Decemberben nemcsak a Nobel-békedíjat ünnepelhettük, de átadták az idei év Szaharov díját is, amelyet az Európai Parlament ítél minden évben olyan személyeknek, vagy szervezeteknek, akik sokat tettek az emberi jogok érvényesüléséért. A díjat 1988-ban alapították, és az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták a kitüntetést, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, vagy épp tavaly az arab tavasz aktivistái.

Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban – Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállít az egyetemes értékek mellett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat.

A Szaharov-díj idei kitüntetettje két iráni emberi jogi aktivista, akik más-más eszközzel tesznek az emberi jogok érvényesüléséért hazájukban és a világban.

Dzsafar Panahi iráni filmrendező eszköze a mozi: nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik – több, az iráni társadalmat bemutató filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Ilyen például az 1995-ös „A fehér léggömb” című filmje, amelyet Cannes-ban díjaztak – ez volt az első jelentős díj, amelyet iráni filmnek ítéltek oda Cannes-ban. De ilyen vagy az iráni nők életét egy személyes drámán át bemutató „A kör” című filmje is, amely 2000-ben Velencében Arany Oroszlánt kapott, vagy a hasonló témát feldolgozó „Pályán kívül” című filmje is, amelyet a berlini filmszemle zsűrije jutalmazott 2006-ban nagydíjjal.

Dzsafar Panahit 2010 márciusában letartóztatták, hat év fogságra ítélték, és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték, rendszerellenes tevékenység vádjával. Legutóbbi, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra. Dzsafar Panahi filmjeinek jellemzője, hogy mind humanista szempontból mutatja be az iráni életet, gyakran a gyermekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba.

A Szaharov-díj idei másik nyertese Naszrin Szotudeh, aki a jog eszközeivel harcol az emberi jogok megsértése ellen: ő volt az, aki a vitatott 2009. júniusi elnökválasztást követően a bebörtönzött iráni ellenzéki aktivistákat és politikusokat képviselte csakúgy, mint a halálbüntetésre ítélt fiatalkorú bűnelkövetőket. Naszrin Szotudehet szintén 2010-ben tartóztatták le propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni szervezkedés vádjával, és az evini börtönbe zárták, ahol magánzárkában őrzik.

Mivel mindkét kitüntetett őrizetben van hazájukban, így őket két üres szék jelképezte a díjátadón, amire öt személyt kértek fel, hogy a nevükben vegyék át a díjat. Közöttük volt Costa-Gavras görög származású francia filmrendező, Karim Lahidji, az iráni jogászszövetség és emberi jogvédő liga alapítója és Sirin Ebadi, iráni Nobel-békedíjas jogász is. Ebadi beszédében az igazságszolgáltatás függetlenségének fontosságát hangsúlyozta: "Csak egy álmom van, hogy hazámban is létrejön az igazságosság, mégpedig az igazságszolgáltatás függetlenségének formájában. Minden kormánynak tudnia kell, hogy létét csak úgy tarthatja fenn, ha minden egyén jogát tiszteletben tartja" - mondta a kitüntetett nevében Ebadi.

„Az iráni helyzet kritikus. A probléma gyökere egy fanatikus rezsim. Az országban nincs elszámoltathatóság, az embereket a véleményük miatt kerülnek börtönbe. Az iráni rezsimnek tudnia kell, hogy az Európai Parlament az elnyomottak oldalán áll” - mondta a díjátadón Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.

További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.

Kép forrása: Európai Parlament

Mikor kiderült, hogy az Európai Unió kapja idén a Nobel-békedíjat, a közösség vezetői számára egyértelmű volt, hogy az ezzel járó pénzösszeggel a háború első számú áldozatait kell segítenie: a gyerekeket, akiket megfosztottak annak lehetőségétől, hogy békében nőjenek fel. Európában, az európai integrációnak köszönhetően ma már szinte elképzelhetetlen a háború, de ez sajnos nincs így a világ minden szegletében. Manapság a világban zajló konfliktusok áldozatainak 90 százaléka civil, az áldozatok fele pedig gyerek, a konfliktusok miatt hétmillió gyerek él menekültként, 12,4 millió pedig a saját hazájában belső menekültként.

