A klímaváltozás már mindennapjaink kihívása. Egyes kritikusok szerint már „túl késő” van: a károk mérséklése és elkerülése – a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a zöld átállás, a karbonsemlegesség és a körforgásos gazdaság –, nem elég a valódi problémák enyhítéséhez. Erről beszélgettek, sőt vitatkoztak vendégeink – Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alelnöke, Gelencsér András levegőkémikus, a Pannon Egyetem korábbi rektora, Bart István klímapolitikai szakértő, online pedig Dimitrijevics Anna, az Európai Bizottság éghajlatpolitikai főigazgatósága osztályvezető-helyettese jelentkezett be. Az est házigazdája Inotai Edit, újságíró, a CEID munkatársa volt.
Az Európai Unió Föld-megfigyelési programja, a Kopernikusz adatai szerint 2024 volt az emberiség történetének legmelegebb mért éve. Ráadásul ez volt az első év, amikor a másfél fokos klímacélt is átléptük: 1,62 fokkal vagyunk közelebb a globális felmelegedés visszafordíthatatlan következményeihez.
Még élénken él emlékezetünkben a tavalyi nyár, amikor Európa számos országában, köztük Magyarországon, rendkívüli aszály pusztított. A fű mindenütt kiégett, a fák már nyáron ledobták leveleiket – és ez a pusztító szárazságnak csak a leglátványosabb, de korántsem mindent leíró képe volt. Mezőgazdasági és energiaipari termelés-visszaesés, ivóvízkorlátozás: az aszályoknak leginkább kitett tagállamok már megkezdték a felkészülést a fentiekkel fenyegető nyárra, amely többek között az EU JRC kutatóközpontjának előrejelzése alapján idén is igen nehéz lesz.
Egyiptomban, Sharm el-Sejkben nemrég – egyes eredményekkel – véget ért az ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája, a COP27. Ahogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök fogalmazott: a tünetek egy részét kezeltük, de a beteget nem gyógyítottuk ki a lázból. Fontos előrelépés, hogy döntés született az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben különösen kiszolgáltatott fejlődő országok támogatására – ez a régi követelés kis lépés az éghajlati igazságosság felé.
Sajnos lassan megszokott, hogy nyáron újabb rekordokat döntő forróságról, aszályról vagy áradásokról kell beszámolni. A Copernicus, az EU műholdas programja a nap 24 órájában pásztázza bolygónkat és örökít meg éghajlatváltozás miatt kiszáradó tavakat, kiáradt folyókat, égő erdőket és parkokat. Blogunkon a nyár és a kora ősz képei.
Az elmúlt időszakban csúcsra járattuk a klímaberendezéseket: aki tudja, a mostanában egyre szaporodó hőhullámok okozta kellemetlenségeket így igyekszik kivédeni. A különböző klimatikus viszonyok miatt változó az egyes tagállamok hűtési szükséglete (azaz az, mely napokon és mennyire erősen kell hűteni), de a klímaváltozás hatására egész Európában nő a hűtésigényes nyári napok száma, fokozva a kontinens energiaszükségletét. Körkép a tagállamok nyári hűtési igényéről.
A Copernicus, az EU Föld körüli műholdakkal és földi szenzorokkal működtetett megfigyelési programja a nap 24 órájában pásztázza bolygónkat. Az éghajlatváltozás miatt kiszáradó tavakat, erdőtüzeket, áradásokat dokumentál – különleges, lélegzetelállító, néhol megrázó és elgondolkodtató képek következnek.
A Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) által nemrégiben közzétett adatok alapján 2021 nyara a valaha feljegyzett eddigi legmelegebb volt Európában – az már korábban kiderült, hogy 2020 volt globálisan a legmelegebb. Hőségrekordok dőltek meg szerte Európában – új Európa-rekord is született –, amit számos természeti katasztrófa kísért. A természet erős jeleket ad, hogy nincs időnk várni. Mostani összefoglalónkban az uniós országokban mért valaha mért legmagasabb hőmérsékleteket mutatjuk be.