Január elsején Írország vette át a stafétát Ciprustól, a következő félévben ez az ország vezeti soros elnökként az Európai Unió Tanácsát – januárban az Európa Pont programjai is ehhez kapcsolódnak.

Írország nem először irányítja az EU egyik legfontosabb döntéshozó szervét – ahogy azt az előző elnök Ciprus tette, vagy az íreket követő litvánok tehetik majd. Az ország hetedszerre lesz ebben a pozícióban, és negyvenéves uniós rutinjával vághat neki az előtt tornyosuló feladatoknak. Dublinnak nem lesz egyszerű dolga, számos komoly feladat levezénylése vár rá a következő hétéves költségvetési keret elfogadásától az eurózóna egyben tartásáig. Az elnökségi célok között első helyen szerepel az Unió és az eurózóna stabilitása, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés. Többek között ezen célokról, az EU jelenlegi helyzetéről és az ír elnökségi félév kihívásairól beszélgetünk majd vendégeinkkel – Győri Enikővel, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, aki a magyar elnökség levezénylésében játszott kulcsszerepet, H.E. Kevin Dowlinggal, Írország budapesti nagykövetével és Szűcs Tamással, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetőjével. A beszélgetést követően Győri Enikő mutatja be Ezt főztük (ki) Európának című kötetét. A számtalan fotóval és ételrecepttel illusztrált kiadvány nem kevés humorral meséli el a magyar elnökség kulisszatitkait.

Az ír programhoz kapcsolódik egy másik beszélgetés is „Magyarok Írországban, írek Magyarországon” címmel Írország népszerűségéről a magyar egyetemisták és munkavállalók körében. Az esten az ír elnökség köszöntése mellett mást is ünneplünk: januárban lettünk ugyanis kétévesek! :-) Ehhez egyrészt az „őrült ír zenét” játszó Firkin zenekar és egy kis Guinness sörkóstoló biztosítja a jó hangulatot.

Filmklubunk e havi filmje is Írországba vezet minket: ezúttal John Michael McDonagh A guardista című krimikomédiáját vetítjük: az első pillantásra kőbunkónak tűnő vidéki rendőr (Brendan Gleeson) találja magát szemben a drogmaffiával és egy profi amerikai kollégával (Don Cheadle), hogy aztán kiderüljön, mégsem olyan egyszerű a képlet, mint hittük. A filmet (a forgatókönyvét, és a színészi játékot) a függetlenfilmes Sundance díjára, a „brit Oscar” BAFTA-díjra és Golden Globe-ra is jelölték. A vetítés után Gyenge Zsolt filmkritikussal beszélgetünk az ír moziról, benne többek között John Michael McDonagh (és például az Erőszakikat is jegyző testvére, Martin McDonagh) alkotásairól.

A hónapban folytatódik az Egy csésze Európa sorozatunk is, amelyben ezúttal Brüsszel felé vesszük az irányt. A téma Európa, a belga forró csoki és a háromnyelvű, szürrealista Belgium lesz – ezt ígéri a sorozat háziasszonya, Szederkényi Olga. Az esten való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött (euinfo@eu.hu).

Mindezek mellett januárban is folytatódik sikeres EU-tanóra sorozatunk, ahova továbbra is várjuk az iskolák jelentkezését. Az Európa Pont tájékoztató Szolgálat munkatársai pedig továbbra is várják az EU-val kapcsolatos kérdéseiteket, személyesen hétköznap 10.00 és 18.00 óra között, vagy a az euinfo@eu.hu email címen. Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a januári programok részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! :-)

Hogyan tudunk külföldön bankszámlát nyitni? Miért kell helyi SIM-kártya? Mire figyeljünk a lakásbérlésnél? Európai munkavállalási fórumonkon többek között erről is szó volt, ahol az érdeklődők külföldön dolgozóktól és a téma szakértőitől kaphattak praktikus munkavállalási tippeket és tanácsokat.

Olyan emberek meséltek külhoni tapasztalataikról, akik hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak az Európai Unió valamely tagállamában. Azért őket kérdeztük, mert a gyakorlatban a szabályozás és a bevett tagállami „szokásjog” sokszor nem ugyanaz. Emellett vannak olyan praktikák, amelyeket csak az tudhat, aki már szembesült azzal, hogy milyen nehéz például bejelentett lakcím nélkül bankszámlát nyitni.

