A hónap receptje: a magyar omlós tepertős pogácsa

Házibulik, családi összejövetelek, konferenciák állandó résztvevője, és szinte minden disznóvágáson is találkozhatunk vele: a tepertővel zsírossá és így tartóssá tett pogácsa évszázadok óta nagy kedvenc Magyarországon. Ez volt az első magyar ételkülönlegesség, amelyet az EU felvett hagyományos különleges termékek (HKT) listájára, még 2013-ban. Ez a recept képviseli Magyarországot a tízéves szülinapunkra készített ingyenesen letölthető e-recepteskönyvünkben is.

Uniós szinten is védett magyar különlegesség

A tepertős pogácsa kerek, hengeres alakú, 3-5 centiméter átmérőjű, 25-50 gramm tömegű, aprított tepertőt és sertészsírt tartalmazó, élesztővel lazított, omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű, sóval és borssal ízesített sós péksütemény. Felülete vörösesbarna, négyzethálósan rovátkolt. (…) Íze a tepertődarabkákra jellemző, kellemesen sós, enyhén borsos fűszerezésű” – így kezdődik az EU által hagyományos különleges terméknek (HKT) nyilvánított tepertős pogácsa pontos leírása. Ezért persze még nem kell eldobnunk a nagymama szakácskönyvéből kimásolt receptünket; az unió által kanonizált recept egyedül azoknak kizárólagos útmutató, akik terméküket különleges eredetiséget igazoló jelzéssel kívánják forgalmazni.

Pogácsa: kenyérlepény, majd kerekre szaggatott tésztaféleség

A „pogácsa” szót először 1395 körül jegyezték fel Magyarországon. A kései latinból átvett szó forrása a focacea, focacia, egyfajta sült tészta, amelyben a latin focus (tűz) szó rejtezik. A latin eredetű szó az újlatin nyelvekben is él, például a franciában: a fouace, vagy ahogy az olaszban a focaccia is egyfajta lepény. Eredetileg a magyarban is (hamuban-parázsban sült) lepénykenyeret jelentett, a magyar népmesékből hamuban sült pogácsaként ismerhetjük. Egészen a XVII. századig a pogácsa, pontosabban a pogácsakenyér kenyér módjára fogyasztott lepényt jelentett. Mai jelentése – apróbb, hengeres formájú szaggatott pékáru – a késő középkorban vált általánossá, a paraszti konyha egyik leggyakoribb sült tésztájaként.

Szappan helyett ételbe

A XVIII. századtól kezdték a nemesi családok háztartásában kisütni a zsírt a szalonnából, a paraszti, népi sertésfeldolgozásban ez, illetve a sertészsír étkezési célú elterjedése (szappanfőzés helyett) a XIX. század közepétől volt jellemző: a 1850-es években a paraszti leltárokban már szerepeltek zsírosbödönök. A disznóölés után friss, főként apró, bőr nélküli tepertővel (ami tulajdonképpen a zsírszalonna kiolvasztásakor visszamaradó összesült zsírdarab) sütötték a pogácsát. Az 1930-as években készült, nagy összefoglaló néprajzi munkában a pogácsát keletlen és kelt búzatésztából és – többek között – már tepertővel ízesítve említik, nagyjából a XX. század elején vált általánossá a kelt tészta dúsítása a kisütött szalonna tepertőjével.

A tepertős pogácsa két változatában más módon használják fel a zsiradékot az elkészítésnél: az omlós változatban a zsírt a tésztába keverik, a levelesben pedig a tészta lapjai közé rétegezik. Az alábbiakban az uniós, hagyományos különleges termékként rögzített eredetvédelmi oltalmi leírás alapján ismertetjük az omlós tepertős pogácsa receptjét.

Omlós tepertős pogácsa

Hozzávalók:

• 500 g finomliszt
• 200 g tepertőkrém
• 25 g élesztő tejben felfuttatva
• 1 dl tej
• 1 tojás
• 1 tojássárgája
• 1 tk fehérbor / ecet
• 1 tk só
• bors ízlés szerint
• kb. 1,5 dl tejföl – a legvégén hozzáadva annyi, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk
  
  

Elkészítése:

A lisztet a tepertőkrémmel homogén keverékké morzsoljuk. A tepertőpépnek a lisztszemeket be kell burkolniuk, ettől lesz omlós a pogácsa. Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, sót, a tojásokat, egy-két kanál fehérbort vagy ecetet, annyi tejfölt, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk, majd összedagasztjuk, amíg a tészta össze nem áll. A magas zsírtartalom miatt hideg alkotókból kell a tésztát készíteni, és azt hűvös helyen pihentetni, hűtőszekrényben legalább 3 órán át, szobahőmérsékleten ennél is tovább.

A megkelt és lehűlt tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tészta tetejét egymásra merőleges irányban sűrűn bevagdossuk. Ezt követően 3-6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket metszünk a tésztából. A pogácsákat kenőecset segítségével lekenjük a felvert tojás levével, egyenletes távolságban tepsibe helyezzük, még közel egy órán át kelesztjük, majd forró, 220-240 fokos sütőben 12-15 perc alatt készre sütjük.

Legfinomabb langyosan, de hidegen is több napig fogyasztható.

Jó étvágyat!

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!