Január elsején Dánia átvette az Európai Unió Tanácsának vezetését Lengyelországtól. Koppenhága soros elnökként jelentős rutinnal rendelkezik, idén hetedszerre vezeti a tagállamokat képviselő uniós intézményt. Ugyanakkor legutoljára csaknem tíz éve, 2002 második felében elnökölt – meglehetősen más körülmények között. Az egyik legfontosabb napirendi pont ekkor a bővítés kérdése volt, amelyről hosszas tárgyalások folytak már a dán elnökség alatt, 2004 májusában többek között ezen tárgyalások eredményeképpen csatlakozott az Unióhoz végül tíz ország, köztük Magyarország. Az azóta eltelt közel tíz év alatt jelentősen átformálódott az EU: a tárgyalóasztaloknál 15 helyett 27 tagállam ül, amelyeket Dániának az uniós integráció egyik legkeményebb időszakában kell kompromisszumra vezetnie, egy olyan időszakban, amikor példátlanul szoros együttműködésre van szüksége a közösségnek – koránt sincs tehát egyszerű dolguk.

A soros elnökségi programok döntő részét mindig az EU aktuális napirendje határozza meg, amelynek egy része előre tudható az uniós menetrend (például az aktuális költségvetési periódus, intézményi reformok, bővítési napirend) alapján. Ugyanakkor mindig felkerülnek a napirendre olyan témák is, amelyeket az elnökség elején még nem lehet előre látni, de az adott elnökségnek elnöki periódusa során foglalkoznia kell (ilyen lehet egy válság, természeti katasztrófa, vagy épp nemzetközi politikai változások). Amennyire lehet, természetesen minden tagállam igyekszik valamilyen nemzeti színt is belevinni az elnökségi félévbe. Próbálnak fókuszba helyezni olyan témákat, illetve lendületet adni olyan szakpolitikáknak, amelyek fontosak az adott elnökséget adó ország számára. Ilyen volt Franciaország esetében a Mediterrán Unió gondolata, Magyarország esetében a Duna- vagy a romastratégia, és ilyen a hagyományosan környezettudatos Dánia esetében a „zöld növekedés” koncepciója, amely a mostani elnökség négy vezérgondolata (felelősség, dinamizmus, biztonság, környezettudatosság) közül egyértelműen a „legdánabb”. (Ha részletesebben érdekel a dán program, az itt elolvashatod, illetve ajánljuk figyelmetekbe az ehhez készített profi kisfilmet, amelyen Helle Thorning-Schmidt miniszterelnök asszony ismerteti legfontosabb prioritásokat.)

Dánia élen jár a fenntartható fejlődésben, amit jól illusztrál az alábbi pár adat is: az elmúlt három évtizedben a dán gazdaság közel 78 százalékkal nőtt, miközben energiafogyasztása közel azonos szinten maradt, szén-dioxid kibocsátása pedig csökkent. Mindezt többek között jelentős energiahatékonysággal, optimalizált megoldásokkal és zöld technológiába történő befektetés révén érte el. A felhasznált energiaforrások közül pedig egyre nagyobb részt, 2010-ben közel 17 százalékot tesznek ki a megújulók (biomassza, szélenergia és biogáz). Koppenhága „zöld növekedés” programjában célul tűzte ki, hogy 2050-ig teljes mértékben független legyen a fosszilis energiahordozóktól (széntől, földgáztól és kőolajtól).

Ezt a szemléletet követi Dánia az EU klímapolitkájának alakítása során is, elnökségi prioritásainak ismertetésekor a dán miniszterelnök asszony elmondta: az ország az energiahatékonyság (2020-ig elérendő) 20 százalékos növelését előirányozó uniós célkitűzésre fog összpontosítani, és szeretné előbbre vinni az energiahatékonyságra vonatkozó irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat is. „Egyértelmű jelzést küldünk az európai piacoknak arról, hogy van kereslet az új, innovatív megoldások iránt. Építünk a karbonszegény gazdaságról, illetve az energetikai ütemtervről szóló bizottsági közleményekre is, hogy a megfelelő hosszú távú stratégiát adjuk az Európai Unió kezébe az energiaügy és az éghajlatváltozás területén. Tudjuk, hogy mit kívánunk megvalósítani 2050-ig, de ahhoz, hogy azt el is érjük, világos stratégiára van szükségünk. Ha most kijelöljük a helyes utat azzal, hogy életképes ösztönzőket kínálunk és megteremtjük a virágzó európai zöld gazdaság alapjait, akkor azzal a ma és a holnap polgárai számára is biztosítjuk a növekedés, a foglalkoztatás és az egészséges környezet feltételeit” – mondta a miniszterelnök.

A fenntartható szemléletet nem csak hirdetik a dánok, de következetesen képviselik is az élet minden területén, és ebben az elnökség sem kivétel: az elnökség lebonyolításában résztvevő cégek kiválasztásában nagyon fontos szerepet játszott a fenntarthatóság kritériuma. A kibocsátott CO2-ért kompenzációt fizetnek a szervezők, a szakembereket környezetbarát hotelekben szállásolják el, és a találkozókon is igyekeznek környezetbarát ökotermékeket használni. Az elnökséghez szükséges energiát zöld forrásokból fedezik, a konferenciatermeket energiahatékony technológiával működtetik, a szállítmányozást CO2-semleges szolgáltatókkal oldják meg. A dán elnökség hivatalos honlapja szintén „CO2-neutrális” - a honlap előállításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a működtető új megújuló energiaforrások létrehozásával, különböző CO2-csökkentő projektekkel semlegesíti.

A tagállami szakemberek számára van néhány, talán szokatlan „fenntartható” eleme is az elnökségnek: a tárgyalásokon például palackozott ásványvíz helyett csapvíz oltja majd a delegációk képviselőinek szomját, a konferenciákra, tárgyalásokra pedig amikor csak lehet, tömegközlekedéssel, illetve külön buszjáratokkal szállítják a résztvevőket. 