Az EU ezért saját forrásokból megduplázta az összeget, és konfliktuszónákban – a szíriai és a kolumbiai határon, Pakisztánban, Etiópiában és Kongóban – élő gyerekek életminőségének, biztonságának javítására fordítja. A támogatásból az EU csaknem 23 ezer konfliktus sújtotta gyereket támogat az egész világon; a konfliktusterületeken dolgozó partnerei segítségével gyerekbarát létesítményeket hoz létre és hozzáférést biztosít számukra az alapfokú oktatáshoz. „Az oktatás előmozdításával egyben a békének is esélyt adunk arra, hogy tartóssá váljék. Azt akarjuk, hogy »a háború gyerekei« »a béke gyerekeivé« váljanak” – mondta José Manuel Barroso.

Elismerés egy béketeremtő kezdeményezésnek: Nobel-békedíjas az Európai Unió

Bárhonnan nézzük, az Európai Unió – ahogy azt alapítói megálmodták – „békeprojekt”, amely a korábban a háborúk során egymásnak feszülő és egymás vérét ontó európai nemzetek megbékélésére, az európai háború örök ellehetetlenítésére épült.

A fiatalok vágyai, álmai és félelmei generációnként változnak – mást kíván magának egy mai tinédzser, mint amiről akár szülei, akár nagyszülei álmodtak ifjúkorukban. A mai fiatalok – ha anyagi akadálya nincsen – választhatnak, hogy hova (melyik európai országba) utaznak a nyári szünidőben, modern technikai eszközök százai közül válogathatnak, és ha épp akarják, akár más országok iskoláiban tanulhatnak. Szüleiknek ez a széles választási lehetőség még nem volt adott – az ország zártsága nem tette lehetővé a külföldi kiruccanásokat, sem hosszabb, sem rövidebb távon, erről legfeljebb álmodozhattak negyven évvel ezelőtt. Az előző rendszerben a rendelkezésre álló anyagi javak sem mutattak olyan változatosságot, mint ma.

A mostani nagyszülők, dédszülők generációja azonban még ennél is többet nélkülözött: ők még emlékezhetnek a háború borzalmaira, személyesen élhették meg milyen az, amikor az ember alapvető szükségleteiben korlátozott – a háború időszakában fő motivációik a túlélés, a biztos menedék vagy az élelemhez jutás voltak.

Mára ez elképzelhetetlen a fejlett Európában – és bár hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, ebben elvitathatatlan érdeme van az Európai Uniónak. A megbékélés a motorja annak a közösségnek, amelyben – az alapító atyák terve szerint – a korábbi halálos ellenségek működnek együtt, és ellenségeskedésüket a gazdasági egymásrautaltság váltja fel. Ezen alapul az először gazdasági, mára sokkal szélesebb körre kiterjedő együttműködés, amely hozzájárult az európai országok újjáépítéséhez, gazdaságuk felemelkedéséhez.

Ezt a mára talán kissé elfeledett motívumot jutalmazta a Nobel-bizottság a Nobel-békedíjjal. A díj emlékeztet minket arra, hogy az európai béke és a békében együttműködő európai országokra épülő Európai Unió, amelyet ma természetesnek gondolunk, hosszas munka eredménye. Ezt az értéket pedig fel kell ismernünk, és meg kell becsülnünk, hogy az európai béke a következő generációk számára is természetes lehessen. Ahogy Martin Schulz fogalmazott, az elismerés mindannyiunké; kezdve az európai egységeszme képviselőitől – akik közel hatvan éve megálmodták ezt az együttműködést – egészen a tagországok valamennyi polgáráig.

Ugyanakkor ez az elismerés kötelezettséggel is jár: nem dőlhetünk hátra, hiszen sajnos van még a világban tennivaló annak érdekében is, hogy ez a béke ne csak a fejlett Európa kiváltsága legyen – ezt szimbolizálja a „béke gyermekei” projekt is. Bízunk benne, hogy az új kezdeményezés hatása érzékelhető lesz sok ezer fiatal számára, és hosszú távon valóban a világ legrászorultabb emberei iránti európai uniós elkötelezettség jelképévé válhat majd, ahogy az uniós vezetők szeretnék.

