Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendégeként – Human című dokumentumfilmje kapcsán – tartott előadást az Európa Pontban Yann Arthus-Bertrand francia fotós, filmes és környezetvédő aktivista. Az előadás után néhány kérdésünkre is válaszolt.

Európai gondolkodók című sorozatunk legutóbbi vendége a világhírű francia fotográfus és környezetvédelmi aktivista, Yann Arthus-Bertrand volt. Arthus-Bertrand fotográfusként a Föld egyszerű szépségeit és az emberi kéz földi nyomait örökítette meg a magasból. Filmesként figyelme egyre inkább az emberekre, kapcsolataikra és motivációikra irányult, választ keresve a jelenkor néha érthetetlennek tűnő, önpusztító folyamataira. Lebilincselő előadásában saját életéről és munkásságának legfontosabb fordulópontjairól beszélt az Európa Pont közönségének, amelyet képeivel és filmjei részleteivel illusztrált. 

Természettudósból fotográfus

A harmincéves Yann Arthus-Bertrandra nagy hatást tett Jane Goodall munkássága, amelynek nyomán maga is Afrikába – Kenyába – költözött feleségével, ahol a vadon élő oroszlánok tanulmányozásából tervezett tudományos karriert építeni. Családja fenntartásához emellett hőlégballonnal turistákat vezetett körbe Kenya vadvilága fölött, utazásait pedig fényképezőgépével meg is örökítette. A különleges nézőpont által megpillantott és megörökített tájak hamar ráébresztették: a kutatói karrier helyett sokkal jobban motiválja a fényképezés – így lett belőle légi fotós.

Fotósból környezetvédelmi aktivista

Az ENSZ 1992-es riói környezetvédelmi konferenciája (az első „COP” csúcstalálkozó) komoly fordulópontot jelentett Arthus-Bertrand életében. Ekkor határozta el, hogy kamerájával megörökíti a Föld szépségeit és az ember hatását bolygónkra. Ezt követően a kilencvenes években szinte az egész világot beutazta, magasból készített fotográfiái világszerte hatalmas sikert arattak. Az ezredfordulón megjelent Földünk a magasból című könyvével „a szép és törékeny Föld portréját rajzolta meg”, amelyből a mai napig világszerte több mint négymillió példányt adtak már el. A gyűjtemény képeit több mint 200 millióan láthatták a világ több száz nagyvárosának utcai kiállításain, köztük 2002 nyarán a budapesti Felvonulási téren is.


A fenntarthatóság szószólója, az elgondolkodtató filmes

Sikeres fotográfusként egyre hangsúlyosabbá vált munkásságában a fenntarthatóság gondolatának terjesztése. Alapítványa számos környezetvédelmi projektet indított útjára, amelyek közül az egyik legjelentősebb első filmje, a Luc Bessonnal együttműködésben készített Otthonunk (Home, 2009) volt. A film a világ több mint ötven országába kalauzolt el, egyszerre beszélve a világ szépségeiről és arról, hogy élőhelyünk megmentéséhez azonnal cselekednünk kell.

Legutóbbi filmje, a Human – amelynek budapesti bemutatóján az előadást követő napon Yann Arthus-Bertrand részt is vett az Urániában – az emberekre fókuszálva életünk legalapvetőbb kérdéseit boncolgatja. A filmhez közel 2000 interjút készítettek el, a világ legkülönbözőbb tájain. Az alanyoknak mind ugyanazokat a kérdéseket tették fel – életről, halálról, boldogságról, családról, az élet értelméről. A film gyönyörű, ezerszínű portré az emberről: kétségeinkről, félelmeinkről, örömeinkről, küldetésünkről.