A dán külügyminisztérium részt vesz a Dán Fenntartható Rendezvények Kezdeményezésben, amelynek célja, hogy Dánia megőrizze és tovább növelje „zöld városként” (green destination) szerzett hírnevét. A dán külügyminisztérium célja, hogy bebizonyítsa: olyan nagy volumenű események is megvalósíthatók környezetvédelmi szempontból fenntartható módon, mint egy EU-elnökség – Koppenhága bízik benne, hogy ennek a jó példának a dán elnökség hat hónapján túlmutató hatása is lesz.

Ehhez csak drukkolni tudunk: hajrá Dánia!

A biciklis tömegközlekedés, illetve a „közbringa-hálózatok” egyre népszerűbbek világszerte a nagyvárosokban – a közbringa, mint ahogy maga a biciklis közlekedés teljesen környezetbarát, mivel nem bocsát ki szén-dioxidot; ugyanakkor rengeteg időt is lehet spórolni a forgalmas városok autós dugóinak elkerülésével; emellett kíméli a pénztárcánkat is, a bringázással töltött testmozgás pedig egészséges. Az ingyenesen, vagy használatarányosan némi díjért, letétért és regisztrációért általában a városok belsőbb kerületeiben fellelhető közbringák használata messze az egyik legolcsóbb és legpraktikusabb módja annak, hogy például turistaként bejárjunk egy európai nagyvárost. A közbringa a turisták mellett a helyi lakosok számára is kínál előnyöket a saját bicikli tekerésével szemben: a köztárolók miatt parkolni is mindig tudunk vele, illetve nem kell félnünk, hogy ellopják, vagy megrongálják járművünket – jelenleg világszerte közel 200 városban, az európai fővárosok zömében működik hasonló rendszer, amely hamarosan Budapesten is elérhetővé válik.

Az első közbringa-hálózatot még a hatvanas években vezették be Amszterdamban: a városban fehérre mázolt közbiciklik várták kölcsönzőiket, akik mindenféle regisztráció vagy fizetés nélkül, bizalmi alapon használhatták a városban valahol felszedett, azonosító nélküli kerékpárokat, amelyeket később a város egy másik pontján otthagytak. Ez a rendszer azonban sok lopáshoz és rongáláshoz vezetett, így pár hónap után be kellett szüntetni – ezért a közbringa-hálózatok következő generációi már igyekeztek megelőzni ezeket a problémákat.

A második legszabadabb rendszer – amelyet Koppenhágában például ma is használnak – az érmével működő kerékpár: hasonlóképpen a nagy üzletek bevásárlókocsijaihoz, egy pénzérmével tudjuk elhozni a kerékpárt a tárolóból/dokkolóból, majd ha visszavisszük egy másik városi tárolóba, visszakaphatjuk az érménket. A koppenhágai turistáknak nagy könnyebbséget jelent ez a lehetőség: az amúgy is biciklibarát dán fővárost így mindenféle regisztráció vagy letét nélkül bejárhatjuk két keréken. Ez a megoldás tehát maximálisan turistabarát – ugyanakkor mivel a használathoz szükséges érme a bicaj árához képest elenyésző, és a rendszer nem regisztrálja, hogy pontosan ki használja a biciklit, így ez a rendszer sem teljesen biztosított a lopás, illetve rongálás ellen.

Ma a legtöbb városban a közbringa használatát valamilyen regisztrációhoz, tagdíjhoz, illetve valamilyen beazonosítható tagsági kártyához, mobiltelefonszámhoz, bankkártyához, vagy nagyobb összegű letéthez kapcsolják. Így, ha bármi baja történne a bicajnak, pontosan be tudja azonosítani az üzemeltető, hogy ki használta azt az adott időpontban. Ilyen rendszerekben általában a használattal arányosan kell fizetni a bicikli használatáért, amelyet a városban elhelyezett számos dokkolóból vihetünk el (és persze egy ilyenhez kell vinni használat után). A kerékpárt általában meghatározott ideig (például 2-3 óráig, ebből bizonyos ideig ingyenesen) lehet csak egyhuzamban használni egy meghatározott területen belül a városban. A hasonló elven működő hálózatokat jellemzően városi önkormányzatok / közlekedési vállalatok és magáncégek közösen üzemeltetik. Ilyen rendszer működik a legtöbb közbringa-hálózatot fenntartó városban: ezzel találkozhatunk például Bécsben, Brüsszelben, Berlinben, Stockholmban vagy épp Párizsban – itt működik a legnagyobb európai közbringa-hálózat több mint 20 000 kerékpárral. (A lista korántsem teljes, cikkünk végén található egy linkgyűjtemény az egyes városokban működő közbringa-hálókhoz, illetve ha ilyen nem működik, akkor a fővárosi biciklis közlekedéshez.)

A rendszer ugyanakkor évről évre fejlődik. A közelmúltban megjelent egy ugyanezen az elven alapuló, de még inkább környezetbarát negyedik generáció, amelyben az állomások napelemmel üzemelnek, így nem igényelnek közmű kapcsolatot, és moduláris rendszerűek, azaz könnyen áthelyezhetők, átalakíthatók. Ilyen működik például Montrealban.

Hamarosan Budapesten is megjelennek az első közbringák – a közönségszavazás által „BuBi”-ra (Budapest Bicikli) keresztelt hálózat várhatóan 2013 elején indul, a hálózatban Budapest belső kilenc kerületében, 74 gyűjtőállomásról több mint 1000 kerékpár lesz elérhető. Az előkészületek jelenleg is zajlanak, a tervek szerint a regisztrált és alkalmi BuBi használók a nap 24 órájában, a hét minden napján, egész évben igénybe vehetik majd a bringákat. Igyekeznek rövid utazásra motiválni a kerékpárosokat: a rövid út olcsó vagy akár ingyenes lesz, a hosszabb drágább, a kerékpár pedig letehető az egymástól körülbelül 200 méteres távolságra elhelyezett állomások bármelyikén. A biciklik használatáért az első 30 percben nem kell majd fizetni.

