„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”
(Szenes Hanna)

November 9-én a fasizmus és antiszemitizmus elleni küzdelem nemzetközi napját ünnepeljük. A dátum az 1938-as Kristályéjszakához (Kristallnacht) kötődik, amikor a nemzetiszocialisták több ezer zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint több ezer zsidó üzletet döntöttek romba és gyújtottak fel – és ezzel soha addig nem tapasztalt méretű gyűlöletet és üldözési hullámot indítottak. Ezen a napon világszerte az antiszemitizmus áldozataira, és olyan példamutató emberekre emlékezünk, akik a történelem zavaros időszakában is képesek voltak megőrizni emberségüket, és akár a legnagyobb áldozatot is meghozták az üldözöttek védelmezéséért. Ilyen volt Raoul Wallenberg, Szenes Hanna vagy Sztehlo Gábor is.

Raoul Wallenberg a második világháború alatt Magyarországon szolgáló svéd diplomata, a magyarországi vészkorszak embermentőinek emblematikus alakja, aki hivatali befolyását kihasználva – svéd védő-útlevelek segítségével – ezreket mentett meg a deportálástól és a biztos haláltól. Wallenberg nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, a vesztegetéstől a zsarolásig szinte bármilyen lehetőséget megragadott, hogy életeket menthessen. Wallenberg végül maga is üldözött lett, és sorsában is osztozott védelmezettjeivel: 1945. január 17-én látták utoljára három szovjet katona kíséretében. Későbbi sorsa, szovjetunióbeli fogságának története máig tisztázatlan. Hivatalos moszkvai közlés szerint 1947-ben halt meg a Ljubjanka börtönben, de hiteles halotti bizonyítványa és földi maradványai soha nem kerültek elő.  Wallenberg a humanizmus és az önfeláldozás jelképe lett, tettei születésének századik évfordulóján sem halványulnak – a magyar kormány emlékének tisztelegve 2012-t Wallenberg emlékévnek nyilvánította.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nevét már kevesebben ismerik, holott érdemei nem kisebbek – Wallenberghez hasonlóan rengeteget tett a magyarországi zsidó gyermekek megmentéséért. 1944-ben, Magyarország német megszállása után, a nyilasterror idején kezdte meg az üldözöttek mentését, és a Vöröskereszt segítségével 32 otthonban mintegy 1600 gyermek bújtatását szervezte meg – köztük volt többek között Oláh György későbbi Nobel-díjas tudós is. A világháború után, többségében árván maradt gyermekekkel Gaudiopolis néven „gyermekköztársaságot” alapított, személye ihlette a Valahol Európában című film főszereplőjének alakját. Sokat tett a magyarországi népfőiskolai mozgalom beindításáért, embermentő tevékenysége miatt első magyarként kapta meg a legmagasabb izraeli kitüntetést, a Jad Vasem „Világ Igaza” címét. Megbetegedése után, 1974-ben bekövetkezett haláláig Svájcban élt. Érdemei elismeréseképp 1971-ben Nobel-békedíjra is felterjesztették, de azt abban az évben Willy Brandt német kancellár vehette át.

Szenes Hanna, vagy Szenes Anikó (Cháná Szenes) az „elfelejtett vértanú” az életét áldozta a magyar zsidók megmentéséért. Budapesten született, jómódú, asszimilált zsidó család sarjaként, de – bár tehetsége hamar megmutatkozott – a numerus clausus Magyarországán nem sok reménye volt a továbbtanulásra. A hátrányos megkülönböztetés és zsidógyűlölet Palesztinába vezette, ahol a II. világháború idején önkéntesként a brit hadseregben kapott kiképzést, hogy Jugoszláviába ejtőernyővel ledobva megkísérelje megakadályozni a magyar zsidók deportálását. Az akció 1944-ben sikertelenül ért véget, Hannát megkínozták, majd agyonlőtték – mindössze 23 éves volt ekkor. Szenes Hannát Izraelben nemzeti hősként tisztelik, írásai, versei világszerte ismertek. Életéről Gábor Dénes filmet készített.