Arthus-Bertrand mesélt aktuális munkájáról is, a Woman című filmről, amely a Humanhez hasonló koncepcióban a nőket helyezi a középpontba. Ahogy fogalmazott: „a mai világban mindennél jobban szükségünk van a nőkre, hogy ők vezessenek”. A filmben hihetetlen női sorsok elevenednek meg, akik életük legmélyebb fájdalmáról, vágyaikról, titkaikról mesélnek. Az indiai érinthetetlen anya, a Mexikóból Japánba csábított és ott prostitúcióra kényszerített nő, aki hazatérve – már anyaként – triatlonistaként szerzett elismertséget, vagy Írország első női elnöke és történeteik mind azt üzenik, hogy csak a szeretet képes megváltoztatni a világot – ahogy azt Arthus-Bertrand előadása zárszavaként is megfogalmazta.

Yann Arthus-Bertrand filmjei ingyenesen elérhetők az interneten, érdemes rákeresni és megnézni őket – képei és történetei többet mondanak bármilyen összefoglalónál. :-)



---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

A terrorizmus elleni küzdelemben az uniós tagállamoknak szorosan együtt kell működniük. Az ehhez kapcsolódó „ideológiai harcban” az EU a közös értékek felmutatásával, megerősített uniós polgársággal tud alternatívát kínálni a radikális eszmékkel szemben. Tanulni kell az eddigi hibákból, és mindenképpen el kell kerülni, hogy országon belül zárt, párhuzamos társadalmak alakuljanak ki. Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége Saad Amrani, a belga szövetségi rendőrség stratégiai tanácsadója volt. A gondolatébresztő előadás után Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetője beszélgetett a szakértővel.

Új sorozatunkban egy-egy érdekes statisztikának nézünk utána. Ezúttal az uniós országok halfogyasztási szokásait néztük meg, amelynek apropója egy nemrégiben ismertetett uniós felmérés, amely szerint Magyarországon fogyasztjuk az egész EU-ban a legkevesebb halat és bármilyen egyéb halászati terméket.

Ez azért szomorú, mert a változatos – és főként egészséges – étrendhez hozzátartozik a halételek fogyasztása. A halban kevés a koleszterin, ugyanakkor jelentős forrása az omega-3 zsírsavaknak, amelyekről bebizonyosodott, hogy csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát – ebben pedig sajnos elég rossz statisztikákkal rendelkezik Magyarország. Emellett sok ásványi anyagot (kálium, kalcium, szelén, jód, fluor, foszfor) tartalmaz, és gazdag A-, D-, B2-, B6-, B12- és E-vitaminokban.

A halfogyasztás természetesen függ az adott ország földrajzi elhelyezkedésétől: jóval jellemzőbb a jelentős tengerparttal rendelkező országokban, ahol nagy hagyománya van a halászatnak. Ugyanakkor nálunk található Közép-Európa legnagyobb tava, így nagyon kedvező feltételei vannak az édesvízi haltermelésnek és halászatnak. Nagyon sokan mégis csak karácsony környékén esznek halat – valószínűleg ebben szerepe van a magyar fogyasztók árérzékenységének is, mert sok haltermék drága, bár számos hazai halfajta, vagy akár fagyasztott hal megvásárolható viszonylag jó áron.

Egy év elején ismertetett uniós felmérés alapján az EU teljes lakosságának 42%-a eszik legalább hetente otthon halételt, míg Magyarországon éppen ugyanekkora volt azoknak az aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy soha nem esznek otthon halat. Mindössze a magyarok negyede mondta azt, hogy legalább havonta fogyaszt halat otthon. Nem meglepő módon a legnagyobb fogyasztók mind tengerparti országok: Portugália, Spanyolország és a balti államok közül Litvánia is dobogós. Míg az adatok alapján Portugáliában mindenki hetente körülbelül egy kilogramm halételt elfogyaszt (élősúlyban mérve), Magyarországon ugyanez a mennyiség negyedévente fogy el. Az alábbiakban az EU Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) legfrissebb publikált adatai alapján összefoglaltuk, melyik ország hogy áll a halfogyasztással.

Halat az asztalra!