A közbringák használatában, valamint a biciklis életforma népszerűsítésében és támogatásában vitathatatlanul élen jár a dán főváros. Koppenhága az a város, ahol a bicikliút-hálózat közel 400 kilométeres hosszúságú, ahol több mint 15 éve működik közbringa-hálózat, ahol a lakosok több mint harmada kerékpárral jár dolgozni, suliba, illetve egyéb dolgára, letekerve ezzel összesen napi 1,3 millió (!) kilométert, amellyel számítások szerint évi 90 000 tonna CO2-kibocsátást spórolnak meg a fővárosnak. A város ugyanakkor nem elégszik meg ennyivel: jelenleg is zajlik a közbringa-hálózat megújítása, amelynek befejezését 2013-ra tervezik, a koppenhágai vezetés pedig mindent megtesz azért, hogy a biciklizők arányát 2015-ig a jelenlegi 35%-ról 50%-ra emelje, illetve hogy a várost 2025-ig klíma-semlegessé tegye.

Biciklis kultúrában van tehát mit tanulnunk Koppenhágától. Ha felkeltette az érdeklődésedet Koppenhága, a biciklis főváros, szeretettel várunk csütörtökön (január 12.) az Európa Pontba, ahol dr. Szűcs Tamás képviseletvezető elindítja a „dán zöld hónapot”, majd Hanne Tornøe, a Dán Kulturális Intézet igazgatója megnyitja a Monumental Motion című fotókiállítást, amely a koppenhágai biciklizést mutatja be (ezt a hónap végéig lehet megtekinteni). Ezután László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. Munkatársa ad elő a téli kerékpározásról, ezt követően a Cycle Chic Budapest téli biciklis divatbemutatója következik – bringásoknak kötelező! :-)

Az EU fővárosainak biciklis közlekedéséről, illetve a működő közbringa hálózatokról az alábbi linkekre (a biciklik nevére) kattintva tájékozódhattok:

Ha részletesebben érdekel a téma, akkor az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakat ajánljuk figyelmedbe a témával kapcsolatban:

http://kerekparosklub.hu/kozbringa
http://www.bkk.hu (BuBi)
http://bike-sharing.blogspot.com

Illusztrációk forrása: ANP, Bike Share Philadelphia

Január elsején Dánia vette át a képzeletbeli stafétát Lengyelországtól, a következő hat hónapban e skandináv ország vezeti soros elnökként az Európai Unió Tanácsát, ennek apropóján januárban az Európa Pont programjának fókuszába is Dánia, illetve a dánok számára különösen fontos szerepet játszó fenntartható életmód kerül.

Lego, letisztult, dizájnos bútorok, menő sörök – talán ezek a leggyakoribb asszociációk Dániával kapcsolatban, amelyek mind találóan jellemzik, hogy milyen értékek igazán fontosak a dánok számára. A Lego jól jelképezi a dán kreativitást, az egész életen át kitartó dizájnbútorok a dánok fenntartható életmódra való törekvését jeleníti meg – a minőségi dán sörök meg persze nem csak a dánoknál képviselnek különös értéket. Ennél azonban sokkal többet is érdemes megismerni az országból, a dán kultúrából és a dán mindennapokból – ehavi programjainkkal szeretnénk bepillantást nyújtani a dán hétköznapokba, megmutatni hogyan gondolkodnak a dánok, miért olyan fontos számukra környezetük óvása, és mit tesznek ezért.

Ha érdekel a legutóbbi legjobb külföldi alkotásért járó Oscar-díjat bezsebelő film (igen, dán!), vagy kedveled Lars von Trier munkásságát; ha úgy gondolod, hogy a városban biciklizni nemcsak praktikus, de sikkes is, esetleg meghallgatnál egy koncertet, amelyet kerékpáralkatrészekre komponáltak; vagy szívesen tanulnál ösztöndíjjal fél évet Dániában – akkor neked is van programunk januárra.

Dániában és Koppenhágában a bicikli az egyik legnépszerűbb közlekedési eszköz, a bringázásnak nemcsak kiterjedt úthálózata, de nagy hagyománya, és saját kultúrája van az országban. Ahogy Magyarországon is egyre inkább jelent a két kerék alternatívát a néggyel szemben, úgy érdekes tapasztalatokkal szolgálhat számunkra Dánia, a hagyományosan biciklis nemzet példája. Január 12-én nyílik ehhez kapcsolódóan a „Monumental Motion” című kiállítás az Európa Pontban, amely Koppenhágát, a kerékpárosok városát mutatja be. A kiállítás-megnyitó után előbb László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, majd Dalos Péter, a COWI Magyarország Tanácsadó és Tervező Kft. munktársa tart prezentációt a téli kerékpározásról. Ezt követően a Cyclechic.hu budapesti bringáséletmód-blog készítői által szervezett téli kerékpáros és divatbemutatót tekinthetik meg az érdeklődők.

Dániával kapcsolatban kihagyhatatlan a dán film bemutatása, amely különlegesen sikeres évet zárt 2011-ben: nemcsak a legjobb idegennyelvű filmért járó Oscart kapta dán film, de Cannes-ban is díjaztak két dán rendezőt, és sok elismerést kaptak a dán filmek az Európai Filmakadémia díjkiosztóján és a Sundance Fesztiválon is. A Lumière filmklub ezúttal tehát dán sikerfilmek közül válogat: a január 20-i filmesten megtekinthető a dán mozi botrányhőse, Lars Von Trier egyik korábbi, nagy sikerű „Öt akadály” című dokumentumfilmje, valamint a legutóbbi Oscar-díjas dán film, Susanne Bier rendezőtől az, „Egy jobb világ”.

