Ahogy számos más területen, úgy a közgazdaságban is megjelent egy erős, nők által képviselt vonal, amely a növekedés mellett nagy hangsúlyt fektet az emberközpontúságra is. Az Európa Pont keddi programjának vendégei arról beszélgetnek majd, hogyan tegyük emberközpontúbbá, fenntarthatóbbá, és egyúttal hatékonyabbá gazdaságunk működését. Vendégeink – többek közt színházigazgató, polgármester és cégvezető – saját megközelítéseiket hozzák el nekünk és vitatják meg egymással is. Érdemes regisztrálni!
Nagy várakozással készült a világ a múlt héten állam- és kormányfői szinten megrendezett riói ENSZ-csúcsra, amely 20 évvel követte a mára ikonikussá vált 1992-es, szintén Rio de Janeiróban megrendezett Föld-csúcsot. Akkor, 20 éve valóban nagyot lépett előre a világ a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás világszintű kezelésének ügyében, ám a csoda ezúttal elmaradt. Bár a konferencia záródokumentuma tartalmaz néhány újdonságot, mégis mind a környezetvédő szervezetek, mind a fejlődő országok csalódottak. A zöldek leginkább a konkrét kötelezettségvállalásokat, számon kérhető célok nevesítését, egy cselekvési terv és konkrét menetrend elfogadását hiányolják, a fejlődő országok vezetői pedig úgy érzik, nem kaptak kézzelfogható segítséget problémáik enyhítéséhez.
A konferencián született megállapodás – a közel 50 oldalas „A jövő, amit akarunk” címet viselő záródokumentum – egyik fontos újdonsága ugyanakkor az, hogy a résztvevők kinyilvánították, hogy szükség van általánosan elfogadott „fenntartható fejlesztési célok” meghatározására az élelmiszerbiztonságtól kezdve a víz- és energiagazdálkodásig, amelynek menetrendjét 2013-ig meghatározzák. Emellett 50 milliárd dollárnyi felajánlás gyűlt össze annak az ENSZ-kezdeményezésnek a javára, amelynek célja, hogy 2030-ra a világ teljes népessége hozzájusson az áramszolgáltatáshoz, a Fenntartható energiát mindenkinek néven futó terv szerint pedig globálisan a jelenlegi nagyjából 15%-os megújuló energiaforrás arányt meg kell duplázni (30%-ra) 2030-ig – bár ez a célkitűzés sem kötelező érvényű, így nem is számon kérhető.
Látva az országok közötti nagy nézetkülönbségeket a tárgyalásokon, a konferencián felmerült, hogy a fenntartható zöld gazdaság kiépítésében a kormányok helyett nagyobb szerepet kellene adni a magánszektornak, például a természeti erőforrások (víz, levegő, erdők stb.) beárazásával és a jelenlegi széndioxid-kreditekhez hasonló kereskedési rendszerhez hasonló piacosításával. Bár a kvótakereskedelem működése sem zökkenőmentes, de egyesek szerint ez segíthetne elmozdítani a tárgyalásokat a holtpontról.
Egy héttel a konferencia után a konferencia megítélése vegyes: a zöld szervezetek elhatárolódtak a záródokumentum szerintük üres politikai állásfoglalásától, míg a konferencia szervezői azzal védekeznek, hogy a tanácskozásnak nem is volt célja kötelező érvényű egyezmények kidolgozása, hanem sokkal inkább egy folyamat elindítása, amelynek végén a nemzetközi közösség elfogadja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem új alapelveit. Hogy mennyire jelent ez a találkozó előrelépést egy fenntarthatóbb világ megteremtésében, vagy mennyire jelzi a jelenlegi rendszer cselekvőképtelenségét, még korai lenne megítélni. Bízzunk benne, hogy ez a mostani csúcs valóban egy hosszabb folyamat része, amely előbb-utóbb elvezet egy megnyugtatóbb és fenntarthatóbb jövőhöz.