A fórumon többek között megtudhattuk: érdemes úgy nekivágni, hogy itthonról már találtunk munkahelyet és szállást. Fontos az is, hogy nem kell azonnal „életünk állását” keresni vagy a legmenőbb lakást kibérelni, a lényeg, hogy az első biztos lépéseket megtegyük. Fontos tudni, hogy a kezdéshez és a regisztrációhoz szinte mindig szükség van bejelentett lakcímre. Fel kell készülni arra, hogy a lakásbérleti díjak általában igen borsosak külföldön, többen azt javasolták, hogy az első időszakban – ha tehetjük – lakjunk ismerősnél vagy barátnál, és csak akkor béreljünk lakást és fizessünk kauciót, ha már biztosan látjuk, hogy elegendő forrással fogunk rendelkezni hozzá.

Fontos, hogy megbízható forrásokból tájékozódjunk, és csak olyan ajánlatot fogadjunk el, ami biztosnak mondható; ahol a munkáltató bejelent, és a munkánk révén lesz biztosításunk az adott tagállamban. A fórumra meghívott EURES tanácsadó is felhívta arra a figyelmet, hogy soha ne fizessünk munkaközvetítőnek, ilyen szolgáltatásért ugyanis nem kérhetnek pénzt az európai országokban – ha mégis kérnek, mindenképpen kezdjünk gyanakodni.

Meghívott vendégeink – akik között volt hollandiai au-pair, strasbourgi jogász, skóciai vendéglátós és uniós kommunikációs szakember is – többek között azt tanácsolták még, hogy ha külföldre jelentkezünk egy állásra, szerezzünk be SIM-kártyát egy helyi mobilszolgáltatótól, ugyanis a munkaadók szívesebben hívnak fel helyi számot. Abban is egyetértettek, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nélkülözhetetlen a biztos nyelvtudás: akár lakásbérleti szerződésről, akár saját munkaszerződésünkről van szó, fontos tudnunk, hogy pontosan mit írunk alá.

Ha a külföldi tartózkodás során megbetegszünk, nyugodtan forduljunk a külföldi orvosokhoz, mivel a munkája révén mindenki biztosítva van az adott országban, így ugyanolyan jogok illetik meg, mint a tagállami állampolgárokat. Arra azonban nagyon oda kell figyelni, hogy nem minden ellátást fedez a kinti biztosítás, és úgy, ahogy Magyarországon is, a magánorvosok külföldön is igen magas árat kérhetnek az ellátásokért. Érdemes tehát alaposan tájékozódni az adott ország egészségügyi rendszeréről, hogy aztán ne kelljen egy többszáz eurós ellátás számláját kifizetünk.

Sajnos sok honfitársunk számára a külföldi munkavállalás nem sikertörténetként ért véget – többen esnek a jóhiszeműség csapdájába, és szerződés vagy bármilyen biztosíték nélkül vágnak bele. Érdemes tehát minél alaposabban, minél több forrásból tájékozódni, hiszen a külföldi tapasztalat igen sokat ér.

Decemberben nemcsak a Nobel-békedíjat ünnepelhettük, de átadták az idei év Szaharov díját is, amelyet az Európai Parlament ítél minden évben olyan személyeknek, vagy szervezeteknek, akik sokat tettek az emberi jogok érvényesüléséért. A díjat 1988-ban alapították, és az elmúlt években olyan személyiségek és szervezetek kapták a kitüntetést, mint Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, a Riporterek határok nélkül, vagy épp tavaly az arab tavasz aktivistái.

Érdekes, hogy díjat arról a Szaharovról nevezték el, akinek nevéhez a hidrogénbomba, az emberiség egyik legpusztítóbb fegyverének feltalálása is kapcsolódik. Érthetőbb a névválasztás azonban, ha tudjuk, hogy ugyanez a Szaharov volt az, aki már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében, az akkori Szovjetunióban – Szaharov végzetes találmánya mellett az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él, aki már a szovjet időkben is kiállít az egyetemes értékek mellett. Szaharov megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban – többek között ezen erőfeszítéseiért ítélték neki 1975-ben a Nobel-békedíjat.

A Szaharov-díj idei kitüntetettje két iráni emberi jogi aktivista, akik más-más eszközzel tesznek az emberi jogok érvényesüléséért hazájukban és a világban.