A biciklis közlekedés mellett más kontextusban is lesz szó a fenntartható életmódról, fejlődésről, illetve arról, hogy ennek elősegítése milyen szerepet játszik Dániában, például a kulturális intézetek életében. A január 24-i „CultureFuture” konferencia célja, hogy a kulturális intézetek minél több új ökoszociális gyakorlattal ismerkedjenek meg és ezt a szemléletet továbbadják működésük során.

A folyamatos képzésnek, az élethosszig tartó tanulásnak nagy hagyománya van Dániában (a felnőttek képzését támogató uniós programot Grudtvig dán gondolkodóról nevezték el), ezt támogatja többek között a nagysikerű dán népfőiskolai rendszer is, amely kiváló alternatívát jelent a dán (és nem dán) fiataloknak, fiatal felnőtteknek továbbtanulásra felsőoktatás előtt, után, vagy helyett. Egy dán népfőiskolán a tanulás kicsit hasonlít egy erasmusos félévhez, de itt a fiatalok egy jóval kötetlenebb rendszerben tehetnek szert új tudásra, az iskolákban nem kapnak osztályzatot vagy bizonyítványt. Ugyanakkor választott területükön számos hasznos tudással gazdagodhatnak, miközben más országokból származó fiatalokkal ismerkedhetnek meg, és külföldiként bepillantást nyerhetnek a dán kultúrába, a dánok mindennapjaiba. A dán népfőiskolákban számos magyar fiatal is megfordult már ösztöndíjjal, akik mind életre szóló élményekkel gazdagodtak. A népfőiskolák működésével és a részvétel lehetőségeivel is megismerkedhetnek, akik eljönnek a január 27-i beszélgetésre és filmvetítésre. A beszélgetést követően a silkeborgi Népfőiskola tanáraiból álló Tales of Joy and Woe dán zenekar ad koncertet.

A dán hónap a legkisebbeknek is tartogat érdekességeket: január 28-án délelőtt dán gyereknapra invitáljuk a kicsiket és szüleiket, ahol nemcsak Legóval és Kompan játékokkal, de mindenféle környezetbarát játékkal megismerkedhetnek, és egy újrahasznosított hangszereken felcsendülő koncertet is meghallgathatnak – külön kerékpáralkatrészekre és lefolyócsövekre írt szólamokkal.

A hónapban sor kerül még a nemzetközi együttműködésben megvalósuló Media4us2 konferenciára, amelynek célja, hogy a nagyközönség számára láthatóbbá tegye a bevándorlókat és beilleszkedési erőfeszítéseiket, miközben arra bátorítja a bevándorlókat, hogy vegyenek részt a demokratikus folyamatokban. A magyarországi projektindító konferencián Magyarországon élő kulturális csoportok képviselői beszélgetnek a kérdésről.

Mindezek mellett januárban is folytatódik az EU-tanóra sorozat, ahova továbbra is várjuk az iskolák jelentkezését, a British Council által szervezett Meet & Speak társalgási klub pedig januárban 4-én, 11-én és 18-án tart találkozót az Európa Pontban, ide szeretettel várjuk az angol nyelv és kultúra iránt érdeklődő 14-18 éveseket – a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Az Európa Pont valamennyi januári programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható, valamennyi program ingyenes.
 

Bár sokan temetik manapság az eurót, mi itt Kelet-Közép-Európában örülnénk neki, ha olyan stabil fizetőeszközünk lenne, mint az európai közös pénz. Válság ide vagy oda, továbbra is vannak országok, melyek hisznek az euróban.

Nálunk Magyarországon az euróbevezetés a gazdaságpolitika Szent Grálja. Mindenki tudja, hogy szükség lenne rá, de a válság miatti nehézségek közepette a politikusaink rendre túlságosan rögösnek találják az odáig vezető utat. A maastrichti kritériumokat valóban nem könnyű teljesíteni - de nem is lehetetlen. Végignéztük, ki hogyan veszi az akadályokat.

A balti országokat súlyosan érintette a válság, Lettország és Litvánia mégis viszonylag jó pozícióban várja a vihar elcsendesülését. Mindkét országban komoly probléma a költségvetési hiány, az államháztartás azonban köszöni, jól van. Lettországban az infláció is igen attraktív, 1 százalék alatti.

Lettország és Litvánia kicsi és nyitott gazdaság, akárcsak Csehország. A csehek egy kivételével mindegyik kritériumnak eleget tesznek, és ha elkezdődik a fellendülés, várhatóan a költségvetési hiányt sem lesz nehéz az előírt alá szorítani. Itt a probléma inkább az akarat hiánya. Václav Klaus a leginkább euroszkeptikus politikusok közé tartozik: 2005-ben konkrétan az Unió megszüntetését, helyette pedig lazább szabadkereskedelmi övezet felállítását javasolta. 2008-ban - a közös pénz tizedik születésnapján - Klaus megjósolta a mostani euróválságot. Bár Brüsszelben sokan nem kedvelik morózus konzervatív államfőt, el kell ismernünk: volt némi igazság az eurózóna gazdaságainak sokféleségét boncolgató kritikáiban.

A harmadik erős versenyző Lengyelország. A lengyelek alig-alig teljesítenek valamit az euró bevezetésének feltételeiből, mégis nagyobb összegben mernénk fogadni a belépésükre még ebben az évtizedben. Lengyelország a maga majdnem 40 milliós népességével az Unió egyik legnagyobb országa, Kelet-Közép-Európa vezető hatalma. És bár a mostani válság sokak szerint többek között a “too big to fail” kategória kimúlását is jelenti, mi nem tudjuk elképzelni hosszú távon az eurót a lengyelek nélkül.