Európa és Kína: két hatalmas, távoli gazdaság eltérő hagyományokkal és kultúrával, értékekkel és érdekekkel. A két térség kapcsolatát leginkább mégis a kölcsönös függés alakítja – vezetőik közel negyven éve dolgoznak a két gazdasági nagyhatalom stratégiai partnerségén, amely egyre szorosabb és egyre több területre terjed ki.

A világpolitika e két jelentős szereplője 1975-ben létesített diplomáciai kapcsolatot, amely a mai napig is töretlenül fejlődik. Az EU Kína első számú kereskedelmi partnere, Kína az Unióban forgalmazott késztermékek első számú szállítója.  2003 óta stratégai partnerség keretében működnek együtt, amely ma a kereskedelmi kapcsolaton túlmenően külpolitikai, biztonságpolitikai és a globális kihívások kezelésének kérdéseire is kiterjed. A partnerek több mint ötven szakterületen folytatnak párbeszédet, amelynek segítségével az EU támogatja Kína folyamatos integrálódását a világkereskedelmi rendszerbe, valamint segíti Kína intézményi, politikai reformfolyamatát. Bármennyire is kiterjedt és sokoldalú a két térség kapcsolatrendszere, együttműködésük még sok területen fejleszthető – az emberi jogok kérdése, Kína globális felelősségvállalása, külpolitikai szerepvállalása vagy a kínai piac változatlan zártsága csak pár példa arra, hogy  jó néhány területen kell még közelíteni a két fél álláspontját. Ehhez tárgyalniuk kell, ezt tudják, és teszik is – az idei, európai és a kínai kultúra közötti párbeszéd év keretében egymás alaposabb megismerése és megértése került a középpontba. Ehhez kapcsolódik novemberi első programunk is, ahol az EU-Kína kapcsolatok kulturális, társadalmi és gazdasági perspektíváit járjuk körül vendégeinkkel.

Lesz miről beszélnünk – ehhez kapcsolódóan összegyűjtöttünk egy-két érdekességet az EU-kínai kapcsolatokról, amelyek jól illusztrálják a két fél kapcsolatát – az együttműködés és a további erőfeszítések szükségességét:

• 1978-ban a két térség első kereskedelmi megállapodásának aláíráskor Kína GDP-je a világgazdaság mindössze egy százalékát tette ki. Ma Kína a világ második legnagyobb gazdasága (egyes előrejelzések szerint 2015-re megelőzi az USA-t), első számú kereskedelmi partnere olyan országoknak, mint Japán, Ausztrália, Dél-Afrika, Brazília vagy India
• Az EU és Kína napi szinten egymilliárd euró összértékű kereskedelmet bonyolít
• Kína az európai export legdinamikusabban növekedő piaca (az EU Kínába irányuló exportja 2011-ben 20%-kal nőtt)
• Kína exportcikkeinek közel fele külföldi, de jellemzően délkelet-ázsiai országokból származik áttételesen (Európai cégek csak korlátozottan jelennek meg a kínai piacon)
• 2011-ben az európai külföldi tőkebefektetés mindössze 1,4%-a származott Kínából, míg a Kínában befektetett külföldi tőke közel 20%-a származott Európából
• Az EU piacaira érkező és lefülelt hamisított termékek 73%-a Kínából származik.
  
  

Mindenkit szeretettel várunk tehát november 6-án az Európa Pontban, ahol az EU-kínai kapcsolatok kulturális és társadalmi kérdései mellett ezekről is szó lesz. Előzetes regisztráció: euinfo@eu.hu

Kép forrása: © European Communities, 2004; EC - Audiovisual Service; Christian Lambiotte

