„A klímaváltozás ad időt arra, hogy megszokjuk, egészen addig, amíg nem”

Ha a klímaváltozás jól látható jelei, a fajkihalás vagy a műanyagszennyezés szorongást kelt benned, akkor nem vagy egyedül. Ez az egyre több embert érintő ökoszorongás. Litkai Gergely humorista, Szebenyi Péter környezetvédelmi influenszer és Dr. Ágoston-Kostyál Csilla szakpszichológus segített a téma mélyére ásni – április 1. alkalmából némi humorral.

A klímakutatók szinte folyamatosan érzik a szorongást, hiszen nap mint nap ezzel foglalkoznak – mondta Dr. Ágoston-Kostyál Csilla, aki segített megvilágítani a jelenség pszichológiáját. Ahogy a gyásznak is különböző szakaszai vannak – a tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás –, ugyanezek az érzelmek a klímaváltozással kapcsolatban is megjelennek, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben. Dühösek vagyunk például, ha azt látjuk, mi hiába próbálunk cselekedni, de más – a környezetünk, a kormány vagy a nagy cégek – nem. A tágabb értelmű ökoszorongás egyébként adekvátabb kifejezés, hiszen nemcsak a klímaváltozás miatt szoronghatunk, hanem a fajkihalás és a mikroműanyagok miatt is.

A szorongást a pszichológiában mindig valamilyen patológiához – például fóbiához vagy pánikrohamhoz – szokták kapcsolni, és így kezelendőnek tekintik. A klíma esetében viszont nem feltétlenül baj, ha megjelenik, mert a félelem tárgya nem irreális. Nem cél, hogy rosszul érezzük magunkat, de tud motiváló érzés lenni.

Érdemes még két fogalmat definiálni. Az egyik az ökogyász, ami a korral előre haladva – magyarországi kutatások alapján is – növekszik: a megkérdezettek gyászolják a megélt havas teleket, a megváltozó állatvilágot vagy akár azt, hogy unokáik már nem fognak szánkózni. Az ökobűntudat pedig akkor jelentkezik, ha saját környezetvédelmi normánk vagy a társadalmilag már meghatározott norma ellen vétünk – ez is lehet motiváló.

Ez nem a legsötétebb óra, legalábbis a szubjektív élményt tekintve. A klímaváltozásban pont ez a nehéz: „ad időt arra, hogy megszokjuk, egészen addig, amíg nem” – mondta Litkai Gergely, aki amellett, hogy humorista és a Dumaszínház művészeti vezetője, régóta foglalkozik fenntarthatósággal is. A humor egyfajta – szerinte egyébként nagyon rossz – megküzdési módszer. Ő sem mond magának vicceket a biodiverzitás csökkenéséről, sokkal hasznosabbnak gondolja, ha tesz valamit ellene. Ez már a másik véglet, a „projektmenedzser”: tenni akar egyénileg és rendszerszinten, és lehetőleg azonnal. Az is frusztráló lehet, hogy hiába az egyre több ilyen „projekt”, a problémák száma mégsem csökken.

A klímaváltozás állandó jelenség, amit az emberi tevékenység az ipari forradalom óta felgyorsított. Szinte havonta döntünk meg valamilyen korábbi hőmérsékleti rekordot – mondta az eredetileg környezetmérnök Szebenyi Péter. Úgy gondolja, hogy csak fenntarthatóbb élet van, fenntartható nincs, mert minden tevékenységükkel romboljuk a környezetünket. Utalt a korábban az Európa Pontban is előadó Tom Szaky egy gondolatára: a jövőnkről a bolti vásárlásaink alkalmával is szavazunk. Péter „gyűlöl szemetet szedni és utál szelektíven gyűjteni”, ezért érdemes ezeket a helyzeteket elkerülni, például tudatos vásárlással, amellyel kevesebb hulladékot termelünk.

A környezettudatosság tulajdonképpen a greenwashing klasszikus esete: azt állítja, hogy többletfogyasztással – például lebomló csomagolással vagy a szelektív gyűjtéssel – meg tudjuk oldani fogyasztásunk problémáját, azaz gyakorlatilag „búcsúcédulát” vásárolunk – tette hozzá Litkai Gergely. Ahol kisebb az urbanizáció, ott kevesebb vagy nincs műanyaghulladék – hiszen annak nagy részét arra használjuk, hogy a vásárolt árut hazavigyük.

Litkai Gergely úgy gondolja: a „jóllétre irányuló életmód”, a „nemzeti kellemesség” eredményes. Önmagunk megjutalmazása – például vásárlással – gyors lecsengésű örömet okoz, a közösségi jó cselekedet okozta jó érzés viszont hetekig kitart. Ezt a stratégiát javasolja a fenntarthatóság érdekében és a klímaszorongás elkerülésére is.

Social dilemma, játékelmélet, boldogsághajszolás, bénító vagy aktivizáló szorongás, társas nyomás  – minderről és még sok másról szó volt a teljes beszélgetésben, amely itt teljes egészében végignézhető:

Fotók: Berecz Valter/Képszerkesztőség, még több fotó Flickr-oldalunkon:

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!