Horvátország harmadik legnagyobb városa Zágráb és Split után, amelynek történelme számos nemzetiséghez és országhoz kapcsolódik. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kikötője (még Fiumeként), híres ipari múlttal és egyre erősödő turizmussal az Adrián, a Kvarner-öbölben: ez Rijeka. A város idén – az ír Galway mellett – Európa egyik kulturális fővárosa (EKF).

Sokszínű történelem, sokszínű kikötő

A város a huszadik században összesen hét államhoz tartozott: rövid ideig volt független szabadállam, de a Monarchia ideje után Olaszország, Jugoszlávia, majd a független Horvátország része is. Az országhatárokat újra és újra átrajzoló XX. század után nyitott és toleráns város maradt, ahol érték a sokszínűség.

A Monarchia legjelentősebb kikötőjéből Tito ideje alatt Rijeka közel kétszázezer lakosú komoly ipari várossá fejlődött, hajógyárakkal és finomítókkal. Majd Jugoszlávia szétesése után a helyi ipar gyors hanyatlásnak indult, a munkanélküliség megugrott, a korábbi, hatalmas mintagyárak kiüresedtek és a lakosság is megfogyatkozott. A sokszínű városban a művészek – az avantgárd vagy épp a punk szcéna képviselői – is mind otthonra találtak. Rijeka ma multikulturális város, amelyben különböző nemzetiségek, különféle kulturális örökséget képviselő emberek laknak. A környék középkori erődítményei, Habsburg paloták, a monarchia – többek között magyar – építészeinek historizáló épületei, az Art Nouveau lenyomatai, az olasz pizza, a szocialista blokképületek és a kiüresedett gyárépületek: mindez hozzájárul Rijeka különleges hangulatához. Erre alapoztak a kulturális évad programjainál is, amellyel végül Rijeka – Dubrovnik, Pula és Eszék városokkal vetélkedve – elnyerte a lehetőséget, hogy idén Horvátországból az EKF címet viselje. Ez a sokszínűség az, ami a kulturális évad mottójában, a „sokféleség kikötője” szlogenben is megjelenik.

Víz, munka és migráció

A Rijeka 2020 program három fő témára összpontosít: víz, munka és migráció, amelyek nemcsak a vízzel körülvett kikötőváros identitását és történetét, de Európa jelenkori történetét is nagyban meghatározzák. Ezek az elemek vissza-visszaköszönnek a kulturális évad megannyi programjában: koncerteken, konferenciákon, fesztiválokon, kiállításokon, akár operaelőadásokon is. „Ez a város mindig is a munkásosztály városa volt, egy iparváros, amelyet munkások építettek fel. És persze a migráció városa is: a XX. század elején a legnagyobb bevándorlási helyszín volt az osztrákok és magyarok számára” – mondta Irena Kregar Segota, a Rijeka 2020 kommunikációs igazgatója. A három vezető témát – víz, munka és migráció – hét programcsoport keretében mutatják be: Édes és sós, Lungomare művészet, Sokszínű konyha, Dopolavoro, A Hatalom kora, Gyermekház és 27 szomszédság.

Újra élet költözik a gyárépületekbe

Ahogy minden kulturális fővárosi programban, úgy a rijekaiban is kiemelt helyet kapott a város elhagyatott területeinek felújítása és újjáélesztése. Elsősorban az ipari múlt elhagyatott épületeit hasznosítja újra a város, amelyek különböző kulturális funkcióval kelnek most új életre. Ezek közül a legjelentősebbek a Rikard Benčić gyár épületeiben valósultak meg, ide került Rijeka új városi múzeuma, a városi könyvtár és a gyerekek kreativitását kibontakoztató Gyerekek háza.

