Jól pörgő startupvilág, digitális innovációk, mindent behálózó, világszínvonalú e-közigazgatás – ez is Észtország, de ennél sokkal több. Jó humorú, a világra nyitott, optimista emberek, akikkel könnyű barátságot kötni, akiket különleges szeretet fűz feketekenyerükhöz és a nagymamájuk káposztaföldjéhez is. Többek között ezekről is hallhattunk legutóbbi estünkön, amikor Szederkényi Olga és vendégei segítségével Észtországot fedeztük fel.

A természetközeli high-tech ország

Az est első vendége, Észtország Magyarországra akkreditált – egyébként hivatalát Bécsből ellátó – nagykövete, Rein Oidekivi nagy szeretettel mesélt hazájáról, a 2222 sziget és megszámlálhatatlan erdő országáról. A nagykövet is az egyik észt szigetről, a harmadik legnagyobbról, Muhuról származik, amely népszerű nyaralóhely az észtek körében, és többek között a helyi hímzésről és struccfarmjáról híres. Otthonából többek között az észtek kedvelt fekete kenyere, a rozs alapú leib hiányzik neki nagyon – természetesen szerettei, barátai, az észtországi fények, illatok, hangok mellett.

A nagykövet röviden beszélt országa elnökségi programjáról is, amely az egyensúly megteremtésére helyezi a hangsúlyt – egyensúlyra a közös európai kultúra és közös ügyek, valamint a tagállami kultúra és nemzeti érdekek közt; de ugyanígy a természettel való közvetlen kapcsolat és a legújabb technológiákra épülő életmód közt. Rein Oidekivi szerint az elnökség hatalmas megtiszteltetés és egyben lehetőség, hogy Észtország európai szinten képviseljen valamit, amiben nagyon erős: például hogy a digitális innovációk, e-közigazgatás területén támogassa a közösséget.

Az észt nyelv – csakúgy, mint a finn – a magyarral rokon, de ez kimerül kb. 7-800 közös gyökerű szóban. A hagyományosan ismert hasonló szópárok mellett (pl. hal / kala) két érdekes – persze nem komoly – példa is jelképezi távoli rokonságunk: a gumimatrac és a kézigránát is nagyon hasonlóan szól észtül (kummi madrats és käsi granaat). Nemcsak az ország klímájáról, de az észtek hagyományos optimizmusáról is vall a nagykövet egyik kedvenc észt közmondása, amely szerint nincsen rossz idő – csak rossz öltözet. Búcsúzóul Oidekivi egyik kedvenc észt írójától, Karl Ristikivitől idézett: See, mis sa naeratades kinkisid / võib kunagi otsa saada / aga naeratus jääb; azaz az ajándék, amit mosollyal adsz, eltűnhet egy nap, de a mosoly mindig megmarad.

Legyen kenyér!

Az est második vendége szintén nagykövet volt, de ő Magyarországot képviselte Észtországban hosszú ideig: Jávorszky Béla két terminust töltött Tallinnban (illetve a három balti államban, közös akkreditációval), megszakítással 1991 és 2002 között. Mint elmondta, a kedves emberek és a városok szépsége egyből magával ragadta Észtországban. Itteni nagyköveti megbízatása hosszú időt ölelt fel, amely alatt hatalmas változáson ment át a kis balti állam. A hetvenes- nyolcvanas évek Észtországára „jég alatt alvó vérfolt”-ként hivatkozott, amelynek hatása még érződött 1991-es kinevezésekor is. Ekkor az ország még nagyon szürke volt, lepusztult állapotban – ez tükröződött az általános állapotokon, infrastruktúrán, de az emberek meggyötört lelkén is. Ekkor Magyarországot és a magyar embereket még „távoli nagy testvérként” kezelték, akik fontos kapcsot jelentettek Európa felé. Majd 2002-re, mikorra Észtország már sokkal fejlettebb, öntudatosabb nemzet képét mutatta, ez a vonal és Magyarország jelentősége az észtek számára jelentősen meggyengült.

