Küzdjünk, alkalmazkodjunk, esetleg nyugodjunk bele – hogyan viszonyuljunk a klímaváltozáshoz?

A klímaváltozás már mindennapjaink kihívása. Egyes kritikusok szerint már „túl késő” van: a károk mérséklése és elkerülése – a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a zöld átállás, a karbonsemlegesség és a körforgásos gazdaság –, nem elég a valódi problémák enyhítéséhez. Erről beszélgettek, sőt vitatkoztak vendégeink – Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alelnöke, Gelencsér András levegőkémikus, a Pannon Egyetem korábbi rektora, Bart István klímapolitikai szakértő, online pedig Dimitrijevics Anna, az Európai Bizottság éghajlatpolitikai főigazgatósága osztályvezető-helyettese jelentkezett be. Az est házigazdája Inotai Edit, újságíró, a CEID munkatársa volt.

Ürge-Vorsatz Diána elmondta: amíg nem nullázzuk le a kibocsátást, addig folyamatosan melegedni fog az éghajlat. Egy ideig lehet alkalmazkodni, de egy bizonyos határ után már nem fog működni, mert evolúciósan nem vagyunk rá alkalmasak. Ha föladjuk a kibocsátásmérséklést, ezekhez a határokhoz egyre hamarabb fognak elérkezni. A világ infrastruktúrája egy tízezer évig stabil klímára épült – ezt elhagytuk, és ha nagyon messzire távolodunk tőle, az egész infrastruktúránkat kell sokkal drágábban újjáépíteni. Ugyanakkor látnunk kell: mindössze tíz éve van párizsi megállapodás, és bár a másfél fokos vállalástól messze vagyunk, de ez alatt „levettük a Földet az évszázad végéig 6, 5, sőt 4 fokos emelkedést jelentő pályáról”.

Gelencsér András reménytelennek tartja a kizárólagosan mitigációra épülő zöld átállást, amely figyelmen kívül hagyja a fogyasztáscsökkenés, sőt a gazdasági növekedés dogmájától való megszabadulás lehetőségét. Sajnos a fosszilis tüzelőanyagtól nehéz lesz megszabadulni. Az energiafelhasználás negyedéért felelős négy nagy szektorban – acél-, műanyag-, cement- és műtrágyagyártás – nincs működő dekarbonizált üzem. Ráadásul senki nem látott például vitorlás teherhajót vagy elektromos repülőgépet, legfeljebb játék formájában. Amíg ezekben a nagy szektorokban nincs változás, hiába várjuk el a lakosságtól a kibocsátáscsökkentést.

Dimitrijevics Anna szerint illúzió, hogy választani kell a küzdés és az alkalmazkodás között. Radikálisan vissza kell faragni a károsanyag-kibocsátásunk, különben nagyon sötét jövő áll előttünk. Alkalmazkodnunk is kell, mert a legjobb forgatókönyv szerint is sokkal szélsőségesebb lesz a klíma. Ha viszont továbbra is „szeméttárolóként használjuk az atmoszférát”, és nem történik meg a zöld átállás, akkor a beinduló folyamatok miatti változások túllépik azt a határt, amihez még tudunk alkalmazkodni. Több konkrét uniós intézkedést is említett az épületszigeteléstől kezdve a szervesanyag-használatot növelő mezőgazdaság átalakításáig. A zöldebb, tisztább gazdasági modellre való átállás elkerülhetetlen – ez pedig folyamatban van, és az EU prioritásai ebben nem változtak. 1991 és 2023 között úgy csökkent 37 százalékkal az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása, hogy közben a gazdaság 68 százalékkal nőtt.

Bart István elmondta: az összes ÜHG-kibocsátás kétharmada a fosszilis energiahordozók (olaj, szén és gáz) eltüzeléséből származik. Az energiaszükséglet a visszafogástól érdemben nem fog változni, az energia előállításán kell változtatni, ami technológiai kérdés. Ezen a területen az elmúlt tíz évben is hatalmas eredmények vannak, amit az emberek talán fel sem fognak. Még a kevéssé „klímaprogresszív” Magyarországon is kiépült egy olyan napenergia-szektor, amely a mostani paksi energiatermelés felét, a teljes villamosenergia-mennyiség negyedét képes előállítani. Ma már a legolcsóbb energiatermelési mód a nap vagy a szél – a megújulók meg fogják hódítani a világot, amely így „magától is dekarbonizálódna”. A folyamat viszont nem elég gyors, nem tudunk várni erre száz évet. Visszautalva Gelencsér András megjegyzésére Bart István hozzátette: „a ma játékszerei a holnap technológiái”.

Gelencsér András ezt teljes illúziónak gondolja: a globális rendszerben a fosszilis energia felhasználásának a görbéje folyamatosan emelkedik, és mivel egy légkörünk van, nemcsak Európa számít. Amíg a trend nem fordul meg, nem beszélhetünk átállásról, legfeljebb lassításról. Ürge-Vorsatz Diána hozzátette: ezt úgy kell értékelni, hogy mindeközben exponenciálisan nőtt az energiafelhasználás. Ez pedig azt jelenti, hogy „igenis megváltoztattuk a görbét”.

Zöld átállás nem fenntarthatósági, hanem gazdasági okokból, nullenergiás épületek, az „éltanuló és főgonosz” Kína, Amerika kilépése a párizsi egyezményből, 15 perces város és sarlatánok – minderről és még sok másról szó volt a teljes beszélgetésben, amely itt végighallgatható:

…itt pedig végig is nézhető:

Fotók: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség, még több fotó Flickr-oldalunkon:

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!