A legpikánsabb nyilatkozat alighanem a kalandos életű hajóskapitányból lett államelnök, Traian Basescu nevéhez fűződik. "Kérem ne nevessenek, Románia 2015-ben be akarja vezetni az eurót" - hangzott el alig két hete egy sajtótájékoztatón. Románia fő erőssége az alacsony, 30 százalék körüli államadósság. Hosszú távon ezt a legnehezebb leépíteni, a költségvetési hiány és az infláció kezelhetőnek tűnik, különösen ha beindul a fellendülés. Bár Magyarországon sokáig divat volt a románokra úgy tekinteni, mint szegény szomszédra, aki mostanában járt Nagylaktól keletre, az pontosan tudja, mennyire látványos a román gazdaság erősödése.

Egyetlen dolog miatt nem szurkolunk Romániának, ez pedig a lej. Keleti szomszédunknál ugyanis 2001 óta az összes papírpénz műanyagból készül, ami egész Európában egyedülálló, és elsőre meghökkentő. A különleges bankók nem gyűrődnek, és egyes részeik átlátszóak. Hozzájuk képest - lássuk be - még egy 500 eurós bankjegy is érdektelen - művészeti szempontból persze.

Fókuszban: Szaharov-díj, emberi jogok
Házigazda: Gyárfás Dorka és McMenemy Márk


2011. december 1. csütörtök, 16.00-19.00
Karácsonyváró Cellux Műhely

A Cellux Csoport vezetésével olyan közösségi workshopra invitáljuk az érdeklődő gyerekeket és felnőtteket, ahol a Bicskei Menekülttábor lakóival együtt elkészítjük a tábor ünnepi dekorációját újrahasznosított anyagokból. A résztvevők emellett öko-design ajándéktárgyakat készíthetnek a műhelyben.


2011. december 2. péntek, 15.00
Szaharov emberi jogi műhelyfoglalkozás - A mindenkori államok által elkövetett visszaélések

A műhelyfoglalkozás az állam által elkövetett visszaélések témáját vizsgálja meg. Ez alatt azt értjük, hogy az államok által akaratlanul elkövetett jogsértésekkel szemben kritikus civil oldalt, vagyis a külső szemlélőket, a különböző jogvédő szervezeteket kell összefogni. Az ő tapasztalataik, belső stratégiáik és praktikáik egymással történő megosztását kell elősegíteni, hogy minél erősebben és hatékonyabban tölthessék be a „watchdog” szerepet.

Erre a tapasztalatcserére teremt lehetőséget ez a foglalkozás, amelyen jelen lesz Tatjana Kasatkina, a Szaharov-díj 2009-es díjazottja, az orosz Memorial Társaság képviselője is.


2011. december 5. hétfő, 19.00
Lumière Filmklub: A fehér szalag (Das weise Band, 2009, 144 perc)
Rendező: Michael Haneke
Vendég: Kenyeres Bálint filmrendező

E havi vetítésünk a decemberben kiosztott Európa Filmdíjhoz kapcsolódik. A film 2009-ben elnyerte az Európa Filmdíj fődíját, a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját, és a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölték. A film az első világháború előtt játszódik egy észak-németországi, protestáns faluban. A tanító későbbi narrációján keresztül ismerjük meg a faluban előforduló sorozatos, titokzatos baleseteket. A látszólag nem összefüggő támadások és rongálások felforgatják az ott lakók életét.

Kísérőfilm: Before Dawn (2005, 13 perc) Rendező: Kenyeres Bálint
Az éjszaka vége. A búza csendesen ring a domboldalon. Emberek kelnek, mások szabadságukra törnek.

Házigazda: Gyárfás Dorka
A Lumière Filmklub kurátora Bujdosó Bori újságíró.


2011. december 8. csütörtök, 18.00
Európa jövője: Mi lesz veled eurózóna? - Gazdasági kormányzás 2020

Tíz éves távlatban milyen kilátásai vannak az eurózónának és milyen fázisig juthat el a válságkezelés hatására felgyorsult gazdasági kormányzás folyamata?

Vitapartnerek:
- Róna Péter, közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára, a J. Henry Schroder Bank volt vezérigazgatója (1986-1990)
- Oszkó Péter, közgazdász, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere (2009-2010)

Moderátor: Martin József Péter, gazdasági újságíró.


2011. december 9. péntek, 20.00
Szalóki Ági - Fado magyarul

Szalóki Ági ebben a produkcióban egy kitűnő jazz gitárossal, évek óta állandó zenésztársával, Juhász Gáborral énekel. Amolyan magyar fado estre számíthat a közönség, intim hangvételű, melankolikus dalokra a falusi és a városi folklórból. Felcsendülnek Karády dalai, magyar és cigány népdalok, valamint hallható egy összeállítás kortárs magyar költők verseiből.

Már csak néhány hét, és kiderül, melyik Európa legjobb filmje - ha nem is az európai közízlés, de az Európai Parlament ízlése szerint. A jó hírünk az, hogy a Lux-díj zsűrije nem nagyon szokott tévedni. A győztes - mely Európa egy-egy szeletét jeleníti meg élelmeivel,vágyaival, aberrációival vagy komikumával együtt - általában tényleg nagyon jó. 

Gyere és nézd meg velünk a tavalyi nyertest október 25-én kedden este az Európa Pontban! A vetítés ingyenes!

Az Európai Parlament Lux-díja Európa polgárait kívánja közelebb hozni a mozihoz. A díj célja továbbá az is, hogy támogassa a magas színvonalú európai filmek gyártását, és azok „szabad mozgását” az Európai Unión belül.

És láss csodát, idén is van magyar a tízes döntőben, méghozzá Tarr Béla „búcsúdala”, a Torinói ló. A film nietzschei magaslatokban jár, hiszen a címben említett ló az a bizonyos, amelyet 1889-ben az idősödő Friedrich torinói lakásából kilépve pillantott meg. A lovat a gazdája ütni kezdte az ostorral, mire a magát akkor már Dionüszoszként aposztrofáló filozófus odarohant, és zokogva átölelte. Innentől már csak a szellemi leépülés várt Zarathustra atyjára, további éveit némán, tébolyultan töltötte. 

