Új sorozatunkban egy-egy adott ország öt legfontosabb / legjobb / mindenképpen elolvasásra érdemes könyvét mutatjuk be. A kezdeményezés szándékosan provokatív: hiszen az öt „legjobb” könyv mindenkinek mást és mást jelent, aki ismeri egy-egy ország irodalmát – ha egyáltalán meg tudja határozni, melyek szerinte a legjobbak. A „legjobb” és a „legnagyobb jelentőséggel bíró” kategóriái sem feltétlenül esnek egybe, a személyes kedvencek pedig abszolút szubjektív alapon szelektálódnak. Így a lista természetesen vitatható, de ez is a célja – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további könyveket, amiről azt gondoljátok, az ország iránt érdeklődőknek érdemes lenne elolvasnia!

A hétvégén adják át a filmvilág világszerte legnagyobb figyelemmel kísért elismerését, az Oscar-díjakat. Az Amerikai Akadémia minden évben számos európai alkotás és alkotó műveiből is válogat, amelyeknek a felfokozott figyelem segíthet abban, hogy az eredetileg vártnál jóval több emberhez eljussanak. Ilyen reményekkel drukkolhatunk vasárnap hajnalban egy remek magyar alkotásnak is: a legjobb élőszereplős rövidfilmek között Deák Kristóf Mindenki (angol címén Sing) filmjéért izgulhatunk.

Az idei Oscar-gála legnagyobb favoritja 14 jelöléssel a Ryan Gosling és Emma Stone főszereplésével készült szerelmes film, a Kaliforniai álom (La la land), nyolc jelölést kapott az Érkezés (Arrival) című sci-fi és szintén nyolcat az egy fekete fiú felnőtté válásáról és identitáskereséséről szóló Holdfény (Moonlight). A tavalyi év után talán nem véletlen, hogy az Akadémia idén sok olyan filmet jelölt, amely a faji egyenjogúság, illetve az afroamerikai közösség amerikai társadalmon belül betöltött szerepét boncolgatja. A dokumentumfilmek kategóriái között – ahol jellemzően mindig sok európai alkotást találunk – több film is foglalkozik a jelenlegi szíriai helyezettel, illetve a menekültválsággal.

Fő kategóriák

A legfontosabb kategóriák között idén szinte csak hollywoodi produkciókat jelöltek, néhány kivétellel. Az Oroszlán (Lion) című brit-ausztrál-amerikai koprodukció a legjobb film kategóriájában is versenyez, emellett legjobb mellékszereplőként a Gettómilliomosból ismert, indiai származású brit Dev Patelnek is jelölést hozott. Színészek között az Akadémia a brit-amerikai Andrew Garfieldet jelölte A fegyvertelen katona főszerepéért. Garfield olyan katonát alakított, aki a II. világháború okinawai hadszínterén lelkiismereti okokból fegyver nélkül szolgálta hazáját, és így mentette meg 75 bajtársa életét. A francia-német-holland koprodukcióban készített Elle egy nemi erőszak áldozatának bosszúját mutatja be, főszereplője, a francia Isabelle Huppert alakítását az Akadémia jelöléssel ismerte el. (A film januárban elnyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában a Golden Globe-díjat.) Ruth Negga ír-etióp származású színész a rasszista előítéletekről szóló Loving című dráma női főszereplőjeként ugyanebben a kategóriában jelölt – alakításáért a Golden Globe-ot már megkapta. Az utolsó James Bond-filmekből Miss Moneypennyként megismert Naomie Harris brit színésznő a Holdfényben nyújtott alakításáért esélyes a legjobb női mellékszereplő díjára. A legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díjáért pedig az ír-brit-holland-görög-francia-amerikai készítésű A homár alkotói izgulhatnak vasárnap hajnalban.

