Egy piac, számtalan lehetőség

Az egységes piac idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. „Egységes piac” – rideg szakkifejezésnek hangzik, amellyel nehéz azonosulni, ugyanakkor mégis az EU egyik legnagyobb vívmánya, amelynek számtalan pozitív hozadékát nap mint nap érezhetjük, még ha nem is feltétlenül tudunk róla. Magyarország még csak nyolc éve tagja az EU-nak, ugyanakkor sok mindent ma már természetesnek veszünk. Az idősebb generáció – és sok fiatal is – emlékszik még arra az időre, amikor külföldre utazva kisebb gyomorgörccsel közeledett az országhatárhoz (amikor persze már lehetett utazni), és szemlesütve drukkolt, hogy a határőr semmibe ne kössön bele, ne kelljen kipakolni az egész csomagtartót…

Ez az EU belső, egységes piacán szerencsére már csak emlék, az EU-n belül teljesen szabadon utazhatunk, sem csomagjainkat, sem minket nem ellenőriznek a határnál – mára autóval szinte észre sem lehet venni, amikor egy másik (schengeni) tagállamba érkezünk. Az utazás szabadsága csak egy az egységes piac előnyei közül, bár kétségkívül ez az a terület, ahol a legszembetűnőbben érzékeljük annak előnyeit. Ennél még jelentősebb vívmány, hogy akár le is telepedhetünk egy másik tagállamban, ott szabadon munkát vállalhatunk, a fiatalok a helyiekkel azonos feltételekkel tanulhatnak. A cégek is értékesíthetik termékeinket, a vásárlók pedig a sok-sok, különböző országból származó áru közül válogathatnak – a korábbinál jóval nagyobb, biztonságosabb választékból és olcsóbban. Az EU egységes piaca nemcsak egy vámunió, de magába foglalja a határok nélküli schengeni zónát, a közös valutát használó eurozónát, és még számos olyan eredményt, amely lehetővé teszi, hogy a tagországokban hasonló eséllyel tudjunk érvényesülni, mint hazánkban – hogy érezzük, az országhatárok nem korlátozzák lehetőségeinket. Ez a mai fiataloknak már természetes, de rengeteg erőfeszítés és egyeztetés kellett ahhoz, hogy mindez így lehetővé váljon az EU egységes piacán.

Az Európai Gazdasági Közösség hat alapító tagállama már a kezdetekkor, a Római Szerződések 1957-es aláírásakor célul tűzte ki a vámok nélkül működő közös piac megteremtését. 1968-ra létrejött a vámunió, amelyben egymás között felszámolták a vámokat, és kifelé közös vámtarifákat alkalmaztak. Ám az egységes belső piac létrejöttét továbbra is különböző protekcionista akadályok – például eltérő műszaki szabványok, egészségügyi és biztonsági előírások – nehezítették. A nyolcvanas évek végén a Jacques Delors vezette Bizottság adott új lendületet a folyamatnak, amely a Közösségen belüli szabad mozgás valamennyi fizikai, technikai és adóügyi akadályának megszüntetésére törekedett. Nagyszabású jogalkotási program segítségével 1993-ra végül létrejött az EU egységes piaca, amelyen belül felszámolták az áruk, személyek, a tőke és szolgáltatások útjában álló legfontosabb akadályokat.

Az egységes piac 1992 óta rengeteg hasznot hozott, és számtalan új lehetőséget teremtett. A fent említett szabadásokon túlmenően az egységes piacnak, az egységes vagy harmonizált szabályoknak köszönhetjük, hogy számos végzettséget kölcsönösen elismernek a tagállamok, hogy turistaként nem kell minden vagyonunkat orvosra költenünk egy baleset esetén, hogy a boltok polcain termékek széles skálájából válogathatunk, hogy biztosak lehetünk abban, termékeink megfelelően működnek, hogy európai nyaralásunk során egyre olcsóbb a mobiltelefonálás… aA szabad mobilitáshoz még pénzügyi támogatást is kaphatunk – például uniós programokban való részvétellel. A külföldi szakmai gyakorlat megszerzését, egyetemi áthallgatást, önkénteskedést, vállalkozásfejlesztési tapasztalatszerzést mind támogatja valamilyen EU-s program, amelyet érdemes kihasználni.

Közvetve vagy közvetlenül tehát rengeteg dolgot köszönhetünk az idén húszéves európai egységes piacnak. Ezekről a lehetőségekről is tájékozódhattok, ha eljöttök az egységes piaci hét közönségnapjára október 17-én, ahol a programokat hazánkban menedzselő szervezetek tanácsadói segítenek az eligazodásban, Litkai Gergely stand-up showja pedig abban, hogy az egységes piac humorosabb oldalát is megismerjük.

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr (CC-BY-SA-3.0)