A film azért is különleges a mezőnyben (bár Tarr munkásságát ismerve nem meglepő), mert sötét tónusú, lassú snittjei teljesen más hangulatba hoznak, mint az átlagos filmek. Az amúgy is komor film a végén a teljes sötétségbe zárja a világot, és bizony mi is csak szavak nélkül ülünk a sötét moziteremben. Nyugalom, a film rövidebb, mint a Sátántangó!!!

Az öt éve rendszeresen zajló megmérettetésen még sosem hiányzott magyar film a döntőből. Szívet melengető, hogy az európai filmgyártás számon tart minket, ráadásul a legjobbak között. Bár magyar film még nem kapta meg a fődíjat (amelyet mellesleg az EU mind a 23 hivatalos nyelvén feliratoznak, őszintén reméljük, hogy nem egyszerre), de Mundruczó Kornél Delta című filmje három éve a dobogóig jutott. 2007-ben Bollók Csaba Iszka utazása című filmje képviselte Magyarországot. Két magyar vonatkozású film is ott volt a 2009-es tízes döntőben, köztük a Varga Katalin és az Elveszett személyek körzete, 2010-ben pedig Hajdú Szabolcs filmje, a Bibliothéque Pascal.

A végső nyertest novemberben hirdetik ki, addig bőven van időnk megnézni a jelölt filmeket, és szuggerálni a strasbourgiakat a ló (sic!) döntés irányába!

Szeptember végén Okos városok címmel rendezett konferenciát az Európai Bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Az okos város koncepcióról Khalil Rouhanával, a Digitális Menetrend magyarországi nagykövetével beszélgettünk.

Mostanában divatosak az "okos" dolgok, mint az okostelefon. De mitől lesz egy város "okos"?

A hagyományos definíció szerint az okos város attól okos, hogy minimális erőforrás felhasználásával, maximális hatékonysággal biztosít minőségi szolgáltatásokat a lakóinak, és mindehhez a lehető legjobban használja fel a rendelkezésre álló legújabb technológiát. Az okos város koncepció része az energiahatékonyság, a modern közlekedésszervezés, illetve az informatikai alapon nyugvó közszolgáltatások rendszere, beleértve az ügyintézést, az állampolgári kapcsolattartást, az oktatást és a turizmust.

Európában melyik város áll legközelebb ahhoz, hogy "okos" legyen?

A klasszikus példa Stockholm, ők évtizedek óta dolgoznak azon, hogy hatékony és innovatív eszközökkel irányítsák a várost. Az utóbbi 20 év legnagyobb nyertese pedig Manchester.

Miben segíthet az "okosodó" városoknak az Európai Unió Smart Cities programja?

Három módon szeretnénk segíteni a városoknak, régiónak.

Egyrészt azon dolgozunk, hogy felkeltsük az érdeklődést, minél többen megismerjék az okos városok gazdasági és társadalmi előnyeit. Hogyan profitálhatnak a városok és a városok polgárai a fejlesztésekből? Mit jelent az okos város a mindennapokban?

A második fontos pillér a tapasztalacsere elősegítése. Ezért hoztuk létre pl. az Intelligens Városok Hálózatát (NICE - Network of Intelligent Cities). Itt lehetőség nyílik egymás projektjeinek átbeszélésére.

Harmadszor évi 70-80 millió euróval támogatunk innovációs projekteket, például új technológiák tesztelését, legyen szó az intelligens épületekről, az időseket segítő informatikai megoldásokról, vagy a tömegközlekedési rendszerek intelligens vezérléséről. Ezekben a pilot projektekben szorosan együttműködünk a magánszektorral és az egyetemekkel, ők az innováció motorjai.

Egyik pilot projekteknek sincs magyar résztvevője. Miért?

Tárt karokkal várjuk a magyar projekteket. Ez a konferencia is azt a célt szolgálja, hogy minél többen ismerjék meg az okos város koncepciót, hiszen egész Európa érdeke az innováció. Az Unió jelentős összegeket költ vidékfejlesztésre.

Nincs ellentmondás a vidékfejlesztési célok és az intelligens város koncepció között?

A vidékfejlesztés nagyon fontos cél, a realitás azonban az, hogy az Unió lakosságának 80 százaléka városban él. Ennek ellenére nincs ellentmondás a kettő között. Nagyon sok kistelepülés is részt vesz a programjainkban, van például olyan projektünk, aminek célja, hogy szélessávot jutasson a vidéki régiókba is.



Ma még újdonság az okos város koncepció. Mennyire válhat fontossá hosszú távon? Mikor látjuk majd az első olyan választási plakátot, ami "okos" polgármesterért kampányol?

Nemrég voltam Franciaországban egy konferencián, ahol vidéki polgármesterek vettek részt, és épp az informatikai beruházások hasznáról beszélgettek. Persze a települések, régiók sokat költenek a hagyományos infrastruktúrára, például az utakra, de az informatikai beruházások részaránya folyamatosan nő.

A technológiai beruházások nem marginálisak többé, épp ellenkezőleg, kulcsfontosságúak a befektetők megnyerése – és így a népesség megtartása – szempontjából. Ha úgy tetszik az innováció a helyi közösségek túlélésének záloga.

Manchestert az elmúlt 20 év egyik legnagyobb nyerteseként emlegették. Második beszélgetőtársunk Dave Carter, aki a kezdetek óta részt vesz a manchesteri okos város megtervezésében és megteremtésében.

Manchestert a leginnovatívabb városok között említik. Minek köszönhető ez?

