Októberre kicsit digitalizálódunk: nemcsak tematikában, de a programjainkon való részvétel tekintetében is. A hónapban ismét eljön hozzánk Mérő László, aki most a mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmakat igyekszik oszlatni, filmklubunkban pedig a FOMO című friss magyar filmet vetítjük, amely a fiatalok digitális világába ad betekintést. Elfogyasztunk még egy csészényi Németországot is – filmklubunk kivételével minden rendezvényünket tudjátok majd Facebook oldalunkon keresztül is követni.
Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége Vincent Liegey volt, aki a nemnövekedés (décroissance vagy degrowth) mozgalom egyik jelentős, Magyarországon élő francia képviselője. Szerinte a mostani járványhelyzet sokak számára hozta meg a felismerést, hogy valóban lehetséges a folyamatos növekedés hajszolása nélkül, a mókuskerékből kiszakadva is élni. Relokalizáció; alulról építkező, valódi részvételi demokrácia; feltétel nélküli alapjuttatás; ingyenes közszolgáltatások – többek között ilyen elemekkel képzeli el az átmenetet egy fenntarthatóbb, nem a növekedésre fókuszáló jóléti társadalomban.
Új európai Bauhaus, európai hidrogénvölgyek, egészségügyi unió, európai minimálbérkeret, minden korábbinál ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési célok 2030-ig, rasszizmusmentes Unió: néhány újabb elképzelés az Európai Bizottság elnökének összegző beszédéből. Von der Leyen elnök előre tekint: célja, hogy a már korábban bejelentett kezdeményezésekre – első sorban a zöld megállapodásra, a digitális átállásra és a NextGenerationEU forrásaira – támaszkodva a koronavírus-járvány okozta helyzetet valóban gyökeres változásra használja fel az EU. Ezekre építve juthat a közösség előnyhöz, és válhat vezetővé bolygónk jövőjének formálásában.
Szeptemberi programjainkkal az Európa gazdaságát fenntartható irányba terelő zöld megállapodás stratégiáját és a környezetvédelem témáját járjuk körül. Létezhet-e ma olyan társadalom, amely a nemnövekedést állítja középpontba? Hogyan válnak használati tárgyainkból hulladékok, és hogyan értéktelenednek el az emberéletek a fogyasztói társadalomban? Mije van, akinek semmije nincsen Afrikában? Válaszokat a kérdésekre most Vincent Liegey francia gondolkodótól, a Tünet Együttes különleges performanszától és Omar Sy egyik legutolsó filmjétől kaphatunk – mindezek mellett még egy csészényi spanyol irodalom is terítékre kerül a hónapban.
Az EU „szokásos napirendje” eleve nem ígért könnyű feladatot az aktuális elnöknek. A hosszú távú költségvetés tető alá hozása az utolsó pillanatban, a brit kilépés tárgyalásainak lehetőség szerinti lezárása – két terület, ahol nem mindig látszik a fény az alagút végén, és mindkettő rendkívül határozott és erőskezű, de kompromisszumkész vezetőt kíván. Ezt tetézi – és részint felülírja – a koronavírus és az azt követő gazdasági visszaesés kezelése, majd Európa újraindítása. A júliustól decemberig tizenharmadszorra elnöklő, rutinos Németország azonban optimistán készül a feladatokra: Angela Merkelék hisznek benne, hogy együttműködve újra erőssé tehető Európa.
Épp egy éve fut az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vidéki EU-Tanoda programja. Ez alatt az idő alatt az oktatók minden megyébe eljutottak, összesen 76 tanórát tartottak az ország 55 településén. Beszéltek az EU történetéről, hasznos tudnivalókról, és számtalan, diákokat foglalkoztató kérdést megválaszoltak. A program folytatódik: a szervezők továbbra is várják érdeklődő iskolák jelentkezését.
Márciusban az esélyegyenlőség és az egészség témáját járjuk körül vendégeinkkel. Olyan erős és inspiráló nők mesélnek nálunk, mint amilyen Fahidi Éva, aki kilencvenen túl állt (tánc)színpadra, hogy a faji megkülönböztetés és a holokauszt borzalmairól meséljen, Szentesi Éva újságíró, aki rákból gyógyulva segít most más nőket, vagy Farkas Franciska színésznő, aki cigányként a legkülönbözőbb helyzetekben szembesült diszkriminációval, amelyet most társulatával be is mutat nálunk.
Egy csésze Európa sorozatunk első idei alkalmával rengeteg mindenről esett szó: a horvát-magyar barátságról és panaszkultúráról, Zrínyiről, Tito banánszállító hadihajójáról, a horvát elnökség prioritásairól, a négyféle horvát konyháról, Zágrábról, Rijekáról, Trogirról, de még akasztott emberről is. Mindezek segítettek egy kicsit közelebb kerülni Horvátország és a horvát néplélek megismeréséhez – Szederkényi Olga és vendégei jóvoltából.