De ilyen a „Tito hajójaként” ismert Galeb (Sirály) is, amely jóval több ennél – a város egész huszadik század történelme kiolvasható belőle. Banánszállító hajóként kezdte, majd a második világháborúban olasz cirkálóként funkcionált. Később találat érte, majd javítása után német aknafektető hajóként használták, egy támadás után azonban elsüllyedt Rijeka kikötőjében. Ekkor sem hagyták veszni, a felszínre hozták, és felújítás után a jugoszláv hadsereg gyakorló hajója lett. A hajót a horvát kulturális minisztérium az ország kulturális örökségévé nyilvánította, történetét most egy izgalmas kiállításon mutatják be az érdeklődőknek. A jelenleg is múzeumként működő Galeb a teljes felújítás után már nemcsak Titót, hanem Jugoszlávia 20. századi történetét, az Adriát és Rijekát is bemutatja, valamint fontos kulturális és turisztikai helyszínként működik majd.

Az ismeretlen Klimt, Tito hajója és még legalább 598 program

A kulturális fővárosi programban összesen 600 egyéni rendezvényt szerveznek Rijekában és a környező városokban, amelyekben legalább 250 partnerszervezet és művész vesz részt a világ több mint negyven országából.

Az EKF egyik leginkább várt programja Gustav Klimt korai, kevésbé ismert műveit mutatja be az érdeklődőknek „Szerelem, halál, eksztázis” címmel július 14-től. A kiállításon számos egyéb Klimt és kortárs alkotó (többek között testvére, Ernst Klimt) művei mellett megtekinthetők lesznek a festő és alkotócsoportja által a rijekai színház számára 1884 és 85 között készített festmények is.

Érdekes program a „90-es évek: Sebek” című kiállítás, amelyen a kelet-európai országok 90-es évekbeli átalakulását dolgozzák fel. Az akkori reményeket, a társadalom teljes átalakulását és azokat a sebeket mutatják be, amelyek akkor keletkeztek, és máig meghatározzák az emberek érzéseit. A kiállításon az egész régióból közreműködnek művészek, Magyarországról Benczúr Emese és Várnai Gyula alkotásai kerültek az anyagba.

Izgalmasnak ígérkezik még a „D’Annunzio mártírsága”, amely az 1919-ben Rijekába bevonuló, a várost blokád alá vevő Gabriele D’Annunzio alatti időket dolgozza fel komplex kiállítás keretében. Ez az egyik legsötétebb időszakként került Rijeka történetébe, a korabeli ábrázolásokon a várost gyakran ábrázolták mártír nőalakként – de személyes történetek és kutatások árnyalják ezt a képet: az olaszokat a helyiek nem minden esetben elnyomóként kezelték. Ezt a komplex képet dolgozza fel a projekt.

„A tenger izzik” című nemzetközi kiállítás a Rijeka identitását meghatározó Adriai-tengerrel, annak szépségével, hatásával, kihívásaival foglalkozik a legkülönbözőbb formában, a tudományos kutatások eredményeitől kezdve a videóinstallációkon át a hagyományos kiállításokig.

Az EKF a hetvenes évek horvát rajzfilmfiguráját, Baltazár professzor, a híres feltaláló történetét is több formában feldolgozza. A rajzfilm anno sok országba eljutott, képzeletbeli lakóhelyét pedig egyértelműen Rijeka ihlette, így a mesehős az évad több programjában is megjelenik. Többek között egy egész hajót (Hurrikán hajó) is átalakítottak a mesehős világának megfelelően, amely az egész évad során várja a legkisebbeket.

Az EKF még rengeteg nagyon izgalmas – többek közt zenés, filmes, táncos – programot tartogat az érdeklődők számára. Érdemes átböngészni az EKF hivatalos programfüzetét vagy online programkeresőjét, ahol többféle szempont alapján bogarászhatunk az események között.

2021-ben Temesvár (RO) és Eléfszina (GR), valamint a vajdasági Újvidék (SRB), 2022-ben pedig a luxemburgi Esch-sur-Alzette és a litvániai Kaunas viseli majd a kulturális fővárosi címet. Magyarországról a 2010-es Pécs után legközelebb 2023-ban Veszprém lehet a következő kulturális főváros.

Képek forrása: facebook.com/pg/rijeka2020

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!