Fotó: a konferencia idejére zöld fénybe öltöztették a Megváltó Krisztus szobrát, forrás: http://www.nature.com/
Holnap kezdődik a fenntartható fejlődésről szóló háromnapos ENSZ-konferencia Rióban (Rio+20), amely egy újabb, nagyon fontos lépést jelenthet ahhoz, hogy a világ országai szorosan együttműködve, valódi tehermegosztással közösen meghatározzák az utat egy a mainál fenntarthatóbb – tisztább, kiegyenlítettebb és virágzóbb – világ felé. A fenntartható fejlődés egy nagyon komplex koncepció, amelynek egyik meghatározó eleme a klímaváltozás megfelelő kezelése, amely számtalan, a mai világban fellelhető problémával áll összefüggésben. Ehhez kapcsolódóan összefoglaltuk, hogy a nemzetközi együttműködésnek milyen jelentős állomásai voltak a klímavédelem területén napjainkig, valamint azt, hogy az Európai Unió milyen programokkal és célkitűzésekkel rendelkezik e területen.
Az éghajlatváltozás az emberiség egyik legnagyobb kihívása napjainkban – az energiahordozók túlzott használata miatt kialakuló globális felmelegedés, a tengerszint emelkedése, az időjárási viszonyok kiszámíthatatlan változása mind olyan jelenségek, amelyek hatása alól senki nem vonhatja ki magát a Földön, éppen ezért a probléma kezeléséből is mindenkinek ki kell vennie a részét. A visszafordíthatatlan negatív következményekkel járó klímaváltozás elkerülése érdekében egyéni szinten is sokat tehetünk, ugyanakkor a probléma kezeléséhez mindenképpen országokon átívelő, nemzetközi szintű együttműködésre is szükség.
A világ országai az ENSZ keretein belül már évtizedek óta foglalkoznak az éghajlatváltozás kérdésével. A terület nemzetközi szabályozásának első fontos állomása a Rio de Janeiróban 1992-ben megrendezett konferencia volt, amikor az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) megszületett (a 12 éves Severn Suzuki itt mondta el beszédét a következő generációk védelmében, amelyről filmklubunk egyik filmje is szólt). Azóta az egyezmény tagjai évente találkoznak a Részes Felek Konferenciáján (COP), amikor az éghajlatváltozás globális kezelésének aktuális kérdéseit vitatják meg. A COP3 konferencián született meg a Keretegyezményt kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv, amely jogilag kötelező erejű és számszerűsített célokat írt elő az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására és csökkentésére, amely kulcsfontosságú a Föld kritikus mértékű melegedésének elkerülése érdekében. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy üvegházhatású gáz kibocsátásaikat a 2012-ig az 1990-es szinthez képest összesen legalább 5%-kal csökkentik, ezen belük az akkori uniós tagállamok 8%-os, míg Magyarország 6%-os csökkentést vállalt. A Jegyzőkönyv hatályba lépésére a politikai és gazdasági viták, valamint az elhúzódó ratifikációk miatt egészen 2005-ig kellett várni, amely jól jelzi a területen mutatkozó ellentéteket az országok között. A jegyzőkönyvhöz nem kívánt minden állam csatlakozni (a részes államok a kibocsátás közel 70%-át fedték csak le), illetve megosztotta az országokat a fejlődő országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseinek támogatása is.
A Kiotói Keretegyezményben rögzített vállalások 2012 végéig tartanak, ezért a résztvevők igyekeztek mielőbb megegyezni az ezt követő időszak szabályozásáról is – ez állt az utóbbi évek konferenciáinak (Bali, Koppenhága, Bangkok, Cancún) fókuszában. A legfontosabb viták akörül forogtak, hogy legyen-e újabb vállalási időszak, ha igen, akkor ebbe be lehet-e vonni további államokat, illetve mikorra lesz egy Kiotót felváltani képes új egyezmény. Mivel ezekre a kérdésekre nem sikerült megfelelő választ találni a korábbi konferenciákon, így a 2011 végén megrendezett durbani volt az utolsó lehetőség arra, hogy a világ ne maradjon klímaegyezmény nélkül 2012-t követően. Ez a forduló részben sikeresnek mondható: bár az államoknak nem sikerült egyetértésre jutni egy új, globális megállapodásról, az utolsó pillanatban végül mégis meghosszabbították a vállalási időszakot. Emellett megegyeztek arról, hogy a Kiotói jegyzőkönyv hatályának lejártát követő második vállalási időszak 2013-ban indul, ugyanakkor arról nem született döntés, hogy az pontosan milyen hosszú lesz. Fontos emellett, hogy Durbanben a felek nem konkrét egyezményt, csak szándéknyilatkozatot írtak alá, a tényleges vállalásokat tartalmazó dokumentumot 2012-ben fogadják majd el. Az államok megegyezése értelmében 2020-tól egy új, Kiotót felváltó rezsim lép életbe, amelynek a megvalósításához szükséges ún. útitervet kell készíteni. A konferencián emellett megállapodtak a fejlődő országok támogatásáról is.