A legjobb idegen nyelvű játékfilmek

A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért idén egy iráni és egy ausztrál alkotás mellett Európából egy dán, egy svéd és egy – az EP filmes Lux-díját is elhódító – német film versenyez. A dánok egy háborús drámával kerültek a jelöltek közé (A homok alatt / Under Sandet), amelyben az ország második világháborús részvételének egyik legsötétebb epizódját dolgozta fel, amikor német hadifoglyokat használtak fel arra, hogy az ország nyugati partvidékét aknamentesítsék. A svéd film (Az ember, akit Ovénak hívtak – En man som heter Ove) egy középkorú, mogorva svéd törtnetét meséli el sok humorral, akiről a film során kiderül, hogy talán nem is annyira szívtelen. A Toni Erdmann pedig egy felnőtt nő és apja kapcsolatát dolgozza fel „monumentális boldogságbomba” formájában, amelyből már tervben is van a hollywoodi remake. A filmet nőnapi Lumière Filmklubunkban mi is vetítjük. A díjra az elemzők a Toni Erdmannt, esetleg a kategória iráni jelöltjét, Az ügyfél című filmet tartják legesélyesebbnek. Tavaly ebben a kategóriában a magyar jelölt, a Saul fia nyert.

Idén azonban egy másik kategóriát várhatunk a legnagyobb izgalommal: Deák Kristóf rendező és Udvardy Anna producer Mindenki című alkotását – amely egy iskolai kórus tagjainak szívhez szóló történetét meséli el – a legjobb kisjátékfilmek között jelölték Oscar-díjra. (A filmet 26-án 21.05-től a Duna TV is levetíti, így még az átadó előtt megtekinthető a televízióban!) A film egy dán (Silent Nights), egy svájci (La femme et la TGV), egy francia (Ennemis Intérieurs) és egy spanyol (Timecode) kisfilmmel versenyez. A kritikusok szerint a magyar film legnagyobb konkurense a díjra a dán-ghánai vegyes pár történetét feldolgozó Silent Nights lehet.

Dokumentumfilmek, animációk

A legjobb egész estés dokumentumfilmek között jelölt a korábban Lumière filmklubunkban is bemutatott Tűz a tengeren (Fuocomare), amely a Lampeduza szigetén mutatja be a helyiek és a szigetre érkező menekültek mindennapjait. A kategóriában még az EU Media programja által is támogatott, az amerikai rasszizmus kérdését feszegető I am not your Negro, című, részben európai (amerikai-francia produkcióban készült) film jelölt. A rövid dokumentumfilmek között három európai alkotást találunk, amelyek közül kettő a szíriai háború történetével foglalkozik (a brit The White Helmets és a brit-német-szíriai együttműködésben készült Watani: My Homeland). A harmadik európai alkotás a görög 4.1 Miles, amely szintén a jelenkori menekültválságról szól, a görög Leszbosz szigetével a fókuszban.

A legjobb animációs filmek között is találunk európai alkotásokat. A Lux-díj legutóbbi dobogósa, a svájci-francia Életem cukkiniként (Ma vie de Courgette) című alkotás a francia-japán együttműködésben készített, animés látványvilágot idéző, első sorban felnőtteknek szóló Vörös teknőssel (La tortue rouge) versenyez a kategóriában. Érdekes magyar vonatkozása a filmnek, hogy az animáció nagy részét a kecskeméti rajzfilmstúdióban készítették. (Ugyanitt jelölt még a nagysikerű Zootropolis, valamint a Disney legfrissebb animációs filmje, a Vaiana).

Jelmez, smink, zene

Művészeti kategóriákban is hagyományosan sok európai alkotó nevével találkozhatunk a jelöltek között. Idén a legjobb jelmezek tervezéséért a Brad Pitt és Marion Cottilard főszereplésével leforgatott Szövetségesek brit tervezőjét (Joanna Johnston), a Florence – A tökéletlen hang ír jelmeztervezőjét (Consolata Boyle) és a Jackie Kennedy életét bemutató Jackie francia tervezőjét (Madeline Fontaine) találjuk a jelöltek között. (Fontaine volt többek között az Amélie csodálatos élete tervezője is.) A Jackie alkotói közül még a film brit zeneszerzőjét, Mica Levit is jelölték Oscar-díjra a legjobb eredeti filmzene kategóriájában.

A legjobb smink kategóriájában Az ember, akit Ovénak hívnak svéd maszkmestereit is jelölték Oscarra. A svédek emellett még a legjobb betétdal kategóriájában drukkolhatnak honfitársaiknak. A Justin Timberlake neve alatt futó, a Happy sikerreceptjét tökéletesen másoló Can’t stop the feeling című megasláger mögött ugyanis Timberlake mellett az a svéd szerzőpáros áll, aki gyakorlatilag a jelenlegi (amerikai) mainstream popslágerek többségét jegyzi szerzőként. A kismillió zenei elismerés mellett a Max Martin és Johan „Shellback” Schuster svéd alkotópárosnak most esélye van egy Oscar-díjat is bezsebelni (a szám a Trollok című animációs filmhez készült). Svéd esélyest találunk még a legjobb operatőrök kategóriájában, Linus Sandgrent a Kaliforniai álom fényképezéséért jelölte az Akadémia.

Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni az idei Oscar-gálán is – de az biztos, hogy lesz kinek drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán. Szorítunk a Mindenkinek és a többi remek európai alkotásnak!

2017-ben a ciprusi Páfosz mellett a dániai Aarhus lett Európa kulturális fővárosa. A dán város hivatalosan január 21-én este, egy megaesemény keretében indította el programsorozatát. Aarhus mottója a „Let’s rethink”, vagyis „Gondoljuk újra”. Ennek szellemében az egész közép-dániai régiót egyfajta kulturális laboratóriumnak tekintik az év során, ahol a művészeten és a kultúrán keresztül alternatív ötletek és gondolatok születhetnek korunk kihívásaira válaszul.

A kulturális programsorozattal Aarhus bizonyítja, hogy Dániában nem csak Koppenhága lehet vonzó és modern hely, hanem a második legnépesebb város is – sőt, akár frissebb és menőbb is lehet a fővárosnál. Az évad során progresszív művészeti események és vonzó helyszínek csalogatják a látogatókat, hogy fedezzék fel a kulturális fővárost és környezetét. Aarhus a Jylland-félszigeten fekszik, és romantikus csatornáival, szép és rendezett utcáival és kikötőivel, egymástól séta- és biciklitávolságra eső látnivalóival elsőre talán álmos kisvárosnak tűnhet. Ugyanakkor már az évad egyik jelképeként ismert Aros múzeum is azt sugallja, hogy itt sokkal többről van szó, mint skandináv nyugalomról: a város fölött „lebegő”, szivárványszínű üvegkörfolyosóról egy modern város panorámája tárul elénk.

Aarhus három – klasszikusan dán – fő téma köré építi idei programját: ezek a fenntarthatóság, a sokszínűség és a demokrácia.  Fenntarthatóság alatt a dánok az egymással szoros kölcsönhatásban álló környezeti és a társadalmi szempontokat is értik. A sokszínűség alatt a sokféle kultúrára, és ezek – dán társadalmon belüli – együttélésére fókuszálnak, amelyet toleráns gondolkodásmóddal és innovatív ötletekkel biztosítanak. A demokráciát pedig a hagyományos dán értékeket megalapozó, minden közösség és együttműködés alapját jelentő elvként definiálják.



Az aarhusi kulturális fővároshoz kapcsolódó programokban – különböző művészeti alkotásokon, színházon, táncon, zenén, irodalmon, gasztronómián, építészeten, designon keresztül – a hagyományos és a modern dán kultúra is bemutatkozik.

A programhelyszínek közül érdemes kiemelni a korábbi ipari kikötő egyik új épületét, a Dokk1 nevű modern kulturális központot, amellyel a korábbi ipari területet bevonták a város körforgásába.

Az EU egyik kulturális fővárosaként Aarhus természetesen számtalan érdekes és értékes, szórakoztató és elgondolkoztató programot kínál, ahol minden érdeklődő talál magának vonzó eseményt.  A honlapon többféle bontásban válogathatunk a közel 350 program közül, időpont, helyszín, művészeti ág, belépődíj, vagy ajánlott korosztály alapján. Sokat segít a látogatóknak az eligazodásban az aarhusi programsorozat programfüzete és hivatalos mobilalkalmazása, amelyek praktikus információkat tartalmaznak az eseményekkel kapcsolatban.

A hatalmas programkínálatból pár különösen érdekesnek mutatkozó programra hívjuk fel a figyelmeteket. A Jorn Múzeumban két kiemelkedő, az ember és a modern társadalom viszonyát vizsgáló skandináv művész, Asger Jorn és Edvard Munch közös kiállítását látogathatjuk meg.

Az Oscar-díjas Susanne Bier filmrendező filmtrilógiáját (Testvéred feleségét – Brothers; Hogy szeretsz? – Open Hearts; Esküvő után – After the wedding) először viszik színpadra Aarhusban, ráadásul három különböző műfajban: operaként, táncelőadásként és musicalként.

Dán és nemzetközi kortárs művészek átértelmezték és a mai társadalomra vonatkoztatva korszerűsítették a korai keresztény időszakból származó hét főbűnt, és bűnönként elosztva, hét különböző múzeumban szerveznek kiállítást és programokat a témában.