Ötlet: Julia Sturm L'Europe en un clin d'oeil c. könyve nyomán.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az EU egyik alapelve, a gyakorlatban sajnos mégis jelentős eltérés van abban, hogy életük során a férfiak és nők mennyi fizetésre számíthatnak munkájukért. Az ebben mutatkozó különbség a bérszakadék, amely az Eurostat legfrissebb (2015-ös) adatai alapján még mindig 16,3%.

A férfiak átlagos órabére Európa-szerte ilyen mértékben haladja meg a nők fizetését. Ez az adat évek óta hasonló szinten áll, bár Magyarországon az arány az utóbbi években valamelyest javult, és jelenleg 14%. Uniós szinten teljes az egyetértés abban, hogy a tagállamoknak sokat kell még tenniük a valódi esélyegyelőség megteremtéséhez.

Mi áll a számok hátterében?

A fizetéseknél mérhető különbség egy része közvetlen diszkrimináció eredménye, amikor egy nő ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kap, mint egy férfi. Bár ezt uniós és nemzeti szabályok is tiltják, a gyakorlatban azonban mégis találkozhatunk ilyen esettel.

Eltérés adódik abból is, hogy a nők általában felülreprezentáltak olyan foglalkozásoknál, ahol alacsonyabb az átlagfizetés: többségében nők dolgoznak az egészségügyben, a közigazgatásban, tanárként vagy akár eladóként. Emellett megfigyelhető, hogy bizonyos magasra értékelt és jól bérezett szektorokban kevesebb nő dolgozik (például tudományos és műszaki munkakörökben), és az irányítási és felügyeleti pozíciókat is főleg férfiak töltik be. Annak ellenére van ez így, hogy a nőknek gyakran magasabb a végzettségük vagy szakképesítésük, mint a férfiaknak, és az egyetemet sikerrel befejezők között is közel 60%-os a nők aránya.

A nők emellett jóval kisebb számban jutnak el vezető pozíciókig – ez igaz a gazdaságban, a nagyvállalatok vezető pozícióját tekintve, és a nagypolitika területén is.

Mindezekhez hozzáadódik még a nők családban betöltött szerepe, amely sok esetben összeütközésbe kerül a karrierrel. A családi és gyermekgondozási feladatokból még mindig nagyobb arányban veszik ki a nők a részüket, és gyakrabban szakítják meg karrierjüket vagy dolgoznak rövidebb munkaidőben, hogy ellássák a családi feladatokat. (A grafika a képre, vagy ide kattintva nagyobb méretben is megnézhető.)

További információ a témával kapcsolatban:

• az Európai Bizottság kapcsolódó információs prezentációja (magyar nyelven)
• a témához kapcsolódó hivatalos uniós dokumentumok (stratégiák, felmérések, éves jelentések, nemzeti adatok, stb.) (angol nyelven)
• a Bizottság kapcsolódó tematikus oldala (angol nyelven)
• egy friss uniós jelentés a férfiak és nők közötti egyenjogúságról
• az EUROSTAT vonatkozó statisztikái

Borítókép: az Európai Bizottság információs aloldalának felhasználásával, Marie Jacobi / Gabriele Heinzel / Gabriele Schlipf (http://www.visualrecording.de) illusztrációjával

Az internethasználat elválaszthatatlan a mindennapjainktól, életünket eluralják a hálóra csatlakozó kütyük, a fiataloknak és a gyerekeknek pedig szinte alapszükségletük lett az online élet. Az ezredforduló körül és után született Z generáció tagjai az internetet már alapadottságnak tekintik, és a lehető legnagyobb természetességgel használják a hálózatra kötött eszközeiket. Ugyanakkor nem árt, ha az interneten keresztüli veszélyekre felkészítjük a gyerekeket: az internetezők egyharmada 18 évesnél fiatalabb, és már a 9-16 éves korosztály 68 százaléka (!) rendelkezik legalább egy profillal valamelyik közösségi oldalon, ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogyan használják biztonságosan az internetet.