Dzsafar Panahi iráni filmrendező eszköze a mozi: nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik – több, az iráni társadalmat bemutató filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Ilyen például az 1995-ös „A fehér léggömb” című filmje, amelyet Cannes-ban díjaztak – ez volt az első jelentős díj, amelyet iráni filmnek ítéltek oda Cannes-ban. De ilyen vagy az iráni nők életét egy személyes drámán át bemutató „A kör” című filmje is, amely 2000-ben Velencében Arany Oroszlánt kapott, vagy a hasonló témát feldolgozó „Pályán kívül” című filmje is, amelyet a berlini filmszemle zsűrije jutalmazott 2006-ban nagydíjjal.

Dzsafar Panahit 2010 márciusában letartóztatták, hat év fogságra ítélték, és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték, rendszerellenes tevékenység vádjával. Legutóbbi, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra. Dzsafar Panahi filmjeinek jellemzője, hogy mind humanista szempontból mutatja be az iráni életet, gyakran a gyermekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba.

A Szaharov-díj idei másik nyertese Naszrin Szotudeh, aki a jog eszközeivel harcol az emberi jogok megsértése ellen: ő volt az, aki a vitatott 2009. júniusi elnökválasztást követően a bebörtönzött iráni ellenzéki aktivistákat és politikusokat képviselte csakúgy, mint a halálbüntetésre ítélt fiatalkorú bűnelkövetőket. Naszrin Szotudehet szintén 2010-ben tartóztatták le propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni szervezkedés vádjával, és az evini börtönbe zárták, ahol magánzárkában őrzik.

Mivel mindkét kitüntetett őrizetben van hazájukban, így őket két üres szék jelképezte a díjátadón, amire öt személyt kértek fel, hogy a nevükben vegyék át a díjat. Közöttük volt Costa-Gavras görög származású francia filmrendező, Karim Lahidji, az iráni jogászszövetség és emberi jogvédő liga alapítója és Sirin Ebadi, iráni Nobel-békedíjas jogász is. Ebadi beszédében az igazságszolgáltatás függetlenségének fontosságát hangsúlyozta: "Csak egy álmom van, hogy hazámban is létrejön az igazságosság, mégpedig az igazságszolgáltatás függetlenségének formájában. Minden kormánynak tudnia kell, hogy létét csak úgy tarthatja fenn, ha minden egyén jogát tiszteletben tartja" - mondta a kitüntetett nevében Ebadi.

„Az iráni helyzet kritikus. A probléma gyökere egy fanatikus rezsim. Az országban nincs elszámoltathatóság, az embereket a véleményük miatt kerülnek börtönbe. Az iráni rezsimnek tudnia kell, hogy az Európai Parlament az elnyomottak oldalán áll” - mondta a díjátadón Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.

További információ a díjról és a díjazottakról az Európai Parlament oldalán olvasható.

Kép forrása: Európai Parlament

Mikor kiderült, hogy az Európai Unió kapja idén a Nobel-békedíjat, a közösség vezetői számára egyértelmű volt, hogy az ezzel járó pénzösszeggel a háború első számú áldozatait kell segítenie: a gyerekeket, akiket megfosztottak annak lehetőségétől, hogy békében nőjenek fel. Európában, az európai integrációnak köszönhetően ma már szinte elképzelhetetlen a háború, de ez sajnos nincs így a világ minden szegletében. Manapság a világban zajló konfliktusok áldozatainak 90 százaléka civil, az áldozatok fele pedig gyerek, a konfliktusok miatt hétmillió gyerek él menekültként, 12,4 millió pedig a saját hazájában belső menekültként.

Az EU ezért saját forrásokból megduplázta az összeget, és konfliktuszónákban – a szíriai és a kolumbiai határon, Pakisztánban, Etiópiában és Kongóban – élő gyerekek életminőségének, biztonságának javítására fordítja. A támogatásból az EU csaknem 23 ezer konfliktus sújtotta gyereket támogat az egész világon; a konfliktusterületeken dolgozó partnerei segítségével gyerekbarát létesítményeket hoz létre és hozzáférést biztosít számukra az alapfokú oktatáshoz. „Az oktatás előmozdításával egyben a békének is esélyt adunk arra, hogy tartóssá váljék. Azt akarjuk, hogy »a háború gyerekei« »a béke gyerekeivé« váljanak” – mondta José Manuel Barroso.

