Egy csésze Európa sorozatunk első idei alkalmával rengeteg mindenről esett szó: a horvát-magyar barátságról és panaszkultúráról, Zrínyiről, Tito banánszállító hadihajójáról, a horvát elnökség prioritásairól, a négyféle horvát konyháról, Zágrábról, Rijekáról, Trogirról, de még akasztott emberről is. Mindezek segítettek egy kicsit közelebb kerülni Horvátország és a horvát néplélek megismeréséhez – Szederkényi Olga és vendégei jóvoltából.

A kicsi is gyönyörű, de azért kicsi

Az est első vendége Horvátország budapesti nagykövete, Mladen Andrlić volt, aki beszélt Horvátország idei különleges kettős szerepéről – országa ugyanis az idei első félévben nemcsak az EU Tanácsát vezeti elnökként, de idén az EU egyik kulturális fővárosi címét is egy horvát város, Rijeka viseli. A nagykövet röviden bemutatta a horvát elnökség által kijelölt legfontosabb célokat és prioritásokat. Ezek alapján Zágráb mindenképpen olyan EU-ban gondolkodik, amely folyamatosan fejlődik, amely összeköti a benne élőket, amely védelmet nyújt, és amely mind erősebben hallatja a hangját nemzetközi szinten (a prioritásokról részletesebben itt írtunk). Kiemelten fontosnak tartják a közösség bővítését, első sorban a Nyugat-Balkán felé. Egyrészt ezzel az ország közvetlen környezete felé nyitna és bővülne az EU, másrészt fontosnak tartják a közösség alapját jelentő és a tagállamokat jellemző elvek és értékek terjesztését, érvényesülését. 



Ő maga úgy gondolja, hogy hatalmas dolog a döntések asztalánál ülni, és tagként – a teljes jogú tagság első évtizedét taposó országként – vezetni a jelenleg 27 tagot számláló közösséget. Ugyanakkor beszélt arról is, hogy Horvátországban is vannak, akik szkeptikusak, vagy ellenzik országuk tagságát. A nagykövet egy háromharmados megosztásról beszélt, amely számos kérdésben jellemzi a horvát társadalmat. Az EU kérdésében is van egy nagyon stabil egyharmad, amely következetesen a tagság mellett áll, de van egy kb. ugyanekkora kritikus rész, amely ellenzi a tagságot, és középen van egy billegő egyharmad, amely hol ide, hol oda csapódik – tipikus, hogy az emberek 40%-a áll ki egy-egy ügy mellett.

Mladen Andrlić a horvátokkal kapcsolatban egyik kedvenc dalszerzőjét, az ironikus szövegeiről is ismert Arsen Dedić szavait idézte: „Vannak emberek, akik az akasztófakötélen is azon ügyködnek, hogyan jussanak feljebb...”. Illetve egy horvát mondás szerint „A kicsi is gyönyörű, de azért kicsi!” – amely szerinte szintén találóan jellemzi országát.

Bármerre induljunk is, bármit kóstoljunk is, nem nagyon hibázhatunk

Második vendégünktől, Ivana Hercegtől, a Horvát Turisztikai Közösség budapesti irodájának vezetőjétől sokat megtudhatunk az idei rijekai kulturális fővárosi programokról (EKF). Rijeka mindig is tranzitváros volt, amelyet sokszínű háttérrel rendelkező lakói (horvátok mellett többek között szlovének, olaszok, magyarok, szerbek, bosnyákok, szlovákok, albánok, csehek) alakítottak – a városban a mediterrán, a kelet- és közép-európai kultúra különleges egyvelegével találkozhatunk. A 19. századi elején még négy hivatalos nyelve volt a városnak: a horvát mellett az olasz a német és a magyar. A város történelmének érdekessége, hogy valaki, aki 1913 és 1991 között a városban élt, úgy mondhatta magát hét különböző állam polgárának, hogy akár soha életében el sem hagyta a várost.

A város leglátványosabb és legnagyobb fejlődése az Osztrák-Magyar Monarchia idejére tehető, ekkor épült a helyi pályaudvar és a vasútvonalak, a Nemzeti Színház és a közkönyvtár is. Virágzó időszaka volt ez a városnak, amelyet jóval zordabb idők követtek – elfoglalták az olaszok és a németek is, később pedig a horvát-szerb-szlovén konglomerátum részeként ipari városként erősödött meg. A város a kulturális fővárosi éven kívül is rengeteg programmal várja az érdeklődőket: a rijekai karnevál az egyik legjelentősebb Európában, amelyet világszinten is jegyeznek. Izgalmas még nyáron a rijekai éjszakák programja, a Fiumanka nevű vitorlás regatta, de a tengeri kultúrát ünneplő Fiumare fesztivál is sokakat vonz. Idén, az EKF miatt mindezek mellett összesen körülbelül hatszáz különböző program közül válogathatnak azok, akik a kikötővárosba érkeznek.



