Az eurót 25 évvel ezelőtt, 1999. január 1-jén vezették be, 11 uniós tagállam közös valutájaként – ekkor még csak számlapénzként, majd három évre rá készpénzként is. Hol hivatalos fizetőeszköz az eurózónán kívül? Léteznek-e a valóságban az euróbankjegyeken ábrázolt hidak? Miért kellett megsemmisíteni több millió eurónyi érmét Franciaországban? Posztunkból sok más szórakoztató tény mellett ezt is megtudhatjátok.
A legutóbbi Eurobarométer gyorsfelmérés alapján az eurót még nem használó tagállamokban nagyon magas a közös pénz bevezetésének támogatottsága – nálunk a lakosság közel 70 százaléka váltana mielőbb euróra.
Jövőre várhatóan már Horvátországban is euróval fizethetünk. Déli szomszédunk döntött, mi lesz a horvát euróérméken – nézzük meg, milyen jelképeket választottak maguknak!
Talán nem is gondolnánk, de idén húsz éves az Európai Unió közös pénze, az euró – leánykori nevén az ECU. Először csak a banki ügyletekben használták 1999 januárjától, majd három évvel később megjelent a készpénzforgalomban is. Az elmúlt években az euró a világ egyik legstabilabb valutájává vált, jelenleg 19 tagállam hivatalos fizetőeszköze.
Valószínűleg már ti is találkoztatok olyan kéteurós érmékkel, amelyeknek a hátoldalán nem a megszokott nemzeti ábrák, szimbólumok voltak. Ezek a különleges pénzek olyan speciális emlékérmék, amelyek kiadására korlátozott darabszámban minden, eurót használó tagország (illetve az EU-val megállapodást kötő ország: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán) jogosult évi egy vagy 2012-től évi két alkalommal. Ilyen esetben a kéteurós hátoldalán egy-egy fontos nemzeti eseményről, alkalomról emlékeznek meg a tagállamok. Ezek az érmék – az Európai Központi Bank által jóváhagyott mennyiségben – törvényes fizetőeszközként forgalomba is kerülnek; a ritka példányok különösen értékesek a gyűjtők számára. Az első ilyen emlékérmét Görögországban bocsátották ki 2004-ben, az athéni olimpiai játékok alkalmából.
Az euró történetében eddig négyszer bocsátott ki közösen, kiemelkedő jelentőségű, európai esemény alkalmával emlékérmét az euróövezet 19 tagja:
– 2007 márciusában a Római Szerződés 50. évfordulója,
– 2009 januárjában a Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttének 10. évfordulója,
– 2012 januárjában az euró bevezetésének 10. évfordulója,
– 2015 júliusában az EU zászlajának 30. évfordulója alkalmából.
Az eddig megjelent 2 eurós emlékérmeket az Európai Bizottság, vagy az Európai Központi Bank honlapján lehet megtekinteni, ahol országokra vagy megjelenési évekre lebontva kereshetünk rá a különleges pénzekre.
Öt tagállam – Olaszország, Finnország, Németország, Belgium és Luxemburg – bocsátotta ki a legtöbb fajta, országonként 17-20 eltérő mintázatú emlékérmet, míg a balti államok és Andorra csupán 1-4 alkalommal hoztak forgalomba különleges kéteurósokat.
Az emlékérmek kibocsátási mennyiségére két kikötést alkalmaznak az eurót használó államok:
– az összes ország által az előző évben kibocsátott kéteurósok mennyiségének 0,1 százaléka lehet emlékérme, amely küszöb indokolt, kiemelkedően indokolt esetben akár 2 százalékig is felmehet;
– az egyes országokban az emlékérmék aránya nem haladhatja meg az előző évben ugyanezen országban forgalomba helyezett kéteurósok mennyiségének 5 százalékát.
Az interneten számos érmegyűjtőkre specializálódott oldalt találunk. A kínálatból kiderül, hogy általában értelemszerűen a legkisebb példányszámban kibocsátott (monacói, andorrai, vatikáni) érmeket árulják a legmagasabb áron, így egy-egy vatikáni 2 eurós érme sokszor 60-100 euró feletti (!) áron talál gazdára – sőt, a csillagászat nemzetközi évéről megemlékező (106 ezer példányban vert) 2009-es vatikáni érmét egy helyen 600 euró feletti áron árulták. Van olyan eset is, amikor nem az alacsony példányszám, hanem a téma miatt keresett valamely érme: akad 50 euró feletti áron elkelt 2004-es, 1 milliós példányszámú finn érme is, amely az EU bővítésének állít emléket. A legkisebb példányszámú érméket nem is tudják beszerezni, és így áruba bocsátani a kereskedői oldalak. Az átlagos emlékérmek 3-4 euróért cserélnek gazdát.
A messze legkisebb mennyiségű forgalomba állított – és így legkeresettebb – kéteuróssal Monaco dicsekedhet. Összesen 20 001 db érme kibocsátásával 2007-ben, Monacóban hozták forgalomba azt a kéteuróst, amellyel Grace Kelly hercegné halálának 25 éves évfordulójára emlékeztek meg. 2015-ben mindössze 10 000 db érmét bocsátottak ki a monacói erőd építésének 800. évfordulójára – egy ilyen érmét jelenleg egy online aukciós oldalon közel 1 300 eurós áron lehet megvásárolni. 2016 júniusában 15 ezres példányszámban adják ki a Monte Carlo alapításának 150. évfordulójára és III. Károly alapítóra megemlékező pénzeket.
