adapt1.jpgAz éghajlatváltozás már zajlik, következményeire pedig fel kell készülnünk. Az EU nemrégiben fogadta el ezzel kapcsolatos stratégiáját, de a kérdéssel minden szinten foglalkozni kell. Dimitrijevics Annával, az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának szakértőjével, valamint Ürge-Vorsatz Diánával, a Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetőjével beszélgettünk.

Mindennapossá váló extrémitások: egész Európának fel kell készülnie

A világban nemrég ért véget a legmelegebb évtized, amely során nyolc alkalommal hirdették ki az addigi legmelegebb évet. Egyre gyakoribbak és súlyosabbak az éghajlati és időjárási szélsőségek: példátlan hőhullámok, aszályok, az EU legkülső régióit érintő hurrikánok. Az éghajlatváltozás ütemének lassítása –mérséklése, avagy a mitigáció – mellett ma már elkerülhetetlen a felkészülés az elkerülhetetlen hatásokra: az adaptáció.

Mitigáció és adaptáció: „kezelni az elkerülhetetlent és elkerülni a kezelhetetlent”

Fontos tisztázni e két alapfogalmat, mert az éghajlatváltozáshoz alapvetően e két irányból közelíthetünk. A mitigáció, azaz mérséklés a kibocsátások csökkentése, a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörbe eresztésének visszafogása, amivel mérsékelhetjük a további káros hatásokat és az éghajlatváltozás további gyorsulását. Az adaptáció, azaz az alkalmazkodás összefoglalóan a (már most vagy a közeljövőben) bekövetkező változásokra való felkészülést jelenti. (Az idézet Hans Joachim Schellnhuber német klímakutatótól származik, forrás.)

Bár a mostani beszélgetés az adaptációra, azaz az „elkerülhetetlenre felkészülésre” fókuszált, vendégeink hangsúlyozták, hogy e két megközelítés egyáltalán nem áll szemben egymással, sőt, egymást támogatva számos szinergia létezik közöttük. Mindkettő egyidejű megvalósítására kell törekednünk.

Az új uniós alkalmazkodási stratégia

A Bizottság ehhez kapcsolódóan nemrégiben ismertette klímadaptációs stratégiáját, amelyet a beszélgetés elején Dimitrijevics Anna mutatott be röviden. A stratégia arra kötelezi az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek folyamatos előrelépést az alkalmazkodóképesség fokozása és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése érdekében. A stratégia hosszú távú jövőképet vázol fel ahhoz, hogy az EU 2050-re az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaival szemben ellenálló, reziliens társadalommá váljon. Mindez kiegészíti azt az ambiciózus célkitűzést, hogy az EU az évszázad közepéig klímasemlegessé váljon.

Az új stratégia aktívabb fellépést kíván elérni a gazdaság és a társadalom minden területén, erősítve az európai zöld megállapodás egyéb – például a biológiai sokféleség védelmével és a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos – szakpolitikáinak célkitűzéseit. Ez az alkalmazkodás intelligensebbé, gyorsabbá és szisztematikusabbá tételével, valamint a nemzetközi fellépés fokozásával érhető el. (A keretes írásunkból megtudhatjátok, mit is jelent ez pontosan). A stratégia megközelítése az egész gazdaságra kiterjed, odafigyelve a legkiszolgáltatottabbakra annak érdekében, hogy a reziliencia igazságos és méltányos módon (igazságos átmenet / just transition) valósuljon meg.

Milyen intézkedésekre kerül sor az EU-ban a stratégia részeként?

A stratégia három célkitűzést követ, és számos intézkedést javasol azok elérése érdekében:


Az alkalmazkodás intelligensebbé tétele: ismeretbővítés, több és jobb adat és információ biztosítása az éghajlattal kapcsolatos kockázatokról és veszteségekről; az éghajlatváltozás által okozott bizonytalanság kezelése; a Climate-ADAPT platform továbbfejlesztése az alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek hiteles európai platformjává.

Az alkalmazkodás szisztematikusabbá tétele: a szakpolitikák kidolgozásának támogatása a kormányzás, a társadalom és a gazdaság minden szintjén, minden ágazatban az alkalmazkodási tervek javítása révén; az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások beépítése az uniós szakpolitikákba, programokba és a költségvetési politikába.

Az alkalmazkodás felgyorsítása minden területen: az alkalmazkodási megoldások gyorsabb kidolgozása és bevezetése; az éghajlattal kapcsolatos kockázatok csökkentése; az éghajlatvédelmi hiányosságok megszüntetése, valamint az édesvíz rendelkezésre állásának és fenntarthatóságának biztosítása.