A kortárs norvég művész, Marit Benthe Norheim női alakokra formált „élethajói” az évad során Jylland partjainál közlekedve várják a látogatókat. A három mitikus vízi szobor elektromos motorral hajtva halad a part mentén és a vágy, élet és emlékek által meghatározott tematika mentén különböző élményekben részesíti az érdeklődőket.

Vízizene címmel Randers régi kikötőjéből varázsolnak hipermodern teret 3D világítással, hangjátékkal, légi akrobatákkal és a vízen táncoló hajókkal. A hatást fokozza, hogy a hajók használaton kívüli öreg daruk és silók díszletei között siklanak.

Aki Aarhus történelmére kíváncsi, az Aarhus Story elnevezésű interaktív program keretén belül ismerheti meg a város életének változásait a vikingek korától kezdve a középkoron és az iparosodáson keresztül egészen az elmúlt hatvan év eseményeiig, a mai Aarhus kialakulásáig. 

Aarhus közterei, utcái, parkjai, lépcsői, pincéi és szobái időnként meglepő előadásoknak, performanszoknak és művészeti eseményeknek adnak majd teret. Opera, tánc, városi szafari, színház és még számtalan forma.Ezek a „kis lázadásoknak” elnevezett, a látogatókat nem várt élményben részesítő előadások.

Izgalmas és különleges programból még rengeteg található Aarhus programjában.Ha tehetitek, érdemes egy dániai utazást az idei évre időzíteni.

Képek forrása: Aarhus 2017 logo; aarhusi utcakép; Szivárvány panoráma; Dokk1; Jorn-Munch kiállítás; Bier Trilógia; A hét főbűn; Élethajók; Vízizene; Aarhus Story; Kis lázadások;

Blogposztunk első felében bemutattuk Ann Morgan londoni szerkesztő kezdeményezését, amelyben egy év alatt a világ minden országából elolvasott egy-egy könyvet. Az ő válogatásából most az európai uniós országok második körének könyveit ismertetjük (az első 14 ország könyveinek ajánlóját itt találjátok).

Érdekes kísérletbe fogott nemrégiben Ann Morgan, londoni szerkesztő és szabadúszó író: elhatározta, hogy egy év alatt a világ minden országából elolvas egy-egy könyvet, és így ismer meg számára ismeretlen, távoli kultúrákat. Amikor belefogott, még nem volt teljes az olvasandói listája, de kezdeményezésének hamar híre ment. Blogjára és egyéb közösségi felületeire a kísérlet kezdete után tömegével érkeztek a könyvjavaslatok egy-egy ország „kötelező olvasmányaihoz”.

Az Európai Unió egyik legfőbb alapköve egyben a legnagyobb erőssége is: a sokszínűség. Különösen igaz ez a tagországok lakosai által beszélt számtalan nyelvre. A világon élő hétmillárd ember közel 7000 nyelven kommunikál egymással, ebből Európában összesen 225 őshonos nyelvet beszélnek. Az EU-nak jelenleg 24 hivatalos nyelve van, amely mellett mintegy 79 nyelvet regionális vagy kisebbségi nyelvként tartanak számon. Ezek közül a baszk, a katalán, a galíciai, a skót, a gael és a walesi „hivatalos társnyelvnek” minősül, amelyeknek hivatalos használata bizonyos esetekben engedélyezett az EU intézményeiben. A 28 tagállam 24 hivatalos nyelvének közös használata azt jelenti, hogy összesen 552 kombinációra (!) tehető a fordítási kombinációk száma az EU intézményeiben, amely jelentős tolmácsolási és fordítási erőforrást igényel, de erről a sokszínűségről nem mond le az EU.

Az európai nyelvek többsége a nagy indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, amely három nagy csoportba sorolható: germán, neolatin és szláv, de ide tartoznak a balti, kelta (ír) és görög nyelvek is. Ezen kívül a finnugor (magyar, finn és észt) és az afroázsiai (máltai sémi) nyelvcsaládba tartoznak az EU hivatalos nyelvei. A hivatalos társnyelvnek, ám nem hivatalos nyelvnek minősülő baszk nyelv eredete ismeretlen.

