Ma Európában a nők és a férfiak helyzete és lehetőségei sokkal kiegyenlítettebbek, mint a világ más területein, vagy akár mondjuk száz évvel ezelőtt ugyanitt. A felvilágosodás, a világháborúk okozta gazdasági szükségszerűség, az emberi jogi és nőjogi mozgalmak küzdelme sok egyéb tényező mellett fokozatosan vezettek el ahhoz, hogy mára egy gyermek lehetőségei nem előre meghatározottak már születésekor – kizárólag a neme miatt.
A nemi esélyegyenlőség ugyanakkor még mindig nem teljes – ennek számos jelét láthatjuk a mindennapokban. Ma a nők Európában átlagosan 16,2 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak (Magyarországon ez az arány 18 százalék közül mozog), azaz ugyanazért a bérért egy nőnek éves szinten 59 nappal többet kell dolgoznia. Ez a bérszakadék – amely szerencsére, ha lassan is, de csökken – több összetevőből áll össze. A nő ugyanazért a munkáért általában kevesebb fizetést kap, a nők általában felülreprezentáltak olyan területeken, amelyeken alacsonyabb az átlagfizetés, és jóval kisebb számban jutnak el vezető pozíciókig, mint a férfiak (ez az ún. üvegplafon).
Jóval kevesebb nőt találunk a politikai döntéshozók között is, legyen szó akár nemzetközi szervezetek vagy épp az EU vezetéséről, miniszterelnökökről vagy elnökökről, a nemzeti parlamentekben való képviseletről. A tagállamok végrehajtó hatalmának vezetői között ma mindössze három nőt találunk: Németországban Angela Merkel, Dániában Helle Thorning-Schmidt, Litvániában Dalia Grybauskaitė. Az uniós tagállamok parlamentjeiben pedig a képviselők közül csak minden negyedik (a képviselők 26 százaléka) nő. Míg Svédországban, Finnországban vagy Hollandiában ez az arány 43-41 százalék között mozog, addig Magyarországon 100 képviselőből mindössze 9 (!) nő – és ezzel az aránnyal sajnos a legutolsók vagyunk az EU-ban. Ha az üzleti világot nézzük, ott sem jobb a helyzet. A nagyvállalatok vezetőinek elenyésző hányada nő, az Európa legnagyobb vállalatainak vezetőtestületeiben csak minden hetedik tag nő (13,7% - Magyarországon 7%), a testületek elnökei között pedig mindössze 3,2 százalék (Magyarországon 0%).
Mindez nemcsak a társadalmi szolidaritás szempontjából fontos kérdés, de komoly gazdasági következményekkel is jár. Egy ország annál sikeresebben teljesíthet gazdaságilag, minél jobban tudja kiaknázni a rendelkezésére álló humán erőforrást. Az Európai Bizottság ezért számos kezdeményezéssel, jó példák terjesztésével igyekszik mérsékelni az egyenlőtlenséget – nemrégiben pedig női kvóta bevezetésére tett javaslatot a nagyvállalatok vezetőségében. A Bizottság szeretné elérni, hogy minden tagállam vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetőtestületeiben az alulreprezentált nem aránya legkésőbb 2020-ig elérje a 40 százalékot. Amennyiben ez nem teljesül, úgy akár szankciókat is alkalmazhatnának az adott cégekkel szemben.
A javaslat nem ellentmondásoktól mentes: már beterjesztését is nagy vita előzte meg, és ahhoz, hogy uniós jogszabályban rögzítsék ezt az elvárást, még az Európai Parlamentnek és a tagállamokat képviselő Tanácsnak is jóvá kell azt hagynia. A kvóta bevezetésének támogatói szerint a női felsővezetők arányának növekedésével termelékenyebbé és innovatívabbá válhat a munkahelyi környezet, amely jobban leképezi a társadalmat, és mindezek következtében növekedhet a vállalkozás általános teljesítménye. Ez elsősorban a sokszínűbb és kollektívebb gondolkodásnak tudható be, amely egyúttal hozzájárul a kiegyensúlyozottabb döntéshozatalhoz. Több tanulmány igazolja, hogy a nemek aránya szempontjából kiegyensúlyozott vezetőtestületek képesek a vállalatok pénzügyi teljesítményének javítására. Emellett a friss diplomások 60 százaléka nő, de csak kevesen kerülnek be közülük a vállalatok felső vezetésébe. A vezető pozíciók megszerzésének lehetővé tétele ösztönzőleg hat a nőkre, hogy belépjenek a munkaerőpiacra és a foglalkoztatásban maradjanak, segítve ez által a női foglalkoztatási arány növelését. Norvégiában (már megint a skandinávok!) már korábban bevezették ezt a fajta kvótát, ott jelenleg a tőzsdei cégek vezetőtestületeiben 40 százalékos a női arány.