Huszadik születésnapját ünnepli az egységes piac, amelynek számtalan előnyét nap mind nap élvezhetjük – még ha nem is feltétlenül tudunk róla. Húsz év elég sok idő ahhoz, hogy a gépezet olajozottan működjön, és a gyakorlatban valóban egyre zökkenőmentesebben érvényesül a mozgás, a munkavállalás vagy épp a tanulás szabadsága. Azonban, ahogyan a legjobb konstrukciók működésébe is csúszhat olykor egy-egy hiba, megesik ez az egységes piacon is – mégiscsak 27 ország (plusz Norvégia, Izland és Liechtenstein) szabályainak összehangolásáról van szó. Ezekre az esetekre találták ki a SOLVIT-ot (épp tíz éve), az EU belső piacán felmerülő problémák gyors, informális, anyanyelven történő és ingyenes megoldási fórumát.

Még ma is megesik, hogy figyelmetlenség vagy a közös szabályok nem megfelelő értelmezése miatt egy országban problémák akadnak például egy másik tagállamban szerzett szakma vagy diploma elismertetésével, a munkavállalással kapcsolatos jogok tiszteletben tartásával, a több országot érintő társadalombiztosítási esetek intézésével, vagy akár egy autó külföldi regisztrációjával kapcsolatban. De ugyanígy, ha valaki vállalkozóként lép egy másik ország piacára, megesik, hogy problémája akad egy másik tagállamban már forgalomba hozott termék kereskedelmével vagy az áfa-visszatérítéssel kapcsolatban. Ilyenkor fordulhatunk a kérdésben érintett ország Solvit irodájához.

Ők megvizsgálják kérésünket, és ha az valóban az uniós jog nem megfelelő alkalmazásából adódik, és az ügyben még nem indult bírósági eljárás, akkor a lehető legrövidebb időn belül felveszik a kapcsolatot az érintett tagállam Solvit-irodájával, akik szintén segítenek a hatóságok közötti közvetítésben. A Solvit – mivel alapvetően egy informális, alternatív vitarendezési fórum – akár heteken belül is képes megoldani régóta húzódó problémákat. Alapesetben 10 héten belül igyekeznek az ügyek végére járni.

Egy pár példa a Solvit által megoldott problémákra: egy magyar állampolgár Romániában húsz évet, majd áttelepülve Magyarországra itt további 18 évet dolgozott. Nyugdíjba vonulásakor a magyar hatóságok felkérték a román hatóságokat, hogy végezzék el a nyugdíj román részére vonatkozó számításokat, választ azonban csaknem egy év elteltével sem kaptak. A romániai Solvit közbenjárásának hála a román nyugdíjpénztár kilenc nap alatt meghozta a nyugellátás romániai részéről szóló döntést, és a magyar állampolgár végre nyugdíjba vonulhatott.

Egy brit cégnek ugyanakkor a magyar hatóságokkal gyűlt meg a baja, amikor kökényből készült alkoholos italt kívánt forgalmazni Magyarországon 50 literes hordókban. A magyar előírások szerint az ebbe a kategóriába sorolt terméket legfeljebb kétliteres kiszerelésben lehetett forgalomba hozni. Az átcsomagolás ugyanakkor hatalmas költséget jelentett volna a brit cégnek, amely a magyar Solvit irodához fordult. Hosszas egyeztetés során kiderült, hogy e rendelkezés az áruk szabad áramlását korlátozza, így a cégnek nem kellett átcsomagoltatnia italát, és a magyar jogszabályt is módosítani kellett.

Egy lengyel állampolgár Írországban szerzett mérnöki képesítést, és nehézségekbe ütközött akkor, amikor azt Lengyelországban szerette volna elismertetni. A hatóságok arra hivatkoztak, hogy az ír és a lengyel mérnöki diploma közötti eltérések miatt további vizsgákat kell letennie, e követelmény azonban ellentétes volt az uniós jogszabályokkal. A Solvit közbenjárására a lengyel hatóságok elismerték képesítését – az ügy négy hét alatt megoldódott.

Jó tudni, hogy ha bármilyen hasonló akadályba ütköztök, létezik gyors megoldás: forduljatok bátran az ügyben érintett Solvit irodához! (Valamennyi iroda – köztük a magyar – elérhetőségét megtaláljátok ide kattintva.)