Kép forrása: © European Union 

December 10-én ünnepeljük az emberi jogok világnapját, és ez az a hónap, amikor az Európai Unió képviselői átveszik az idén a közösségnek ítélt Nobel-békedíjat, az Európai Parlament pedig kiosztja idei Szaharov-díját. E havi programunk is ezekhez az eseményekhez kapcsolódik: a Nobel-békedíj átadása kapcsán a magyarországi és európai menekülthelyzetről beszélgetünk szakértő vendégeinkkel. Emellett foglalkozunk a 2011-ben Szaharov-díjas arab tavasszal és az azt követő jelenlegi helyzettel, illetve a fogyatékkal élők jogaival. Az idei szezont a közelgő ünnepekre készülve egy igazi európai karácsonyi estével és a Kaláka koncertjével zárjuk.

December 6-i filmklubunkban a Neve: Sabine című francia dokumentumfilmet nézhetitek meg, amely az autizmust mutatja be különleges módon. A film készítője Sandrine Bonnaire elismert francia színésznő, aki saját és családja személyes történetét meséli el, bemutatva autista húga, Sabine életét.

December 10-én, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) közösen szervezett programunkon az emberi jogok világnapjáról emlékezünk meg, illetve egy rövid ünnepség keretében Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, valamint Tove Skarstein norvég nagykövet közreműködésével köszöntjük a Nobel-békedíjas Európai Uniót. Az est során egy kerekasztal-beszélgetés keretében értékeljük vendégeinkkel a magyarországi menekültügyben idén elért eredményeket, és olyan fiatal bevándorlókkal is megismerkedhettek, akik a Media4us projekt keretében tudósítanak saját életükről. Az est során közösen megnézzük vendégeinkkel a díj átadását, majd Agota Krystof Trilógia című könyvéből, valamint a Goethe Intézet Mi és Európa projektjére készült művekből (Tóth Krisztina és Nora Bossong esszéit) is meghallhatjátok. Az estet a kubai zenét játszó Elsa Valle és Rumba Caliente trió koncertje zárja. Reméljük, sokan ünnepeltek velünk!

December 14-i programunk egy másik elismeréshez, az Európai Parlament Szaharov-díjához kapcsolódik, amelyet minden évben olyan kivételes személyiségeknek vagy szervezeteknek ítélnek, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen harcolnak valamilyen formában. 2011-ben az EP a Szaharov-díjat az arab tavasz öt kiemelkedő személyiségének ítélte oda, akik fontos szerepet játszottak az arab világban megindult történelmi változásokban, a szabadságért, demokráciáért és az elnyomó rendszerek megdöntéséért folytatott harcban. Programunkban Wael Abbas egyiptomi blogger és emberi jogi aktivista segítségével elemezzük az arab tavasz során és azóta történteket. (Az idei díjat december 12-én adják át Strasbourgban, a díjazottak iráni emberi jogi aktivisták: Nasrin Sotoudeh jogász és Jafar Panahi filmrendező.)

Az Egy csésze Európa sorozatunk következő alkalmával, december 12-én ismét egy izgalmas ország, Ciprus megismerésére invitálunk benneteket – ezúttal a szigetország tájait, finomságait mutatjuk be, az est díszvendége Vassos Chamberlen, a Ciprusi Köztársaság nagykövete. A dán smørrebrød után most a ciprusi „meze” kerül terítékre, amelyet az est során meg is kóstolhattok. :-)

Szinte hihetetlen, de most decemberben lesz tíz éve már, hogy Magyarország lezárta a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, amelynek eredményeképp 2004-ben beléphetett az Európai Unióba. December 13-án egy kerekasztal-beszélgetés és Hargita Árpádné most megjelenő „Vissza Európába - rögös úton / Egy közreműködő szemével” című könyvének bemutatója keretében erre emlékezünk. Az est során vendégünk lesz Martonyi János külügyminiszter, Kovács László volt külügyminiszter, korábbi uniós biztos, valamint a szerző, Hargita Árpádné, a kevés szakember egyike, akik az elejétől végéig részt vettek a tárgyalási folyamatban.

