2017 első félévében az EU Tanácsának soros elnöke Málta. Korábbi programunkon már megtudtuk a szigetországról és lakóiról, hogy igazi depresszióűző életstílust képviselnek, amelyet érdemes minél inkább megismerni, megtapasztalni és eltanulni. A Tanács máltai elnökségének legfontosabb feladatait is bemutattuk már blogunkon. Ezúttal annak néztünk utána, hogy elnökségükhöz kapcsolódóan mit szeretnének magukról és uniós szerepükről elmondani – minderről sokat elárul az elnökség hagyományos brüsszeli mini-kiállítása.

Az Európai Unió Tanácsa központi épülete, a Bizottság főépületével szemközti Justus Lipsius mindig az aktuális elnökséghez kapcsolódó dekorációt kap. Ennek már hagyománya van a Tanácsban, a soros ország így kiállításokon, díszítéseken keresztül be tudja mutatni hagyományait és történelmét, ez által otthonosabbá is teszi féléves aktív munkájának fő színtereit. A dekoráció persze nemcsak a homlokzatra rakott molinókra és plakátokra korlátozódik. Málta a Tanács főépületén belül ezúttal egy nagyméretű, átjárható, hullámvonal alakú művészeti installációt állított fel, amely a „Víz és só” (Ilma u Melħ) címet viseli.



A víz és a só, a tenger az elnökségi dekoráció visszatérő motívuma. Utal a Málta történelmét és nemzeti identitását meghatározó Földközi-tengerre, amely az országot elválasztja és össze is köti a szomszédos országokkal és Európával – hangsúlyozta a kiállítás megnyitásakor Arien Berg, a Máltai Egyetem professzora. A tenger a máltaiak számára ilyen kettősséget szimbolizál: egyszerre szétválaszt és összeköt; élővilágával és kincseivel megélhetést ad, ugyanakkor fenyeget is. Ahogy egy máltai közmondás is tartja: „a tenger hasa puha, de kemény a feje” (Il- bahar zaqqu ratba, w'rasu iebsa).

Ezzel szembesülnek a bevándorlók és menekültek is, akik a jobb élet reményében tengerre szállnak Európa felé – Málta kiemelten foglalkozik ezzel, az EU előtt álló egyik legjelentősebb kihívással elnökségi féléve során. Ezt a kettősséget kívánták visszaadni az installáció készítői is. A máltai egyetem alkotócsoportjának fő installációja, a hullámzó alagút felülről megfigyelve egy szemet formál. Ez a hagyományos máltai halászhajók (Luzzu) orrát idézi, amelyen ugyanez a szemforma figyelhető meg. A szem a hagyomány szerint megvédi a halászokat a tengeren rájuk leselkedő veszélyektől. Az alagúton áthaladva interaktív hanginstallációval tudják személyessé tenni a kiállítást – belépve mindenki más-más hangokat szólaltathat meg.





A koncepció folytatásaként az elnökség során helyszínül szolgáló tárgyalókba, valamint az új Európa épület közösségi tereibe is jutott az elsősorban természetes anyagokból és sok zöld növényből álló máltai dekorációkból. A nyitott közösségi terekbe helyezett növények folyamatos gondozást és törődést igényelnek, a sok foglalkozást pedig meghálálják. Az alkotók szerint éppen ilyen az EU is: folyamatosan ápolni kell és tenni kell érte, amelyet a közösség meghálál – Málta eltökélt, hogy ezért az egészséges növekedésért mindent megtegyen elnökként.



Képek forrása: Máltai elnökség Facebook-oldala

Az EU jelmondata – „Egyesülve a sokféleségben” – tömören fejezi ki az EU lényegét: sok különböző ország egysége, amely egyik legfontosabb erőssége épp az őt alkotó elemek sokszínűsége. Ezt a jelmondatot 2000 óta használja az Európai Unió, hivatalos zászlaja, himnusza mellett egyik legfontosabb jelképeként. De honnan származik ezt a mottó?

Az EU születésnapjaként is nevezett Európa-nappal ellentétben – amelynek történetét nemrég mutattuk be – a jelmondat nem az unió valamelyik alapító atyjához köthető, nem is az Európa Tanácstól „elirigyelt” szimbólum, mint a zászló vagy a himnusz. A jelmondatot diákok adták az EU-nak egy, az egész közösségre kiterjedő verseny során. Patrick La Prairie, a Ouest-France újságírója volt az, aki szorgalmazta, hogy bízzák a mottó kitalálását a fiatalokra. Az ötlet érdekes módon onnan származik, hogy 1998-ban megkérték az újságírót, készítsen fiataloknak szóló anyagot az euró közelgő bevezetéséhez kapcsolódóan. La Prairie-t a francia „devise” szó kettős értelme gondolkodtatta el először – ez ugyanis franciául egyben valutát és mottót is jelent. Ekkor vetődött fel benne, hogy mi lenne, ha diákok találnák ki az EU mottóját, amely akkor már rendelkezett közös zászlóval, himnusszal és közös valutával (bár még csak papíron). A gondolat tetszett az újság főszerkesztőjének is, és hamarosan több prominens támogatót találtak a projekthez – az akkori 15 tagállam számos jelentős médiuma mellett. 