Az ellenzők – akik között férfiakat és nőket is találunk – ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy ez a fajta diszkrimináció, amely elvileg pozitív, ugyanannyira káros, mint az egyéb hasonló megkülönböztetések. Ahogy Nigel Farage, a britek híresen jó előadó EP-képviselője fogalmazott: a diszkrimináció soha nem lehet jó, mert a meritokrácia (az érdemek elismerésén alapuló rendszer) ellenében hat. Más női kritikusok azért nem támogatják ezt a rendszert, mert nem nemük miatt, hanem érdemeik alapján szeretnének minél feljebb jutni – erre pedig jó pár példa van előttük.
A témáról most is heves vita folyik az uniós intézményekben, demokratikus vitafórumokon, a média hasábjain. Ahhoz, hogy a javaslatból jogszabály legyen, még rengeteg érvet és ellenérvet hallhatunk erről. Bárhogy is alakul, mi drukkolunk azért, hogy – így vagy úgy – de a nők életük során fokozatosan egyre kevesebb nehézséggel szembesüljenek, csak azért, mert ők nők. Emellett megszavazunk legalább 40 százalékkal több kedvességet is nekik – de nem csak ma, nőnapra, hanem az év minden napján! :-)
Ha részletesebben érdekel a női esélyegyenlőség vagy a tervezett kvóta háttere, nézz szét ezeken az oldalakon:
- A Bizottság esélyegyenlőséggel foglalkozó kampányoldala (magyarul)
- Tájékoztató kiadvány a bérszakadékról (magyarul)
- Nemek Közötti Esélyegyenlőség Európai Intézete (EIGE): elemzések, statisztikák a nők helyzetével kapcsolatban (angolul)
- A kvótáról bevezetéséről szóló bizottsági javaslat számos elemzéssel, statisztikákkal (részben magyarul)
Az íráshoz felhasznált illusztráció forrása: Pixabay.com
Márciusban ünnepeljük a nőket (március 8-án, a nőnapon), és ebben a hónapban van az antirasszizmus világnapja is – e két esemény, illetve az ehhez kapcsolódó diszkriminációmentesség és jogi egyenlőség adja a hónap fő témáját az Európa Pontban. Több szuper koncerttel is várunk benneteket – Herczku Ágnes Sinha Róbert gitárművésszel ad különleges koncertet a hónap elején, de a táncos lábúak örömére a hagyományos roma népzenét balkáni és latin elemekkel is vegyítő Szilvási Gipsy Folk Band is vendégünk lesz.
Az Európa Pont is csatlakozott a Mindenütt NŐ – Nőnap reloaded című rendezvénysorozathoz. Az idén először, hagyományteremtő céllal megrendezett esemény célja, hogy új tartalommal töltse meg a nőnapot. Ennek keretében Budapesten és vidéki nagyvárosokban – több mint 12 város száz rendezvényén – a nőké lesz a főszerep. A program keretében március 8. és 10. között színházi előadásokon, koncerteken, kerekasztal-beszélgetéseken, kiállításokon és filmvetítéseken vehetünk részt, ahol mind különböző női alkotókat, női sorsokat ismerhetünk meg. Az Európa Pontban ehhez, illetve a nőnaphoz kapcsolódóan, 9-én Babarczy Eszter publicista lesz a vendégünk, aki arról beszél majd, mitől boldogok a nők a társadalomban. Az estét Herczku Ágnes, Magyarország egyik legkiválóbb népdalénekese, a Magyar Állami Népi Együttes szólistája és az indiai-magyar gitárművész-zeneszerző Sinha Róbert koncertjével zárjuk, amelyen különleges népdalfeldolgozásokat hallhattok.
A másik nevezetes nap a hónapban 21-e, az antirasszista világnap. Ezt a napot 1966-ban jelölte ki az ENSZ, hogy emléket állítson egy 1960-as dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheid-ellenes demonstráció 69 áldozatának. Az Európa Pontban „Romák és stratégiák Európában” című kerekasztal-beszélgetéssel, a faji megkülönböztetés ellen küzdő uniós projektek bemutatásával, Romani Design ruhakiállítással és szociofotó-kiállítással emlékezünk erre a napra. Az est végén pedig Magyarország egyik legnépszerűbb roma zenekara, a Szilvási Gypsy Folk Band ad koncertet. A zenekar a zenei igényességet szem előtt tartva a hagyományos roma népzene némiképp felújított változatát játssza, elegánsan és gördülékenyen keverve azt a balkáni dallamokkal, a latin hatásokkal, időnként némi rappel.