Elismerés egy béketeremtő kezdeményezésnek: Nobel-békedíjas az Európai Unió

Bárhonnan nézzük, az Európai Unió – ahogy azt alapítói megálmodták – „békeprojekt”, amely a korábban a háborúk során egymásnak feszülő és egymás vérét ontó európai nemzetek megbékélésére, az európai háború örök ellehetetlenítésére épült.

A fiatalok vágyai, álmai és félelmei generációnként változnak – mást kíván magának egy mai tinédzser, mint amiről akár szülei, akár nagyszülei álmodtak ifjúkorukban. A mai fiatalok – ha anyagi akadálya nincsen – választhatnak, hogy hova (melyik európai országba) utaznak a nyári szünidőben, modern technikai eszközök százai közül válogathatnak, és ha épp akarják, akár más országok iskoláiban tanulhatnak. Szüleiknek ez a széles választási lehetőség még nem volt adott – az ország zártsága nem tette lehetővé a külföldi kiruccanásokat, sem hosszabb, sem rövidebb távon, erről legfeljebb álmodozhattak negyven évvel ezelőtt. Az előző rendszerben a rendelkezésre álló anyagi javak sem mutattak olyan változatosságot, mint ma.

A mostani nagyszülők, dédszülők generációja azonban még ennél is többet nélkülözött: ők még emlékezhetnek a háború borzalmaira, személyesen élhették meg milyen az, amikor az ember alapvető szükségleteiben korlátozott – a háború időszakában fő motivációik a túlélés, a biztos menedék vagy az élelemhez jutás voltak.

Mára ez elképzelhetetlen a fejlett Európában – és bár hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, ebben elvitathatatlan érdeme van az Európai Uniónak. A megbékélés a motorja annak a közösségnek, amelyben – az alapító atyák terve szerint – a korábbi halálos ellenségek működnek együtt, és ellenségeskedésüket a gazdasági egymásrautaltság váltja fel. Ezen alapul az először gazdasági, mára sokkal szélesebb körre kiterjedő együttműködés, amely hozzájárult az európai országok újjáépítéséhez, gazdaságuk felemelkedéséhez.

Ezt a mára talán kissé elfeledett motívumot jutalmazta a Nobel-bizottság a Nobel-békedíjjal. A díj emlékeztet minket arra, hogy az európai béke és a békében együttműködő európai országokra épülő Európai Unió, amelyet ma természetesnek gondolunk, hosszas munka eredménye. Ezt az értéket pedig fel kell ismernünk, és meg kell becsülnünk, hogy az európai béke a következő generációk számára is természetes lehessen. Ahogy Martin Schulz fogalmazott, az elismerés mindannyiunké; kezdve az európai egységeszme képviselőitől – akik közel hatvan éve megálmodták ezt az együttműködést – egészen a tagországok valamennyi polgáráig.

Ugyanakkor ez az elismerés kötelezettséggel is jár: nem dőlhetünk hátra, hiszen sajnos van még a világban tennivaló annak érdekében is, hogy ez a béke ne csak a fejlett Európa kiváltsága legyen – ezt szimbolizálja a „béke gyermekei” projekt is. Bízunk benne, hogy az új kezdeményezés hatása érzékelhető lesz sok ezer fiatal számára, és hosszú távon valóban a világ legrászorultabb emberei iránti európai uniós elkötelezettség jelképévé válhat majd, ahogy az uniós vezetők szeretnék.

Kép forrása: © European Union 

December 10-én ünnepeljük az emberi jogok világnapját, és ez az a hónap, amikor az Európai Unió képviselői átveszik az idén a közösségnek ítélt Nobel-békedíjat, az Európai Parlament pedig kiosztja idei Szaharov-díját. E havi programunk is ezekhez az eseményekhez kapcsolódik: a Nobel-békedíj átadása kapcsán a magyarországi és európai menekülthelyzetről beszélgetünk szakértő vendégeinkkel. Emellett foglalkozunk a 2011-ben Szaharov-díjas arab tavasszal és az azt követő jelenlegi helyzettel, illetve a fogyatékkal élők jogaival. Az idei szezont a közelgő ünnepekre készülve egy igazi európai karácsonyi estével és a Kaláka koncertjével zárjuk.

December 6-i filmklubunkban a Neve: Sabine című francia dokumentumfilmet nézhetitek meg, amely az autizmust mutatja be különleges módon. A film készítője Sandrine Bonnaire elismert francia színésznő, aki saját és családja személyes történetét meséli el, bemutatva autista húga, Sabine életét.