Jávorszky Béla íróként és műfordítóként számos magyar és észt alkotást fordított észtről magyar nyelvre, legutóbb épp Viivi Luik Árnyékszínház című esszéregényét ültette át magyarra. A nagykövet mesélt észtországi magyar hatásokról, helyekről, például annak a patikának a történetéről, amelyet 1582-ben egy Pozsonyból elvándorolt magyar gyógyszerész, Burchard-Bélaváry János alapított. A Burchard-Bélaváry család az egyik első magyar gyógyszerészdinasztia, akik apáról fiúra örökítve a hivatást egészen 1911-ig működtették Tallinn központjában gyógyszertárukat.

Jávorszky Béla szerint az észtek sokban hasonlítanak közeli rokonaikra, a finnekre (Finnoszágban szintén dolgozott diplomataként), ugyanakkor szerinte az észtek sokkal nyitottabbak, könnyebb velük közeli kapcsolatba kerülni, mint a finnekkel; és a finnekkel ellentétben szerinte az észteknek remek a humorérzékük. Az észtek feketekenyér-szeretetéről vall az egyik kedvenc észt mondása is: az étkezést legtöbbször „Jätku leiba!” kívánsággal kezdik, amely nagyjából annyit jelent, hogy „legyen kenyér”.

Az erdei bogyók és a nagymama káposztaföldje

Az est utolsó vendége egy észt-magyar házaspár, Farkas József és felesége, Anne Kuldkepp voltak, akik még 1968-ban ismerkedtek meg az akkori „birodalmi fővárosban”, Moszkvában. Családjuk egy része ma Észtországban él, ők Magyarországon – de ha összejön a család szigetszentmiklósi házukban, akkor „ott magasabb az egy négyzetméterre jutó észtek száma, mint Észtországban”.

Farkas József szenvedélyesen mesélt második otthonáról, Észtországról, ahol az emberek szeretik szalonnaszagúvá pácolni magukat a füstös szaunában (suitsusaun), és akiknek különös örömet okoz átautózni a befagyott Balti-tengeren – még ha néha a jég be is szakad egy-egy autó alatt. Szerinte az észtek igazi gyűjtögető nemzet: nagyobb örömet nem tudunk okozni észt barátainknak, mint hogy elkísérjük őket az erdőbe mindenféle erdei bogyókat vagy gombákat szedni. Nagy csodálattal mesélt a mai modern észt építészetről is, amely a népművészetből merít. Egyik fiuk, Dénes képzőművész lett, aki nagy büszkeségükre 2013-ban Észtországot képviselte a velencei Biennálén.

Szó esett még az észtek hazaszeretetéről is, amelyet Farkas József szerint hétköznapi természetességgel élnek meg. Észtországhoz, az észt földhöz való ilyen ragaszkodásuk jól tükröződik az egyik legkedveltebb észt gyerekdalban is: Mulle meeldib Eestimaa / Saaremaa, Hiiumaa / Pärnumaa ja Raplamaa / vanaema kapsamaa. (Szeretem Észtországot / Saare földjét, Hiiu földjét / Pärnu földjét, Rapla földjét / a nagymama káposztaföldjét.)

A sorozat következő estjén, november 16-án Dániába utazunk majd képzeletben legalább egy csésze ital erejéig – várunk akkor is mindenkit szeretettel!

-----

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Biztonságunk az online térben egyre fontosabb. Adataink védelméért az EU, de mi magunk is sokat tehetünk – erről is szól a kiberbiztonsági hónap.

Évről évre az órák visszaállításával veszi kezdetét a téli időszámítás. Akik szeretnek és tudnak sokat aludni, ennek örülnek – legalább egy napig –, amikor ennek köszönhetően egy órával többet alhatnak éjszaka. Az óraátállítás a legtöbbeknek azonban inkább nyűg, támogatottsága egyáltalán nem egységes jelenleg – időről időre felmerül, hogy eltöröljék ezt a gyakorlatot. De mennyiben dönthet egy tagállam maga arról, hogy hány óra van a területén?

Programozni vagy kódolni nem nehéz megtanulni, ugyanakkor bárkinek – fiatalnak vagy idősnek – hasznos tudást jelenthet. Nemcsak azért, hogy lépést tudjunk tartani az egyre gyorsuló technológiai fejlődéssel (és egy kicsit meg is értsük azt); de munkavállalás terén is egyre fontosabb lesz ez a tudás, a hátterében lévő analitikus gondolkodás pedig az élet számtalan területén hasznos lehet. Nagyjából ez az üzenete az idén már ötödik alkalommal megrendezett Európai programozási hétnek (EU Code Week), amelynek programjaira a már amúgy is digitális bennszülött fiatalok mellett az idősebb korosztályokat is várják.