Egy csésze Európa sorozatunk következő estjén, március 27-én nem megyünk messzire – ez alkalommal közkívánatra Budapest lesz a témánk. Az idén 140 éves fővárossal kapcsolatban beszélünk majd egy grófról, aki nélkül nem lenne Lánchíd, Magyar Tudományos Akadémia és Nemzeti Kaszinó, bemutatjuk Ady Endre, Rejtő Jenő, Molnár Ferenc kedvenc kávéházát, Arany János Margitszigetét, a világ második metróját, a „kisföldalattit”… Megkérdezzük az itt élő külföldieket, mit gondolnak Budapestről – közben igazi zserbót és sós meglepetést kínálunk vendégeinknek. Az est házigazdája Szederkényi Olga újságíró.
A hónap végén, 28-án nagyon érdekes témát beszéljük ki vendégeinkkel. A közérdekű bejelentők fontos szerepet játszanak a korrupció leleplezésében, mivel az ilyen esetek igen ritkán kerülnek napvilágra. A közérdekű bejelentés ugyanakkor számos dilemmát vet fel: „hős” vagy „áruló”, aki ilyet tesz? A program célja, hogy ezeket a dilemmákat megvitassuk meghívott vendégeinkkel, akik között lesz rendőr alezredes, a Transparency International egyik vezetője, újságíró, egy visszaélés-kockázatkezelési szakértő, és egy „közérdekű bejelentő”. A beszélgetés után, negyed 9-től „Az informátor!” című amerikai vígjátékot vetítjük, Matt Damon főszereplésével.
Mindezek mellett a hónapban 13-án egy kerekasztal-beszélgetés keretében bemutatjuk a legfrissebb (EB78) Eurobarométer nemzeti jelentését – amelyből kiderül többek között, hogy mit gondolnak ma Magyarországon az emberek az Európai Unióról, milyen elvárásaik, elképzeléseik vannak saját és Magyarország jövőjéről az Európai Unióban. Az est során a Nézőpont Intézet, a Medián és a Policy Solutions egy-egy szakértőjével beszéljük meg a felmérés legfrissebb eredményeit, a program során magyar / angol szinkrontolmácsolást biztosítunk.
Az Európa Pont minden márciusi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A tavalyi évhez hasonlóan 2013-ban sem kell messzire utaznunk, ha fel akarjuk keresni az EU egyik kulturális fővárosát. A tavalyi szlovéniai Maribor után ugyanis idén Szlovákia második legnagyobb városa, a számos magyar vonatkozással rendelkező Kassa (Košice) tölti be ezt a címet.
Kassa neve a magyar történelem számára jelentős személyiségekkel forrt össze – kezdve Nagy Lajos magyar királlyal - akitől a város Európában elsőként kapott saját címeres oklevelet - a Rákócziakon át egész Márai Sándorig. A kassai születésű Márai kiemelt helyet kapott a kulturális évad programjában is - bár sohasem alkotott szlovákul, az író élete és művei szorosan összefonódtak a várossal, amely számos művében visszaköszön. Márai emlékét többek között színházi előadás, film, kiállítás, kultúrturisztikai kiadványok és várostörténeti séták idézik fel az év során. Az íróról az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik nyitóeseményeként egy teret is elneveztek az óvárosban.
A kulturális főváros Márai mellett számos kassai kötődésű alkotót is bemutat – többek között megnyílt már a kassai építész Oelschläger Őry Lajos kiállítása, bemutatják a kassai kötődésű Juraj Jakubisko filmrendező teljes munkásságát, tavasztól pedig a latin-amerikai nonfiguratív képzőművészet megteremtője, a Kassáról induló Fernando Falli (Gyula Kosice) életmű-kiállítását lehet majd megtekinteni.