A szokásos év végi UNFCCC találkozó előtt még egy nagyon fontos környezetvédelmi eseményre kerül sor ezen a héten, a Riói konferencia 20. évfordulóján. A korábban említett Rio+20 2012. június 20. és 22. között kerül megrendezésre, így a brazil nagyváros ismét világméretű, fenntartható fejlődéssel foglalkozó konferenciának ad otthont. A konferencia két fő téma köré épül: hogyan lehet olyan zöld gazdaságot létrehozni, amely amellett, hogy fenntartható, segít kilábalni a szegénységből; valamint a találkozó alkalmat kínál az elért eredmények értékelése mellett a végrehajtási nehézségek és az új kihívások megvitatására, a fenntartható fejlődés területén létrejött nemzetközi együttműködés és koordináció megerősítésére.
Fontos kérdések várnak tehát még tisztázásra idén, ebben a folyamatban az EU mindent megtesz, hogy e nemzetközi megállapodások mellett saját, példaértékű vállalásokkal is segítse a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ilyennek tekinthető a 2008 végén elfogadott „20-20-20-as”energia- és éghajlat-politikai csomag, amelyben az EU kötelezte magát arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását átlagosan 20%-kal csökkenti (a csökkentés mértékét a 30%-ra növelve, ha a kérdésben nemzetközi megállapodás születik); az energiahatékonyság javítása révén az energiafogyasztást 20%-kal mérsékeli, és energiaszükségletének 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezi. Ide sorolható a Bizottság 2011 márciusában elfogadott ütemterve, illetve az ehhez kapcsolódó 2050-re szóló energia-útiterv, amelyek a „széntelenítés” jegyében 2050-ig az 1990-es szintekhez képest 80–95%-os kibocsátás-csökkentést irányoznak elő. Bár ez utóbbi kezdeményezésről az uniós környezetvédelmi miniszterek március 9-i találkozóján nem sikerült megállapodniuk a tagállamoknak – miután a szénerőművekre erősebben ráutalt Lengyelország elutasította a tervet –, a kérdés továbbra sem került le a napirendről.
Fontos találkozóra kerül tehát sor a héten, amelyre minden ország és az EU is nagyon készül – bízunk benne, hogy a mára legendássá vált riói konferenciának méltó utódja lesz az idei, húsz évvel később megrendezett találkozó, mely valódi eredményeket tesz majd le az asztalra – az eredményekről röviden itt is beszámolunk majd.
Márciusban két jeles nemzetközi ünnepnap szolgáltatott témát programjainkhoz: március 8-án világszerte a nőket ünnepeljük, 21-én pedig a faji megkülönböztetés elleni küzdelemről emlékezünk meg. Ennek megfelelően márciusban a „jogok Európája”, ezen belül is a női esélyegyenlőség és az antirasszista törekvések kerülnek fókuszba az Európa Pontban.
A nem
zetközi nőnap alkalmából egy beszélgetéssel és egy koncerttel várjuk az érdeklődőket: 8-án, csütörtökön elsőként a férfiak és nők fizetésénél tapasztalható bérszakadékról lesz szó. Meghívott előadóinkkal (Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője, Somogyi Mária író, valamint Wéber Andrea az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási koordinátor) arról beszélgetünk, hogy mennyiben érvényesül jelenleg Európában és Magyarországon az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelve. A beszélgetés után Takáts Eszter és zenekara lesz a vendégünk, akik akusztikus felállással érkeznek az Európa Pontba.