Előző hónapban, a Kutatók éjszakájához kapcsolódóan már írtunk a legsikeresebb magyar startupokról – érdemes azonban szétnézni európai szinten is. Idén nyáron az Európai Bizottság támogatásával nagyszabású versenyt rendeztek, ahol kiválasztották a leginnovatívabb európai ötletet (Europe's „Tech All Stars” prize) is. E verseny döntőseit mutatjuk most be nektek, olyan innovatív elgondolásokat, amelyek talán hamarosan felforgatják az online kommunikáció vagy az e-kereskedelem világát – ahogy korábban berobbant például a magyar Prezi vagy a Ustream Is. Több szolgáltatás már most is ingyenesen kipróbálható – érdemes megismerni őket! Az említett versenyre több mint 250 európai startup nevezett, a verseny bírái 12 ötletet ítéltek a legelőremutatóbbnak.

A (spanyol) ChangeYourFlight készítői olyan online platformot hoztak létre, amelynek segítségével az (önhibánkból, például rossz időpont választása miatt) egyébként vissza nem váltható repülőjegyek árának egy részét kupon formájában visszakaphatjuk. Az ötlet egyszerű, és nemcsak az utasoknak jó, de a légitársaságoknak is: a rendszerbe bekerülő jegyeket ugyanis az együttműködő légitársaságok újra értékesíthetik, így a repülőutakon a lehető legkevesebb hely vész kárba. (A fejlesztés elérhető és ingyenesen használható.)

A brit Fractal fejlesztése azt a sokunk számára ismerős problémát küszöböli ki, amikor a különböző levelező kliensek ugyanazt a levelet a legtöbbször máshogy (pl. széttöredezve) vagy rosszul (nem az eredeti karakterekkel) jelenítik meg. Ez számos félreértéshez, vagy akár a levél teljes érthetetlenségéhez vezethet, ami az e-mailes kommunikációnál akár komoly veszteségekkel is járhat. Ingyenesen elérhető fejlesztésük leveleinket úgy kódolja, hogy az valamennyi levelezőrendszerben jól olvasható legyen.

Az adatvizualizáció, illetve az ezen az elven működő infografikák az ábrázolni kívánt összefüggéseket könnyen átlátható és értelmezhető, érdekes ábrák segítségével ismertetik. Nem csoda, hogy az online kommunikáció és az újságírás egyik legkedveltebb eszköze lett az utóbbi időkben. Kedvencünk, a lett Infogr.am segítségével ez már nemcsak a legjobb grafikusok kiváltsága, bárki könnyedén készíthet magának (pl. honlapjára, blogjára, termékéhez) egyszerűbb infografikákat. Az online elérhető alkalmazás előre elkészített sablonokkal dolgozik, és nagyon egyszerűen működik – bárki ki is próbálhatja a honlapon keresztül. (Vigyázat, addiktív! :-) )

Ahogy az érintéssel való navigáció egy csapásra megváltoztatta a telefonok és egyéb elektronikus kütyük (pl. tabletek) kezelését, úgy forgathatja fel ugyanezt a dán fejlesztésű Eye Tribe, amely képes a szem mozgását detektálni, és ezáltal különböző utasításokat továbbítani (bekapcsolni a készüléket, weboldalakon lapozgatni vagy játékokat irányítani). Az angol ReciteMe bármilyen számítógépes tartalmat külön program installálása nélkül alakít át olyanná, amelyet az olvasási nehézséggel élők (gyengén látók vagy diszlexiások) is könnyedén megértenek. A tizenkét döntős között volt még többek között e-kereskedelemhez kapcsolódó újítás, az online névjegykezelést megújító fejlesztés, a fődíjas pedig a legnagyobb szolgáltató cégek panaszkezelő rendszerét automatizálta a korábbinál jóval gyorsabb és olcsóbb megoldással. A spanyol CogniCor ezen fejlesztését használja mára a legtekintélyesebb spanyol telekommunikációs cég, a Telefónica is. (A tizenkét döntős listája megtekinthető itt, az egyes fejlesztésekről részletesebb információ a hiperlinkekre kattintva olvasható).