Mindemellett a programsorozat gerincét a kreatív gazdaságra építő „Košice Interface 2013” című program adja, amellyel Kassa elnyerte a kulturális főváros címét. A pályázat szlogenje „Use the city” azaz „Használd a várost”, amely kifejezi, hogy Kassa a kulturális évad során nem az ilyen programsorozatoknál jellemző nagyberuházásokra helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a város meglévő adottságaira fókuszál. A szervezők egyik legfontosabb célja, hogy helyzetbe hozzák a Kassán és környezetében élő kreatív alkotókat, akik számára találkozóhelyet, teret és bemutatkozási lehetőséget biztosít az év. Mindezt a kassai szervezők többek között úgy kívánják elérni, hogy a kulturális és művészeti programok jó részét utcákon, köztereken látogathatják az érdeklődők. Az óváros utcái mellett akár lakótelepekre vagy egyéb elhanyagolt, korábban iparilag hasznosított külterületekre – amilyen például a Kaszárnya / Kultúrpark – is szerveznek programokat. Mindez hosszú távon akár gazdasági előnyökhöz is juttathatja ezeket a városrészeket, egyben perspektívát mutathat a kassai fiataloknak.
A programsorozat minden korosztálynak, mindenféle művészeti ág kedvelőjének tartogat valami izgalmasat. A már említett várostörténeti séták mellett lesz közép-európai színházi találkozó, a bor szerelmeseit a kelet-szlovák térség, valamint Eger és Tokaj borait is bemutató borfesztivál várja, lesz városi utcafesztivál, Andy Warhol-kiállítás, és a fényeket ünneplő „Fehér éjszaka” számos kortárs művésszel… Több mint háromszáz programot rendeznek az évadban, érdemes böngészni az eseménysorozat részben magyarul is elérhető hivatalos honlapján található ajánlókat, illetve az eseménynaptárt (angolul vagy szlovákul).
Kép forrása: Flickr / Pedro (CC BY 2.0)
Májusban lesz kilencedik éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legfontosabb célja vált ezzel valóra, amelyet nemcsak a politikai vezetők támogattak, de a lakosság is. Sokszor nem is vesszük észre, vagy egyszerűen csak nem vagyunk tudatában, hogy mi mindent köszönhetünk uniós tagságunknak. A tagságot persze nem lehet feketén vagy fehéren látni – ez nem válasz valamennyi problémánkra (ahogy talán sokan hitték vagy szerették volna hinni), de nem árt, ha tisztán látunk, milyen egyértelmű előnyökkel jár.
A csatlakozás nem önmagában véve jó, sokkal inkább lehetőséget jelent, amellyel tudnunk kell élni. Ilyen például a szabad utazás könnyebbsége, a külföldi munkavállalás szabadsága, vagy a kiterjedt és gazdag európai piaci lehetőségek. A tagság mérlegét nem vonhatjuk meg szigorúan közgazdasági adok-kapok alapján – persze kiszámítható, hogy mekkora egy ország „nettó mérlege”, vagy milyen mértékben részesült az EU fejlesztési forrásaiból, de a tagság nem minden előnye számszerűsíthető. Nehéz mérni költség-haszon szemlélettel az uniós mobilitás adta előnyöket sem, például a fiatalok külföldi tapasztalatszerzési lehetőségeit (Erasmus, az Európai Önkéntes Szolgálat, vagy a fiatal vállalkozók számára meghirdetett Erasmus keretében), a vállalkozók európai érvényesülési lehetőségét az egységes piacon, vagy épp azt a bonyolult szociális koordinációt, amelynek révén mobilitásunk szabadabb lehet.
Az élet szinte minden területén találkozunk közvetve vagy közvetlenül az EU-nak köszönhető fejlesztésekkel – ezek megismeréséhez vagy észrevételéhez nyújt segítséget egy friss kezdeményezés, illetve egy ahhoz kapcsolódó honlap (www.azeneuropam.hu), amely segít összegezni, hogy egy-egy ember életében konkrétan hogyan jelennek meg ezek a fejlesztések. Az oldalon „EU-kalkulátor” található, amelyen néhány adat / preferencia megadásával személyre szabott interaktív infografikát kaphat bárki a saját életében megjelenő uniós előnyökről. Érdemes tesztelni – talán nem is hinnénk, mi mindenben van jelen az Európai Unió.
Egy elnökségi logó megtervezése, illetve a végleges logó kiválasztása komoly feladatot jelent valamennyi EU-s elnökséget betöltő országnak, hiszen nem mindegy, hogy milyen jelképpel azonosítják Európa-szerte az adott országot. A legtöbb tagállamban ezért hosszas folyamat során választják ki a nyertes logót, legtöbbször profi grafikusok vagy művészeti szakokon tanuló hallgatók számára kiírt verseny keretében.
