A Tanács német elnökségének tiszteletére ezúttal egy német finomságot ajánlunk figyelmetekbe: a Rote Grütze, azaz a piros kása nagyon egyszerűen elkészíthető épp aktuális szezongyümölcsökből. Kísérőjétől függően lehet egészen könnyed desszert vagy laktatóbb, hűsítő édesség – csak pár perc, és kész a bogyós fogás.

Karantén idejére mindenkinek jól jönnek a villámételek és a villámreceptek. A legismertebb svéd bolt, az IKEA húsgolyója épp ilyen: akinél volt a fagyasztóban március 11-én, az valószínűleg csapágyasra hajtotta a mikróját vele az utóbbi hetekben. Akinek nem volt, vagy épp elfogyott (mint e sorok írójának), az nagyon megörült, amikor a bútorbolt a napokban ismertette a húsgolyó, svédül köttbulle (többes számban köttbullar, ejtsd: kb. söttbullár) „összeállítási útmutatóját”.

Most, hogy hirtelen a kenyérsütés az új jóga, és élesztő híján mindenki maga nevelgeti a kovászát, jól jönnek az izgalmas kenyérreceptek. Így most a hónap receptjeként mi is a spanyolok híres pan gallegoját ajánljuk figyelmetekbe, amely különleges elkészítési módja miatt az EU eredetvédelmét is élvezi. Továbbra is maradjatok otthon, menjetek a konyhába és elő a kovászokkal! :-)

Az év elején Horvátország vette át az EU Tanácsának vezetését soros elnökként, úgyhogy ezúttal egy horvát finomságot ajánlunk a figyelmetekbe. A štrukli receptje igen megengedő, sokféleképpen készítik már évszázadok óta a Zágráb környéki és északi régiókban: lehet édes, lehet sós, lehet főzni és lehet sütni, és lehet előétel, levesbetét, főfogás, de akár desszert is. Mutatjuk ezt a jolly-joker ételt.

Franciaországban és francia nyelvterületen az ünnepek időszakában biztosan találkozunk a fatörzsre emlékeztető süteménnyel. Több száz éve készítik hasonló recept alapján a fatörzs tortát, amely egy régi, téli napfordulóhoz és karácsonyi készülődéshez kapcsolódó, Európa számos országában ismert hagyományhoz kötődik.

A karácsonyi tuskóégetés hagyománya

Bár a sütemény ma a franciáknál a legnépszerűbb, a hagyomány, amelynek emléket állít, Európa sok országában ismert. Az eredetileg pogány eredetű szokás központi eleme az, hogy karácsony vigíliáján, vagy a téli napforduló környékén meggyújtottak egy hatalmas tuskót, amely sokáig – akár napokig – adott meleget. Egyes források szerint a keltáktól eredeztethető szokás, akik a fatörzs jelképes elégetésével a sötétség időszakának igyekeztek véget vetni, így áldoztak a Napnak, hogy visszatérjen a Földre, illetve ezzel váltak meg azévi bűneiktől. Máshol a közös égetés és melegedés jelentőségét hangsúlyozzák, amely a családi összetartozást erősítette, illetve a maradványoknak mágikus erőt tulajdonítottak, amely utána egész évben segítette a családot. Elsősorban gyarapodást elősegítő hatást vártak a hamvaktól, amely az emberek és az állatok egészségét is óvta. Megint más források szerint a rönkégetéssel a családok azt ünnepelték, hogy ismét hosszabbodnak a nappalok.

Nem csoda, hogy ennyiféle értelmezés tartozik a szokáshoz, mert szinte Európa minden szegletében találkozhatunk e hagyomány emlékeivel. A különböző területeken különböző hiedelmek-szokások társultak a szokáshoz. Bizonyos kutatások szerint a hagyomány elterjedése nagyjából egybeesik a Római Birodalom legnagyobb kiterjedésének határaival. Európában a karácsonyi tuskóégetés legkeletibb előfordulási helye a Kaukázus, illetve a Fekete-tenger keleti partvidéke, míg a legészakibb Skandinávia.