A projekt a Schuman beszéd ötvenedik évfordulójához kapcsolódott, és az 1999-es tanévben vette kezdetét. Ekkor szeptemberben meghirdették a versenyt, amelynek „egyetlen díja az európai történelem alakítása” volt. A felhívásra tizenöt ország több mint kétezerötszáz osztálya jelentkezett, akik saját nyelvük mellett angolul is megfogalmazták javasolt maximum 12 szavas mottójukat az egyesült Európa számára. A beérkezett összesen több mint kétezer javaslatból minden ország nemzeti zsűrije szelektált, ezután országonként tíz-tíz kiválasztott mottó került az európai médiumokat tömörítő zsűri elé, amely végül a hétre csökkentette a lehetséges variációkat, amelyek a következők voltak:

1. 1. 1. 1. Béke, szabadság, szolidaritás (Peace, freedom, solidarity)
         2. Különbözőségünkben az erőnk (Our differences are our strength)
         3. Egyesülve a békéért és a demokráciáért (United for peace and democracy)
         4. Egyesülve a szabadságban (United in freedom)
         5. Öreg kontinens, új remény (An old continent, a new hope)
         6. Mind más, mind európai (All different, all European)
         7. Egység a sokféleségben (Unity in diversity)
            
            

A hét javaslat közül az utolsót, egy luxembourgi iskola diákjainak javaslatát támogatta egyöntetűen a végső „nagy zsűri”, amelyben valamennyi tagország képviselője helyet kapott. A nyertes jelmondatot ünnepélyes keretek között, az Európai Parlamentben hirdették ki majdnem pontosan ötven évvel a híres Schuman-beszéd után, több száz diák részvételével.

A jelmondatot később több uniós politikus használta mottóként, amely végül bekerült az uniós alapítószerződéseket egységes alapba foglaló Alkotmánytervezet szövegébe is – igaz, némi változtatással. „Unity in diversity”-ről „United in diversity”-re változott a hivatalos dokumentumokban a jelmondat (az unió jelenlegi hivatalos nyelvein itt olvasható), amely magyar fordításban így hangzik: „Egyesülve a sokféleségben”– bár sokszor használjuk az eredeti „Egység a sokféleségben” formában. Az Alkotmányszerződés végül két tagállamban – többek között „túlzóan föderalisztikus” elemei miatt is – elbukott, a helyette életbe lévő, ma is hatályos Lisszaboni Szerződés pedig már nem utalt szimbólumokra. Ugyanakkor e  szimbólumokat az Európai Parlament sajátjának ismeri el, és használja, valamint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 52. Nyilatkozatban a tagállamok többsége (tizenhat tagállam, köztük Magyarország) szintén nyilatkozott arról, hogy az unió közös jelképeit (a zászlót, a himnuszt, a jelmondatot, az Európa-napot és a közös pénzt, az eurót) „továbbra is a polgárok Európai Unióhoz való közös kötődése és az Európai Unióval való kapcsolata jelképeinek tekintik”.

Bár a jelmondatot egy több ezer javaslatot megvizsgáló, az egész EU-ra kiterjedő verseny keretében keresték és találták meg, már ezt megelőzően is többen használták az európai folyamatokra és az EU lényegére alkalmazva. Gaetano Martino, aki olasz részről részt vett a Római Szerződéseket megelőző tárgyalásokon, szintén úgy gondolta, hogy az Európa politikai egyesülése csakis sokféleségére építve valósulhat meg, amelyre ő a latin „In pluribus unum” hasonló értelmű kifejezést használta. Jean-Baptiste Duroselle francia történész a hatvanas évek közepén szintén hasonlóképpen fogalmazta meg az európai államok együttműködését, és egy 1993-as kezdeményezés, az ún. De Clercq-jelentés egyéb kommunikációs javaslatai mellett egy új mottóra is javaslatot tett – az „In Uno Plures” gyakorlatilag ugyanazt a gondolatiságot fejezi ki, mint a jelenlegi mottó.

A jelmondathoz egyébként nagyon hasonló nemzeti mottót használ Indonézia („Bhinneka Tunggal Ika” ősi jávai nyelven „Egységben a sokféleségben”), valamint Dél-Afrika („ǃke e: ǀxarra ǁke” „Sokféle emberek egysége” koiszan nyelven). Emellett ezt használta jelmondataként a hatvanas években az európai kommunista mozgalom is, valamint a kilencvenes évektől az EBLUL, a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodája is.

Illusztriáció: A polgárok európai évéhez kapcsolódó országos rajzversenyre készült rajz, Tarjányi Gabriella (Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) munkája.