Az előbbieken kívül még akad néhány érdekes érme, amely idén került forgalomba. Ilyen például a franciaországi foci EB-re 10 millió példányban készült kéteurós, amellyel némi szerencsével ti is találkozhattatok – érdemes eltenni emlékbe. Figyelemreméltó Lettország idei érméje is, amelyen a lett hagyományos tejipar szimbólumaként egy tehén szerepel.
Valószínűleg a gyűjtők kedvence lesz San Marino 2016-os kéteurósa, a csupán 85 000 példányban vert, William Shakespeare halálának 400. évfordulójának emléket állító pénzdarab is. Olaszország Donatello halálának 550. évfordulójára emlékezik a művész Dávid-szobrának fejével díszített érmével. De kiadtak idén a szlovák EU-elnökség, a balti kultúra (Litvánia), a vatikáni őrség felállításának 200. évfordulója, és az olimpiai csapat részvételére (Portugália) tiszteletére készített kéteurósokat is, érdemes végignézni az összeset.
Ezek után talán jobban megnézzük, mi kerül a kezünkbe, és ha szerencsések vagyunk, nagyon érdekes, különleges, akár komoly értéket képviselő emlékérmére bukkanhatunk, amelyeket nem adunk ki könnyű szívvel a sarki fagyizóban nyaralás közben.
Borítókép: Európai Bizottság, a 30 éves EU-zászló emlékérme tervezésének döntőjébe jutott variációk
Bár sokan temetik manapság az eurót, mi itt Kelet-Közép-Európában örülnénk neki, ha olyan stabil fizetőeszközünk lenne, mint az európai közös pénz. Válság ide vagy oda, továbbra is vannak országok, melyek hisznek az euróban.
Nálunk Magyarországon az euróbevezetés a gazdaságpolitika Szent Grálja. Mindenki tudja, hogy szükség lenne rá, de a válság miatti nehézségek közepette a politikusaink rendre túlságosan rögösnek találják az odáig vezető utat. A maastrichti kritériumokat valóban nem könnyű teljesíteni - de nem is lehetetlen. Végignéztük, ki hogyan veszi az akadályokat.
A balti országokat súlyosan érintette a válság, Lettország és Litvánia mégis viszonylag jó pozícióban várja a vihar elcsendesülését. Mindkét országban komoly probléma a költségvetési hiány, az államháztartás azonban köszöni, jól van. Lettországban az infláció is igen attraktív, 1 százalék alatti.
Lettország és Litvánia kicsi és nyitott gazdaság, akárcsak Csehország. A csehek egy kivételével mindegyik kritériumnak eleget tesznek, és ha elkezdődik a fellendülés, várhatóan a költségvetési hiányt sem lesz nehéz az előírt alá szorítani. Itt a probléma inkább az akarat hiánya. Václav Klaus a leginkább euroszkeptikus politikusok közé tartozik: 2005-ben konkrétan az Unió megszüntetését, helyette pedig lazább szabadkereskedelmi övezet felállítását javasolta. 2008-ban - a közös pénz tizedik születésnapján - Klaus megjósolta a mostani euróválságot. Bár Brüsszelben sokan nem kedvelik morózus konzervatív államfőt, el kell ismernünk: volt némi igazság az eurózóna gazdaságainak sokféleségét boncolgató kritikáiban.
A harmadik erős versenyző Lengyelország. A lengyelek alig-alig teljesítenek valamit az euró bevezetésének feltételeiből, mégis nagyobb összegben mernénk fogadni a belépésükre még ebben az évtizedben. Lengyelország a maga majdnem 40 milliós népességével az Unió egyik legnagyobb országa, Kelet-Közép-Európa vezető hatalma. És bár a mostani válság sokak szerint többek között a “too big to fail” kategória kimúlását is jelenti, mi nem tudjuk elképzelni hosszú távon az eurót a lengyelek nélkül.
A legpikánsabb nyilatkozat alighanem a kalandos életű hajóskapitányból lett államelnök, Traian Basescu nevéhez fűződik. "Kérem ne nevessenek, Románia 2015-ben be akarja vezetni az eurót" - hangzott el alig két hete egy sajtótájékoztatón. Románia fő erőssége az alacsony, 30 százalék körüli államadósság. Hosszú távon ezt a legnehezebb leépíteni, a költségvetési hiány és az infláció kezelhetőnek tűnik, különösen ha beindul a fellendülés. Bár Magyarországon sokáig divat volt a románokra úgy tekinteni, mint szegény szomszédra, aki mostanában járt Nagylaktól keletre, az pontosan tudja, mennyire látványos a román gazdaság erősödése.
Egyetlen dolog miatt nem szurkolunk Romániának, ez pedig a lej. Keleti szomszédunknál ugyanis 2001 óta az összes papírpénz műanyagból készül, ami egész Európában egyedülálló, és elsőre meghökkentő. A különleges bankók nem gyűrődnek, és egyes részeik átlátszóak. Hozzájuk képest - lássuk be - még egy 500 eurós bankjegy is érdektelen - művészeti szempontból persze.