Nem kell félnünk a mesterséges intelligenciától (MI): kicsi a valószínűsége, de ha egyszer mégis öntudatra ébrednének a gépek – amely kedvenc alaphelyzete sok sci-finek – és az ember ellen is fordulnának, fogjuk tudni kezelni a helyzetet, mert addigra kiképezzük a megfelelő szakembereket. Az MI számos dologra képtelen, amely az ember lényege, és mindig is az lesz, ezért soha nem is cserélhetnek le minket a gépek. Viszont két dologban egészen biztos megváltoztatják majd viselkedésünket: megtanítanak kooperálni és megtalálni a kompromisszumokat. Mérő László volt vendégünk.

Digitális Európa

Mérő László matematikus és pszichológus professzor, aki sokáig kutatta az MI témakörét is, nem először volt vendégünk – őt mindig élvezet hallgatni. Ezúttal októberi témánkhoz, a digitális Európához kapcsolódva a mesterséges intelligenciáról, annak közeljövőbeli szerepéről, a gépek lehetséges öntudatra ébredéséről és veszélyeiről tartott előadást az Európa Pontban. Az EU új digitális stratégiája kiemelt hangsúlyt fektet az MI fejlesztésére és minél jobb kiaknázására. Célja, hogy – a megfelelő szabályozási keret kialakítása mellett – bizalmat ébresszen a polgárokban ezen technológiák alkalmazása iránt, a vállalkozásokat pedig ilyen megoldások kifejlesztésére ösztönözze.

Ugyanazt, csak mindig gyorsabban

Mérő László szerint a mesterséges intelligencia ma semmivel nem tud többet, mint negyven évvel ezelőtt, nincsen olyan algoritmus, amelynek ne lettek volna meg az alapjai már akkor. Illetve annyiban mégis többet tud, hogy a számítási kapacitás hihetetlenül megnőtt mára, a szoftverek eszméletlen gyorsasággal képesek dolgozni. Míg a nyolcvanas években egy sakkprogram még jóval kevesebb lépést tudott kiszámolni, mára tízmilliószoros sebességgel, másodpercenként képes számos döntést meghozni – és az aktuális sakkvilágbajnokot rendre elpáholni.

Nem éri meg gépekkel sakkozni, azaz bunyózni

Óriási szenzáció volt, mikor az MI a nyolcvanas években képes volt legyőzni a sakkvilágbajnokot, mára ezt meggyőző fölénnyel teszi. A legfejlettebb sakkprogramok öntanulással, elképesztő magabiztossággal képesek nyerni bárki ellen. Ugyanakkor érdekes, hogy az MI-t teljesen meghökkentő játékmód jellemzi a sakknál és több más logikai játéknál is. Látható: a gépnek fogalma nincs, mi a játék lényege, vagy miért tölt vele időt az ember – mégis képes fölénk kerekedni.

Mérő László szerint a sakk olyan, mint a bunyó, ahol különböző taktikákkal küzd a cselgáncsozó, a birkózó és a bokszoló: nincs optimális verekedési mód. Az emberi játékosok erőt merítenek abból, hogy pofonokat kapnak (reziliensek). De éppen ez mutat rá, hogy egy géppel nem érdemes kiállni sakkozni, vagyis bunyózni, hisz a robot nem is érzi, hogy pofonokat kap. És mi értelme van olyannal küzdeni, akinek nem fáj a pofon…

„Lágy” tudomány a „kemény” útjában

A mesterséges intelligencia, az erre épülő megoldások már ma is átszövik mindennapjainkat elég, ha csak a nyelvi fordítóprogramokra, a minden korábbinál fejlettebb orvosdiagnosztikai megoldásokra, a különböző (rész)feladatokat ellátó robotok vagy az autók biztonságát növelő MI‑fejlesztésekre gondolunk. A technológiai háttér már meglenne ahhoz is, hogy akár önvezető autókkal közlekedjünk: ugyanakkor a felelősség kérdésének tisztázatlansága, a megfelelő jogi háttér hiánya egyelőre akadályozza, hogy ez a technológia valóban elterjedjen. Ameddig az önvezető autókat kisérő fontos jogi és etikai kérdések (például ki a felelős egy önvezető autó által okozott halálesetért) megválaszolását nem övezi egyetértés, addig maradnak a sci-fik világában ezek a maguktól guruló csodák.