A máltai nyelv a külön nyelvcsaládba tartozáson felül még azért is különleges, mert hangzásában nem hasonlít egyetlen másik európai nyelvhez sem, valamint a sémi nyelvek közül egyedüliként latin ábécét használ. Hasonlóan az EU hivatalos nyelveinek többségéhez, csupán a bolgár nyelvben használatos a cirill ábécé, illetve a görögök használnak a latintól eltérő betűkészletet. Természetesen léteznek egyedi eltérések a latin ábécét használó uniós nyelvekben is: a legtöbb nyelv a latin ISO 26 betűs készletét egészíti ki speciális nemzeti karaktereivel. Ilyenek például a magyarban a 26-on felüli plusz 18 betűből az egyedi hosszú magánhangzók (pl. ő, ű, Í); de ilyen a csak a cseh nyelvben megtalálható „ř”, amely állítólag a világ egyik legnehezebben (helyesen) kiejthető hangja. A portugálok különlegessége az ã betű; a németeké ß, Európában csak a lengyelek használják az EU-ban a ł betűt; a románok a ţ-t, a lettek a ģ és ķ betűket, a spanyolok a ñ-t. (Az európai nyelvek egyedülálló nemzeti karaktereiről itt találtok egy gyűjtést.)

Természetesen a nyelvi sokszínűséget nem csak az európai nyelvek és abc-k megjelenítésében, hanem az egyedi, más nyelvekre lefordíthatatlannak tűnő szavakban, kifejezésekben is megtaláljuk. Korábban blogunkon két alkalommal is bemutattunk egy gyűjtést az ilyen, jellegzetes szavakról. Az európai nyelvek gazdagsága az egyedi szólásokban, mondásokban is tetten érhető – egy-egy kifejezést másképp mond az angol, a magyar (amikor nálunk piros hó esik, akkor az angoloknál a malacok repülnek, a letteknél meg kirügyezik a seprű). Hogy lássátok, hogy nem kiskacsákat fújunk, csak egy szelet sütemény megkeresni a témába vágó írásainkat, nem kell a szemeiteket adni érte. :-)

Aki tanult már valamilyen idegen nyelvet, az szembesülhetett ennek rendkívüli nehézségeivel is. A kiejtésbeli, írásbeli, nyelvtani és szókincsbeli nehézségeken felül néha találkozunk olyan szavakkal is, amelyekről szinte biztosan azt gondoljuk, hogy ismerjük a jelentését, ám kiderül, hogy az meglepő módon teljesen más értelemmel bír. A nyelvek európai napjának alkalmából ezekből az angolul false friend-eknek, franciálul faux amis-nak, vagyis hamis barátoknak hívott szavakból gyűjtöttünk össze néhányat az alábbiakban (nagyobb méretben itt).

Ne feledjétek, szeptember 26-án ünnepeljük a nyelvek európai napját, amely kapcsán idén szeptember 23-án, pénteken 14 órás kezdettel szervezi meg az EUNIC Hungary az Európai Nyelvi Koktélbárt a Budapesti Olasz Kultúrintézetben (Budapest, Bródy Sándor u. 8.). A nyelvi és kulturális sokszínűséget ünneplő rendezvény során nyelvi kvízekkel, mini nyelvórákkal, kulturális és nyelvi centrumokkal – és velünk, az Európa Ponttal is – találkozhattok, és számos hasznos nyereménnyel lehettek gazdagabbak. Az Európai Koktélbár programjain nyerhettek nyelvtanfolyamokat, ingyenes nyelvvizsga-lehetőségeket, könyveket, filmeket, és számos más hasznos meglepetést is. A rendezvény és az esemény Facebook-oldalain találhattok részleteket a programokról.

Várunk Titeket szeptember 23-án az Olasz Intézetben!

Képgaléria kedvenc hamis barátainkról:

Van, hogy valamely európai nemzet művészeti alkotásainak megismerése, azok anyanyelven történő terjesztése egy igazán szuper, soknyelvű és izgalmas játékká áll össze. Mindehhez kell egy online elérhető, nemzetközi művészeti platform (Europeana), a világ legnagyobb és legnépszerűbb szabadon szerkeszthető lexikonja (Wikipédia) és az ehhez kapcsoló adatokat könnyen kezelhető és vizualizálható formában rögzítő felület (Wikidata). Meg persze 27 ország 60 lelkes önkéntese, akik másfél hónap alatt a versenybe benevezett alkotások közül annyit dolgoznak fel (írnak meg vagy fordítanak anyanyelvükre) a Wikipédiára, amennyit csak tudnak. Ez az Europeana művészettörténeti verseny, azaz az Europeana Art History Challenge.