A női egyenjogúság kérdéskörénél minduntalan felvetődő dilemma, az anyaság és karrier összeegyeztethetősége. Március 22-én Péterfy Bori, a sikeres énekeső és a Nemzeti Színház művésze jön el hozzánk, aki első gyermeke, Doma születése után a közeljövőben tér vissza az életét eddig meghatározó színpadokra. Az est során többek között anyaságáról és jövőbeli terveiről faggatjuk.
Az aktuális kiállításunk is a női vonalat erősíti: főszereplője Karen Blixen dán bárónő, a huszadik századi dán irodalom nagy alakja, aki életének jelentős részét Afrikában élte le, és ennek hatására lett belőle igazi író. Blixen élete az önéletrajzi regényéből készített, számos díjjal kitűntetett Távol Afrikától című filmből lehet ismerős a magyar közönségnek. Blixennek íróként és asszonyként is egyaránt része volt sikerben és kudarcban – az életét bemutató kiállítást a Dán Kulturális Intézet jóvoltából március 27-től látogatható az Európa Pontban.
Filmklubunk Jasmila Žbaniæ bosnyák rendező Úton (Na putu) című 2010-es filmjét mutatja be. Luna és Amar boldogan élő fiatal pár, akiknek kapcsolatát váratlan akadályok nehezítik. Amikor Amar egy fundamentalista közösség hatása alá kerül, Lunának szembe kell néznie azzal, hogy a szerelem talán nem elég ahhoz, hogy összetartsa őket. A filmet 2010-ben a Berlinale versenyprogramjában mutatták be, rendezőjének korábbi filmje, a Szerelmem Szarajevó 2006-ban ugyanitt a Berlinale fődíját nyerte. A március 9-i vetítés után vendégünk Pilcsik Tünde, a Regina Alapítvány elnöke.
Március 21-ét 1966-ban jelölte ki az ENSZ, hogy emléket állítson egy 1960-as dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheid-ellenes demonstráció 69 áldozatának. Ettől kezdve ezen a napon ünnepeljük az antirasszizmus világnapját. A világnap alkalmából 21-én, szerdán 6 órától előre felkészített csapatok vitáznak erről a tételmondatról: „az ember alapvetően önző lény”. A vitában bemutatjuk a magyar történelem több kiemelkedő, a jogvédelem és az emberi jogok érvényesítése terén maradandó nyomot hagyott személy (pl. Raoul Wallenberg, Sztehlo Gábor) életművének részleteit, dilemmáikat, sorsukat. A vita után a győri Romano Trajo lép fel nálunk. A roma, magyar és német muzsikusokból álló zenekar autentikus lovári és beás cigány népzenét játszik hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál – ezeket egészíti ki az ének és a szájbőgő, nagybőgő, mandolin és darbuka. Az est végén a Dresch Quartet ad koncertet – a névadó Dresch Mihály a magyar jazz egyik legsokoldalúbb szaxofonosa, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.
A hónap elején még egy különleges vendégünk lesz: 7-én, az Európa Szalon e havi rendezvényén a világhírű fiatal cseh közgazdász, Tomáš Sedláček tart előadást nálunk a jelenlegi válság okairól és bestseller könyve alapján „a jó és a rossz közgazdaságtanról”. Ezt követően egy beszélgetés keretében bizonyítja, hogy miért sorolja őt a Yale Economic Review az „öt legnagyobb közgazdász elme” közé. Sedláček jelenleg a Cseh Kereskedelmi Bank (CSOB) fő stratégiai tanácsadója, számos egyetemen tart előadásokat, korábban Václav Havel köztársasági elnök valamint a cseh pénzügyminiszter tanácsadójaként is dolgozott.
A hónap végén (30-án) folytatódik a bevándorlók helyzetével foglalkozó Media4us program, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket. A mostani angol nyelvű műhelyfoglalkozás a hazánkban élő bevándorlók médiában történő megjelenítéséről szól, amelyre elsősorban olyan újságírói tapasztalattal rendelkező fiatalokat várunk, akik részt vennének az itt élő külföldiek életét bemutató weboldal írásában, vagy szerkesztésében.
