem véletlen, hogy a város nem sokat változott a hetvenes és nyolcvanas évek óta, amikor ő ott élt – az olaszok ugyanis szerinte arra vannak ítélve, hogy megőrizzék értékeiket. Az olaszokban van egyfajta „buon gusto”, amely nem engedte számukra még akár háborúk idején sem, hogy egy-egy helyi, városok közötti konfliktus során a vesztes város csodálatos alkotásait lerombolják. Tisztelik a szépséget, amelyről nem bírnak lemondani, az ezekért érzett felelősséget szerinte az olaszok „a sejtjeikben hordják”.
A Szederkényi Olga újságíró által gondozott sorozatban mindig valamilyen izgalmas országot vagy várost mutatunk be olyan vendégek segítségével, akik valamilyen oknál fogva sokat tudnak az adott helyről, egy kisebb kóstolóval a hely egy finomságából – legközelebb Marseille-be utazunk! :-)
Levegővel hajtani egy járművet – nem nagyszerű ötlet? A gondolat már évszázadok óta foglalkoztatja a mérnököket. Még az is lehet, hogy 2100-ban minden garázsban ilyen kocsi áll majd?
Mióta tudjuk, hogy a Föld ásványkincsei végesek, és fogyunk ki a hagyományos energiaforrásokból, egyre sürgetőbb, hogy megoldást találjunk a jelenleg használt energiaforrások pótlására. Ma még kérdés, hogy unokáink és az ő gyerekeik például mivel fognak fűteni télen, de a felkészülés már megkezdődött: számos kutatás és kezdeményezés igyekszik megtalálni a kifogyóban lévő energiaforrások költséghatékony helyettesítőjét. Az szinte biztos, hogy a nem túl távoli jövőben az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások (a nap-, a szél-, a víz- vagy a geotermikus energia) jobb kiaknázása kulcsszerepet játszik majd mindenütt (ahogy azt az EU is szorgalmazza számos javaslatával és kezdeményezésével), de egyéb kreatív ötletekre is szükség lesz ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű energia álljon rendelkezésünkre mostani életvitelünk fenntartásához.
A közlekedés kiemelt terület ebből a szempontból: modern életünkhöz hozzátartozik a gyors mobilitás, mindennapjaink szinte elképzelhetetlenek autók nélkül. A közlekedésben és az autógyártásban már évtizedek óta számos megoldás született a szénhidrogén-függőség csökkentésére. Vannak hibrid autók, amelyek elektromotor használatával csökkentik a hagyományos üzemanyag-szükségletet, vannak hálózatról feltölthető elektromos autók (amely bár közvetlenül nem szennyezik a környezetet, de végső soron hagyományos energiát használnak fel), és van számos egyéb ötlet, amellyel utcán még nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk. Ilyenek például a sűrített levegővel működő járművek, amelyek a levegő energiáját pneumatikus munkahengerek segítségével alakítják át mozgási energiává.
Az ötlet zseniális: levegőből valószínűleg mindig lesz elég, így ha a fejlesztők képesek olyan konstrukciókkal előállni, amelyek valamilyen szempontból felvehetik a versenyt a hagyományos autókkal, akkor akár ez is lehet a mostani benzinfaló járművek alternatívája. (Mivel ezek a rendszerek viszonylag kedvezőtlen hatásfokkal működnek, ezért első sorban rövid távokon, például városi autókban jelenthetnek megoldást.)
Aki venni szeretne ilyen levegővel hajtott járművet (vagy ahogy sok helyen, kicsit talán Kazinczy modorában nevezik: léghajtányt), annak sajnos még egy kicsit várnia kell a sorozatgyártásra. Bár a levegővel hajtott járművek fejlesztése már jó ideje sokakat foglalkoztat – a technikatörténészek szerint elsőként egy brit feltaláló, Dennis Papin vezette elő az ötletet 1687-ben, az első gyakorlati megvalósítását pedig 1840-re teszik, amikor egy francia testvérpár, Andraud és Tessie Motay bemutatta első léghajtányát. A mai fejlesztők közül talán a francia MDI (Motor Development International) jutott legtovább, amelynek vezetője, Guy Negre szerint a tisztán léghajtású járműveik mintegy 180 kilométert tehetnek meg egy feltöltéssel, körülbelül kétdolláros költséggel. Ha a hengerekbe áramló levegőbe némi benzint kevernek, a hatótávolság 1 800 kilométer lehet, 1,8 liter/100 km-es üzemanyag-fogyasztás mellett.