A Kárpát-medence erőteljesebb kitettsége

Mivel Magyarországot elkerülik a leglátványosabb extrém időjárási szélsőségek, erdőtüzek, hurrikánok, sokan azt gondolják, Magyarországon nem jelent akkora problémát a éghajlatváltozás: „Ha egy pár fokkal melegszik az időjárásunk, maximum itt is mediterrán klíma lesz” – ez egy teljesen téves elgondolás, hívta fel rá a figyelmet Ürge-Vorsatz Diána, és nemcsak azért, mert a mediterrán klímát alapvetően meghatározó Földközi-tenger nem jön közelebb országunkhoz. Számos kutatás kimutatta, hogy Magyarország és makrorégiója, a kontinens belsejében fekvő Kárpát-medence – épp medence jellegénél fogva – sokkal jobban ki van téve az éghajlatváltozásnak, amelynek hatásai itt mintegy másfélszeresen erősebben jelentkeznek majd a következő évtizedekben. Az ENSZ már számos alkalommal hívta fel erre a figyelmet, a térséget az éghajlatváltozás egyik legnagyobb veszélyeztetettjeként nevezve meg. Bár a hatások talán nem olyan látványosak, de fel kell készülnünk arra, hogy az időjárási szélsőségek és az azt kísérő jelenségek – első sorban a nyári hőhullámok, aszályos időszakok, az invazív kártevők megjelenése, a hagyományos flóra és fauna eltűnése, a biodiverzitás csökkenése – jóval intenzívebben, gyakrabban és hosszabban okoznak majd problémát nálunk, mint Európa más részein.

Ezt kiegészítve Dimitrijevics Anna megjegyezte: az aszály problémája egyértelmű a mezőgazdaság számára, de fontos tudnunk, hogy az intenzív száraz időszakok emellett az energiaellátást is komolyan veszélyeztetik (mivel sok erőmű hűtésére vizet használnak), de az ipari termelésben is jelentős kieséseket okozhatnak. Erre nemrégiben Belgium tapasztalata mutatott rá – amely ráadásul nem kimondottan aszályos területen fekszik.

adapt2.png

A „mit számít pár fok melegedés” hozzáállás kapcsán emlékeztetett rá, hogy az utolsó ismert jégkorszakban a mostani átlaghőmérsékletnél mindössze hat fokkal volt hidegebb. El lehet képzelni, hogy két Celsius-fokkal magasabb átlaghőmérséklet micsoda klimatikus és életmódbeli változásokat jelentene. A jelenségre példaként elhangzott az, hogy már évek óta nem lehet sárgabarackot szüretelni itthon, mert az éghajlat egyre kevésbé alkalmas rá. Ugyanez jellemző több más, itthon kedvelt haszonnövényünkre – a burgonya például az évszázad közepére talán már nem is terem meg itthon, ugyanígy a kukorica vagy a málna is veszélyben van. Intenzív, monokulturális mezőgazdaságunk miatt Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozásnak.

Hogyan alkalmazkodhatunk a helyzethez?

A beszélgetés során számos jó példa, uniós, országos, regionális, városi vagy akár egyéni szinten is megvalósítható klímaadaptációs stratégia és ötlet hangzott el (többek között ezeket gyűjti össze az EU Climate-ADAPT platformja). Az EU célja, hogy ezeket a jó példákat ösztönzőleg terjessze, megismertesse az éghajlatváltozás kezelésében aktív és tenni akaró szereplőkkel.

Uniós szinten…

Nézői kérdés kapcsán felmerült uniós szinten a KAP (közös agrárpolitika) reformja, illetve az, mit tehetne az EU az éghajlatváltozáshoz erőteljesen hozzájáruló nagyüzemi állattartás és az ezt szolgáló mezőgazdasági termelés helyett a növényi étrend népszerűsítésével – ösztönzőkkel, vagy akár büntetésekkel. Erre reagálva Dimitrijevics Anna leszögezte, hogy az EU-nak nem feladata, hogy megszabja, ki mit egyen, ugyanakkor abban ő és Ürge-Vorsatz Diána is egyetértettek, hogy a közös agrárpolitikának van némi játéktere a mezőgazdaság fenntarthatóbb irányba terelésére, például természetes szénelnyelők vagy a változatos, kisüzemi növénytermesztés célzott támogatásával. Emellett az oktatáspolitika, az éghajlatváltozás és az étkezés vagy a mezőgazdasági termelés összefüggéseinek jobb kommunikálása, jó példák terjesztése is segítséget jelenthetne e téren.

…országos, regionális, városi szinten…

Országos szinten minden tagállamnak rendszeresen be kell számolnia a Bizottságnak nemzeti alkalmazkodási terveiről és stratégiájáról, a végrehajtott vagy tervezett intézkedésekről.