Magyarország és a vele együtt elnökségi triót adó másik két tagállam, Belgium és Spanyolország a trió szoros együttműködését a logó azonosságában is ki akarta fejezni. Ezért a három ország közös pályázat keretében választotta ki a belga Antoine Durieux tervezte logót, amelyet kisebb változtatásokkal – a nemzeti színek variációival – másfél éven keresztül használtak a Tanács elnökségének jelképeként.
Ezt az egy esetet leszámítva, azonban a logók egy-egy országot képviselnek, Az alkotók a logót általában arra is felhasználják, hogy valamilyen nemzeti jellegzetességet, az ország számára fontos értéket is bemutassanak, persze a nemzeti lobogó színei mellett. Szlovéniánál például nemzeti jelképük, a Triglav hármas hegycsúcsa, Svédországnál pedig a környezettudatosság és az ország északi mivolta jelent meg – ezek az utalások hol egyértelműek, hol utalásszerűek. Az ír elnökségi logók elkészítésénél is törekedtek e nemzeti szimbolikára az alkotók. Az ország jelenleg hetedszerre vezeti az EU Tanácsát, és korábban már három másik logót is használt elnökségi féléve során. (Elnökségi logókat a kilencvenes évek második felétől kezdtek el használni a tagországok.)
Ha a nemzeti jelképekből indulunk ki, a címerben is szereplő kelta bárdok hárfája az ország egyik legfontosabb szimbóluma. Ezt használja az ír elnök, az ír kormány, számos nemzeti intézmény, és ezzel találkozunk az ír euróérmék hátoldalán is. Nem meglepő, hogy ezt a jelképet a korábbi, 1990-es és 2004-es elnökségi logókban is felhasználták.
Szintén fontos nemzeti jelkép a lóhere. A legenda szerint ezt Szent Patrik, Írország védőszentje használta a szentháromság metaforájaként. Ezt a vizuális elemet azonban az eddigi logók megalkotása során kihagyták a grafikusok (nem úgy például a nemzeti turisztikai hivatal), helyette inkább a tradicionális kelta spirális motívumokat helyezték előtérbe 1996-ban, és most, 2013-ban is. A mostani logó négy egymásba kapcsolódó „e” betűt formáz, amely utal az EU-ban szorosan együttműködő tagállamokra, a logó négy egysége pedig jelképezi azt a négy évtizedet, amelyet Írország az EU-ban eltöltött (az ország idén ünnepli csatlakozásának negyvenedik évfordulóját). A mostani logót négy, profi grafikus csapat által elkészített terv közül online szavazáson választották ki az írek.
Elnökségi logót választani egyáltalán nem egyszerű feladat – az alkotó mindig szeretne valami országra jellemzőt készíteni, amely különleges, ugyanakkor elkerüli a kliséket. Ha anno az alkotóknak csak magyar jelképekben kellett volna gondolkodniuk, akkor sem lettek volna könnyű helyzetben, bár Magyarország esetében a hagyományos nemzeti szimbólumok mellett lehet számolni a jelképes, ún. landmark épületekkel, amelyek Írország esetében talán kevésbé közismertek.
Nektek van kedvencetek a korábbi évekből?
Utánanéztünk, milyen európai alkotásokkal és művészekkel találkozhatunk az idei Oscar-díj átadáson most vasárnap – ahogy tavaly, úgy idén sem lehet hiányérzetünk. Bár az idei jelöltek között számos monumentális, igazi amerikai témát feldolgozó, hazafias filmet találunk (amilyen az amerikai polgárháború idején játszódó Lincoln, Ben (Géza) Affleck filmje, egy titkos iráni akció történetét bemutató Argo, vagy a nálunk A Bin Laden hajsza alcímmel futó Zero Dark Thirty). A kínálat elég színes idén – találunk független filmet is a csúcskategóriákban (A messzi dél vadjai), Tarantino ismét beköszönt öt jelöléssel (Django elszabadul), de európai alkotókat is szép számmal jelöltek.
Európából több kategóriában is az osztrákok izgulhatnak: Michael Haneke osztrák filmrendező osztrák-német-francia koprodukcióban készült Szerelem (Amour) című kamaradrámája öt jelölést kapott. A legjobb idegen nyelvű film kategóriája mellett a legjobb filmre is jelölték, emellett a legjobb rendezés, legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb női főszereplő kategóriájában is indul. A film a rendezőtől megszokott „ridegen szomorú, szikáran megrázó” módon azt mutatja be, hogyan dolgozza fel egy idős házaspár az asszony lebénulását, és hogyan állja ki kapcsolatuk és szerelmük életük végső megpróbáltatásait. Érdekesség, hogy a német-osztrák származású Haneke filmje ezúttal Ausztriát képviseli az Amerikai Filmakadémia díjosztóján (2010-es filmje, A fehér szalag német színekben indult), ugyanakkor a film két főszereplője (Emmanuelle Riva és Jean-Louis Trintignant) és a film nyelve francia. Az idén hetvenéves rendezőt talán leginkább A zongoratanárnő című film miatt ismerik, Michael Haneke számos elismeréssel rendelkezik, A fehér szalag és a Szerelem is megkapta már Cannes-ban az Arany Pálmát.
