Utolsó előadónk a Kutatók éjszakáján Mérő László volt, aki nagy örömünkre már visszatérő vendég nálunk – bár ezúttal kevesebb szó esett a világot jobbá tevő álmodozókról és a boldogságportfolióról, a XXI. századi sikerhez szükséges összetevőkről viszont most is sokat megtudhattunk.

Mérő előadásában abból a feltevésből indult ki, amelyet Nassim Nicholas Taleb Fekete hattyú című könyvében fejtett ki, miszerint jelen világunkban egyaránt találunk „Átlagisztán”-ra és „Extremisztán”-ra jellemző vonásokat. Az ember alapvetően a természet / biológia törvényei szerint szerveződő világban gondolkodik, amelyben nincsenek túlságosan kiemelkedő, az átlagtól extrém módon eltérő értékek vagy jelenségek. A világ azonban nem ilyen egyszerű: a gazdaságban számos példa van rá, hogy olyan jelenségek is bekövetkeznek, amelyekre azt mondják, hogy ezerévente történhet csak ilyen, de a leggazdagabb emberek vagyoneloszlása is épp oly extrém mintákat mutat, amilyenekre átlagisztáni fejünkkel nem gondolnánk. Átlagisztánban az átlag az úr, nagy eltérések az átlagostól nem fordulnak elő, míg Extremisztánban óriási különbségek léteznek. Átlagisztánban a történelem lassan csordogál, nagy változások csak ritkán fordulnak elő, Extremisztánban a történelem nagy ugrások folyamata, bármikor bekövetkezhet egy forradalmi változás. Szerinte a mindennapok Átlagisztánban zajlanak, de a gazdaság és a technika egy része már Extremisztán szabályai szerint működik.

Extremisztán kialakulásához a tudás és a tőke felhalmozódása, az evolúció és a folyamatosan változó környezet és a növekvő komplexitás vezetett, valamint az a jelenség, amelyet bibliai hasonlatként „Máté-effektus”-ként írt le Mérő. Eszerint a világon „akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik” – amely már maga elvezet a javak szélsőséges elosztásához. Mérő szerint ez a jelenség ugyanúgy jellemző a mai korban az innovációkra – akinek van egy jó ötlete, annak jön újabb és újabb – de ez a másik oldalról szemlélve előbb-utóbb valaki más innovációjába ütközik, valakitől mindig el is vesz („innovációs lopás”).

Mérő szerint a képzelet, a fantázia Extremisztán világa. A mai korban a képzelet a virtuális világban teljesedik ki, amely Extremisztán létrejöttének motorja. Amennyiben korunkat, mint a virtualitás és a képzelet kiteljesedésének terepét Extremisztánnak tekintjük, úgy elmondható, hogy ebben az okos embert más jellemzi, mint Átlagisztánban. Míg az átlagosok földjén, azaz az előző századokban a specializált tudás volt az, amely jellemzőbben sikerre vitt egy-egy embert, addig ez a tudás Extremisztánban magában mit sem ér. Itt a tudás konvertálásának képessége a kulcs: az, hogy az ember olyan kihívásokra is reagálni tudjon, amelynek megoldását nem tanulta. Extremisztán embere (a „homo informaticus”) tudja, hogy a jövőt nem lehet megjósolni, de olyan tudással rendelkezik, amely bármiféle felmerülő problémára választ tud adni a korábban felhalmozott tudásra építkezve, az arra építő modellek segítségével.

Mérő szerint így van ez korunkban is: a lényeg az, hogy legyenek alapismeretek, és azokat meg kell tanulnunk konvertálni. Nem csoda, hogy manapság például a bankok nemcsak hardcore közgazdászokat és pénzügyeseket alkalmaznak, de az innovatívabbak sok fizikust és bölcsészt is felvesznek például. A más-más hátterű tudás, más logika – ha jól alakítják át adott cél érdekében – sokkal többet tesz hozzá a közös gondolkodáshoz, mintha csak erre képzett fejeket állítanának egy ügy szolgálatába. Éppen emiatt szerinte a modern oktatás komoly kihívások előtt áll jelenleg: reagálnia kell erre a helyzetre, és erre, a tudás konvertálhatóságára kell koncentrálnia.