Kockás mezes horvát-drukkerek, meggypiros magyarok, sárga-piros spanyolok – a foci Eb mérkőzései során (is) sokszor előkerültek a nemzeti lobogók és az államok hivatalos színei, amelyek kapcsán elgondolkozhatunk: miért pont az adott színeket használják, és a színek vajon mit szimbolizálnak? Összeállításunkban néhány érdekesebb európai zászló történetét és jelentését gyűjtöttük össze.

Magyarország

Az először az Árpád-házi királyok által használt fehér-vörös kombináció a 15. században a függőpecsétek sodratain kezdett kiegészülni a zöld színnel, a színösszeállítás a 16. század második felében, vélhetően a címerből eredeztethetően már zászlókon is feltűnt. Használata 1848-ig nem terjedt el, akkor azonban a forradalom során törvényben rögzítették hivatalos nemzeti jelképként. 1867 óta számít hivatalos színkombinációnak a piros-fehér-zöld, melyből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

Németország

A német nemzeti lobogó hivatalos színei, a „Schwarz-Rot-Gold”, vagyis fekete-vörös-arany eredete nem egyértelmű, ám az biztos, hogy még az egységes Németország megalakulása előtt, az 1815-ben Napóleon ellen harcoló porosz sereg egy része, a lützowi szabadcsapatok fekete uniformisán vörös hajtóka és arany gombok voltak, illetve zászlajukként szintén fekete-vörös kombinációt használták, arany díszítéssel. Ezek a színek idővel a nemzeti egység és a polgári szabadság szimbólumává váltak az 1848/49-es forradalom idején. 1848-ban a német nemzetgyűlés a fekete-vörös-arany kombinációt határozta meg a német szövetség, illetve a későbbiekben megalapítandó német birodalom hivatalos színeiként. Az 1866-ban a poroszok vezetésével megalapított egységes német császárság ugyanakkor a hagyományos porosz fekete-fehér színeket használta, amelyet kiegészítettek a hanzavárosok vörös színével, így a császári német birodalom hivatalos színösszeállítása a fekete-fehér-vörös lett. 1919-ben változtatták vissza ismét fekete-vörös-aranyra a nemzeti színeket, és ezzel együtt a lobogót is, ezt 1933-ban, a Harmadik Birodalom azonban visszacserélte a fekete-fehér-vörösre. Mind az NSZK, mind az NDK nemzeti színként a fekete-vörös-aranyat határozta meg 1949-ben, így természetesen az 1990-es egyesülés után is megmaradt ez a színkombináció a Bundesflaggén.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság zászlaját, ismert nevén Union Jacket 1801-ben alkották meg az Anglia és Skócia lobogójának kombinációjából készült Union Flag és az ír zászló egyesítéséből. A Jack kifejezést eredetileg a hajókra kitűzött zászlókra alkalmazták, de egyes vélemények szerint I. Jakab, Skócia és Anglia egyesítőjének becenevéből eredeztethető. A skótok adta kék háttér előtt három kereszt figyelhető meg: a legvastagabb az angolok védőszentje után a Szent György-kereszt, a másik piros kereszt az írek védőszentje tiszteletére a Szent Patrik-kereszt, míg a mellette található fehér kereszt a skót András-kereszt.  A Union Jacket sokáig csak a brit hadsereg használhatta, csupán 1908-tól számít az Egyesült Királyság hivatalos zászlajának.

Olaszország

A zöld-fehér-piros sávos, címer nélküli Il Tricolore hivatalosan 1948-tól használatos olasz nemzeti jelképként, de a színek használata régebbre nyúlik vissza. A három színt a mai formájában először a Ciszpadán Köztársaság használta 1797-ben, amely Milánó zászlajának piros-fehér színeit egészítette ki a milánói polgárőrség uniformisának zöldjével. Egyes értelmezések szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet és a piros a könyörületességet szimbolizálja, más forrás szerint a zöld az ország mezőire és dombjaira, a fehér az Alpok hófödte csúcsaira, a piros a függetlenségi harcok során elhullott vérre utal.