Új ötletekből tehát továbbra sincs hiány – reméljük, jövőre magyarokat is találunk a legjobb 12 startup között! :-)

Leonardo da Vinciről a legtöbbeknek talán misztikus szimbólumok vagy korszakalkotó találmányok juthatnak az eszébe, de a reneszánsz kor zseniális tudósa nevét viseli az Európai Unió szakképzési mobilitást támogató programja is. Korábban bemutattuk már a felsőoktatásban tanulók, a vállalkozók és az önkénteskedni vágyó fiatalok előtt álló lehetőségeket, most azt járjuk körbe, milyen uniós program segíti a külföldi tapasztalatszerzést a szakképzés területén.

Nagytestvérével, az egyetemistáknak és főiskolásoknak szóló, idén negyedszázados Erasmus programmal szemben a Leonardo még „csak” 17 évet tudhat a háta mögött, mára mégis elismert márkanévvé vált a szakképzés terén. A Leonardo program a külföldi szakmai képzéshez nyújt támogatást azok számára, akik szakképzésben vesznek részt, vagy már végeztek, és most munkaerőpiaci lehetőségeiket szeretnék javítani. A program forrásaiból emellett támogatják olyan szervezetek együttműködését is, amelyek célja a szakképzés színvonalának emelése.

A program költségvetésének legnagyobb részéből úgynevezett mobilitási projekteket támogatnak, amelyek során a külföldi, 2-39 hetes szakmai gyakorlat vagy 1-6 hetes tanulmányút résztvevői nemcsak új ismeretekre és képzettségre tehetnek szert, de újfajta szemlélettel is megismerkedhetnek. A külföldön eltöltött idő emellett természetesen lehetőséget ad a nyelvtudás és a kommunikációs készségek fejlesztésére és más kultúrák megismerésére is, gyakorlati ismeretekkel és kompetenciákkal egészítve ki az iskolában tanultakat. Mindezekkel a résztvevők versenyképesebb munkavállalóvá válnak, hiszen nemcsak közismert tény, de felmérés is alátámasztja, hogy a külföldi gyakorlattal rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni.

Bár a Leonardo kezdetben „utaztató program” volt, mára már túlnőtt ezen: a mobilitási projektek mellett a program a szakképzéssel foglalkozó intézmények és szervezetek közötti együttműködést is támogatja a szakképzési rendszer fejlesztése érdekében. Az együttműködés eredménye lehet akár egy konferencia, egy weboldal, de akár a külföldön már jól működő gyakorlatok beépítése a hazai képzési rendszerbe.

Magyarország 1997 óta vesz részt a Leonardo programban, és évről évre többen vesznek részt a pályázatokon: a legutolsó adatok szerint már évente kb. 2000 embert mozgat meg a program a magyar szakképzésben. A program révén nemcsak a külföldre utazók, hanem – a hazai oktatási rendszer korszerűsítésével – a szakképzésben résztvevő valamennyi diák versenyképesebb munkavállalóvá válhat. Ezzel pedig az európai munkaerőpiac és a gazdaság egésze is sikeresebb lehet.

Magyarországon az Erasmushoz hasonlóan a Leonardo program koordinálását is a Tempus Közalapítvány végzi, ők tudnak bővebb információval szolgálni az érdeklődőknek. (Illusztráció: EACEA)

Nem egyszerű szakma a tolmácsoké és fordítóké – de aki e kettő közül választ magának hivatást, annak a sok munka mellett számtalan élményben lehet része – ahogy azt egy korábbi beszélgetésünkben is hallhattuk a szakma legnagyobbjaitól. Aki erre a pályára lép, annak az Európai Unió kitűnő terepet biztosít.  Az EU ugyanis a maga jelenleg 27 tagállamával, 23 hivatalos nyelvével nagy hangsúlyt fektet működésének átláthatóságra, nyilvánosságára, az uniós dokumentumok hozzáférhetőségére , valamint a tagállamok kultúrájának, nemzeti karakterének, nyelvi sokszínűségének védelmére. Az EU biztosítja, hogy valamennyi uniós polgárnak joga van saját nyelvén kommunikálni az EU intézményeivel – így érthető, hogy jó fordítókra és tolmácsokra mindig szükség lesz az EU-nál.