Decemberben az évad zárásaként egy igazi karácsony-váró koncertre is hívunk mindenkit 14-én, amelyen a kicsik és nagyok által is kedvelt Kaláka együttes zenél nekünk. Az estén a dán, görög és lengyel karácsonyi szokásokat is felelevenítjük – ezzel kívánunk minden kedves vendégünknek nagyon szép ünnepet! :-)

Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a decemberi programok részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Az EU tanácsadással segíti azokat, akik külföldön keresnek munkát. Mai posztunk bemutatja, hogy az EURES-hálózat segítségével hogyan találhattok állást – az Európai Unió mellett akár Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában vagy Svájcban.

Számtalan lehetősége van azoknak, akik ki szeretnék használni, hogy Magyarország és a többi 26 ország közötti határok megszűntek, és fokozatosan eltűnik minden adminisztratív és jogi akadály is. A szabályozásokban tapasztalható különbségek vagy nyelvi nehézségek miatt ugyanakkor továbbra sincs egyszerű dolga annak, aki egy másik uniós tagállamban szeretne tanulni, dolgozni vagy vállalkozni. E nehézségek áthidalását az EU tanácsadó hálózatok létrehozásával segíti, amelyek közül a külföldi gyakorlatszerzés, a belső piaci vitarendezés és a kutatói ösztöndíjak terén tevékenykedő szervezeteket már korábban bemutattuk, ma a munkavállalást segítő EURES kerül sorra.

Az EU egyik legnagyobb vívmánya, hogy mára szabadon vállalhatunk munkát bármely tagállamban. A legfrissebb adatok szerint ugyanakkor csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel: mindössze 3 százalék a más tagállamban élő uniós polgárok aránya. Európában ma 25 millióan keresnek állást, akik jelentősen javíthatnának elhelyezkedési esélyeiken, ha más tagállamokban is készek lennének munkát vállalni, hiszen Európában folyamatosan emelkedik a betöltetlen álláshelyek száma.

A meghirdetett állások felkutatásától az adott országban való letelepedésig

Miben tud nektek segíteni az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES)? Az EURES működteti az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját, amelynek naprakész adatbázisában huszonhét EU-tagország, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc aktuális állásajánlatai között lehet böngészni, foglalkoztatási ágazatokra lebontva. A honlapon részletes információ olvasatható a fenti országok élet- és munkakörülményeiről. Megtudhatjuk, milyen munkaszerződésekkel találkozhatunk Ausztriában, de segítséget adnak a németországi lakáskereséshez is.

A honlap mellett az álláskeresőket speciális képzésben részesített EURES-tanácsadók segítik, akik gyakorlati tanácsokkal tudnak szolgálni az álláskereséssel és a külföldön való letelepedéssel kapcsolatban. Magyarországon szinte mindegyik megyei munkaügyi központban, illetve a Nemzeti Munkaügyi Hivatal fővárosi kirendeltségén dolgozik EURES-tanácsadó.

Az EURES-t létrehozó Európai Bizottság egyébként éppen a napokban döntött a portál további fejlesztéséről. A jövőben a honlap nagyobb hangsúlyt fektetne a fiatalokra, és ennek részeként például gyakornoki lehetőségekkel is kibővítenék az adatbázist. További változás, hogy a jövőben több magán-munkaerőközvetítő céggel alakítanak ki együttműködést, amellyel az adatbázisban elérhető állásajánlatok száma akár meg is kétszereződhet.

Jó böngészést! :-)

Elgondolkodtatok már azon, melyek a legtipikusabb családnevek az egyes európai országokban? Mi igen. Lássuk, mire jutottunk.

Magyarországon a „Nagy” családnév már régóta őrzi vezető helyét (a Kovácsok, Tóthok, Szabók és Horváthok előtt). A magyar top 5 jól mutatja az európai szinten is megfigyelhető trendeket: a foglalkozásokhoz, a származáshoz (hely vagy népcsoport) vagy a valamilyen egyszerű jelzőhöz (nagy/új) kapcsolódó vezetéknevek szinte mindenhol az élbolyban végeztek.

