Sebestyén Márta: a magyar kultúrát hatalmas tisztelet és szeretet övezi külföldön – becsüljük meg és legyünk rá büszkék!

Bálint-napon a zene és a magyar kultúra egyik nagykövetét, Sebestyén Márta világszerte elismert népdalénekest láttuk vendégül az Európa Pontban. Márta – Andrejszki Judit csembalóművésszel és énekessel – a szerelmesek napjához illő, régi időkbe és változatos európai tájakra kalauzoló dalesttel jött el hozzánk. Előadásuk előtt Gyárfás Dorka beszélgetett a művésznővel.

Sebestyén Márta már kiskorában rengeteg benyomást szerzett különböző, akkor még inkább egzotikusnak számító országról vagy kultúráról – azok zenéin keresztül. Közgazdász kutatóként dolgozó édesapja ugyanis számos nemzetközi útjáról mindig a különböző tájak népzenéivel tért haza a hatvanas-hetvenes években; ő úgy gondolta, a népzene képes igazán megmutatni egy-egy népcsoport vagy tájegység igazi lényegét. Márta zenei érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatásában természetesen zenepedagógus édesanyja is jelentős szerepet játszott, de nagyon nagy hatással volt rá édesapja hozzáállása és az a sokféle különleges muzsika, amelyek segítségével bejárhatta Görögországtól Türkmenisztánon át egész Dél-Amerikát – képzeletben.

Képzelőerejére sokáig szüksége is volt hasonló nagy utazásokhoz – az előző rendszerben ő sem kapott könnyen útlevelet, amellyel nemzetközi fellépésekre mehetett volna. Persze voltak visszautasíthatatlan külföldi felkérései „baráti országokba”, de nyugatra még nemzetközileg elismert művészként sem mehetett minden esetben. Sosem felejti, milyen tortúra volt egy-egy külföldi utazás még neki is, milyen volt gyomorgörccsel átlépni a határt, ha egyáltalán utazhatott – ez persze azoknak, akik a mai Európában nőnek fel (mint például fiai), szinte elképzelhetetlen.

Aztán idővel ő is eljutott olyan minden szempontból (földrajzilag és gondolkodást tekintve is) távoli országokba, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland – sokan várták volna, hogy nem tér haza az akkor számos kötöttséggel és korlátozással működő Magyarországra, de ő sosem gondolt erre. Ahogy fogalmazott: „Itt a hazám, itt vannak a gyökereim, ahol feltöltődök, és nekem az a dolgom, hogy ezt a kultúrát elvigyem és megmutassam másoknak.” A művésznő szerint talán nem is hinnénk, hogy micsoda tisztelet és szeretet övezi a magyar kultúrát külföldön – erről sajnálatosan kevés szó esik manapság, pedig szerinte erre kellene koncentrálnunk, és azon kellene dolgoznunk, hogy tovább öregbítsük ezt a jó hírünket.

Sebestyén Márta 2010-ben ehhez kapcsolódó munkájához az egyik legrangosabb elismerésben részesült: megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címét. A díjjal egyedülálló zenei munkásságát ismerték el, amelynek keretében több évtizede a Kárpát-medence népzenei örökségét a legmagasabb művészi színvonalon képviselve támogatja a magyar kultúra és a világ kultúrái közötti párbeszédet, valamint a kulturális sokszínűség eszméjét. A díj átvételekor munkásságának egyik legnagyobb ihletője és ösztönzője, „az első igazi világzenész”, Bartók Béla 1931-ben papírra vetett gondolatait idézte, amelyet ő is teljesen magáénak érez és követendőnek tart ma is a zene kulturális különbségeket áthidaló természetéről és elhivatottságáról:

„Az én igazi vezéreszmém, amelynek… tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”