„Fogyatékossággal élő”, „eltérő képességekkel élő”, „hátrányos helyzetű”, „nem a hatalommal bíró csoporthoz tartozó”. Mindegy, hogyan hivatkozunk a valamilyen szempontból – mozgásában, látásában, neurológiailag vagy épp származása miatt – a többségtől eltérő adottságokkal rendelkező csoportokra, egy biztos: egyelőre jelentős kihívásokkal szembesülnek Magyarországon. Még ha ezek az akadályok sok tekintetben csökkentek is az elmúlt évtizedekben, van még min dolgozni. Vendégeink szerint az egyik kulcs a kapcsolódás lehet az elfogadáshoz és a valódi esélyegyenlőséghez – hogy legyen esélyük „utolsókból elsők” lenni.

Bár a világban számos pozitív fejlemény tapasztalható, a nők helyzetén még sokat lehetne lendíteni. Ezért száll síkra nőnapon kezdődött kampányában az Európai Unió.

A fogyatékkal élők érvényesülését a mindennapi életben még fizikai és mentális korlátok akadályozzák, de a helyzet sokat javult az utóbbi években. Köszönhető ez például olyan kezdeményezéseknek, amelyek kapcsolódást és találkozási lehetőséget teremtenek köztük és azok közt, akik nem élnek hasonló nehézségekkel. Lehet ez közös edzés a Margitszigeten, kerekesszékes szépségverseny, szemléletformáló előadás felnőtteknek vagy óvodásoknak: ezek mind nagy hatással vannak arra, hogy a jövő Magyarországán akadálymentesebb legyen az élet – mind az emberek fejében, mind a valóságban. Pásztory Dóri paralimpikonnal, Gusztos Péterrel, a Suhanj! Alapítvány vezetőjével és Kazány Tiborral, a Spinner kerekesszékes szépségverseny alapítójával McMenemy Márk beszélgetett januári programunkon.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az EU egyik alapelve, a gyakorlatban sajnos mégis jelentős eltérés van abban, hogy életük során a férfiak és nők mennyi fizetésre számíthatnak munkájukért. Az ebben mutatkozó különbség a bérszakadék, amely az Eurostat legfrissebb (2015-ös) adatai alapján még mindig 16,3%.

A férfiak átlagos órabére Európa-szerte ilyen mértékben haladja meg a nők fizetését. Ez az adat évek óta hasonló szinten áll, bár Magyarországon az arány az utóbbi években valamelyest javult, és jelenleg 14%. Uniós szinten teljes az egyetértés abban, hogy a tagállamoknak sokat kell még tenniük a valódi esélyegyelőség megteremtéséhez.

Mi áll a számok hátterében?

A fizetéseknél mérhető különbség egy része közvetlen diszkrimináció eredménye, amikor egy nő ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kap, mint egy férfi. Bár ezt uniós és nemzeti szabályok is tiltják, a gyakorlatban azonban mégis találkozhatunk ilyen esettel.

Eltérés adódik abból is, hogy a nők általában felülreprezentáltak olyan foglalkozásoknál, ahol alacsonyabb az átlagfizetés: többségében nők dolgoznak az egészségügyben, a közigazgatásban, tanárként vagy akár eladóként. Emellett megfigyelhető, hogy bizonyos magasra értékelt és jól bérezett szektorokban kevesebb nő dolgozik (például tudományos és műszaki munkakörökben), és az irányítási és felügyeleti pozíciókat is főleg férfiak töltik be. Annak ellenére van ez így, hogy a nőknek gyakran magasabb a végzettségük vagy szakképesítésük, mint a férfiaknak, és az egyetemet sikerrel befejezők között is közel 60%-os a nők aránya.

A nők emellett jóval kisebb számban jutnak el vezető pozíciókig – ez igaz a gazdaságban, a nagyvállalatok vezető pozícióját tekintve, és a nagypolitika területén is.

Mindezekhez hozzáadódik még a nők családban betöltött szerepe, amely sok esetben összeütközésbe kerül a karrierrel. A családi és gyermekgondozási feladatokból még mindig nagyobb arányban veszik ki a nők a részüket, és gyakrabban szakítják meg karrierjüket vagy dolgoznak rövidebb munkaidőben, hogy ellássák a családi feladatokat. (A grafika a képre, vagy ide kattintva nagyobb méretben is megnézhető.)