Az európai városok vezetése is több eszközzel segíti az alkalmazkodást az éghajlatváltozáshoz. Számos helyen tiltják például az esővíz csatornarendszerbe történő elvezetését, ösztönzik a zöldtetőket vagy a zöldfalakat. Míg a holland Arnheimben 2030-ig a város aszfalttal és betonnal borított területeinek (például a parkolók) 10 százalékát zöldfelületekre cserélik, addig a német Stuttgartban a lapostetők építésénél kötelezővé is teszik a zöldtetők kialakítását. A tetők klímaadaptációs kihasználása ugyanakkor több lehetőséget is rejt magában – emelte ki Ürge-Vorsatz Diána. Ezeket ugyanis nemcsak potenciális zöldfelületként (amely sokszor nem optimális és igen költséges megoldás), de napelemek telepítésére, vagy egyszerűen világos, reflektív felületekké alakítva a városi hősziget jelenség ellenszereként is fel lehet használni.

Jó példa még a klímaadaptációs beruházásokra a magyarországi Hanyi-Tiszasülyi árvízszint-csökkentő tározó projekt, amelyben az áradások káros hatásait nem újabb gátak építésével, „még több föld lebetonozásával” korlátozzák, hanem éppen azzal, hogy ahol lehet, több teret adnak a folyónak (a projektet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tíz példaérékű klímaadaptációs projektje közé is beválogatta).

adapt3.png

…és egyéni szinten

Mindezek mellett természetesen egyéni szinten is sokat tehetünk az éghajlatváltozással előálló új helyzetekhez való jobb alkalmazkodásért. Ahogy a nagyvárosokban az egyik legkívánatosabb adaptációs gyakorlat az árnyékoló fák telepítése, addig, ha van kertünk, már azzal is sokat teszünk, ha oda teljes füvesítés helyett lombos fákat telepítünk. Ezek a legnagyobb melegben árnyékot adnak, egyben párologtatnak, amellyel környezetüket hűtik – miközben természetesen a légkörből széndioxidot vonnak ki, és oxigént termelnek. Ahogy Ürge-Vorsatz Diána fogalmazott: ezek a legjobb természetes légkondicionálók. De ha csak egy kicsit magasabbra hagyjuk fűnyíráskor a gyepet, már az is fontos klímaadaptációs tett: a beporzóknak méhlegelőként így meghagyjuk a százszorszépeket, kis virágokat, amelyek városiasabb környezetben életmentők lehetnek nekik.

Az egyéni tettek kapcsán felmerül a felelősség kérdése: sokan úgy gondolkodnak, mit sem számít, ha egy személy (kényelmetlenségeket vállalva) változtat az éghajlatváltozás mérséklése érdekében, miközben a legnagyobb szennyezők – az ipar, a légiközlekedés, a multinacionális cégek – folytatják környezetromboló tevékenységüket. Ezzel kapcsolatban mindkét vendégünk az egyének és fogyasztók nyomásgyakorlásának fontosságát hangsúlyozta: ha elegen változtatnak szokásaikon, azzal hosszú távon komoly változásokat kényszeríthetnek ki a nagy piaci szereplőknél is.

A beszélgetés során még számos klímaadaptációval kapcsolatos érdekesség, sok tanulságos példa, jó gyakorlat került szóba – a teljes beszélgetés megtekinthető Facebook oldalunkon keresztül:

Kvíz az európai zöld megállapodásról, indul az európai éghajlati paktum

Az európai zöld megállapodásról egy kvíz is fut jelenleg
, amelyen értékes ajándékcsomagot nyerhetsz. Teszteld, mennyire vagy tisztában napjaink környezetvédelmi kihívásaival, azzal, milyen módon élhetnénk fenntarthatóbban, és azzal, mit tesz az Európai Unió ennek érdekében. Ha minden válaszod helyes és egy kis szerencséd is van, megnyerheted a négy ajándékcsomag (e-könyvolvasó és napelemes töltő) egyikét.

Június 29-én pedig egy fontos kapcsolódó uniós kezdeményezés, az európai éghajlati paktum veszi kezdetét, amelyben minden résztvevő lépéseket tehet egy fenntarthatóbb Európa érdekében. A magyarországi akciónapon, mely egy nyílt, online esemény, többek között kiderül, milyen hatásai lehetnek környezetünkre mindennapi cselekedeteinknek, hogyan lehet részt venni a paktumban, hogyan lehet sikeres éghajlatvédelmi fogadalmat tenni, vagy hogyan lehet valaki a paktum nagykövete.

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként
tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Youtube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!

2 Vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://europapont.blog.hu/api/trackback/id/tr516606882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2021.06.29. 05:56:53

Ha nem lennénk egy haldokló civilizáció, akkor fél kézzel leállíthatnánk a globális felmelegedést - pontosabban elindíthatnánk egy lehûlési folyamatot. De nem vagyunk elég tökösek ehhez, ezért inkább ölbetett kézzel nézzük ahogy kihal alólunk a bolygó.

eßemfaßom meg áll 2021.06.29. 06:51:12

@midnight coder: Ennél nagyobb és gyorsabb változástól sem halt ki a bolygó pedig volt pár az elmúlt évmilliókban. Max az élővilág alkalmazkodásra képtelen része lecserélődik.
süti beállítások módosítása