December 10-én, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) közösen szervezett programunkon az emberi jogok világnapjáról emlékezünk meg, illetve egy rövid ünnepség keretében Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, valamint Tove Skarstein norvég nagykövet közreműködésével köszöntjük a Nobel-békedíjas Európai Uniót. Az est során egy kerekasztal-beszélgetés keretében értékeljük vendégeinkkel a magyarországi menekültügyben idén elért eredményeket, és olyan fiatal bevándorlókkal is megismerkedhettek, akik a Media4us projekt keretében tudósítanak saját életükről. Az est során közösen megnézzük vendégeinkkel a díj átadását, majd Agota Krystof Trilógia című könyvéből, valamint a Goethe Intézet Mi és Európa projektjére készült művekből (Tóth Krisztina és Nora Bossong esszéit) is meghallhatjátok. Az estet a kubai zenét játszó Elsa Valle és Rumba Caliente trió koncertje zárja. Reméljük, sokan ünnepeltek velünk!

December 14-i programunk egy másik elismeréshez, az Európai Parlament Szaharov-díjához kapcsolódik, amelyet minden évben olyan kivételes személyiségeknek vagy szervezeteknek ítélnek, akik az intolerancia, a fanatizmus és elnyomás ellen harcolnak valamilyen formában. 2011-ben az EP a Szaharov-díjat az arab tavasz öt kiemelkedő személyiségének ítélte oda, akik fontos szerepet játszottak az arab világban megindult történelmi változásokban, a szabadságért, demokráciáért és az elnyomó rendszerek megdöntéséért folytatott harcban. Programunkban Wael Abbas egyiptomi blogger és emberi jogi aktivista segítségével elemezzük az arab tavasz során és azóta történteket. (Az idei díjat december 12-én adják át Strasbourgban, a díjazottak iráni emberi jogi aktivisták: Nasrin Sotoudeh jogász és Jafar Panahi filmrendező.)

Az Egy csésze Európa sorozatunk következő alkalmával, december 12-én ismét egy izgalmas ország, Ciprus megismerésére invitálunk benneteket – ezúttal a szigetország tájait, finomságait mutatjuk be, az est díszvendége Vassos Chamberlen, a Ciprusi Köztársaság nagykövete. A dán smørrebrød után most a ciprusi „meze” kerül terítékre, amelyet az est során meg is kóstolhattok. :-)

Szinte hihetetlen, de most decemberben lesz tíz éve már, hogy Magyarország lezárta a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, amelynek eredményeképp 2004-ben beléphetett az Európai Unióba. December 13-án egy kerekasztal-beszélgetés és Hargita Árpádné most megjelenő „Vissza Európába - rögös úton / Egy közreműködő szemével” című könyvének bemutatója keretében erre emlékezünk. Az est során vendégünk lesz Martonyi János külügyminiszter, Kovács László volt külügyminiszter, korábbi uniós biztos, valamint a szerző, Hargita Árpádné, a kevés szakember egyike, akik az elejétől végéig részt vettek a tárgyalási folyamatban.

Decemberben az évad zárásaként egy igazi karácsony-váró koncertre is hívunk mindenkit 14-én, amelyen a kicsik és nagyok által is kedvelt Kaláka együttes zenél nekünk. Az estén a dán, görög és lengyel karácsonyi szokásokat is felelevenítjük – ezzel kívánunk minden kedves vendégünknek nagyon szép ünnepet! :-)

Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a decemberi programok részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Az EU tanácsadással segíti azokat, akik külföldön keresnek munkát. Mai posztunk bemutatja, hogy az EURES-hálózat segítségével hogyan találhattok állást – az Európai Unió mellett akár Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában vagy Svájcban.

Számtalan lehetősége van azoknak, akik ki szeretnék használni, hogy Magyarország és a többi 26 ország közötti határok megszűntek, és fokozatosan eltűnik minden adminisztratív és jogi akadály is. A szabályozásokban tapasztalható különbségek vagy nyelvi nehézségek miatt ugyanakkor továbbra sincs egyszerű dolga annak, aki egy másik uniós tagállamban szeretne tanulni, dolgozni vagy vállalkozni. E nehézségek áthidalását az EU tanácsadó hálózatok létrehozásával segíti, amelyek közül a külföldi gyakorlatszerzés, a belső piaci vitarendezés és a kutatói ösztöndíjak terén tevékenykedő szervezeteket már korábban bemutattuk, ma a munkavállalást segítő EURES kerül sorra.

