November-december nem igazán kedvez az idényzöldségeknek. Sört viszont mindig kapni, és a nyirkos, szürke napokon jól esik egy tipikus bajor étel, a melengető, tápláló sörleves. Posztunkból kiderült, mióta és milyen alkalmakkor fogyasztották, és az is, hogyan tudjuk ma reprodukálni.

Talán nincs még egy olyan ikonikusan német étel, mint a savanyú (pontosabban fermentált) káposzta, a Sauerkraut. Ugyan nem német találmány, és egész (Közép-)Európában Elzásztól Magyarországon át Lengyelországig ismert és szeretett eljárás a készítéséhez használt technika, a laktofermentálás, mégis a „németség” egyik fontos eleme. Ráadásul az elkészítéséhez mindössze két alapanyag szükséges: káposzta és só. Nameg egy kis idő, ami nekünk és a finom,egészséges, adalékmentes, vitamindús, probiotikus és hosszan elálló káposztánknak kedvez. A mostanában divatos otthoni fermentálással még csak szemezőknek belépő szintű finomság, ami biztosan jobb lesz, mint a boltból ismert rokonai. Mondjuk, mit érdemes tudni róla és hogyan kell hozzálátni.

A Tanács német elnökségének tiszteletére ezúttal egy német finomságot ajánlunk figyelmetekbe: a Rote Grütze, azaz a piros kása nagyon egyszerűen elkészíthető épp aktuális szezongyümölcsökből. Kísérőjétől függően lehet egészen könnyed desszert vagy laktatóbb, hűsítő édesség – csak pár perc, és kész a bogyós fogás.

Ahogy korábbi posztunkban írtuk, különböző számítások alapján közel tucatnyi európai város verseng azért, hogy elmondhassa, nála található Európa vagy az EU közepe. Bárhogy kalkulálunk is, a brexittel ez a középpont mindenképp odébb helyeződik egy kicsit. A legtöbbet idézett forrás, a párizsi székhelyű Nemzeti Földrajzi Intézet számításai szerint (IGN) az új középpont a bajorországi kis falu, Gadheim területére esik.

Folytatjuk „Öt legjobb” sorozatunkat – de ezúttal nem könyveket, hanem filmklasszikusokat ajánlunk figyelmetekbe. Célunk egy-egy ország öt legfontosabb – vagy mindenképpen megnézni érdemes – filmjének rövid bemutatása. A kezdeményezés szándékosan provokatív, hiszen az öt „legjobb” film mindenkinek mást és mást jelent. Olyan listát állítunk össze az ország filmjeiből, amelyek – amellett, hogy képet adnak az adott ország filmművészetéről – közelebb viszik a nézőt az adott ország kultúrájának megismeréséhez, és sokat mondanak az ország lakóiról, történelméről. Természetesen minden ilyen lista szubjektív, de ez is a célja. Vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további filmeket!

Ebben a sorozatunkban egy-egy ország öt legfontosabb – vagy mindenképpen elolvasásra érdemes – könyvét mutatjuk be. A kezdeményezés szándékosan provokatív, hiszen az öt „legjobb” könyv mindenkinek mást és mást jelent. Célunk egy olyan lista összeállítása az ország szerzőinek könyveiből, amelyek közelebb viszik az olvasót az adott ország kultúrájának és embereinek megismeréséhez, amelyek sokat mondanak az ország lakóiról, történelméről. Természetesen minden ilyen lista szubjektív, de ez is a célja – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további könyveket!

A világtörténelem folyamán a cenzúra mindig fontos eszköz volt a hatalom kezében, hogy a hivatalos ideológiától távol eső, vagy azzal szemben álló gondolatokat távol tartsa a társadalom nagyobb részétől. Szerencsére mára Európában ezt már nehéz elképzelni, de a legtöbb európai ország történelméből ismerős ez, és a világ más pontjain sajnos még ma is bevett gyakorlat. A cenzúra ellenében, a gondolkodás szabadságának fontosságára hívja fel a figyelmet az idei Documenta összművészeti esemény egyik legérdekesebb installációja, a „Könyvek Parthenónja”.

A németországi Documenta kiállítást ötévente rendezik meg Kasselben 1955 óta. Mára egyértelműen korunk jellemző dilemmáira, problémáira reflektáló kortárs alkotások kerültek a kiállítás középpontjába, amely idén is száz napig – még szeptember 17-ig – várja az érdeklődőket Németország közepére, Kasselbe. A Documenta kasseli eseményein ebben az évben 35 helyszínen – parkban, múzeumban, moziban, egykori földalatti pályaudvaron – több mint 160 művész mutatkozik be. (A szemlének idén is van magyar vonatkozása, a Budapesten született amerikai művész, a környezetszobrászat úttörőjeként számon tartott Agnes Denes The Living Pyramid című munkáját lehet megnézni egy kasseli parkban.)

Az idei Documenta kétségkívül egyik legizgalmasabb helyszíne a Könyvek Parthenónja, Marta Minujín argentin képzőművész alkotása. Az installáció a görög Parthenón mása, amelyet közel százezer, korábban vagy jelenleg valamelyik országban betiltott könyv borít. Az argentin művész ezzel tiltakozik a gondolkodás szabadságának korlátozása ellen. Az alkotást már 1983-ban, az argentin katonai junta bukása után felépítették Buenos Airesben. A mostani alkotást jelentős kutatómunka előzte meg, amely során létrejött egy több mint hatvanezer könyvet tartalmazó lista. Az alkotás ugyanakkor teljesen nyitott: az alkotó és a szervezők folyamatosan várják további könyvek jelölését a listára, valamint a betiltott könyveket is el lehet küldeni a szervezőknek. Az installáció éppen azon a helyen épült fel Kasselben, ahol korábban, a náci uralom alatt kétezer betiltott, a „német szellemiséggel ellentétes”, káros gondolatokat tartalmazó könyvet égettek el.

