Tavaszköszöntő Borbás Marcsival – ízek, történetek, Európa

Mitől lesz egy étel igazán emlékezetes? A fűszerek intenzív játékától, a gondosan válogatott, friss alapanyagoktól – vagy talán a mögötte rejlő történettől? Borbás Marcsi munkássága egyet jelent a hagyományos ízek szeretetével, ugyanakkor a televíziós műsorvezető, gasztronómiai szakértő és író Európa konyháinak és kulturális sokszínűségének is szenvedélyes felfedezője. Az Európa Pont Az én Európám sorozatában Gyárfás Dorka kérdezte Borbás Marcsit fiatalkori kalandjairól és a különböző európai konyhák ízeivel kapcsolatos személyes élményeiről – a posztban elolvashatod az összefoglalót, és végig is hallgathatod a teljes beszélgetést.

Borbás Marcsi és fiatalkori kalandjai

Bár ma a kirándulások, biciklitúrák és külföldi kiruccanások elválaszthatatlan részei Borbás Marcsi életének, fiatalkorában nem volt rá jellemző az állandó utazás. Gyermekként Bácsalmáson és Baján nőtt fel, és ahogy ő maga meséli, az ottani gyerekkori élet annyira szerethető és teljes volt számára, hogy egyáltalán nem érezte szükségét a világjárásnak. Ahogy sokan akkoriban, első külföldi útjait kezdetben inkább ritka kiváltságként, mintsem természetes lehetőségként élte meg. A határátlépés izgalma, sőt félelme is vele járt: egyszer azért kaptak ki testvérével, mert túl sokáig maradtak a tóparton, amelynek fele már Jugoszláviához tartozott, és apjuk attól félt, hogy a túloldalon állomásozó katonák esetleg lelőtték őket.

Kiskorában legfeljebb Jugoszláviába jártak át vásárolni, és nagy élményként emlékszik vissza a spliti jutalomútra is, ahová jó tanulmányi eredményei miatt juthatott el. Főiskolásként már eljutott síelni Szlovákiába és Ausztriába is, de az igazi vágy az utazásra csak gimnazista évei vége felé ébredt fel benne. Amerikában élő keresztanyja révén már gyermekkorában ismerkedett a tengerentúli kultúrával – igaz, kezdetben csupán a hozott édességeken keresztül. Egyetemistaként eljutott Kubába is, egy kis kerülővel: Moszkván, Írországon és Grönlandon át utaztak el a karibi országba, ahol három hetet töltöttek, többnyire szinte éhezve, de telve kíváncsisággal. Később fél évet New Yorkban is eltöltött, ahol keresztanyjánál lakott. Érdekes módon ott azt tapasztalta, hogy európaiságát valósággal irigyelték.

Olaszország, a gasztronómia csúcspontja

Az utazás és a gasztronómia iránti szenvedély igazán Olaszországban találkozott össze Borbás Marcsi életében. Olaszország építészete, történelmi rétegei és ízei teljesen magával ragadták. Emlékezetes pillanatai közé sorolta egy vulkán meglátogatását, amely egy nappal később kitört, és a végeláthatatlan osztrigaevést – erre azóta is allergiás.

Kulináris karrierje akkor kezdődött, amikor megnyert egy európai szintű olasz televíziós főzőversenyt. A versenynek köszönhetően különböző nemzetiségű – többek közt olasz, görög, portugál és holland – kollégákkal dolgozott együtt, ez utóbbiaknál mindig akadt egy guriga sajt, amit elő tudtak húzni. A versenyt követően Olaszországból felkérték, hogy maradjon egy évre tanulni, hogy utána hosszútávú munkát tudjanak neki felajánlani. Bár elképesztő lehetőség lett volna, akkoriban még nem érezte magát késznek erre, és végül nem bánta meg, hogy visszautasította az ajánlatot.

Gyárfás Dorka kérdésének köszönhetően megtudhattuk azt is, hogy Marcsi jelenlegi kedvenc városa Bologna. A város lenyűgöző árkádos építészete, kulturális pezsgése és közösségi élete – például az, hogy hétvégente lezárják a főutat a gyalogosok számára – olyan atmoszférát teremt, mintha mindig állandóan fesztivál lenne az utcákon. Marcsi szerint a kedves és nyitott helyiektől kell megkérdezni, melyik éttermekben kell enni, és nem a Michelin csillagos értékeléseket nézni.

Kitekintés más vidékekre és más tematikákra

Olaszországon kívül más európai tájak is inspirálják Marcsit a munkájában. A Magyarországon is változó klíma miatt évek óta kísérletezik azzal, milyen fűszernövények, zöldségek és gyümölcsök élnek meg itthon. Ehhez többször utazott például Provence-ba, és már a barátai is sokszor hoznak neki vetőmagokat külföldi útjaikról, emellett online is rendszeresen kutat új, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó növények után.

Számára a gasztronómia mindig is több volt, mint étel: kultúra, örökség és identitás. Éppen ezért aggasztja, hogy sok kulturális elem ma már eltűnőben van: míg például Olaszországban szinte mindenkinek van legalább egy népviseleti darabja, addig itthon ez abszolút nem jellemző. Ugyanez igaz a háztáji zöldségkertekre is, amelyek egyre kevesebb háznál találhatók meg.

Úgy érzi, a kultúra és a gasztronómia védelme komplex és sürgető feladat. Olaszországban megtanulta, hogy a jó étel – legyen az egyszerű zöldbab olívaolajban vagy komplexebb menüsor – nemcsak táplál, hanem történetet mesél. És ha ezek a történetek eltűnnek, velük együtt az identitásunk egy része is.

A beszélgetést podcastunkon teljes egészében végighallgathatod:

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!