Spanyolország

1785-ben egy versenykiírás során született meg a mai lobogó piros-sárga-piros sávos színösszeállítása, amelyet főként a hadsereg használt, civil változatát öt sáv alkotta. A színek a Spanyolországot alkotó korábbi királyságok arany és vörös címerszíneiből származnak, bár egyes források szerint a bikaviadalokat is megidézi ez a két szín: a vörös a vért, a sárga az aréna homokját. A zászló közepén szereplő címer változott az idők folyamán, a jelenlegi hivatalos spanyol zászló, a la Rojigualda az 1979-es spanyol alkotmányban szerepel, és 1981 óta használatos.

Portugália

Portugália zászlaját egy zöld és egy piros sáv alkotja, a határvonalon a portugál címerrel: a pajzzsal és egy csillagászati eszköz, az armilláris gömb ábrájával, amely a nagy portugál felfedezőkre és a gyarmatbirodalomra utal. A korábbi kék-fehér színű lobogót 1910-ben váltották le a mai színösszeállításra, hivatalosan 1911 óta használatos a zöld-piros zászló. A színek egyik értelmezése szerint a hazát védők vérének vöröse és a remény zöldje alkotja a két sávot.

Franciaország

A francia trikolórban a Bourbon-ház hagyományos fehér színe a királyt jelképezi. A piros és kék színek Párizs színei, amelyeket a forradalmárok használtak a Bastille 1789-es ostroma során. A kék-fehér-piros Le Tricolore 1790-től használatos, jogszabályban 1794-ben rögzítették nemzeti jelképként.

Ausztria

A világ egyik legrégebb óta használt lobogója, az osztrák zászló 1786 óta használatos a hadseregben piros-fehér-piros összeállításban. Ennek eredete 1230-ra nyúlik vissza, amikor Babenbergi II. Frigyes herceg alatt hasonló színűre változtatják hercegség címerét és lobogóját. A legenda szerint V. Lipót osztrák herceg emléke miatt, aki a harmadik keresztes hadjárat alatt, 1191-ben olyan hősiesen harcolt, hogy a fehér zubbonya teljesen véressé változott, csupán a csata után levetett öve nyomán maradt egy fehér csík. Hivatalos nemzeti jelképpé ugyanakkor csak a Monarchia megszűnése után, 1919-től nyilvánították Ausztriában. A sas-címeres változatot kizárólag az állami intézmények használhatják, minden egyéb felhasználásra a címer nélküli, háromsávos változatot kell alkalmazni.

Horvátország

A piros-fehér-kék sávos, középen a címerrel: piros-fehér kockás pajzzsal (šahovnica – sakktábla) és felette öt koronával ellátott horvát lobogót hivatalosan 1990 óta használják, miután a címert abban az évben, a mai formájában megtervezték. A hagyományos szláv trikolórból álló zászló a forradalom során, 1848-ban alakult ki, a jugoszláv időket leszámítva szinte végig az időről időre változó, ám a horvátkockás motívumokat magában foglaló címerrel a közepén.  A zászló így magában foglalja a horvát (piros és fehér), szlavón (fehér-kék) és dalmát (piros és kék) királyságok hagyományos színeit. A 25 kockából álló, sakktáblára emlékeztető címer története a legenda szerint a 10. század végére vezethető vissza, amikor Držislav horvát király velencei rabsága alatt leült sakkozni a velencei dózséval, II. Orseolo Péterrel, akit háromszor legyőzött, ezáltal előzetes megállapodásuk szerint visszanyerve a szabadságát és a dalmát városok fölötti ellenőrzés jogát is.

Észtország

Az észt sinimustvalge (szó szerint kék-fekete-fehér) lobogót 1918-ban, Észtország első függetlenségének évében vezették be hivatalos jelképként. Előzményeként a Tartui Egyetem diákjai használták zászlójukként 1884-től, és az észt szabadságharcosok is a kék-fekete-fehér lobogó alatt harcoltak az oroszok ellen. 1940 és 1990 között az észtek nem alkalmazhatták hivatalos jelképként a trikolórt, csak 1990 óta újra az ország nemzeti zászlaja a sinimustvalge. Általános értelmezés szerint a kék a szabadságot, az ország feletti eget, az észt tavakat és a Balti-tengert szimbolizálja, a fekete az észt földet és az ország küzdelmes múltját, a fehér szín a hazát, az ország lakosságának jövőjét és boldogságát, valamint a havat, a nyírfaerdőket és a hosszú nyári estéket jelképezi.



A borítókép forrása