Egy használható léghajtány, vagy ahogy a legnagyobb hazai seregszemléjükön nevezik, a pneumobilok megépítése igazi kihívást jelent a mérnökhallgatóknak is – ehhez kapcsolódóan idén májusban hatodszorra szervezik meg hazánkban a Rexroth Pneumobil Versenyt. (A "pneumobil" a Rexroth vállalatok közös szervezésű versenyén futó járgányok fantázianeve, amelyben a pneu- előtag a pneumatikára, a mobil pedig a járműre utal.) A versenyen négy ország több mint negyven csapata csap össze saját építésű léghajtányával, amelyeket különböző kategóriákban díjaznak majd. Bár a futamok csak májusban lesznek, a verseny jelenleg is zajlik – a járműveket ugyanis a nevező csapatok tervezik és építik meg több hónapos munkával. Két ilyen járgányt próbálhattok majd ki nálunk is most csütörtökön négy órától: az Óbudai Egyetem Flux-Gate Pneumobil csapatának 2013-as, „Lezs-Air” nevű autóját, valamint a PintAir mobile csapatának „Doroti” névre hallgató modelljét. Egy próbát megér! :-)
További információ:
Az Európa Pont soron következő rendezvénye a közérdekű bejelentésekkel foglalkozik. Talán maga a fogalom sem ismert mindenki előtt – közérdekű bejelentésnek azt nevezzük, mikor egy magánember olyan (lehetséges) visszaélést észlel, amellyel valaki egy nagyobb közösséget képes megkárosítani, és erről bejelentést tesz a fellépésre alkalmas fórumon. Lehet az észrevétel szűkebb körre, például egy munkahelyre vonatkozó, de lehet ez akár a közpénzek felhasználásával is kapcsolatos, ahol a károsítottak köré jóval szélesebb, de sokkal kevésbé beazonosítható.
A közérdekű bejelentők a visszaélések és a korrupció elleni küzdelem talán legfontosabb harcosai, akik bejelentésükkel kárt háríthatnak el, védhetik az emberi jogokat, biztosíthatják a jogállamiságot – de akár életeket is menthetnek. Ugyanakkor az ilyen bejelentéseknek igen magas áruk is lehet: a bejelentő a közérdek védelméért cserében gyakran súlyos veszélynek teszi ki magát. Megszólalása miatt munkáját, sőt egész egzisztenciáját veszélyeztetheti – elvesztheti állását, derékba törhet karrierje, akár az életével is fizethet. Ezt Magyarországon tetézi még az előző rendszer fenntartásában kulcsszerepet játszó besúgók, illetve a besúgás / feljelentés negatív kicsengése. A közérdekű bejelentésre angolul a „whistleblowing”-ot használják, amely annyit tesz, hogy a „sípot fújni” – legyen szó futballbíróról vagy rendőrről, aki megfújja. Magyarul talán a „vészharang kongatása” adja vissza inkább ezt a jelentést. Nem egyszerű dilemmával találkozik tehát az az ember, aki tudomást szerez valamilyen visszaélésről: cselekedjen a köz érdekében úgy, hogy közvetlenül talán nem is érzékeli cselekedete pozitív hatását, ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy igen komoly retorziókkal szembesül?
Ezek a bejelentések óriási segítséget jelenteken abban, hogy egy ország gazdasága mindinkább kifehéredjen, a visszaélések és a korrupció visszaszoruljon. Ahhoz viszont, hogy valaki passzív szemlélőből aktivistává váljon, számos dolog szükséges – először is tudnia kell róla, hogy erre joga van. Tudnia kell, mi minősül visszaélésnek, és ha ilyet tapasztal, milyen fórumokon, milyen szervezeteknél tehet bejelentést. Emellett szükséges, hogy a bejelentő a lehető legnagyobb mértékben biztosítva lássa védelmét a jog különböző eszközeivel. Ezek hiányában nehéz elvárni, hogy bárki saját jólétét és békéjét kockáztassa a köz érdekében, és a „hallgatni arany” hozzáállásától eljusson a „vétkesek közt cinkos, aki néma” megközelítésig. Erről a jelenségről és ezekről a kérdésekről beszélgetünk a kérdéssel más-más szemszögből foglalkozó vendégeinkkel, akik között lesz közérdekű bejelentő, rendőrtiszt, újságíró, multinacionális cég kockázatelemzője, valamint a kérdés hazai szakértőjének képviseletében a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
A beszélgetés után Steven Soderbergh Informátor! című vígjátékát vetítjük, Matt Damonnal a főszerepben.
Hazánkban a Transparency International Magyarország mint a korrupció ellen küzdő nemzetközi civil szervezet kiemelten foglalkozik a közérdekű bejelentések témakörével. Számos kutatással, szakpolitikai javaslatokkal és állásfoglalásokkal, tájékoztató weboldalakkal és kiadványokkal támogatja Magyarországon a korrupció elleni küzdelmet, benne a közérdekű bejelentések megfelelő szabályozását és terjedését.
További információ a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban:
Illusztráció: merjtenni.hu
Az év elején kezdődő ír elnökséghez kapcsolódóan mi is körbejárjuk az ír szigetet, és bemutatunk egy-két igazán ír témát. Bár a közel négy és fél milliós Írország kis országnak számít, számtalan nagy embert, alkotást vagy élményt adtak a világnak – G.B. Shawtól a Guinness sörön át az ír sztepptáncig.