Steve Jobsnak, az Apple alapítójának tulajdonítják a mondást, miszerint mindenkinek meg kellene tanulnia egy programnyelvet, mert az megtanítja, hogyan kell gondolkodni. Utódja, Tim Cook még ennél merészebb kijelentést tett nem olyan rég: szerinte a nyelvek tanulásánál is hasznosabb, ha valaki megtanul programozni: hiszen úgy közvetve – a kódok nyelvén – 7 milliárd emberrel tud kommunikálni. Ezért a közoktatásban ő mindenhol kötelezővé tenné a programozást. A digitális írástudás fontosságát mutatja, hogy ezt már számos európai ország meg is lépte a közelmúltban.

Az EU számításai szerint 2020-ra előreláthatólag a munkahelyek 90%-a digitális készségeket igényel majd, és 2015-re akár 900 000 munkahely áll majd betöltetlenül az Unióban az információs és kommunikációs technológiák (ikt) területén. Éppen ezért a (szélesebben értelmezett) digitális tudás kulcs lesz a jövőbeli foglalkoztatottsághoz – ha nem alapvető követelményként fog megjelenni.

Egy hét a kódolásról és digitális fejlesztésekről

Az EU által kezdeményezett Európai programozási héten épp arra teremt lehetőséget, hogy az érdeklődők (nemcsak fiatalok!) megismerjék, hogyan hat a digitalizáció és az informatika a mindennapi életükre, és akár maguk is megtanuljanak egy kicsit kódolni. A kezdeményezéshez idén 50 ország csatlakozott, köztük Magyarország is, ahol az október 7. és 21. közötti „héten” 374 kapcsolódó programból választhatunk országszerte. Bár a program már fut, még így is bőven van miből válogatni. Budapesten például a robotprogramozástól a kriptográfián, a 3D nyomtatáson és játékfejlesztésen át egészen az érzelemfelismerő kreatív kódoló workshopig számtalan rendezvényhez lehet csatlakozni; a legegyszerűbb „gyere, ülj le, és megmutatom, hogyan kell kódolni” programok mellett (1), (2), (3), (4).  Emellett találtok csak a kódolás hetére elérhetővé tett programozási tananyagokat is például – ami online belépő lehet a kódolás világába.

A magyarországi programok között itt tudtok böngészni.

Kódoljatok! :-)



---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Az élénk és változatos kulturális élet – számos egyéb tényező mellett – vonzza a kreatív alkotókat, a vállalkozó kedvű kisvállalkozásokat, startupokat, szabadúszókat. Az ötletekre, innovációra, kreativitásra épülő vállalkozások pedig munkahelyeket teremtenek, befektetőket vonzanak és a világon egyedülálló know-how-t építenek.

Európa közútjai a legbiztonságosabbak a világon – jóval kevesebben veszítik életüket közúti balesetben az EU-ban, mint például Amerikában vagy Ázsiában. Annak ellenére, hogy itt a legbiztonságosabb a közlekedés, éves szinten még mindig körülbelül 25 ezer ember hal meg közlekedési balesetben az EU 28 tagállamában. Ez a szám nem is olyan régen még a többszöröse volt: 1980 körül évente még átlagosan 80 ezer (azaz egy közepes méretű városnyi) ember halt meg a mostani EU területén közlekedési balesetben, 2000-ben 67 ezren, 2010 körül már csak 31 ezren. Bár egyre többen közlekednek autóval, szerencsére ez a szám folyamatosan csökken – és ebben nagyon nagy szerepe van az Európai Uniónak is.

A cél: 2020-ig megfelezni a halálos balesetek számát

Az EU konkrét célkitűzése, hogy a halálos kimenetelű balesetek számát 2010-ről 2020-re megfelezze. Ha megnézzük, hogyan állunk e cél teljesítésében, van okunk bizakodni: a halálos kimenetelű balesetek száma trendszerűen csökken – ám az utóbbi években ennek üteme valamelyest megtorpant. Az elmúlt hat évet tekintve a halálos kimenetelű közúti balesetek száma átlagosan összesen 19%-kal csökkent.