A betiltott könyvek között számos politikai, illetve társadalom- és vallásfilozófiai mű található, vagy olyanok, amelyeket egy adott rendszer erkölcstelennek bélyegzett. Ugyanakkor vannak népszerű kortárs regények is a listán (mint például a Harry Potter vagy a Da Vinci kód), amelyek bizonyos országokban okkultizmusuk miatt kerültek indexre. A listán számos világirodalmi klasszikus is megtalálható. Néhány példa a betiltott könyvek listájáról (egy kivonatolt lista itt olvasható, a kiállítás alapjául szolgáló hosszabb lista itt tallózható):

• Dan Brown: A Da Vinci kód
• Caroll Lewis: Alice csodaországban
• Giacomo Casanova: Emlékiratok
• Miguel de Cervantes: Don Quijote
• Paolo Coelho: Az alkimista
• Albert Einstein teljes életműve
• Sigmund Freud teljes életműve
• Johann Wolfgang von Goethe: Faust
• Grimm testvérek: Grimm mesék
• Jaroslav Hašek: Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban
• Thomsa Hobbes: A Leviatán
• Niccolo Macchiavelli: A fejedelem
• Franz Kafka teljes életműve
• Milan Kundera teljes életműve
• James Joyce: Ulysses
• Thomas Mann teljes életműve
• Karl Marx teljes életműve
• George Orwell: 1984, Állatfarm
• Jean-Jacques Rousseau: Társadalmi szerződés
• Antoine de Saint-Exupéry: A kisherceg
• Joanne K. Rowling: a Harry Potter könyvek
• J.D. Salinger: A zabhegyező
• Friedrich Schiller: versek
• Jonathan Swift: Gulliver utazásai

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

A hagymás rostélyos (Schwäbischer Zwiebelrostbraten) hagyományos helyi étel, amelyet szinte kötelező megkóstolni svábföldi tartózkodásunk alatt. A sváb mellett az osztrák konyhában készített (bécsi) hagymás rostélyos vasárnapi, ünnepi ételnek számít a helyiek körében. Az étel így közvetetten a magyar éttermek kínálatában is megjelent és elterjedt. Sváb körökben legalább a XVIII. század óta népszerű étel. 

Szinte minden sváb étterem kínálatában megtalálhatjuk ezt a húsételt, a kérdés igazán csak az, hogy milyen körettel fogyasztjuk. Van, aki szerint a házi készítésű Spätzle illik hozzá a leginkább, mások a pirított krumplira esküsznek a rostélyos kísérőjeként, esetleg magos parasztkenyeret esznek hozzá. Az echte svábok köretként ragaszkodnak a Maultaschéhoz (szó szerinti jelentése pofazacskó), az egyfajta ravioli-szerű helyi töltött tésztaspecialitáshoz. Ebből is látszik, hogy ennek az ételnek is rengeteg variánsa létezik. Az általunk bemutatott recept – amelyhez az Európai Bizottság Európa ízei: Kulináris utazás 27 recepttel Európán keresztül című kiadványában foglaltakat használtuk fel – a burgonyás változatot preferálja.


Hozzávalók (4 személyre)

- 4 szelet marhafartő

- olíva- vagy repceolaj

- 4-6 fej közepes méretű hagyma

- 3 evőkanál olvasztott vaj

- 5 dl marhahúsleves-alap

- 2,5 dl száraz vörösbor

- só, bors, friss kakukkfű, metélőhagyma

Elkészítés

Megfelelően érlelt húst használjunk. A hűtőből elővéve hagyjuk szobahőmérsékleten felmelegedni, mielőtt a főzéshez kezdenénk.

Vagdossuk be a hús minden oldalát a kövér részen. Kenjük be a húst olajjal, és hagyjuk így pácolódni legalább 20 percig. Eközben hámozzuk meg és vágjuk fel 2 cm vastag karikákra a hagymát. Hevítsük fel a megolvasztott vajat, és süssük ki benne a hagymakarikákat. Vegyük lejjebb a lángot, adjunk hozzá sót, majd süssük ropogósra. Ezután vegyük ki az edényből, csepegtessük le, és helyezzük rövid időre papírtörlőre, hogy az felszívja a felesleges zsiradékot. Tartsuk melegen, amíg a húsra nem helyezzük.

Öntsünk kevés olajat ugyanebbe az edénybe, hevítsük a lehető legforróbbra, majd a húst pirítsuk 3-3 percig mindkét oldalon. Ezután helyezzük át a húst a serpenyőből egy tálra, és tegyük 90 °C hőmérsékletre előmelegített sütőbe 15-20 percre, lassú tűzön készre sütve azt.

Amíg a hús a sütőben van, a serpenyőben maradt lesült zsiradékot melegítsük össze a húslevesalappal és a borral, adjunk hozzá egy csokor vászonzacskóba kötött kakukkfüvet. Forraljuk felére, majd öntsük rá a húsra.

Pirított burgonyával és vegyes salátával tálaljuk.

An Guada! / Guten Appetit! :-)

Kép forrása: Flickr / Dave Collier (CC BY-ND 2.0 license)

--

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!