A karácsonyi tuskó elnevezése számos nyelvben ma is megtalálható, ezek a yule log (angol), het kersblok (holland), la bûche (francia), der Weihnachtsklotz (német), il  ceppo (olasz),  badnjak,  panj (szerb  és  horvát), čok, božič (szlovén), Christoxylo (görög), gräupacken (svéd).

Valódi tuskóból fasüti

A tuskóégetés végül nagy valószínűséggel a 17. századra – ahogy a közös nagy családi tűzhelyek szerepét átvették a kisebb kályhák – tuskósütéssé, azaz süteménykészítéssé alakult. Legalábbis a sütemény első írásos említése a meglehetősen korai, 1615-ös kiadású The English Huswife című angol szakácskönyvben található. A sütemény népszerűsítésében és elterjesztésében végül a 19. századi párizsi és lyoni pékek és cukrászok segítettek. A piskótatekercs alapú vajas-kakaós töltelékű sütemény azóta a francia és a belga ünnep elmaradhatatlan része, de különféle díszítéssel és ízvariációval számos más ország ünnepi asztalán is megjelenik.

Hozzávalók:

• 10 dkg liszt
• 25 dkg porcukor
• 1 vaníliás cukor
• 1 kávéskanál citromlé
• 5 tojás és 2 tojássárgája
• 40 g étkezési keményítő
• 30 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 1 narancs leve és reszelt héja
• 5 dkg mazsola
• 5 dkg durvára vágott, pirított dió
• 3 evőkanál rum
• narancsdarabok a díszítéshez
  
  

Elkészítés:

A piskótalaphoz összekeverjük a lisztet és a keményítőt. Az 5 tojás fehérjét a citrom levével és a 7-8 deka porcukorral kemény habbá verjük, a sárgáját pedig a vízzel és a 7-8 deka porcukorral kikeverjük, majd felváltva hozzáadjuk a tojásfehérje- és a lisztkeveréket. A masszát tepsibe tesszük, és forró tűzön mintegy 10 perc alatt készre sütjük.

A krémhez a csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverünk 10 deka porcukrot és 2 tojássárgáját, majd állandó keverés mellett besűrítjük. Közben a vajat kikeverjük a narancslével és -héjjal, a rumaromával, a vaníliás cukorral, és a csokoládés krémhez adjuk. A krém kétharmadát a piskótára kenjük, megszórjuk a dióval és a mazsolával, majd feltekerjük úgy, hogy a széle alulra kerüljön. Tálcára tesszük, és a maradék krémmel bekenjük, majd az aszalt naranccsal vagy egyéb gyümölccsel díszítjük.

A recept leírásához a Francia Francia Turizmusfejlesztési Iroda leírását használtuk.

Borítókép forrása: Flickr / Caitlin Childs (CC BY-SA 2.0)

Már csak a neve miatt is megérdemli, hogy kipróbáljuk, de a története is érdekes e havi, Németalföldről érkező receptünknek. Kevés összetevő, gyors elkészítés és hálás közönség: a hutspot tökéletesen passzol a litván kapros céklaleves és a luxemburgi szilvássüti mellé az összeurópai villámmenübe.

Sorozatunkban ezidáig Luxemburg még nem mutatkozott be, ezt a hiányosságot pótoltjuk most: mutatunk egy igazi szeptemberi finomságot a kis nagyhercegségből: a Quetschentaartot. Szuperkönnyen elkészíthető, kevés összetevős süti, amely hagyja a frissen megérett őszi szilvát érvényesülni: igazi kis őszi csábítás.

Horvátországból eddig még nem hoztunk receptet, ezt most pótoljuk: egy igazán különleges, hamuban sült zöldséges óriáslepényt mutatunk be nektek, amely a helyiek szerint a pizza egyfajta prototípusa. Ha ez ebben a formában talán nem is igaz, az uniós eredetvédelmi oltalom (OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés) is bizonyítja: a lepényféle igazi különlegesség, amelynek egész Európában nincs párja. Ha esetleg Közép-Dalmáciában nyaralnátok, érdemes megkóstolni az eredetit – de ha otthon készítenétek el, abban is segítünk.