Az írek egyik legfontosabb nemzeti büszkesége a nyelvük, amelyet 2007-ben az EU is hivatalos nyelveként fogadott el. Alapvetően ebben nincsen semmi furcsa, hiszen minden ország saját nyelve egyben az EU hivatalos nyelve is, az ír nyelvet azonban mindössze 90 ezren használják aktívan (bár 1,3 millióan megértik), elsősorban Írország Gaeltacht nevű részében. Az írek ősi nyelvét a mindennapi életben és a mindenki által beszélt angol mellett igyekeznek megőrizni. (Bár az uniós intézmények és a köznyelv is úgy utal az írek tradicionális nyelvére, mint „gael” - ejtsd: „gél” - a pontos megfogalmazás „ír gael”, ugyanis a gael nyelvet beszélik Skócia egyes részein is.) Az írek egyszerűen „ír nyelv”-ként hivatkoznak hagyományos nyelvükre, megkülönböztetve a minden ír által beszélt angoltól; egészen pontosan az ír nyelv írül „Gaeilge” (gélgö).
Hasonlóan a legtöbb európai nyelvhez, az ír is az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába. Ez Európa egyik legrégebbi nyelve, amelynek már a VI. századból maradtak fent írásos emlékei. A nyelv vezető szerepét az angol uralom törte meg – I. Erzsébet korában az ír nyelvet és kultúrát „barbárnak” tartották, amely fenyegetést jelent az angol nyelvre, és tudatos kampányt folytattak az ír kultúra ellen – beleértve a viseletet, a hagyományokat és a nyelvet is. Az angolok által meghonosított oktatási rendszer is ezt támogatta, a XIX. század nagy éhínsége és a tömeges ír kivándorlás pedig tovább csökkentette az ír anyanyelvűek arányát a lakosságon belül. Az angol uralom végére a lakosság kevesebb mint 15 százaléka beszélt írül. Azóta is nagy kihívást jelent e nyelv életben tartása, habár az 1922-es függetlenség óta ez Írország első hivatalos nyelve, és azóta is minden ír fiatal kötelezően tanul az iskolában gaelül. A mindennapi életben azonban az angol maradt az írek elsődlegesen használt nyelve, valamennyi ismert ír író és költő is (Jonathan Swift, James Joyce, Oscar Wilde, G.B. Shaw vagy Samuel Beckett) angolul alkotott. Az írek számos szimbolikus pozíciót szándékosan ír nyelven használnak, az elkövetkező ír elnökségi félévben például gyakrabban találkozhatunk majd a „taoiseach” (ejtsd: „tísah”) kifejezéssel: az írek ugyanis így hivatkoznak miniszterelnökükre – gondosan elkerülve az angol „prime minister” kifejezést. (A szó egyébként klánfőnököt jelent).
Írország vezetői a függetlenedés óta igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az ír nyelv ne haljon ki (ez az ún. „gael újjászületés”). Habár az angol egyeduralkodó szerepét soha nem fogják megtörni, az utóbbi években pozitív tendencia figyelhető meg a nyelvet rendszeresen használók tekintetében. Ebben nagy szerepet játszik az 1996-ban alapított a TG4 nevű ír csatorna, amely modern, minőségi műsorokat sugároz ír nyelven. Emellett az online média is nagy szerepet játszhat abban, hogy az ír nyelv újra „menő” lett a fiatalok körében - újabban például számos mobiltelefonos applikáció is elérhető azok számára, akik meg szeretnék tanulni ezt a nyelvet.
Az ír nyelv maga nem túl egyszerű: kezdve azzal, hogy a leírt betűk jellemzően nem egy-egy hangot jelölnek, hanem betűcsoportok írnak le egy-egy fonémát. Például az ír „könyv” szóban (leabhar) az „eabha” ejtése /əu/ – így már az írott ír nyelv felolvasása sem túl egyszerű. A főnevek írben is lehetnek hím- vagy nőneműek, és öt esetük lehet (alany, tárgy, birtokos, részes, megszólító). Érdekesség, hogy az ír mondatok szinte mindig igével kezdődnek, amelyek két ragozási osztályra oszlanak. Van jelen, múlt, régmúlt és jövő idő, feltételes, felszólító és kötőmód – könnyebbség viszont, hogy nagyon kevés a rendhagyó módon ragozandó ige. Hasonlóság a magyar nyelvvel, hogy találhatók benne olyan személyragos elöljárószavak, amelyek funkciója nagyon hasonló a magyar személyragos határozószavakéhoz (pl.: nálam, veled, neked).
Ha részletesebben érdekel az ír nyelv, számos online fórumon olvashatsz még a nyelv érdekességeiről, több oldalon online nyelvleckéket is vehetsz. Sokszor lehet találni futó ír nyelvtanfolyamokat Magyarországon is, a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtárban pedig számos ír témájú könyvet és szakkönyvet találhatsz. Sokan küzdenek az ír nyelvvel – így sok Írországba érkező politikus is megbirkózik egy-egy ír mondattal – az írek nagy örömére. Itt például Barack Obama mondja írül híres jelmondatát, akit meg is dicsértek jó kiejtéséért: „Is féidir linn” – azaz „Yes we can”.