A Szerelem azon kevés filmek közé tartozik, amelyeket az Akadémia egyszerre jelölt a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb film kategóriájában (korábban Costa Gavrastól az 1969-es Z, Roberto Benigni Az élet szép című filmje 1998-ban, valamint Ang Lee Tigris és Sárkánya 2000-ben volt még ilyen). Végül mindhárom elnyerte a legjobb idegen nyelvű film szobrát – így ebben a kategóriában igen jó esélyekkel indul Haneke filmje. De sokak szerint a film nem áll meg az idegen nyelvű Oscarnál, és akár a legjobb filmnek járó díjat is megkaphatja, ami egyedülálló lenne, mert nem angol nyelvű film még nem nyert ebben a kategóriában (a tavalyi győztes Némafilmes, bár francia volt, az egyetlen benne elhangzó mondat angolul szólt.) Ugyanez vonatkozik a rendezői Oscar-jelölésre: bár több nem amerikai rendező – Roman Polanskitól Ang Lee-n át Milos Formanig – nyert már rendezői Oscart, de mind angol nyelvű filmekkel. Ez a harmadik osztrák film, amelyet Oscarra jelöltek, az előző kettő közül egy, a náci Németországban játszódó, 2007-es Pénzhamisítók nyert díjat az országnak.
Emmanuelle Riva francia színésznő a legjobb női alakítás díjának egyik legnagyobb esélyese – ezért a szerepéért számos díjat megkapott már. Érdekesség, hogy ő a legidősebb hölgy, akit ebben a kategóriában jelöltek az Oscar történetében, aki egyben a valaha jelölt legfiatalabb női főszereplővel verseng a díjért, a mindössze kilencéves Quvenzhané Wallisszal, a Messzi dél vadjai című film főszereplőjével. Amennyiben Riva nyerne, a szobor lehetne a születésnapi ajándéka: a színésznő pontosan az Oscar-díj átadásának napján lesz 87 éves.
A férfi főszereplő kategóriájában is találunk európai szálat: Spielberg Lincolnjában nyújtott alakításáért a kategória legesélyesebb jelöltjeként emlegetik a brit-ír színészt, Daniel-Day Lewist, aki olyan kimagasló ír filmekben nyújtott emlékezeteset, mint az Apám nevében, A bal lábam (ezért a szerepéért 1989-ben Oscarral jutalmazták) vagy A bunyós – valamennyi Jim Sheridan ír rendező filmjei. Második Oscarját 2008-ban a Vérző olajért kapta, amennyiben megnyeri, ő lesz az első férfi színész, aki háromszor nyert főszerepért Oscar-díjat.
A legjobb férfi mellékszereplő kategóriája okozza a másik izgalmat az osztrákoknak – itt ismét Christoph Waltz osztrák(-német) színész nevét olvashatjuk a jelöltek között, aki Tarantino Becstelen brigantik című filmjében nyújtott zseniális alakításáért egyszer már megkapta az Oscart. Most Tarantino új filmjében nyújtott alakítása miatt jelölték. Christoph Waltz Bécsben született, ott is tanult és nőtt fel, de édesapja révén német állampolgárként. Osztrák állampolgárságot csak 2010-ben szerzett, azóta kettős állampolgár – de magát abszolút osztráknak vallja.
A legjobb film díjára jelölt alkotások között természetesen meg kell említenünk a britek szuperpodukcióját, Victor Hugo regénye, A nyomorultak legújabb filmes-zenés adaptációját, amelyet összesen nyolc kategóriában jelöltek – technikai díjak mellett többek között a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Hugh Jackman) és legjobb női mellékszereplő (Anne Hathaway) díjára. A briteknek másik fontos filmjük a gálán mindenképpen az amerikai-brit koprodukcióban elkészített új Bond-film, a Skyfall lesz, amelyet öt kategóriában jelöltek (Adele-nek a legjobb betéddal kategóriájában külön szorítunk).