Rijeka a kulturális fővárosi programra kapott uniós támogatásból elsősorban elhagyatott ipari épületeit újította fel és vonta be a város kulturális életébe. Így kelt új életre sok gyárépület, amely ma már például a kulturális évad sajtóközpontjaként, kulturális és oktatási központként vagy épp co-working irodaként működik. A kulturális fővárosi program egyik legizgalmasabb eleme Ivana szerint a Galeb, amely banánszállító teherhajóként kezdte, a második világháborúban hadihajó lett, de a legtöbben arról ismerik, hogy Tito hajójaként három kontinens 18 országába vitte el a korábbi jugoszláv vezetőt. Most felújították, és egy új állandó kiállítás mutatja be Rijekával és az országgal közös történelmét.

A környékre látogatóknak Ivana azt tanácsolja: feltétlenül látogassanak el valamelyik nagy horvát szigetre ebben a régióban, Krkre, Rabra vagy Cresre. De bármerre is indulnánk el a környéken felfedezni az ország különlegességeit, nem nagyon hibázhatunk – akár látnivalókról, akár a horvát gasztronómia finomságairól legyen szó.

„Széles e világon alig van két nemzet, melyek annyira egymásra lennének utalva, mint a magyarok és a horvátok”

Utolsó vendégünk, Sokcsevits Dénes, a Zágrábi Magyar Intézet korábbi igazgatója és a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa félig horvát, pontosabban bunyevác származású. Megjegyezte: Magyarországon újszerű, hogy valaki kettős identitásúnak vallhatja magát, ahogy ő is teszi, holott már a költő Zrínyi Miklós is magyarnak és horvátnak is vallotta magát. Sokcsevits Dénes sokat mesélt a horvát-magyar kapcsolatokról, amely kivételesen hosszú történelemmel rendelkezik. A két nemzet 1102 és 1918 között, több mint 800 éven át élt államközösségben, ehhez hasonló kevés van a történelemben. A két nemzet viszonya ezalatt szinte végig jó volt, kölcsönös egymásrautaltság és ebből eredő barátság jellemezte a két nemzetet, amelynek kapcsolatát inkább csak az utolsó száz évben jellemezték viszályok. Ezzel kapcsolatban Ante Starčevićet, a magyarokat egyébként erősen kritizáló horvát írót és politikus szavait idézte: „Széles e világon alig van két nemzet, melyek annyira egymásra lennének utalva, mint a magyarok és a horvátok”.



Sokcsevits Dénes sok közös vonást lát a két nemzet közt, ezek közül kiemelte a politikai kultúra hasonlóságát: ahogy a Monarchia idejében a magyar nemesség jellemzője volt az „állandó panaszkodás”, úgy panaszkodott a horvát elit is később már a jugoszláv államszövetségen belül – amelyet a szerbek nem is igazán értettek. Szerinte ez a fajta panaszkultúra, elégedetlenkedés ma is jellemzi a horvátokat, akik akkor sem elégedettek, ha épp jól mennek a dolgok. Hasonló szerinte a két nemzet humora is, az iróniát mindkét ország lakói nagyon jól értik: a pesti kabaré szerinte minden gond nélkül sikeres lenne Zágrábban is.

Szó esett még sok magyarként ismert személyiségről, akikről talán nem is tudjuk, hogy horvátok vagy horvát származásúak voltak – ilyen volt például a Zrínyi család is. Érdekesség, hogy míg Zrínyi Miklós magyarul alkotott, és a magyar kultúra és műveltség fontos részévé vált, addig öccse, Péter horvátul, a Zrínyik másik anyanyelvén írt szintén kimagasló műveket. De hasonló horvát származású még például a Frangepán (Frankopanovich) vagy a Festetics (Festetich) család, de Janus Pannonius, vagy a szólásból ismert Csekonics báró is horvát származású volt.

Horvátországban a különböző földrajzi és természeti adottságoknak megfelelően négy, egymástól élesen elkülönülő konyháról beszélhetünk: a zagorjei, Zágráb környéki régió, a szlavóniai határhoz közeli részek, a tengermellék, valamint a hegyvidék ételei mind más-más alapanyagokat, ízvilágot és tradíciókat használnak. Sokcsevits Dénesnek egyik nagy kedvence a Zágráb környéki régióból a štrukli, amit – ahogyan korábban mi is tettük – ő is feltétlen javasol megkóstolni (autentikus recept itt).

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!