Az EU-ban jelenleg 506 (23x22) lehetséges nyelvi kombináció létezik – a Bizottság fordítást koordináló főigazgatóságán jelenleg közel 2500 teljes állású fordító dolgozik (nem számítva a szerződéses, külsős munkatársakat), akik 2010-ben összesen közel 1,9 millió oldal szöveget fordítottak le valamelyik uniós nyelvről egy másikra. A világon a legtöbb tolmácsot és fordítót pedig – személyzetének kb. egyharmadát – az Európai Parlament foglalkoztatja. A parlamenti dokumentumok kivétel nélkül megjelennek ugyanis az EU minden hivatalos nyelvén, továbbá valamennyi képviselőnek jogában áll, hogy az általa választott hivatalos nyelven szólaljon fel. (Ez természetesen költségekkel is jár: az uniós intézmények évente összesen mintegy 1 milliárd eurót költenek fordításra és tolmácsolásra, amely az uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át jelenti; vagyis egy lakosra vetítve kicsit több mint 2 eurót.)

Egy jó tolmácsnak vagy fordítónak nemcsak naprakész, magabiztos nyelvtudásra és jó kommunikációs készségre van szüksége, de számos egyéb készségre is. A fordítónak nagyon jól kell tudnia fogalmazni, emellett alaposnak és pontosnak is kell lennie, hogy hű maradhasson az eredeti szöveghez. Továbbá rendszeresen el kell mélyednie egy-egy szakterületen,hiszen a fordítás során ismernie kell a szakkifejezéseket, pontosan értenie a szakszöveget. Egy jó tolmácsnak hatásos előadónak is kell lennie, nem árt, ha járatos a számítástechnikában, a keresőprogramok és eszközök használatában, emellett kitűnő intuitív és diplomácia képességgel is kell rendelkeznie. Az uniós intézményekben dolgozó fordítók felsőfokú végzettséggel – és nem feltétlenül fordítói vagy tolmácsi képesítéssel – rendelkeznek, és több uniós nyelvet beszélnek nagyon magas szinten. Európában ugyanakkor természetesen több helyen oktatnak mester szinten fordítókat és tolmácsokat. A nyelvekkel foglalkozó munkatársakat az uniós intézményekben számos eszköz segíti, például az Euramis nevű fordításai memóriatár, vagy az uniós szakszavakat minden hivatalos nyelven tartalmazó IATE. A Bizottság már 1976 óta használ gépi fordítást is, amely a Google fordítójához hasonló módon azonnali nyersfordítást képes generálni.

Az uniós fordítókat – mint minden más bizottsági alkalmazottat – nyílt versenyvizsga útján toborozzák, amelyet egy-egy adott nyelv esetén szerveznek meg, kb. háromévente (érdemes követni az aktuális kiírásokat az EPSO oldalán). A versenyvizsga nagyjából 5-9 hónapot vesz igénybe, és tartalmaz egy számítógépes előválogató tesztet, fordítási feladatokat az első nyelvre, illetve utolsó körben egy több részből álló tesztet az értékelő központban (assessment center). Emellett az uniós intézmények – mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament – szakmai gyakorlatokat is kínál fiatal fordítók és tolmácsok számára.

