„Ezt az országot receptre kellene felírni depresszió ellen”

(Majdnem) minden máltai férfit Joe-nak hívnak, mindegyik kopasz, vasárnaponként nyúlpörköltet eszik, amit kaktuszfügelikőrrel öblít le – többek között ezt is megtudtuk az Egy csésze Európa sorozatunk legutóbbi estjén. Szederkényi Olga, a sorozat háziasszonya ezúttal a Földközi-tenger egyik legszebb, igazi „depresszióűző” szigetországát, Máltát mutatta be vendégeivel, személyes történeteken és helyi finomságokon keresztül. A beszélgetés apropóját az adta, hogy az EU legkisebb országa idén (szeptemberben) ünnepli a brit uralom alóli függetlenedésének ötvenedik évfordulóját. Emellett Málta fontos feladatok elé is néz az EU-ban nemsokára: 2017-ben az EU Tanácsának elnökségét vezeti majd, egy évre rá pedig Valletta lesz az EU egyik kulturális fővárosa.

A kulturális főváros előkészületei már most érezhetően elkezdődtek. A feladat igazi egységbe kovácsolja a máltaiakat, akik maguk is beleszólnak a program kialakításába. Az eseménysorozathoz már most gyűjtik a helyiek ötleteit, javaslatait – ahogy arról Hangya Edina, a Máltai Idegenforgalmi Hivatal vezetője is beszámolt. Edina számtalanszor járt már Málta szigetein (Máltán, Gozón és Cominón), és bár idegenforgalmi tanulmányai alatt nem így tervezte, Máltával az első pillanatban barátságot kötött. Szerinte teljesen találó a mondás: „a máltaiak úgy beszélnek, mint az arabok, úgy dolgoznak, mint a britek és olasz kávét isznak”. A máltai különleges, az arabhoz hasonlóan sémi nyelv, amelyet bár latin betűkkel írnak, hangzásában nem hasonlít egyetlen másik európai nyelvhez sem. Igaz, hogy az ország a Földközi-tengeren, Olaszországtól mindössze 90 kilométerre fekszik, munkatempójukban mégsem a tipikus mediterrán mintákat követik. Az ország gasztronómiájára azonban mindenképp nagy hatással volt az olasz konyha. A gyarmati múlt, a brit hatás szintén sok helyen megfigyelhető Máltán – a piros telefonfülkéken és postaládákon túlmenően a nyelvben (az ország második hivatalos nyelve az angol), az oktatási rendszerben és a bal oldali közlekedésben is. A máltaiak nem elnyomóként vagy megszállóként gondolnak a britekre – az ország ma is a Brit Nemzetközösség tagja, és számos családi kötelék fűzi a helyieket a britekhez.

Gozo a második legnagyobb sziget, kevésbé nyüzsgő, mint Málta – igazi zöld sziget, rengeteg szépséggel. Itt találhatók az UNESCO világörökségi listáján is szereplő, több ezer éve épített megalitikus templomok, amelyeket a helyi legenda szerint egy gigantikus istenasszony épített. A máltaiak életében nagyon fontos szerepe van a vallásnak, a lakosság 95 százaléka katolikus, akik közül sokan napi szinten gyakorolják a vallást . Egészen a közelmúltig a válás sem volt lehetséges, és az abortuszt még a mai napig tiltják az országban. Az ország legjelentősebb ünnepsorozata, az áprilisban kezdődő festák is vallási színezetűek: a helyi települések védőszentjeiket ünneplik, igazi mediterrán módra: körmenettel, kirakodóvásárral, zenés programokkal és tűzijátékkal.

Gozót az est második vendége, Aldo Mercieca is jó szívvel ajánlja – ő jól ismeri a szigetet, mert máltaiként ott született. Aki eljut Máltára, annak feltétlenül javasolja, hogy kalandozzon kicsit szabadon a szigeten. Autóval könnyen bejárható, és érdemes a rejtettebb részeket felfedezni: csodás helyek várják a megszokott turistautakról letérő vendégeket. Aldo négy éve jött Budapestre egy kávézó ügyeit intézni, és nagyon megszerette a várost. Eleinte nehéz volt megszokni az itteni dimenziókat, mert Máltához képest Budapest hatalmas város; Gozo szigetén mindössze 25 ezren laknak. A tenger (a végtelenbe révedés érzése) és a családja hiányzik neki – a máltaiak nagyon családcentrikusak – mára viszont úgy érzi, nagyon nehezen hagyná itt fővárosunkat. A máltai gasztronómiából egyértelműen a nyúlpörköltet javasolta megkóstolni; ezt a hagyományosan elkészített ételt fogyasztják a máltai családok is a vasárnapi ebédeken. Italkülönlegességük az alkoholmentes, keserűnarancsból készült édes-kesernyés kinnie, alkoholok közül pedig a kaktuszfüge-pálinka ér meg egy próbát.

Az est harmadik vendégeke, Boda Magdolna műfordító Málta igazi szerelmese, aki évről évre ellátogat Máltára, ahol üvegfestményeiből már több kiállítás nyílt. Több máltai könyvet fordított már le magyarra, hamarosan megjelenik legújabb írása, amely a máltai lovagok világát mutatja be. Őt az emberek vendégszeretete, békéssége és segítőkészsége vonzza, és persze a máltai szigetek csodái, tengerpartjai. Szerinte Málta az a hely, ahol az emberek akaratlanul is hamar nagyon közel kerülnek egymáshoz fizikailag és lelkileg is; a helyiek kedvessége és nyitottsága miatt, nagyon hamar szinte családtagnak érezheti magát az ember, ezért ő depresszió ellen Máltát „írná fel” mindenkinek.

A sorozat legközelebb Lettország fővárosát, Rigát mutatja be, szeretettel várunk akkor is minden érdeklődőt! (Regisztrálni a megszokott e-mail címen – euinfo@eu.hu keresztül március 5-től lehet majd.)

Felhívás

Az Egy csésze Európa májusi rendezvényére – amikor Magyarország uniós csatlakozásának tizedik évfordulóját ünnepeljük – vegyes házasságból, különböző nemzetiségű szülőktől származó, magyarul beszélő gyerekeket szeretnénk meghívni vendégként, akiket megkérnénk, mondják el, ők milyennek látják országunkat, mit szeretnek Magyarországon, és esetleg mi hiányzik második hazájukból. A jelentkezéseket az egycseszeeuropa@gmail.com e-mail címre várjuk!

Köszönettel: a szervezők