A skandináv –senek és –sonok (Jensen, Hensen, Johansson) a tradicionális északi névadást tükrözik – Izlandon nincs is klasszikus családnév, mert a gyermekek mindig szüleik nevéből képzik vezetéknevüket. A Zorrón felnőve a spanyol Garcíán sem ütközünk meg annyira. Olaszország vörös e tekintetben: a „Rossi” (hasonlóan a második helyezett „Russo”-hoz) vörös hajút jelent. Érdekes még, hogy a görög Papadopulosz és a román második helyezett Popescu jelentése: a „pap fia” (az első pedig Popa=pap). Ez ugyan magyarul kicsit furcsán hangzik, de románul és görögül már kevésbé; az ortodox egyházak előírásai szerint ugyanis nem kizárt (felszentelés előtt) a papok házassága, sem gyermekvállalása.

Ha új szláv ismerősünknek nem tudjuk a vezetéknevét, a „Novák”-kal lehet a legnagyobb esélyünk a helyes tippre: ez a név ugyanis – háromféle változatban – Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában is a leggyakoribbnak számít. A Horváth is két országban végzett első helyen: nem meglepetésre Horvátországban („Horvat” helyesírással) és északi szomszédunknál, Szlovákiában is, de itt, ami már érdekesebb, magyar helyesírással (Horváth, illetve a hölgyek esetében Horváthová).

Hagyunk azért nektek is megfejteni valót – csemegézzetek! :-)
(A képre kattintva nagyobb méretben is megnézhetitek a térképet.)

Update: Köszönjük az észrevételeiteket, azok alapján frissítettük / frissítjük a térképet.


(Forrás: Wikipedia)

Talán a legtöbben programjaink miatt ismertek minket, így lehet, hogy csak munkaidő után jártatok még nálunk a Millenárison. Pedig érdemes hozzánk napközben is betérni, legalább öt okot is tudunk, amiért ez jó ötlet:

Először is: nálunk választ kaphattok uniós témájú kérdéseitekre: minden hétköznap 10 és 18 óra között tapasztalt szakértőink segítenek válaszaikkal és iránymutatásukkal, bármilyen EU-val kapcsolatos kérdésetek lenne. Mostanában a leggyakrabban a külföldi munkavállalásról és az ehhez kapcsolódó praktikus információkról faggatják tanácsadóinkat, de sokan érdeklődnek utazással, illetve EU-s támogatásokkal, vagy épp az Európai Bizottság, illetve a hazai Képviselet tevékenységével kapcsolatban is. Aki elveszne az EU-s információk labirintusában, nálunk pontos választ, vagy biztos kiindulási pontot kaphat, szóval ha kérdésetek van, gyertek el vele hozzánk! :-) (Ha személyesen nem tudtok eljönni, e-mailben is válaszolnak személyes kérdéseitekre tanácsadóink, írjatok az euinfo@eu.hu címre.) 

Másodszorra nemcsak szóbeli tájékoztatást kaphattok, de számos ingyenes kiadványt, brosúrát is megtaláltok nálunk szinte valamennyi EU-s témakörben, és a készlet folyamatosan bővül. Ha az EU-s továbbtanulási vagy ösztöndíj-lehetőségek érdekelnek, az egységes piac előnyeire lennél kíváncsi (akár mint utazni szerető uniós polgár, akár mint vállalkozó), ha csak a nyaraláshoz kellene biztos utazási információ, vagy valamilyen európai témájú gyerekkiadványt keresel – mind találsz hozzá nálunk hasznos, elvihető anyagokat. De ugyanígy a komolyabb szakpolitikai területekhez kapcsolódóan is találtok rövid, aktuális tájékoztató kiadványokat, amelyek tömören elmagyarázzák egy-egy terület legfontosabb szabályozásait és uniós lehetőségeinket.

Ha tanulmányaidhoz van szükséged segítségre, elméletibb kérésedben is tudunk segíteni. Tanácsadóink válaszai mellett nálunk egyedülállóan széleskörű EU-s szakkönyvtár is rendelkezésre áll, ahol közel kétezer európai, illetve EU-s kiadvány elérhető a helyszínen olvasásra. A folyamatosan bővülő könyvtárban szakkönyvek, az uniós intézmények kiadványai mellett többek között megtaláljátok az Európai Tükör és az Európai Unió Hivatalos Lapját is CD, illetve elektronikus formában, a könyvtár rendszerezett katalógusát bárhonnan böngészhetitek online. Ha EU-s témában írnátok szakdolgozatotokat, az Európa Pont ideális hely a kutatásokhoz is – az Európa Pont ingyenesen használható wifije az online kutatást is lehetővé teszi.