Az uniós intézmények többnyelvűségével, fordítási és tolmácsolási tevékenységével kapcsolatban további információ a poszt hiperlinkeire kattintva olvasható. (Illusztráció: Európai Parlament)

Az egységes piac idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. „Egységes piac” – rideg szakkifejezésnek hangzik, amellyel nehéz azonosulni, ugyanakkor mégis az EU egyik legnagyobb vívmánya, amelynek számtalan pozitív hozadékát nap mint nap érezhetjük, még ha nem is feltétlenül tudunk róla. Magyarország még csak nyolc éve tagja az EU-nak, ugyanakkor sok mindent ma már természetesnek veszünk. Az idősebb generáció – és sok fiatal is – emlékszik még arra az időre, amikor külföldre utazva kisebb gyomorgörccsel közeledett az országhatárhoz (amikor persze már lehetett utazni), és szemlesütve drukkolt, hogy a határőr semmibe ne kössön bele, ne kelljen kipakolni az egész csomagtartót…

Október 5-én a tolmácsszakma két kiemelkedő egyéniségét, Fáber Andrást és Szomráky Bélát láttuk vendégül, akik egyéb – oktatói, fordítói – munkájuk mellett mindketten több évtizede tolmácsolnak. A komoly szakmai elismerések, legkomolyabb felkérések dacára mindkét vendégünk „atipikus tolmácsnak” mondható, ha elfogadjuk jellemzésüket a jó tolmácsról, aki minden esetben szükséges résztvevője a kommunikációnak, de csendben, a háttérben meghúzódva, „alázatos szolgaként” segíti a kommunikációt. Mindketten fantasztikus előadók is, akik szinte egymás szavába vágva osztották meg velünk a legjobb történeteiket, és azt, hogy miért is csodálatos szakma az övék.

Szomráky Bélát a szerelem irányította a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelemből végül csak olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak. Utóbbihoz hamarosan cstalakozatt a francia, a spanyol és a lengyel nyelv szeretete. Fáber András is szerelmi történetről beszélt, ami még ma is tart – őt elsősorban a különböző emberi viselkedések, kultúrák érdekelték, ezért kezdett el a nyelvekkel is behatóbban ismerkedni. Családjában és Pécsett is, ahol felnőtt, erős volt a francia vonal, így neki ez volt az első idegen nyelv, majd ehhez jött hozzá a német, latin, angol és orosz.

A beszélgetésen elhangzott: a tolmácsolás a nyelv ismeretén túl ugyanúgy szól a jó helyzetfelismerésről és a problémamegoldó képességről is. Ez az egyik legstresszesebb munka, ahol a tolmácsnak tizedmásodpercnyi idők alatt kell döntéseket hoznia – pszichikai terhelés tekintetében kevés szakma fogható hozzá. Ezt a stresszt másként éli meg minden tolmács – míg Szomráky Bélát nem zavarja ez a stressz és látszólag mindig nyugodt tolmácsolás közben, addig Fáber András a mai napig úgy érzi, mikor elhangzik az első mondat egy fontos találkozón, mintha valaki teljes erőből gyomorszájon vágná. A tolmácsoláshoz emellett hihetetlenül nagy ismeretanyag és műveltség kell, számtalan témában kell naprakésznek lenniük. Ők ezt mindketten nagyon élvezik, és minden alkalmat megragadnak, hogy valami újat tanuljanak. Fáber András úgy fogalmazott, hogy élete minden percét élvezi, amelyet ismeretszerzéssel tölt. Munkájával kapcsolatban Karinthy Frigyest idézte, aki szerint munka az, amit nem szívesen végzünk – ilyen értelemben ő soha nem dolgozott.

Fáber szerint a tolmácsolás az a szakma, amelyben nem szabad csalni vagy ferdíteni, mert az mindig visszaüt. A tolmácsolás felelős mesterség, bizalmi szakma, amelyben a tolmácsnak mindent meg kell tennie azért, hogy elnyerje megbízója bizalmát, akinek tolmácsol. Mindketten számos alkalommal vettek részt a rendszerváltás után magas rangú állami vezetőkkel „négyszemközti” találkozókon, sokszor lehettek fültanúi bizalmas vagy titkos beszélgetéseknek, de azok tartalmát soha nem adhatják ki – ezzel nemcsak saját jó hírüket, de a szakma becsületét is veszélyeztetnék. A tolmács feladata, hogy mindig ugyanazt mondja, mint az eredeti előadó, a lehető legszebb, leghűségesebb módon.