Márciustól folytatódik a Budapesti Gazdasági Főiskola és az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének közös előadássorozata, az Európa Akadémia – ebben a félévben a migráció témáját járjuk körül. További információ az előadások időpontjáról és témájáról a www.euakademia.info oldalon található.
Az Európa Pont minden márciusi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Az Európa Pont következő vendége a világhírű, fiatal cseh közgazdász és publicista – egy biciklista Prágából, aki 24 éves korában első munkájaként Václav Havelnek dolgozott gazdasági tanácsadóként, akit a Yale Economic Review az öt legnagyobb közgazdász elme közé sorolt, és akinek „a jó és a rossz közgazdaságtanáról” szóló provokatív könyvét 2011 végén a Washington Post az öt kötelezően elolvasandó közgazdasági témájú könyv közé sorolta. Európa Szalon sorozatunk következő vendége Tomáš Sedláček.
Sedláček jelenleg az egyik legnagyobb cseh kereskedelmi bank fő stratégiai tanácsadója, emellett a prágai Károly egyetemen (és számos más egyetemen) tanít közgazdaságtant és filozófiát. Sedláček szenvedélyesen szereti munkáját, és igyekszik mások számára is bebizonyítani, hogy a közgazdaságtan valóban szórakoztató és jóval több a számok unalmas bűvölgetésénél, absztrakt matematikai modelleknél.
Népszerű könyvében nyomon követi az emberi kérdezés történetét a Gilgames eposztól az Ó- és Újszövetségen, Descartes és Adam Smith gondolatain keresztül egészen a Harcosok klubjának fogyasztói társadalmáig, illetve napjaink világválságáig. Írásával megkérdőjelezi és újraértelmezi a korábbi közgazdasági dogmákat, és igyekszik bemutatni, hogy a közgazdaságtanban nemcsak a hideg racionalitás munkál, de az erkölcsi értékek és értékválasztások ugyanolyan részét képezik, mint a tudományosan levezethető igazságok. A közgazdaságtan nem választható el jó és rossz harcától – szerinte kulturális jelenség, korunk civilizációjának terméke, így át van szőve filozófiával, mítoszokkal, erkölccsel, vallással, pszichológiával, művészetekkel. A könyv napjaink olyan alapkérdéseit boncolgatja provokatív módon, hogy mi a közgazdaságtan értelme, miért élünk a növekedés bűvöletében, ez-e az egyetlen követhető út, honnan jön és merre vezet minket fejlődés eszméje, megéri-e jónak lenni.
Sedláček az írást eredetileg szakdolgozatnak készítette, de azt „megkérdőjelezhető tudományos értéke” miatt nem tudta megvédeni. Ezt követően az írást átdolgozta és könyv formátumban kiadta – a könyv hamarosan bestseller lett Csehországban, 2011 nyári megjelenése után az Egyesült Államokban is – számos méltató cikk jelent meg a könyvről a világsajtóban. Az amerikai zeneszerző legenda Quincy Jones például ezt mondta a könyvről: „Soha nem hittem volna, hogy a közgazdaságtanról ilyen érdekesen és izgalmasan lehet írni! Hihetetlen, hogy a közgazdaságtan milyen szorosan összefügg a művészetekkel, zenével és a filmekkel…”
Írásának groteszk látás-, illetve színpadias ábrázolásmódja lehetővé tette, hogy színdarabbá írják át, melyet teltházas előadásokon játszottak a Prágai Nemzeti Színházban, és tavaly Londonban is sikerrel bemutattak. Könyvének magyar fordítása sajnos még várat magára, de kárpótlásul az érdeklődők most személyesen is találkozhatnak Sedláčekkel. Március 7-én, szerdán a Cseh Centrum és az Európa Pont közös rendezvényén ugyanis az Európa Pont vendége lesz, ahol egy rövid előadás után Weyer Balázs és Muraközy Balázs lesznek beszélgetőtársai. Az eseményen szinkrontolmácsolás is lesz, a belépés – ahogy az Európa Pont összes rendezvényére – ingyenes.
Kedvcsinálóként nézzétek meg az alábbi videót, amelyen a könyv alapján készült színdarabból láthattok részleteket angol felirattal:
Ezen a videón pedig a szerző mesél könyvéről:
Kép forrása: www.tomassedlacek.cz