Rote Grütze: német finomság friss bogyós gyümölcsökből

A Tanács német elnökségének tiszteletére ezúttal egy német finomságot ajánlunk figyelmetekbe: a Rote Grütze, azaz a piros kása nagyon egyszerűen elkészíthető épp aktuális szezongyümölcsökből. Kísérőjétől függően lehet egészen könnyed desszert vagy laktatóbb, hűsítő édesség – csak pár perc, és kész a bogyós fogás.

A német konyha ötven árnyalata

Talán nem köztudott, de a német konyhában a krumpli-káposzta-kolbász szentháromságon túl is van elég felfedeznivaló. Ilyen ez az eredetileg északnémet édesség, amely mára Németország egyik legismertebb és legkedveltebb finomsága. A Rote Grütze tulajdonképpen egy rövid ideig főzött és besűrített, jellegzetesen piros bogyókból készített édes gyümölcsszósz, amelyet kedvünk és ízlésünk szerint kínálhatunk vaníliafagyival, sűrű tejszínnel vagy natúrjoghurttal, de kiváló feltét szinte bármilyen egyszerűbb süteményre is.

Északon sztár

A bogyós gyümölcsök közül nagyon sok jól bírja a hűvösebb éghajlatot, így Észak-Európában a Balti országoktól Skandinávián át egész Németországig sokfelé népszerűek. A kis bogyók szedése mintha népszokásnak számítana ezekben az országokban, például a dánoknál is szinte nemzeti ételnek számít a Rote Grütze hazai verziója. Érdekesség, hogy a dán változat neve (rødgrød med fløde) az egyik legismertebb dán nyelvtörő – a második világháborúban a magukat dánnak kiadó németeket állítólag ezzel a piros kásás nyelvtörővel szűrték ki a hazatérők közül. A név ugyanis tele van a tipikus, a nem született dánnak szinte kiejthetetlen hangzókkal (ahogy egy svéd mondaná: úgy kell kiejteni, mintha krumpli lenne az ember torkában).

De vissza Németországba: ott olyan kedvelt ez az édesség, hogy előrecsomagolt verzióban is megtaláljuk a legtöbb szupermarket polcán, bár a frissen készítettel azért nehéz vetekedni. Eredetileg – ahogy sok ma népszerű fogás – ez is a  szegényebbek kedvelt eledele volt, de akkor még az étel nevének megfelelően inkább tápláló búzakása formájában, az erdők-mezők gyümölcseivel édesítve. A paraszti konyhában bármely napszakban fogyasztották, nem sok figyelmet fordítva az ízesítésre – annyi számított, hogy laktató legyen és olcsó.

Az alábbiakban egy teljesen alap, könnyedebb receptváltozatot mutatunk be, amelyet idénytől, a spejz vagy a mélyhűtő tartalmától, édesszájúságunktól vagy kedvünktől függően szabadon alakíthatunk. (Mi a mostani idényhez igazodva ajánljuk a ribizlis verziót kis natúr joghurttal).



Hozzávalók

• 1 kg bogyós gyümölcs idény szerint (pl. ribizli, meggy, cseresznye, málna, eper – vagy ezek valamilyen keveréke)
• maximum 15 dkg cukor ízléstől és a felhasznált gyümölcsök savasságától függően
• 3 dl víz vagy valamilyen bogyós gyümölcslé
• egy evőkanál friss citromlé
• 2 evőkanál étkezési keményítő
• natúr joghurt ízlés szerint

Elkészítés

A megtisztított, kimagozott és felaprított gyümölcsöket a vízzel / gyümölcslével és az ízlés szerint adagolt cukorral és citromlével összefőzzük egy lábosban, megvárjuk, míg kicsit szétesnek a gyümölcsök, botmixerrel kicsit pürésíthetjük is. Ha zavarnak az apró magok, egy szűrőn átpasszírozhatjuk a szószt. A keményítőt csomómentesen elkeverjük kis vízzel, majd besűrítjük vele a pudingot. Több kisebb vagy egy nagyobb tálba kanalazzuk, hűlni hagyjuk. Ha már szobahőmérsékletű, betesszük a hűtőszekrénybe, csak tálaláskor vesszük ki. Görög joghurttal tálaljuk.

További receptvariációk itt, itt, vagy itt.

Guten Appetit, azaz jó étvágyat! :-)

Kép forrása: Flickr / Karsten Planz; Marco Verch

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és az Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!