Egyetértett ezzel Szomráky Béla is, aki hozzátette, hogy az elhangzottakat nem szabad saját belátás szerint erősíteni vagy tompítani, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, a felesleges ismétléseket a rövidség érdekében néha meg lehet vágni, tömöríteni, amiért az előadók is hálásak sokszor. Szomráky példaként Göncz Árpád volt köztársasági elnököt említette, aki „120%-os tolmács”-nak nevezte őt, mondván hogy nemcsak a személyiségét engedi át tolmácsolásában, de a „csacskaságait” sem fordítja le. A tolmácsnak alapvetően nem szabad saját tudását beleadnia a fordításba, még ha esetleg valamit jobban is tud vagy ismer, mint az előadó.  Vannak persze olyan helyzetek, amelyben – esetleges diplomáciai bonyodalmak elkerülése érdekében – kénytelen mégis változtatni az elhangzottakon. Volt például olyan eset, amikor a nagyon magas rangú magyar politikus a külföldi partnerének megköszönte a támogatását a magyar kulturális évad levezénylésében, ami a valóságban még nem zajlott le. Tudván ezt, nehogy bonyodalom legyen belőle, ezt a fordításban már felkérésként fordította le – a szakmai stáb rettentően hálás volt érte.

Vannak olyan dolgok, amelyek szinte lefordíthatatlanok egyik nyelvről másikra, amelyekre szinte lehetetlen felkészülni – ilyenek például a helyi szólások vagy a szóviccek. Van olyan tolmács, aki ilyenkor azt mondja, hogy „most vicc hangzott el, tessék nevetni” (általában ez is bejön). Fáber Andrásnak mindig volt az országgal kapcsolatos egy-két vicces mondat vagy poén a tarsolyában, de néha improvizációval oldotta meg a szituációt. Ilyen volt például mikor 2003 környékén egy Európa-napon tolmácsolt, ahol az akkori euroszkeptikus tábor vezető mottóját le kellett fordítania, hogy „tagok legyünk vagy szabadok”, amely az ő fordításában akkor így hangzott angolul: „to be or not to be in the EU”.

A sok száz sikeres tolmácsolás mellett persze mindketten belefutottak egy-két bakiba, amelyet borzasztóan nehezen hevernek ki. A tolmácsolás felfokozott mentális állapotában egy-egy leblokkolás szinte tízpercesnek tűnik – a legjobb tolmácsokkal, így velük is előfordult ilyesmi. Volt olyan is, hogy az Air France-nak tolmácsolva a fordítás hevében a francia nemzeti légitársaság nevét következetesen Malévnek fordította magyarra egyikőjük, vagy az angolul „Roman Empire”-ből „román birodalom” lett római helyett. A félrefordítás egyik sokat idézett bakija is elhangzott, amelyben már nem ők voltak a főszereplők: egy német talkshowban egy tolmács George Lucast, a Csillagok háborújának alkotóját tolmácsolta. Nem ismerte azonban a kultikus filmeket, így annak legjellemzőbb mondatát sem.  Így az angol „May the Force be with you” kifejezést hallva úgy gondolta, hogy a „may” (segédige) májust jelentheti, a „Force”-t (erő) pedig „fourth”-nak (negyedik) értette, így lett „Az erő legyen veled!”- ből „Május negyedikén együtt leszünk”.

Számos érdekes sztori, vicces anekdota előkerült még az esten, amelyeket lehetetlen írásban visszaadni. A jelenlevők két nagy tudású, a munkáját nagyon szerető, boldog embert láthattak, akik meggyőzték a közönséget arról, hogy a tolmácsolás egyáltalán nem szolgai munka, hanem valóban hihetetlenül izgalmas és gyönyörű mesterség.