Az EU egyik legnagyobb vívmánya, hogy mára szabadon vállalhatunk munkát bármely tagállamban. A legfrissebb adatok szerint ugyanakkor csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel: mindössze 3 százalék a más tagállamban élő uniós polgárok aránya. Európában ma 25 millióan keresnek állást, akik jelentősen javíthatnának elhelyezkedési esélyeiken, ha más tagállamokban is készek lennének munkát vállalni, hiszen Európában folyamatosan emelkedik a betöltetlen álláshelyek száma.

A meghirdetett állások felkutatásától az adott országban való letelepedésig

Miben tud nektek segíteni az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES)? Az EURES működteti az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját, amelynek naprakész adatbázisában huszonhét EU-tagország, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc aktuális állásajánlatai között lehet böngészni, foglalkoztatási ágazatokra lebontva. A honlapon részletes információ olvasatható a fenti országok élet- és munkakörülményeiről. Megtudhatjuk, milyen munkaszerződésekkel találkozhatunk Ausztriában, de segítséget adnak a németországi lakáskereséshez is.

A honlap mellett az álláskeresőket speciális képzésben részesített EURES-tanácsadók segítik, akik gyakorlati tanácsokkal tudnak szolgálni az álláskereséssel és a külföldön való letelepedéssel kapcsolatban. Magyarországon szinte mindegyik megyei munkaügyi központban, illetve a Nemzeti Munkaügyi Hivatal fővárosi kirendeltségén dolgozik EURES-tanácsadó.

Az EURES-t létrehozó Európai Bizottság egyébként éppen a napokban döntött a portál további fejlesztéséről. A jövőben a honlap nagyobb hangsúlyt fektetne a fiatalokra, és ennek részeként például gyakornoki lehetőségekkel is kibővítenék az adatbázist. További változás, hogy a jövőben több magán-munkaerőközvetítő céggel alakítanak ki együttműködést, amellyel az adatbázisban elérhető állásajánlatok száma akár meg is kétszereződhet.

Jó böngészést! :-)

Elgondolkodtatok már azon, melyek a legtipikusabb családnevek az egyes európai országokban? Mi igen. Lássuk, mire jutottunk.

Magyarországon a „Nagy” családnév már régóta őrzi vezető helyét (a Kovácsok, Tóthok, Szabók és Horváthok előtt). A magyar top 5 jól mutatja az európai szinten is megfigyelhető trendeket: a foglalkozásokhoz, a származáshoz (hely vagy népcsoport) vagy a valamilyen egyszerű jelzőhöz (nagy/új) kapcsolódó vezetéknevek szinte mindenhol az élbolyban végeztek.

A skandináv –senek és –sonok (Jensen, Hensen, Johansson) a tradicionális északi névadást tükrözik – Izlandon nincs is klasszikus családnév, mert a gyermekek mindig szüleik nevéből képzik vezetéknevüket. A Zorrón felnőve a spanyol Garcíán sem ütközünk meg annyira. Olaszország vörös e tekintetben: a „Rossi” (hasonlóan a második helyezett „Russo”-hoz) vörös hajút jelent. Érdekes még, hogy a görög Papadopulosz és a román második helyezett Popescu jelentése: a „pap fia” (az első pedig Popa=pap). Ez ugyan magyarul kicsit furcsán hangzik, de románul és görögül már kevésbé; az ortodox egyházak előírásai szerint ugyanis nem kizárt (felszentelés előtt) a papok házassága, sem gyermekvállalása.

Ha új szláv ismerősünknek nem tudjuk a vezetéknevét, a „Novák”-kal lehet a legnagyobb esélyünk a helyes tippre: ez a név ugyanis – háromféle változatban – Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában is a leggyakoribbnak számít. A Horváth is két országban végzett első helyen: nem meglepetésre Horvátországban („Horvat” helyesírással) és északi szomszédunknál, Szlovákiában is, de itt, ami már érdekesebb, magyar helyesírással (Horváth, illetve a hölgyek esetében Horváthová).

Hagyunk azért nektek is megfejteni valót – csemegézzetek! :-)
(A képre kattintva nagyobb méretben is megnézhetitek a térképet.)

Update: Köszönjük az észrevételeiteket, azok alapján frissítettük / frissítjük a térképet.


(Forrás: Wikipedia)