Magyarországon jelenleg évente fejenként mintegy 385 kg, azaz napi több mint egy kiló (!) települési (kommunális) hulladék megtermeléséért vagyunk felelősek. Az uniós érték ennél még rosszabb: évi 486 kg az átlag. Éppen ezért van még mit tennünk, ha szeretnénk hozzájárulni a zöldebb jövőhöz. Ehhez kaphatunk tippeket az európai hulladékcsökkentési héten (november 16-24.). Ilyen tipp például, ha ismerjük és betartjuk a fenntarthatóság „8R” javaslatát.
A kulturális és kreatív szektor nagyon fontos szerepet játszik Európában. Amellett, hogy mára több embert foglalkoztat (9 milliót az EU-n belül), mint például a mezőgazdaság, Európa kulturális értékei, alkotásai világszinten egyedülállók. A kultúra jót tesz a léleknek: hozzájárul a teljesebb, gazdagabb élethez, növeli az egyének általános jólétét. Ez a kulturális gazdagság össze is köt minket Európában: egy jó európai film, egy európai író színdarabjából készült előadás, egy európai banda koncertje mind mond valamit az adott országról. Általuk jobban megérthetjük, mennyiben különbözünk – vagy éppen hasonlítunk – mi, európaiak.
Körforgásos gazdaság, sharing economy, zero waste – kifejezések, amelyeket szerencsére egyre többet hallunk: felelős és fenntartható válaszok a mai tömegfogyasztásra optimalizált világunkban. A fenntartható szemlélet mintha egyre inkább divattá válna, ami remek trend – már nemcsak környezet- és pénztárcabarát egy kicsit környezettudatosabban élni, de egyre inkább sikk is. Az újrahasznosításnak jelentős hagyományai vannak Nyugat-Európában: új mini-sorozatunkban az európai hulladékcsökkentési hét kapcsán ilyen üzletekből mutatunk be pár igazán előremutatót, elsőként Finnországból.
Novemberben venezuelai ellenzékiekkel beszélgetünk, újabb Lux-díjra jelölt filmet vetítünk, de az európai hulladékcsökkentési hét kapcsán szóba kerül számos zöld megoldás is. Egy csésze kávéra – legalábbis gondolatban – ezúttal a szlovén fővárosba, Ljubljanába ugrunk le.
A hétvégén ünnepeljük a berlini fal leomlásának – pontosabban a fal megbontásának – 30 éves évfordulóját. De 1989-ben, a „csodák évében” nemcsak Németországban, hanem egész Kelet- és Közép-Európán végigsöpört a forradalom szele, megindult a demokratikus átalakulás hosszú folyamata, amely a mai egyesült Európához vezethetett. A megmozdulásokon résztvevőket egy-egy jellegzetes dal lelkesítette – a tüntetők énekeltek a hazájukról, a hazugságról és elnyomásról és a vágyaikról. Ezekből a rendszerváltó dalokból mutatjuk be nektek a legismertebbeket – második válogatásunkban Németországból és a balti államokból. Válogatásunk első részét itt találjátok.
Nagyok, nagy presztízsűek és fényűzőek – ilyenek Európa grand hoteljei. Az Europeana gyűjteménye alapján mutatjuk kedvenceinket.
Az Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége Janne Teller dán írónő volt, aki 2000-ben megjelent ’Semmi’ című provokatív könyvével vált világhírűvé. Az élet értelmének keresését feldolgozó könyve Dániában először betiltott, majd kötelező olvasmány lett, amelyet a világ számos nyelvére lefordítottak. Újabb írásai továbbra is komoly kérdéseket boncolgatnak, a megszokott sémákon kívül mozognak, elgondolkodtatnak a világ és Európa legégetőbb kérdéseiről – amely Teller szerint a szépirodalom legfontosabb feladata mai világunkban. Többek között erről, az online világ veszélyeiről, klímaváltozásról, a fogyasztói társadalom sekélyességéről és mindezek és az irodalom viszonyáról beszélgetett az írónővel az est házigazdája, McMenemy Márk.
Már csak a neve miatt is megérdemli, hogy kipróbáljuk, de a története is érdekes e havi, Németalföldről érkező receptünknek. Kevés összetevő, gyors elkészítés és hálás közönség: a hutspot tökéletesen passzol a litván kapros céklaleves és a luxemburgi szilvássüti mellé az összeurópai villámmenübe.