Tagállamonként változó, mennyi az esélye annak, hogy valaki közúti balesetben életét veszítse. Habár a különbségek minden évben csökkennek, a legrosszabb statisztikával rendelkező országokban ez még mindig több mint háromszor valószínűbb. A statisztikák alapján az EU-n belül a legbiztonságosabb az Egyesült Királyságban, Hollandiában vagy Dániában közlekedni, míg a legveszélyesebb Bulgáriában, Romániában vagy Lettországban – bár a szomszédos Horvátországban is nagyon magas a közúti halálozás aránya.

Magyarországon az elmúlt hat évben 18%-kal csökkent a halálozások száma. Míg 1981-ben még 2120-an haltak meg közúti balesetben, addigra ez a szám 2000-re 1200-ra csökkent; 2010-ben már csak 740-en, tavaly 644-en veszítették életüket közutakon.



Közúti halálesetek egymillió lakosra vetített száma (2015)

Mit tesz az EU?

A közúti közlekedés biztonságosabbá tételében a tagállamoké a főszerep, mivel a legtöbb lépést nemzeti vagy helyi szinten kell megtenni: fejleszteni és karbantartani az utakat, betartatni a szabályokat, figyelemfelhívó és ismeretterjesztő kampányokat szervezni. Az EU ott avatkozik be, ahol ennek az EU egésze szempontjából egyértelmű hozzáadott értéke van.

Az EU más nemzetközi szervezetekhez (pl. ENSZ / WHO) hasonlóan támogatja, hogy mind szigorúbb, és EU-s szinten összehangolt biztonsági előírások, szabványok vonatkozzanak a közlekedésre – az alagutak kialakításától kezdve a teherszállító autók visszapillantó tükrének holtteréig. Uniós előírás vonatkozik például a veszélyes anyagok közúti szállítására; arra, hogy meddig lehet használni egy gumiabroncsot; de a kötelező biztonságiöv-használatot is EU-s szabály írja elő. Az öregedő gépjárművek időszakos műszaki vizsgálatának gyakoribbá tételéről is uniós előírás rendelkezik.

Emellett természetesen a technológiai fejlődés, az autógyártókra vonatkozó mind szigorúbb szabályok is hozzájárulnak a pozitív trendhez. A „passzív” biztonsági felszerelések (például a biztonsági öv vagy a légzsák) általánossá válásával és különböző elektronikus rendszerek alkalmazásának köszönhetően a mai személygépkocsik sokkal biztonságosabbak lettek. Számos járműbiztonsági műszaki szabvány és követelmény hatása az elkövetkező évtizedben lesz érzékelhető.

Nagy előrelépést jelentett az is, hogy az EU nemrégiben elérte: a legtöbb balesetért felelős közlekedési kihágásokat EU-s szinten le tudják követni és a büntetéseket be tudják hajtani – hogy senki ne úszhassa meg, ha egy másik tagállamban szegi meg a szabályokat. Uniós statisztikák alapján eddig a más tagállamban regisztrált autók vezetői háromszor annyira voltak hajlamosak szabályt szegni, mint a helyiek – és ebben jelentős szerepet játszhat az is, hogy eddig úgy gondolták, nem fogják tudni megbüntetni őket. (A szabályozásról részletesen írtunk egy korábbi posztunkban.)

A közutak általános állapota nagyban összefügg a balesetek számával – a sok uniós támogatásból épült közút mind megfelel az EU szigorú biztonsági előírásainak, ami szintén csökkenti a halálos kimenetelű balesetek számát. Az EU támogatja a tagállamokat az utak karbantartásában is.

Az Európai Bizottság az autóvezetők tudatosságát növelő akciókban is részt vesz, emellett közös szabályokat ír elő az elsősegélynyújtásra is. A 2015-ben EU-szerte bevezetett e-Call segélyhívó rendszer baleset esetén automatikus vészjelzést küld a 112-es segélyhívószámra, és ezzel a becslések szerint mintegy négy százalékkal csökkentheti a halálos áldozatok számát. 2018-tól minden újonnan legyártott autónak rendelkeznie kell ilyen beépített eCall rendszerrel.