A változások előidézője paradox módon sokszor az elkeseredettség. Őszintén szólva a 80-as évek végén Manchester nagyon szomorú város volt. Mi voltunk a világ egyik ipari központja, így a válság is minket érintett először, és a legdurvábban. Az innovációra nem költöttek. Volt olyan textilgyár, ahol a hetvenes évek végén még 1870-ben épült gépekkel dolgoztak! Egy szóval a gazdaság romokban hevert, néhány kerületben 40 százalékos volt a munkanélküliség.

A válság csúcspontján a polgármester létrehozott egy csapatot helyi vezetőkből, gazdasági szereplőkből, kutatókból, egyetemi munkatársakból, hogy együtt ötleteljenek, hogyan állhatna talpra a város 15-20 éven belül. Ez a tanács végül három javaslatot tett le a városvezetők asztalára.

Egyrészt a hivatalos udvariasságon túl nem volt semmilyen kapcsolat az egyetemek és a város között. Tudományos park alapítását javasoltuk, ami azóta az Egyesült Királyság egyik legfontosabb kutatóintézményévé vált.

Másrészt – és ez nem volt könnyű – leszámoltunk azzal az illúzióval, hogy a manchesteri ipar újjáépíthető. Ehelyett a kulturális-kreatív iparág felé fordultunk, ami létezett ugyan a városban, de senki nem foglalkozott vele. Kevesen tudják, de abban az időben tilos volt az országban – London egyes részeit leszámítva – szabad téren alkoholt felszolgálni. A manchesteri városvezetés gyakorlatilag törvénysértésre – pontosabban a törvény kreatív értelmezésére – hívta fel a helyi szórakozóhelyeket. Manchester hirtelen rendezvényekkel, fesztiválokkal, élettel teli hely lett, és ez gazdaságilag is sokat jelentett.

Harmadrészt, talán a legfontosabb javaslatként hitet tettünk az internet mellett. Ne feledje, 1989-et írtunk. Még nem volt World Wide Web, nem volt Windows, csak néhány őrült gondota azt, hogy az internet valóban megváltoztatja a világot. Óriási szerencsénkre a városvezetés látott benne fantáziát, invesztált az új technológiába, és a techinkai feltételek megteremtésével rengeteg korai internetes startupot csábított a városba. Ez néhány év elteltével átalakította a város gazdaságának szerkezetét, hiszen Londonon kívül gyakorlatilag nem volt versenytársunk Európában.

Feltűnő, hogy a harmadik kivételével egyik javaslat sem igényel óriási tőkebefektetést. Miért nem csinálja ezt minden város?

Mert nem elég kitartóak. Ne feledje, nekünk húsz évünkbe került, hogy jó példaként Stockholmmal együtt emlegessenek.

Valójában borzasztó szerencsések voltunk, mert a kezdeményezés egybeesett a politikai elit generációváltásával. A 60-70 éves, gyári vezetőkből lett politikusokat felváltotta egy 30-as generáció, akik láttak ebben az egészben fantáziát. Nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen a sokat emlegetett kiváló polgármester például egy idősebb kémikus volt, de tény, hogy a generációváltás szerepet játszott a sikerünkben.
 

Ha többet szeretnél tudni Európa digitális jövőjéről, ismerd meg az EU Digitális Menetrendjét!

Nem kell ahhoz sem élharcos feministának lenni, hogy feltűnjön, a politikában is elenyésző a nők aránya a férfiakéhoz képest. Hiányzik belőlük valami, ami szükséges a politikussá váláshoz? Vagy épp ellenkezőleg, megvan bennük valami, ami megakadályozza a politizálást? Hűtsük le a feminista kedélyeket, és induljunk ki abból, hogy az Európai Bizottság 27 tagjából 9 nő. Ennek a 9 nőnek sikerült valami, ami másnak nem. Jellemrajzainkat bármelyik bulvárlap megirigyelné, pedig mi csak a politika állítólagos patriarchátusát szeretnénk kompenzálni velük.

Catherine Ashton - Bizony az Európai Bizottság alelnöke NŐ! A brit Ashton 1956-ban a halak jegyében született, és jelenleg ő az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Tekintve, hogy ezt a posztot eddig nemhogy nő, de senki sem töltötte be, az elődökkel most nem hasonlítgatjuk. A családjában sem fogunk politikusokat találni, sőt, ő volt az első hölgy a családban, aki elvégezte az egyetemet. Ashton nem az az asztalcsapkodós politikus, vállaltan a csöndes diplomáciában hisz. Hogyan is tehetne másként, hisz finom hölgyről beszélünk, aki hazájában nemesi címet is kapott. A bárónő 2005-ben az év minisztere volt, két saját, és három nevelt gyermeke van. A szénbányász ősökkel rendelkező hölgy anyanyelvén kívül nem nagyon tud más nyelveket, de ettől eltekintünk, hiszen Ashton teljesen más megítélés alá esik: nappalijában egy embernagyságú FÖLDÖNKÍVÜLIT (!) tart. Ő Dalek, akit a férjétől kapott.

Viviane Reding - Bizony az Európai Bizottság másik (egyébként összesen hét van) alelnöke is nő. A hölgy 1951-ben született, és az asztrológiát kedvelőknek eláruljuk, bika. Esélyegyenlőségi biztosként ő az, akinek köszönhetően a következő hasonló posztban várhatóan nem csak 9 biográfia áll majd itt. Reding elszántan küzd azért, hogy több nőt lássunk vezetői poszton az EU-ban, és 2020-ig 40 százalékra szeretné növelni a női üzleti vezetők arányát. A luxemburgi politikusnő először újságírással kereste a kenyerét, aztán 1979-ben beszippantotta a politika. Azóta elvált, három gyereke van, és az ő arany kezeihez köthető a csökkentett árú roaming szolgáltatás az Unión belül.

