Egyiptomban, Sharm el-Sejkben nemrég – egyes eredményekkel – véget ért az ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája, a COP27. Ahogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök fogalmazott: a tünetek egy részét kezeltük, de a beteget nem gyógyítottuk ki a lázból. Fontos előrelépés, hogy döntés született az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben különösen kiszolgáltatott fejlődő országok támogatására – ez a régi követelés kis lépés az éghajlati igazságosság felé.

A világ országai napjainkban számos kihívással szembesülnek, amelyeket talán a hétköznapi emberek nem mindenhol, vagy nem mindennap érzékelnek, de amely problémák globális folyamatok eredményeképp jöttek létre, és amelyek következményei hosszú távon mindenki életére hatással lesznek. Ilyen probléma a túlnépesedés, a globális szegénység, a Föld számos országában tapasztalható alultápláltság, vagy az, hogy még ma is több millióan vannak olyanok, akik nem jutnak napi szinten megfelelő minőségű ivóvízhez. A problémák egy másik csoportja a nem fenntartható fejlődés hajszolásából fakad – a nem megújuló energiaforrások kiapadóban vannak, a környezetszennyező tevékenységekre is visszavezethető éghajlatváltozás pedig egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz vezet, és amelynek következményei súlyos terheket rónak a világ valamennyi országára.

Ezen problémák kezelése mind globális összefogást tesznek szükségessé. Az ENSZ égisze alatt számos kezdeményezés elindult már, amely ezen égető problémákra keresi és ad választ – az egyik ilyen legjelentősebb, legátfogóbb program a Millenniumi fejlesztési célok névvel fémjelzett célrendszer volt. A millenniumi céloknak megfelelően az ENSZ tagállamai elkötelezték magunkat a szegénység mielőbbi felszámolása mellett. Olyan területeken irányoztak elő lépéseket, mint az éhínségek visszaszorítása, az alapfokú oktatás kiterjesztése, a gyermekhalandóság visszaszorítása, vagy a környezeti fenntarthatóság biztosítása, amelyhez az EU is jelentősen hozzájárult. A célok 2000-es megfogalmazása óta sok területen történt előrelépés, de a problémák továbbra sem szűntek meg. Bár a globális szegénység, a gyermekhalandóság és a nyomortelepeken élők száma csökkent, továbbra is várat magára, hogy megfelelő kezeléshez jusson az összes HIV-fertőzött, ne legyen éhes száj a világon, és csökkenjen az anyák körében a halandóság. A célok eléréséhez tehát további erőfeszítések szükségesek.

A millenniumi célok időtávlata – hasonlóan az éghajlatváltozás kezelését keretbe foglaló kiotói jegyzőkönyvhöz – hamarosan (2015-ben) lejár. Ezért a nemzetközi közösségnek jelenleg nagyon fontos feladata, hogy a korábbi kezdeményezéseket értékelje, és meghatározza a jelenlegi kihívásokra adható legjobb válaszokat, és új iránymutatást adjon az együttműködésben szorosan együttműködő országoknak. Ahogy a klímaváltozás elleni küzdelemben, úgy a szegénység felszámolásáért folyatott harcban is példamutató, vezető szerepet kíván játszani az Európai Unió. Az EU mint a világ  legnagyobb segélydonora, (a fejlesztési segély több mint fele innen származik), nemrégiben egy integrált megközelítésre tett javaslatot. A Bizottság szerint a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés biztosítása két összekapcsolódó kihívás, és erre közös válaszokat kell találni a nemzetközi közösségnek. A Bizottság álláspontja szerint a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzéseket, amelyek a Rio+20 konferencián megfogalmazásra kerültek, összhangba kell hozni a szegénység elleni küzdelem keretrendszerével és egy egysége, globális tervezetként kellene kezelni.

A Bizottság javaslatában ismertette elképzeléseit 2015 után életbe lépő globális kertrendszerrel kapcsolatban. A Bizottság szerint az új keretnek korlátozott számú, egyértelmű és ösztönző jellegű célkitűzéseket kell tartalmaznia, amelyek nemcsak mennyiségi célokra, de olyan minőségi célokra is irányulnak, mint az oktatás, táplálkozás, valamint a tiszta vízhez és levegőhöz való hozzáférés biztosítása. Szükséges emellett meghatározni egy olyan alsó küszöbértéket is meghatározni, amely alá egyetlen férfi, nő vagy gyermek sem kerülhet 2030-at követően. A keretnek olyan kulcsfontosságú elemekre kell összpontosulniuk, mint az alapvető emberi életszínvonal, az inkluzív és fenntartható növekedés ösztönző tényezői, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a méltányossággal, egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos kérdések, valamint a béke és biztonság. (A részletes javaslat itt olvasható, angol nyelven.)

A párbeszéd tehát már elindult a Millenniumi célok megújításával kapcsolatban, e javaslatával az Európai Unió is ismertette álláspontját. Következő lépésként, 2013 őszén az ENSZ-közgyűlés különleges rendezvényén számba fogják venni a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket, megtárgyalják a folyamat 2015 előtt való felgyorsításának lehetséges módjait, és hivatalos eszmecserét indítanak arról, hogy mi várható 2015 után.