---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

Ma már az emberek többsége elképzelhetetlennek tartja az életét a folyamatos és gyors, azonnal elérhető és használható internetkapcsolat nélkül. Akár a munkában, akár azon kívül, hasznos, vagy szórakoztató tartalmak megismerésére használjuk online eszközeinket, a gyors internet-hozzáférés alapigénnyé vált. Ma a negyedik generációs mobiltechnológia által kínált szélessávú internet az elérhető leggyorsabb és legnagyobb adatforgalmat megengedő hálózat, amit használni tudunk. A 4G technológia sávszélessége már lehetővé teszi videók, zenék zökkenőmentes fogyasztását. Az aktuális technológia még korántsem jelenti a fejlődés végét: a küszöbön álló 5G alapjaiban változtathatja meg kommunikációs, ügyintézési szokásainkat, életünket. 

Szeptemberben az osztrák konyha jellegzetes ételét, a tafelspitzet mutatjuk be. A tafelspitz – magyarra fordítva leggyakrabban tányérhús – tulajdonképpen húslevesben puhára főtt marhahús, amelyet leveszöldségekkel, krumplival, tormával, almaszósszal, snidling- és sóskamártással tálalva fogyaszthatunk. Bár elkészítési ideje nem éppen rövid, ráérős, őszi, vasárnapi ebédként biztosan sokan szívesen megkóstolnák.

Az osztrák, pontosabban bécsi konyha hagyományaihoz illeszkedő tafelspitz eredete a 19. századra nyúlik vissza, ám a marhahúst már jóval korábban, a középkortól kezdve előszeretettel fogyasztották a bécsiek. Az igények kielégítésére 1549 és 1551 között például 200 ezer, 1650-ben közel 44 ezer szürkemarhát vittek Magyarországról az osztrák fővárosba. A tányérhús a 19. század végére a monarchiabeli főúri asztalok egyik legkedveltebb fogásává, egyben az amúgy puritán szemléletű Ferenc József császár kedvenc ételévé vált. Csakúgy, mint Krúdy Gyulának, aki Álmoskönyvében így ír a tafelspitzről:

„A tányérhús nem más, mint korán feltett »tehénhús«, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé, valamint az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelő spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús időre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a főtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek szokott lenni.”

A hosszú elkészítési idő ellenére szerintünk mégis érdemes belevágni, és igazi osztrák recept alapján tafelspitzet főzni. Házias étel lévén ahány ház, annyi elkészítési szokás. Mi az osztrák nemzeti turisztikai hivatal receptje alapján javasoljuk elkészíteni a hagyományos tányérhúst.


Hozzávalók:

1,5 kg marhafartő (vagy más minőségi marhahús, pl. szegyhús vagy nyak)

marhacsont

egy csokor leveszöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller a zöldjével)

1 póréhagyma

1 nagy fej vöröshagyma héjával

1-2 babérlevél

pár szem egész feketebors

só

metélőhagyma a tálaláshoz

Elkészítése:

A hagymát az egészséges külső takaróleveleivel vágjuk félbe, és a vágott részénél pirítsuk le zsiradék nélkül, amíg a vágásfelülete barna nem lesz.

Egy nagy edénybe öntsünk 3 liter vizet. Adjuk hozzá a leveszöldséget, hagymát, póréhagymát, babérlevelet, borsot, és forraljuk fel. Adjuk hozzá a megtisztított, lemosott húst és a csontokat, és a hústípustól függően hagyjuk főni közepes lángon, gyöngyöző vízben, amíg a hús omlósan puha nem lesz (villával végezhetünk húspróbát) – legalább két és fél / három órán át. A leves felszínéről a habot és zsírt rendszeresen szedjük le, ha elfőné a víz egy részét, pótoljuk. Sózzuk bőségesen, de csak két óra főzés után.

Ha a hús megpuhult, vegyük ki a főzővízből. A főzővíz kitűnő marhahúsleves, amelyet (ha szükséges, újabb sózás és ízlés szerinti ízesítés után) leszűrve frittátával (tésztaszélességre vágott palacsintatésztával) vagy grízgombóccal külön is tálalhatunk.

Szeleteljük fel a húst, öntsünk rá egy kevés levest és sózzuk ízlés szerint, díszítsük metélőhagymával. Köretként készíthetünk hozzá tepsiben sült burgonyát, zöldbabot kapros mártással vagy tejszínes spenótot is.

Guten Appetit! :-)

Kép forrása: Flickr / Christian Kadluba (CC-BY-SA 2.0 license)
---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!