Mérő László kiemelte: nem ez az első eset, hogy a „puhább” tudomány (soft science) fejletlensége akadályozza a „keményebb” tudomány (hard science) valamely vívmányának elterjedését. Az ipari forradalmat nem az 1699-es Denis Papin-féle dugattyús gőzgép feltalálásához kötjük, hanem James Watt 1769-es gőzgépéhez. Ennek oka az, hogy Papin korában a domináns cégforma és a hozzá tartozó korlátlan jogi felelősség visszafogta a gyárosokat a komolyabb kísérletektől. Egy felrobbanó gőzgép következményeivel senki nem akart akkor számolni, a Watt korában már létező korlátolt felelősségű gazdasági társulásoknak viszont már vállalható kockázatot jelentett.

Nem félünk az MI-től, nem bánt az

Mérő László nem fél a gépektől, vagy attól, hogy azok egyszer öntudatukra ébredve az ember ellen fordulnak. Egy gép mindig gép marad, hisz csak azt teszi, amit feladatul szabtak neki. Nem fogja soha elbűvölni egy vers, egy csodálatos szobor, és olyan ösztönző varázsszavakat sem képes alkotni, mint az ember. Sosem fogja azt mondani az önvezető autó, hogy nem visz el oda, ahova mennék, mert nincs kedve. Ez az ember kiváltsága.

Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy egyszer ez mégis bekövetkezik, de szerinte akkorra lesznek képzések, és olyan szakemberek, akik tudni fogják, hogy egy esetleg indokolatlanul öntudatra ébredt géppel mit kell tenni. Ahogy harminc éve sem ismertük a jelenleg legkeresettebb szakmákat, úgy, mire (ha egyáltalán) ez a probléma felmerül, meglesz rá a megoldás.

Attól sem kell tartani, hogy az MI fejlődése, a digitalizálódás elveszi az emberek munkáját. 1870-ben az USA munkaerejének még közel fele dolgozott a mezőgazdaságban, 1970-ben ez az arány már csak 2% volt. Persze, drámai változás, de nem vált mindenki munkanélkülivé, csak az átalakulásokkövetkeztében más munkájuk lett. Emellett az MI is sok munkahelyet teremt, és egészen újtípusú munkahelyek is létre fognak jönni.

Száll a kakukk fészkére

Fontos kérdés, hogyan fogjuk használni ezt a nálunk sok szempontból jóval okosabb eszközt. Mérő erre filmes analógiát hozott: Miloš Forman akkor tudott igazán berobbanni Hollywoodba, amikor már készre vágott filmjét a próbavetítés alatti fókuszteszt-jelentés eredményei alapján alaposan újravágta. A fókusztesztben szűk – de a nagyközönséget lemodellező – nézőkörnek mutatják be először az új filmet, és az ő érzelmi reakcióikat figyelik, majd pszichológusokkal kielemzik. Forman előtte is elismert rendező volt, de az újravágott Száll a kakukk fészkére filmtörténelmet írt.

Mérő szerint úgy érdemes majd alkalmazni a MI-t, ahogy Forman a fókuszteszt eredményét használta: azokban a részletekben hagyjuk dolgozni, amelyekhez igazán ért. A nagy feladatok megmaradnak az ember kezében – ahogy Formannak sem csorbult az igazítástól művészi autonómiája –, ahol azonban egy gép jobb eredményekre képes nálunk, ott érdemes átengednünk neki a terepet. Bár az MI nyilvánvalóan nem érti, mitől működik jól egy film, de részleteiben ki tud elemezni szituációkat, adott esetben sokkal jobban, mint egy ember.

Kooperáció és kompromisszum: tanítanak a gépek

Mindezek alapján Mérő szerint az MI két jelentős változást hoz majd az emberi viselkedésbe. Egyrészt segíteni fogja a kommunikációt és a kooperációt: meg fogunk tanulni kommunikálni olyanokkal, akikkel nagyon nem értünk egyet, vagy akiket nem igazán értünk. Az MI rámutat, hogy nem is értenünk kell egymást, elég, ha együtt tudunk működni.

A másik, amit megtanulunk: hogyan kössünk kompromisszumot. Bár az MI nem tudja megmondani, kinek van igaza, de azt meg tudja mutatni, hogy ha valamilyen elvet követünk, akkor annak milyen következménye lesz a világban. Ebben az esetben már nem elvekről, meggyőződésekről, hitekről, hanem szcenáriókról kell dönteni – és ez mindig barátságosabb, mint egymással szembenálló, bemerevedett elvekről véleményt mondani.

A 2020. október 27-i előadás és beszélgetés felvétele megnézhető Facebook oldalunkon.

-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!