Végül: az Európa Pont gyermekbarát hely – amíg tanácsadóinkkal beszélgettek, kutattok, vagy csak megisztok egy kávét, a picik számára kialakított gyermeksarokban játékok várják a legkisebbeket.

Mindezek mellett futnak még nálunk EU-s tanórák is, amelyeken általános és középiskolás osztályokat látunk vendégül előre egyeztetett időpontban. Az órákra folyamatosan lehet jelentkezni, januárban még több osztályt tudunk fogadni (jelentkezés és további információ a tanórákról a képzésben együttműködő partnerünk honlapján található).

Tájékoztató tevékenységünkhöz kapcsolódik november végi fórumunk is, ahol a külföldi munkavállalással kapcsolatban tudhattok meg sok hasznos információt. A rendezvényen Londonban, Madridban, Brüsszelben (EP), Strasbourgban (Emberi Jogi Bíróság), Skóciában, Hollandiában és Németországban munkatapasztalatot szerzett vendégeink mesélnek majd élményeikről – elsősorban arról, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük kint; hogyan tudtak ügyeket intézni, beilleszkedni külföldön, illetve általánosan mi jellemző az adott ország munkaerő-piacára.

Reméljük, meggyőztünk benneteket, hogy érdemes hozzánk ellátogatni (címünk: Millenáris Park, 1024 Budapest, Lövőház u. 35.) – akár erre az eseményre, akár más miatt jöttök, szeretettel várunk benneteket! :-)

Idén november 21-én tudjuk meg, hogy az Európai Parlament (EP) melyik európai filmet jutalmazza a Lux-díjjal. Az elismerést minden évben olyan alkotás kapja meg, amely az európaiak életét, véleményét, identitását, valamint az EU-integráció vitás pontjait mutatja be különleges formában. Idén ismét van kiért szorítanunk: az előválogatások után Fliegauf Bence Csak a szél című, a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok történetét feldolgozó filmje is a három döntős alkotás között van.

A díj megszületése óta egyetlen év kivételével mindig volt magyar alkotás a legjobb tíz film között, legutóbb tavaly Tarr Béla filmje, A torinói ló. A döntőbe eddig csak Mundruczó Kornél Deltája került be 2008-ban – akkor azonban végül a belga Lorna csendje című film alkotói részesültek az elismerésben.

A tét nem kicsi: ha 21-én Fliegauf Bence filmjét nevezik meg, úgy a film a lehető legtöbbekhez juthat el Európában – az EP támogatja a nyertes film feliratozását az EU valamennyi hivatalos nyelvére, valamint 35 mm-es filmkópiák elkészítését és DVD kiadását is. A filmek idén már a nyertes kihirdetése előtt is nagy nyilvánossághoz jutnak, november 18-20. között ugyanis szerte Európában műsorra tűzik a három döntős alkotást a Lux- filmnapok keretében. Magyarországon november 19-én vetítik mindhárom filmet a budapesti Corvin moziban, amelyre jegyeket is nyerhettek az EP Tájékoztatási Irodájának játékán (a játékhoz kattintsatok a linkre)!

Fliegauf Bence magyar-német-francia koprodukcióban készült filmje nagyon komoly témát dolgoz fel: a számos európai országban jelen lévő problémát, a romaellenességet. A filmet a 2008 júliusa és 2009 augusztusa között Magyarországon történt romák elleni merényletsorozat inspirálta. A felkavaró film egy négytagú cigánycsalád egy napját mutatja be – kora hajnaltól késő éjszakáig, megmutatva a nehéz helyzetben lévő réteg minden kínját és megaláztatását, néha finomabb jelzésekkel, néha egészen durván. A film különlegessége, hogy a főszerepekben kizárólag amatőr színészeket láthatunk. Az alkotás számos nemzetközi elismerésben részesült, többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját (Ezüst Medvét), emellett idén Magyarország ezt a filmet nevezte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is.