Ha a legjobb idegen nyelvű film díját nem Haneke nyerné a Szerelemmel, úgy Európából még a norvég vagy dán film esélyes ebben a kategóriában. Dániát az Egy veszedelmes viszony című dán-svéd-cseh-német együttműködésben készült történelmi dráma képviseli, amely a XVIII. századi Dániában, a mentálisan beteg VII. Keresztély király udvarában játszódik. A norvég Kon-Tiki az 1947-es, Thor Heyerdahl által vezetett expedíció történetét dolgozza fel. Sokak meglepetésére az Akadémia nem válogatta a végső ötbe a tavalyi év egyik sikerfilmjét, a hazájában mindenféle nézettségi rekordot megdöntő, egyszerre komoly és végtelenül szellemes Életrevalók című francia filmet, amit mi is nagyon sajnálunk.
A játékfilmek mellett a dokumentumfilmek között is több európai alkotást találunk a jelöltek között; az izraeli-francia-német-belga együttműködésből létrejött The Gatekeepers az izraeli titkosszolgálat (Sin Bét) munkájába ad betekintést, annak korábbi vezetőivel készített interjúk segítségével (a film érzékeny témája miatt meglehetősen megosztó fogadtatásban részesült). A svéd-brit koprodukcióban elkészült Searching for Sugar Man valós történetet dolgoz fel, amelyben dél-afrikai barátok felkutatják fiatalkoruk egyik ikonikus zenészét, Sixto Rodriguezt, és nem várt dolgokra bukkannak – a két említett film három amerikai alkotással verseng a legjobb dokumentumfilmek között.
Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni – de az biztos, hogy lesz miért és kikért drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán, még ha idén magyar alkotást nem jelöltek díjra. Mi nagyon szorítunk a Szerelemnek, és a többi európai alkotónak – hajrá Európa! :-)
Zimmer frei, Langosch, Palatschinken – feliratok, amelyekkel még ma is nagyon gyakran találkozhatunk a Balaton partján. A hatvanas évektől egészen a nyolcvanas évek végéig tartó „aranykorhoz” azonban nem mérhető a német turisták mostani száma a Balatonnál. Az előző rendszerben bizarr módon a Balaton jelentette az egyik legfontosabb találkozóhelyet a két Németország fennállása alatt, a berlini fallal egymástól elszakított német családoknak. A Balatonra a baráti NDK-ból is jöhettek turisták, ugyanakkor a Kádár-korszak gulyáskommunizmusa örömmel fogadta a jól fizető nyugatnémet vendégeket is. Utóbbiak számára a magyar rendszer a keleti blokkban máshol elképzelhetetlen, relatív lazasága megfelelő színvonalat tudott biztosítani – szemben például a bolgár vagy a román tengerparttal. Mivel Magyarország a nyugatbarát, bár semleges Ausztrián és a keleti blokkhoz tartozó Csehszlovákián keresztül is megközelíthető volt, nyaranta itt – a főváros helyett leginkább a tó mellett – jöhetett létre a sok kis német egység.
Kettészakított családok, testvérpárok, szerelmespárok találkozhattak nálunk nyaranta, számos új, izgalmas ismeretség is létrejöhetett a két ország polgárai között még a legnagyobb tiltás idején is. A tóparti kempingek parkolójában a Trabi mellett jól megfért a Merci. Az Ossinak természetesen tilos volt a kapcsolatfelvétel a Wessie-kkel, de valószínűtlennek tűnt, hogy sok száz kilométerre hazájuktól ebből bajuk származzon – holott a gyakorlatban ez könnyen megtörténhetett. A standokon ugyanis nem voltak egyedül – az államvédelmi szervek kiküldött ügynökei, a „Balaton-brigád” együtt majszolta velük fecskében a porcukros lángost (amely műfaj előtt a magyar lángos készítők ma is értetlenül állnak). Ott voltak, amikor a Wessik a kiolvasott Bildeket vagy a nyugati árucikkeket átadták a keleti barátoknak, vagy amikor az Ossi rokon nyugatra szöktetését szervezték meg. A Stasi ügynökei – ahogy a filmben elhangzik – az „operatív szempontból fontos, észlelhető eseményeket” rögzítették, amelyeknek komoly következményei lehettek otthon. Munkájukat a magyar belügyi szervek éveken keresztül segítették.