Neelie Kroes - Barroso elnök helyettesítésére még egy nő van a Bizottságban, Neelie Kroes ugyanis szintén alelnök. Hetven éves, ennek ellenére a digitális politikáért felel. Az oroszlán jegyében született Hollandiában, és a képviselők maguk között az acélos becenevet ragasztották rá. Vajon miért? Nevéhez leginkább a Microsoft elleni eljárások köthetők, merthogy jelenlegi posztja előtt versenybiztosként dolgozott az Unióban. Ő maga protestáns neveltetése ellenére liberális, de férje szociáldemokrata. Számos társadalmi megbízást vállalt a múltban is és ma is, főleg a kultúrával és szociális ügyekkel kapcsolatosakat. Ő az igazgatója például egy pszichiátriai kórháznak, tagja a Rembrandt Múzeum vezetőségének, és ő a feje a Poets of all Nations elnevezésű szervezetnek. Verseinek kiadásáról egyelőre nem értesültünk.

Androulla Vassiliou - A ciprusi biztosnak volt kivel gyakorolnia a diplomáciai beszédeket, hiszen férje, George Vassiliou Ciprus miniszterelnöke. Az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős asszony szereti a zenét, hobbija az úszás és az olvasás. A háromgyermekes anyuka jogot tanult, és már 1988-ban aktívan részt vett a politikai életben. Aztán férje megválasztása után magas színvonalon űzte a „firstladységet”: a kulturális és a szociális életben szerepelt leginkább. Három gyermeke és öt unokája van már, legfőbb céljai között pedig az szerepel, hogy megduplázza azon diákok, hallgatók és tanárok számát, akik valamely ösztöndíj segítségével más európai országokban tevékenykedhetnek. 

Máire Geoghegan-Quinn - A szűz jegyű biztos ĺrországban született. Tanári diplomát szerzett, tanárként dolgozott, s csak később kezdett el a The Irish Times napilapnak írni. Volt aztán rovatvezető, televíziós műsorvezető, részmunkaidőben üzleti tanácsadó, és vezetett hotelt is. Ki ne felejtsük, mellesleg miniszter is volt. Az Európai Parlamentben a kutatás, innováció és tudomány területén tevékenykedik. Házas, két gyermeke van, és amikor a politikai karrierjében minden a feje tetejére állt, pont akkor jelent meg egy cikk, miszerint fiát kirúgták az iskolából. Körülbelül akkor hagyott fel az aktív politizálással egy időre.  A politikusnő egyébként szépírói képességekkel is rendelkezik, 1996-ban The Green Diamond címmel adott ki könyvet, amely négy fiatal nőről szól. 

Maria Damanaki – A krétai biztos a tengerügy és a halászat kérdéseiben jogosult dönteni. 1952-ben született, és minden idők legfiatalabb parlamenti képviselője lett Athénban (25 éves volt, amikor megválasztották). Akkoriban „Vörös Máriáként” vagy a „felkelés hangjaként” emlegették szerte az országban, mert az egyetemi évei alatt élő rádióadásban buzdította a görögöket, hogy keljenek fel a diktatúra ellen. A politikusnő börtönben is ült emiatt. A görög Jeanne d'Arc egyébként vegyészmérnöki diplomát szerzett, dolgozott Görögország pénzügyminisztériumában, és egy női jogokat nyomon követő NGO elnöke is volt. Nem sokon múlott, hogy Athén polgármestere legyen, ő ehelyett ma pénzt ajánlana azoknak az európai halászoknak, akik nejlonzacskókat is kifognak a tengerből az aranyhal mellé. Az aranyhaltól a három gyermeke mellé három férjjel is megáldotta az élet.

Kristalina Georgieva – Már biztosi meghallgatását követően annyian dícsérték a szimpatikus politikusnőt, ahányan eddig még női politikust soha. Tudni kell, hogy az EU női tisztviselőit mindig az a vád illeti, hogy megfogalmazásuk nem annyira egyenes, a női finomkodást sajnos nehezen hagyják otthon. Nos, Georgieva rendelkezik azokkal az emberi és szakmai képességekkel, amelyek által tökéletessé válik a nemzetközi együttműködés, humanitárius segítségnyújtás és válságkezelés ügyének kézbentartásáért. Tanított több tekintélyes egyetemen, és nem mellesleg a Világbank is vezetői közt tudhatta több évtizedig. Higgadt, de egyenes stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy az Év EU-s Biztosa címet is elnyerje. Angolul, oroszul, szerbül és franciául is beszél, az utóbbira 86 éves édesanyja kérésére feküdt rá jobban. Házas, és egy gyermek édesanyja. 

Connie Hedegaard – Az ötven évesen a női mezőnyben fiatalnak számító politikusnő Dánia volt klíma- és energiaügyi minisztere. Irodalom és történelem szakon szerzett diplomát, négy évig neves lapoknál dolgozott újságíróként, a Radioavisen nevű hírszolgálat vezetője és műsorvezető is volt. Az EU történetében ő az első klímaügyi biztos, a poszt ugyanis eddig nem létezett. Hedegaard asszony nem csak ebben különleges: krétai kolléganőjét is lepipálva már 23 évesen beválasztották a dán parlamentbe. Férjével, Jacobbal és két fiával él Brüsszelben.

Cecilia Malmström – 1968-ban született az uniós belügyekért felelős svéd biztos. Egyetemi tanulmányait a Sorbonne-on és a Göteborgi Egyetemen végezte – irodalomtudományi és politikatudományi PhD-fokozatot is szerzett. Volt fordító Párizsban, Stuttgartban és Barcelonában, a lillhageni kórházban pszichiátriai asszisztens, egyetemi előadó, kutató, EU-s ügyekért felelős miniszter. Öt évig az EU-Magyarország interparlamentáris bizottságába küldött delegáció alelnöke, majd ugyanez Horvátország vonatkozásában is. ĺrt könyvet és cikkeket a regionalitásról, a spanyol politikáról, a terrorizmusról stb. Emellett ikrei is vannak. Velük és férjével él Brüsszelben, de hogy mikor jut rájuk ideje, arról fogalmunk sincs.