A fődíjért versenyző másik két film egy portugál és egy olasz alkotó filmje. A portugál Miguel Gomes Tabu című fekete-fehér alkotása egy temperamentumos öregasszony, zöldfoki‑szigeteki szolgálója és társadalmi ügyekben elkötelezett szomszédja története Lisszabonból. Amikor az öregasszony meghal, életének szerelemmel és bűnnel teli titkolt afrikai epizódja is napvilágra kerül. Az olasz elsőfilmes Andrea Segre Io Sono Lí című munkája egy kínai bevándorló, Shun Li történetét meséli el. Li Róma külvárosában egy ruhagyárban dolgozik, hogy papírokat kapjon és nyolcéves fia utána jöhessen Olaszországba. Később Velencéhez közel megismerkedik Bepivel, a szláv származású halásszal – a két ember barátságát a kínai és a helyi közösség sem fogadja jól, és minden eszközzel megpróbálják megakadályozni, hogy elinduljanak azon az úton, amelytől talán ők maguk is tartanak.

Fliegauf Bence filmjét mi is levetítjük, Lumière filmklubunk következő estjén, november 16-án, amikor Vezér Éva, a 2012-es Lux-döntőbizottság tagja, valamint Muhi András, a film producere is vendégeink lesznek, akikkel a vetítés előtt beszélgetünk. A vetítés – ahogy az Európa Pont összes programja – ingyenes, várunk mindenkit szeretettel!

AZ EU egyik fontos célkitűzése, hogy 2020-ra legalább húszmillióval csökkenjen a szegénységben és kirekesztettségben élő európai polgárok száma. Ahhoz, hogy ők a társadalom teljes jogú, aktív tagjaivá válhassanak, korábban nem tapasztalt mértékű társadalmi és gazdasági összefogásra van szükség. Ehhez kapcsolódóan novemberben mi is a befogadás, az összefogás témáját járjuk körül.

Novemberben négy napon keresztül (november 10. és 14. között) lesz látogatható az Európa Pontban az Artemisszió Alapítvány „Falak helyett szavak” című kiállítása. A kiállítás célja, hogy elgondolkodtassa a látogatókat a kirekesztés, a befogadás és az esélyegyenlőség kérdéseiről, megvilágítva azokat a pontokat, amelyek a különböző etnikai közösségeket, társadalmi csoportokat összekapcsolják. A három iskola diákjainak aktív közreműködésével létrehozott tárlat célja emellett, hogy megmutassa, milyen közös tennivalóink vannak, hogy a békés együttélés és a befogadó társadalom ne csupán kevesek utópiája legyen.

November 15-i programunkon a környezettudatosság és a fogyatékkal élők integrációja kerül középpontba. Az Artventura a Paradicsom Klub által életre hívott, az energiatakarékosságot, a klímatudatosságot és a megújuló energiák felhasználását vizsgáló környezetvédelmi, interaktív és tapintható vándortárlat, amely kiemelt figyelmet fordít a fogyatékos emberek igényeire. A programok 4 órakor kezdődnek, ahol látássérültekkel együtt lehet majd tandemezni egy akadálypályán, lesz érzékenyítő tréning is, valamint beszélgetünk Árpásy Miklóssal, a Paradicsom Klub elnökével. Az estet Lajkó Félix világhírű hegedűvirtuóz koncertje zárja.

Egy másik világhírű művész is vendégünk lesz a hónapban – igaz ő csak egyik alkotásán keresztül: Lumière Filmklubunkban, november 16-án Fliegauf Bence számos díjjal kitüntetett munkáját, a Csak a szél című filmet vetítjük. A magyarországi romagyilkosságokat feldolgozó, amatőr színészekkel leforgatott film két másik európai művel együtt döntőbe jutott az Európai Parlament filmes Lux-díjért folyó versenyben, amelyen november 21-én Strasbourgban hirdetnek győztest. A filmklub vendége Vezér Éva, a LUX-díj nemzetközi válogatóbizottságának tagja lesz.

E hónapban a „dánságok” kedvelőinek is kedveskedünk egy programmal: november 28-án izgalmas úti beszámolóval, az estére készített smørrebrøddel, dán fahéjas csigával, Szederkényi Olgával és Nagy Emese újságírókkal várjuk a skandináv ország iránt érdeklődőket.

Novemberi programunkat uniós munkavállalással kapcsolatos fórummal zárjuk, amelyen EURES szakértők és az EU-ban tapasztalatot szerzett vendégek segítenek eloszlatni a tévhiteket a külföldi munkavállalással kapcsolatban.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!