Ennek elősegítésére indította el az Európai Bizottság – már a lakossági internetezés hőskorában, 1999-ben – a Biztonságos Internet (Safer Internet) Programot. A kezdeményezés nem csak a felhasználókat, hanem az online ipar szereplőit, nonprofit szervezeteket és az UNICEF-et is bevonja az együttműködésbe. 2004 óta rendezik meg minden februárban a Biztonságos Internet Napot (Safer Internet Day), melynek során Magyarország mellett már a világ több mint száz országában hívják fel a társadalom főként a fiatalok és gyerekek - figyelmét az internet és az online technológiák, okostelefonok tudatosabb és biztonságosabb használatára.

Hogy az EU döntéshozói megismerhessék a fiatalok véleményét és kérdéseit az internetről, létrehozták az évente összeülő Biztonságos Internet Fórumot (Safer Internet Forum). A Biztonságos Internet Központok (Safer Internet Centres) szintén segítséget nyújtanak a gondtalan netezés feltételeinek megteremtésében; a káros tartalom, visszaélés, zaklatás bejelentését pedig az INHOPE által működtetett Biztonságos Internet oldalon vagy a Kék Vonalon tudjuk megtenni. A biztonságos internet területén működő magyarországi szolgáltatásokat és szervezeteket a Better Internet for Kids oldalán foglalták össze. A témához kapcsolódóan nagyon sok hasznos anyagot gyűjtöttek össze a saferinternet.hu szerkesztői magyar nyelven, minden korosztály számára a témában.

A Bizottság kezdeményezésére nemrégiben önszabályozó együttműködés („Safer Internet for Minors”) jött létre a legnagyobb közösségimédia-szereplők alkotta szövetség tagjai között. Ez a fiatalokat veszélyeztető tartalmakat és visszaéléseket próbálja belülről, önszabályozással és önként vállalt korlátozásokkal lecsökkenteni.

Nem szabad félvállról venni az internet veszélyeit. Nem „csak” az eszközeinket tönkretevő, adatainkat, jelszavainkat ellopó vírusokat kell kivédenünk, a fenyegetettség ennél jóval szélesebb körű. Jogellenes, kéretlen és káros, veszélyes, nem az adott korosztálynak megfelelő tartalmak, adatainkkal való visszaélések, online zaklatás – ez az internet sötét oldala, amire érdemes figyelnünk, amikor fellépünk a hálózatra. Infografikánkban összegyűjtöttük a legfontosabb alapelveket a biztonságos internetezéshez – a tanácsokat nemcsak fiataloknak érdemes megfogadni! (Nagyobb méretben itt, vagy a képre kattintva nézhető.)

A hétvégén adják át a filmvilág világszerte legnagyobb figyelemmel kísért elismerését, az Oscar-díjakat. Az Amerikai Akadémia minden évben számos európai alkotás és alkotó műveiből is válogat, amelyeknek a felfokozott figyelem segíthet abban, hogy az eredetileg vártnál jóval több emberhez eljussanak. Ilyen reményekkel drukkolhatunk vasárnap hajnalban egy remek magyar alkotásnak is: a legjobb élőszereplős rövidfilmek között Deák Kristóf Mindenki (angol címén Sing) filmjéért izgulhatunk.

Az idei Oscar-gála legnagyobb favoritja 14 jelöléssel a Ryan Gosling és Emma Stone főszereplésével készült szerelmes film, a Kaliforniai álom (La la land), nyolc jelölést kapott az Érkezés (Arrival) című sci-fi és szintén nyolcat az egy fekete fiú felnőtté válásáról és identitáskereséséről szóló Holdfény (Moonlight). A tavalyi év után talán nem véletlen, hogy az Akadémia idén sok olyan filmet jelölt, amely a faji egyenjogúság, illetve az afroamerikai közösség amerikai társadalmon belül betöltött szerepét boncolgatja. A dokumentumfilmek kategóriái között – ahol jellemzően mindig sok európai alkotást találunk – több film is foglalkozik a jelenlegi szíriai helyezettel, illetve a menekültválsággal.

