Tíz éve, 2011 januárjában indult el az Európa Pont, az Európai Unió információs és kulturális központja Budapesten, az Európai Unió Házában. A kerek évfordulóra meglepetéssel, egy ingyenesen letölthető e-könyvvel készültünk a tagországok kedvenc nemzeti – esetenként uniós oltalommal is védett – ételeiből.

Írország legismertebb péksüteménye a szódás kenyér. Nevét az elkészítéséhez szükséges szódabikarbónáról kapta, ami a tészta lazítását szolgálja. Sem kovászt, sem élesztőt nem tesznek bele, így nem kell órákat pihentetni és hosszan dagasztani – sütéssel együtt egy óra alatt megvan. Az íreket eredetileg a kényszerűség vezette a szódakenyér felé, de mára nemzeti büszkeségük része. Mivel könnyű elkészíteni, a pandémia kényszerű karanténideje – és az élesztőínség – alatt világszerte sokmillióan megismerték és megszerették.

Ha bajor ételkülönlegességet kell mondani, valószínűleg a legtöbbeknek beugrik a perec (esetleg a fehérkolbász, az édesmustár vagy a húskenyér), de különleges, 19. század közepéig visszanyúló történetét talán kevesebben ismerik. A történetben a jónevű Anton Nepomuk Pfannenbrenner (tükörfordításban „Serpenyőégető”) mellett fontos szerepet játszanak dél-német kolostorok, imára kulcsolt kezek és egy véletlenségből ételkészítéshez használt lúgos tisztitószer. A hónap receptjeként ezúttal a „süssünk EUR-Lexből” rovatunkban az uniós oltalom alatt álló bajor perecet mutatjuk be, amellyel egyúttal a német soros elnökségtől is búcsúzunk.

Az EU A Panforte di Siena az egyik legismertebb toszkán finomság, amely nélkül a karácsony Sienában és Toszkánában elképzelhetetlen. A „pan forte” jelentése erős kenyér, amely az édesség fűszeres jellegére utal – ízében a helyi fűszerek mellett kandírozott és szárított gyümölcsök, illetve a méz dominál. A fekete sütemény borítása fűszerekből áll, míg a fehér változaté porcukorból – ezt először a híres sienai lovasversenyre, a Palióra 1879-ben ellátogató Margit királynő tiszteletére készítettek kevesebb fűszerrel, amely így „Panforte di Margherita” vagy „Panforte Bianco” néven híresült el.

Máltán nincsen karácsony Qagħaq tal-għasel nélkül. A fűszeres, édes-illatos krémmel töltött karika elkészítéséhez hagyományosan fekete melaszt használnak, ezt részben vagy akár teljesen az itthon könnyebben elérhető mézzel is helyettesíthetjük. Régebben csak a karácsonyi időszakban volt jellemző, de mára már a máltai mindennapok részévé vált. Szóval van gasztronómia a nyúlon túl is Máltán: mutatjuk, hogy az édesszájúaknak mit nem érdemes kihagyniuk a máltai konyhából karácsonykor – vagy bármikor.

Itt az alma szezonja, ezért most ehhez ajánlunk autentikus receptet, ezúttal Ausztriából. A magyar almásrétes sógora valójában az Oszmán Birodalom baklavájától eredeztethető, amely magyar közvetítéssel került át a Habsburgokhoz, Bécsbe, amely végül ott emelkedett ikonikus magasságba és lett az osztrák konyha egyik legismertebb étele. Készítsetek velünk almásrétest osztrák módra!

Aki járt már Spanyolországban, biztos találkozott a helyiek jellegzetes, nagy serpenyőben készített, különböző feltéteket tartalmazó, a sáfránytól sárga színű, rizses egytálételével, a paellával. Mi most az egyik legismertebb és legrégebbi verziót, a valenciait mutatjuk be nektek.

A Tanács német elnökségének tiszteletére ezúttal egy német finomságot ajánlunk figyelmetekbe: a Rote Grütze, azaz a piros kása nagyon egyszerűen elkészíthető épp aktuális szezongyümölcsökből. Kísérőjétől függően lehet egészen könnyed desszert vagy laktatóbb, hűsítő édesség – csak pár perc, és kész a bogyós fogás.