További információ a témával kapcsolatban:

• az Európai Bizottság kapcsolódó információs prezentációja (magyar nyelven)
• a témához kapcsolódó hivatalos uniós dokumentumok (stratégiák, felmérések, éves jelentések, nemzeti adatok, stb.) (angol nyelven)
• a Bizottság kapcsolódó tematikus oldala (angol nyelven)
• egy friss uniós jelentés a férfiak és nők közötti egyenjogúságról
• az EUROSTAT vonatkozó statisztikái

Borítókép: az Európai Bizottság információs aloldalának felhasználásával, Marie Jacobi / Gabriele Heinzel / Gabriele Schlipf (http://www.visualrecording.de) illusztrációjával

Az Európai Parlament támogatásával 2015 szeptemberében meghirdetett diákújságíró verseny, a Diák rEPorters több mint harminc középiskolai „szerkesztőség” több mint háromezer diákját mozgatta meg közel fél év alatt. A kétfordulós verseny első fordulójában a pályázóknak az Európai Parlament által is tárgyalt olyan témát kellett feldolgozniuk, amely közvetlenül érinti vagy érdekli az iskola diákjait (például a migráció, környezetvédelem, ifjúság és oktatáspolitika, vagy nemek közötti egyenlőség). A cél az volt, hogy széles körű vitát, párbeszédet indítsanak a témában, amelyhez bármilyen kommunikációs csatornát és eszközt felhasználhattak – természetesen elsősorban online felületeken, főként saját honlapon és a közösségi médiában jelentek meg a kiválasztott témák, írott anyagként vagy multimédiás tartalomként. Az első fordulóban hét regionális győztest választottak ki, akik részt vehettek egy háromnapos médiatréningen, ahol a videóvágástól az interjúkészítésig, a közösségi média használatától a tudósítások megírásáig sok elméleti és gyakorlati szakmai tudást és támogatást kaptak elismert szakértőktől.

Az első tavaszi hónap rendezvényei elsősorban a férfiak és nők közötti egyenlőség mint alapvető jog témájához kapcsolódnak. Márciusi európai gondolkodónk Philippe Legrain brit író és közgazdász, aki sajátos megközelítésével ismertet meg minket többek között az Európai Unióról, a globalizációról, az európai gazdaságról és a bevándorlás hatásairól. Emellett folytatódik népszerű sorozatunk, sokak kedvence, az Egy csésze Európa is. Márciusi vendégünk Hollandia lesz – érdemes biciklivel érkezni! :-) Lumière filmklubunkban a Csajkor című filmet vetítjük, amelyben megismerkedhettek egy hátrányos helyzetből induló francia tinilány történetével. Az áprilisi költészet napjára való hangolódásként pedig Jordán Tamás és Sebő Ferenc irodalmi estjén vehettek részt, ahol prózában és dalban hangzanak el József Attila művei.

Az egyenjogúsághoz, a nők férfiakkal azonos lehetőségeinek kérdéséhez szorosan kapcsolódnak a gyerekvállaláshoz köthető tagállami szabályozások. Az EU tagállamai nagyon színes képet mutatnak ebben a tekintetben, hiszen a szociális kérdések, így a szüléshez kapcsolódó szabadságok és juttatások szabályozása a tagállamok belügye. Egyedül minimumszabályokat határoz meg az EU, illetve az ENSZ szakosított szerve, az ILO. Az, hogy egy anya a gyerek megszületése után mikor tér vissza a munkába, nagyban függ attól, milyen hosszan és milyen mértékű juttatásokban részesülhetnek a szülők a gyermekneveléshez kapcsolódóan. Van, ahol a rendszer viszonylag rövid otthon tartózkodásra ösztönzi a nőket, és van, amely inkább azt támogatja, hogy az anyák hosszabban maradjanak otthon a kisgyerekükkel.

Fehér, európai nőként Fekete-Afrikában vagy Indiában nehéz elkerülni a „fehér ember kulturmissziójának” sztereotípiáit – legutóbbi estünk három vendége számos esetben került olyan választási helyzet elé, mikor el kellett dönteniük: mikor és milyen esetben avatkozhatnak be a segítés szándékával egy adott helyi közösség mindennapjaiba. A kulturális relativizmus és az emberi jogok univerzalizmusa – két sokszor konfliktusba kerülő szemléletmód, ezen ellentét feloldásában néha a vendégeinknek is szerepe volt. Hány arca van a szegénységnek? Vannak általánosan használható fejlesztési minták? Mit jelent az afrikaiaknak a fejlett országok segítsége, és hogyan kezelik ugyanezt Indiában? Mitől „jó” egy segélyprogram? Ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett vendégeivel az est háziasszonya, a fejlesztés európai évének nagykövete, Al Ghaoui Hesna.