Fő kategóriák

A legfontosabb kategóriák között idén szinte csak hollywoodi produkciókat jelöltek, néhány kivétellel. Az Oroszlán (Lion) című brit-ausztrál-amerikai koprodukció a legjobb film kategóriájában is versenyez, emellett legjobb mellékszereplőként a Gettómilliomosból ismert, indiai származású brit Dev Patelnek is jelölést hozott. Színészek között az Akadémia a brit-amerikai Andrew Garfieldet jelölte A fegyvertelen katona főszerepéért. Garfield olyan katonát alakított, aki a II. világháború okinawai hadszínterén lelkiismereti okokból fegyver nélkül szolgálta hazáját, és így mentette meg 75 bajtársa életét. A francia-német-holland koprodukcióban készített Elle egy nemi erőszak áldozatának bosszúját mutatja be, főszereplője, a francia Isabelle Huppert alakítását az Akadémia jelöléssel ismerte el. (A film januárban elnyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában a Golden Globe-díjat.) Ruth Negga ír-etióp származású színész a rasszista előítéletekről szóló Loving című dráma női főszereplőjeként ugyanebben a kategóriában jelölt – alakításáért a Golden Globe-ot már megkapta. Az utolsó James Bond-filmekből Miss Moneypennyként megismert Naomie Harris brit színésznő a Holdfényben nyújtott alakításáért esélyes a legjobb női mellékszereplő díjára. A legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díjáért pedig az ír-brit-holland-görög-francia-amerikai készítésű A homár alkotói izgulhatnak vasárnap hajnalban.

A legjobb idegen nyelvű játékfilmek

A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért idén egy iráni és egy ausztrál alkotás mellett Európából egy dán, egy svéd és egy – az EP filmes Lux-díját is elhódító – német film versenyez. A dánok egy háborús drámával kerültek a jelöltek közé (A homok alatt / Under Sandet), amelyben az ország második világháborús részvételének egyik legsötétebb epizódját dolgozta fel, amikor német hadifoglyokat használtak fel arra, hogy az ország nyugati partvidékét aknamentesítsék. A svéd film (Az ember, akit Ovénak hívtak – En man som heter Ove) egy középkorú, mogorva svéd törtnetét meséli el sok humorral, akiről a film során kiderül, hogy talán nem is annyira szívtelen. A Toni Erdmann pedig egy felnőtt nő és apja kapcsolatát dolgozza fel „monumentális boldogságbomba” formájában, amelyből már tervben is van a hollywoodi remake. A filmet nőnapi Lumière Filmklubunkban mi is vetítjük. A díjra az elemzők a Toni Erdmannt, esetleg a kategória iráni jelöltjét, Az ügyfél című filmet tartják legesélyesebbnek. Tavaly ebben a kategóriában a magyar jelölt, a Saul fia nyert.

Idén azonban egy másik kategóriát várhatunk a legnagyobb izgalommal: Deák Kristóf rendező és Udvardy Anna producer Mindenki című alkotását – amely egy iskolai kórus tagjainak szívhez szóló történetét meséli el – a legjobb kisjátékfilmek között jelölték Oscar-díjra. (A filmet 26-án 21.05-től a Duna TV is levetíti, így még az átadó előtt megtekinthető a televízióban!) A film egy dán (Silent Nights), egy svájci (La femme et la TGV), egy francia (Ennemis Intérieurs) és egy spanyol (Timecode) kisfilmmel versenyez. A kritikusok szerint a magyar film legnagyobb konkurense a díjra a dán-ghánai vegyes pár történetét feldolgozó Silent Nights lehet.