Ezekről a bizarr, keserédes találkozásokról szól csütörtöki filmklubunk következő filmje, a Forgács Péter filmrendező által jegyzett Német egység @ Balatonnál. A film a német egység huszadik, illetve a berlini fal felhúzásának ötvenedik évfordulójára készült kiállítás anyagaira épül, amelyet Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetője fogott össze. A dokumentumfilm alapjául számos korabeli fénykép, felvétel, a kapcsolódó német és magyar titkosszolgálati anyagok, valamint már a rendszerváltás után elkészített számos személyes interjú szolgál – köztük egy volt Stasi-ügynök személyes beszámolója a történtekről. A film egyrészt időutazás az előző rendszer Magyarországára, ahol a palacsinta mellé kóla helyett még Bambit kaphattunk. Másrészt bepillantást enged az előző rendszer titkosszolgálati működésébe, megmutatja az idillinek tűnő balatoni nyaralás talán kevésbé ismert, sötét oldalát.
A filmet hét órától vetítjük az Európa Pontban most csütörtökön, február 21-én; a film után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval. A program – mint minden programunk – ingyenes, szeretettel várunk mindenkit!
Fotó: Panforte.hu / MHSZ (CC BY-SA 3.0)
Bálint-napon a zene és a magyar kultúra egyik nagykövetét, Sebestyén Márta világszerte elismert népdalénekest láttuk vendégül az Európa Pontban. Márta – Andrejszki Judit csembalóművésszel és énekessel – a szerelmesek napjához illő, régi időkbe és változatos európai tájakra kalauzoló dalesttel jött el hozzánk. Előadásuk előtt Gyárfás Dorka beszélgetett a művésznővel.
Sebestyén Márta már kiskorában rengeteg benyomást szerzett különböző, akkor még inkább egzotikusnak számító országról vagy kultúráról – azok zenéin keresztül. Közgazdász kutatóként dolgozó édesapja ugyanis számos nemzetközi útjáról mindig a különböző tájak népzenéivel tért haza a hatvanas-hetvenes években; ő úgy gondolta, a népzene képes igazán megmutatni egy-egy népcsoport vagy tájegység igazi lényegét. Márta zenei érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatásában természetesen zenepedagógus édesanyja is jelentős szerepet játszott, de nagyon nagy hatással volt rá édesapja hozzáállása és az a sokféle különleges muzsika, amelyek segítségével bejárhatta Görögországtól Türkmenisztánon át egész Dél-Amerikát – képzeletben.
Képzelőerejére sokáig szüksége is volt hasonló nagy utazásokhoz – az előző rendszerben ő sem kapott könnyen útlevelet, amellyel nemzetközi fellépésekre mehetett volna. Persze voltak visszautasíthatatlan külföldi felkérései „baráti országokba”, de nyugatra még nemzetközileg elismert művészként sem mehetett minden esetben. Sosem felejti, milyen tortúra volt egy-egy külföldi utazás még neki is, milyen volt gyomorgörccsel átlépni a határt, ha egyáltalán utazhatott – ez persze azoknak, akik a mai Európában nőnek fel (mint például fiai), szinte elképzelhetetlen.
Aztán idővel ő is eljutott olyan minden szempontból (földrajzilag és gondolkodást tekintve is) távoli országokba, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland – sokan várták volna, hogy nem tér haza az akkor számos kötöttséggel és korlátozással működő Magyarországra, de ő sosem gondolt erre. Ahogy fogalmazott: „Itt a hazám, itt vannak a gyökereim, ahol feltöltődök, és nekem az a dolgom, hogy ezt a kultúrát elvigyem és megmutassam másoknak.” A művésznő szerint talán nem is hinnénk, hogy micsoda tisztelet és szeretet övezi a magyar kultúrát külföldön – erről sajnálatosan kevés szó esik manapság, pedig szerinte erre kellene koncentrálnunk, és azon kellene dolgoznunk, hogy tovább öregbítsük ezt a jó hírünket.
Sebestyén Márta 2010-ben ehhez kapcsolódó munkájához az egyik legrangosabb elismerésben részesült: megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címét. A díjjal egyedülálló zenei munkásságát ismerték el, amelynek keretében több évtizede a Kárpát-medence népzenei örökségét a legmagasabb művészi színvonalon képviselve támogatja a magyar kultúra és a világ kultúrái közötti párbeszédet, valamint a kulturális sokszínűség eszméjét. A díj átvételekor munkásságának egyik legnagyobb ihletője és ösztönzője, „az első igazi világzenész”, Bartók Béla 1931-ben papírra vetett gondolatait idézte, amelyet ő is teljesen magáénak érez és követendőnek tart ma is a zene kulturális különbségeket áthidaló természetéről és elhivatottságáról:
„Az én igazi vezéreszmém, amelynek… tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”