Dokumentumfilmek, animációk

A legjobb egész estés dokumentumfilmek között jelölt a korábban Lumière filmklubunkban is bemutatott Tűz a tengeren (Fuocomare), amely a Lampeduza szigetén mutatja be a helyiek és a szigetre érkező menekültek mindennapjait. A kategóriában még az EU Media programja által is támogatott, az amerikai rasszizmus kérdését feszegető I am not your Negro, című, részben európai (amerikai-francia produkcióban készült) film jelölt. A rövid dokumentumfilmek között három európai alkotást találunk, amelyek közül kettő a szíriai háború történetével foglalkozik (a brit The White Helmets és a brit-német-szíriai együttműködésben készült Watani: My Homeland). A harmadik európai alkotás a görög 4.1 Miles, amely szintén a jelenkori menekültválságról szól, a görög Leszbosz szigetével a fókuszban.

A legjobb animációs filmek között is találunk európai alkotásokat. A Lux-díj legutóbbi dobogósa, a svájci-francia Életem cukkiniként (Ma vie de Courgette) című alkotás a francia-japán együttműködésben készített, animés látványvilágot idéző, első sorban felnőtteknek szóló Vörös teknőssel (La tortue rouge) versenyez a kategóriában. Érdekes magyar vonatkozása a filmnek, hogy az animáció nagy részét a kecskeméti rajzfilmstúdióban készítették. (Ugyanitt jelölt még a nagysikerű Zootropolis, valamint a Disney legfrissebb animációs filmje, a Vaiana).

Jelmez, smink, zene

Művészeti kategóriákban is hagyományosan sok európai alkotó nevével találkozhatunk a jelöltek között. Idén a legjobb jelmezek tervezéséért a Brad Pitt és Marion Cottilard főszereplésével leforgatott Szövetségesek brit tervezőjét (Joanna Johnston), a Florence – A tökéletlen hang ír jelmeztervezőjét (Consolata Boyle) és a Jackie Kennedy életét bemutató Jackie francia tervezőjét (Madeline Fontaine) találjuk a jelöltek között. (Fontaine volt többek között az Amélie csodálatos élete tervezője is.) A Jackie alkotói közül még a film brit zeneszerzőjét, Mica Levit is jelölték Oscar-díjra a legjobb eredeti filmzene kategóriájában.

A legjobb smink kategóriájában Az ember, akit Ovénak hívnak svéd maszkmestereit is jelölték Oscarra. A svédek emellett még a legjobb betétdal kategóriájában drukkolhatnak honfitársaiknak. A Justin Timberlake neve alatt futó, a Happy sikerreceptjét tökéletesen másoló Can’t stop the feeling című megasláger mögött ugyanis Timberlake mellett az a svéd szerzőpáros áll, aki gyakorlatilag a jelenlegi (amerikai) mainstream popslágerek többségét jegyzi szerzőként. A kismillió zenei elismerés mellett a Max Martin és Johan „Shellback” Schuster svéd alkotópárosnak most esélye van egy Oscar-díjat is bezsebelni (a szám a Trollok című animációs filmhez készült). Svéd esélyest találunk még a legjobb operatőrök kategóriájában, Linus Sandgrent a Kaliforniai álom fényképezéséért jelölte az Akadémia.

Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni az idei Oscar-gálán is – de az biztos, hogy lesz kinek drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán. Szorítunk a Mindenkinek és a többi remek európai alkotásnak!

Európában a születéskor várható élettartam egyre nő, ugyanakkor ezzel nem hosszabbodik arányosan az egészségben töltött évek száma. Az embereknek fel kellene ismerniük, hogy az egészség nem egyenlő a betegség hiányával, hanem testi, szellemi és szociális jólétet jelent – és aktívan tenniük is kellene egészségük megőrzéséért. Az egészségesebb élethez az ellátórendszer fejlesztése mellett eredményes megelőzésre, egyéni szintű tudatosságra, szakpolitikai szinten pedig hatékony szemléletformálásra lenne szükség.