Levegővel hajtani egy járművet – nem nagyszerű ötlet? A gondolat már évszázadok óta foglalkoztatja a mérnököket. Még az is lehet, hogy 2100-ban minden garázsban ilyen kocsi áll majd?
Mióta tudjuk, hogy a Föld ásványkincsei végesek, és fogyunk ki a hagyományos energiaforrásokból, egyre sürgetőbb, hogy megoldást találjunk a jelenleg használt energiaforrások pótlására. Ma még kérdés, hogy unokáink és az ő gyerekeik például mivel fognak fűteni télen, de a felkészülés már megkezdődött: számos kutatás és kezdeményezés igyekszik megtalálni a kifogyóban lévő energiaforrások költséghatékony helyettesítőjét. Az szinte biztos, hogy a nem túl távoli jövőben az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások (a nap-, a szél-, a víz- vagy a geotermikus energia) jobb kiaknázása kulcsszerepet játszik majd mindenütt (ahogy azt az EU is szorgalmazza számos javaslatával és kezdeményezésével), de egyéb kreatív ötletekre is szükség lesz ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű energia álljon rendelkezésünkre mostani életvitelünk fenntartásához.
A közlekedés kiemelt terület ebből a szempontból: modern életünkhöz hozzátartozik a gyors mobilitás, mindennapjaink szinte elképzelhetetlenek autók nélkül. A közlekedésben és az autógyártásban már évtizedek óta számos megoldás született a szénhidrogén-függőség csökkentésére. Vannak hibrid autók, amelyek elektromotor használatával csökkentik a hagyományos üzemanyag-szükségletet, vannak hálózatról feltölthető elektromos autók (amely bár közvetlenül nem szennyezik a környezetet, de végső soron hagyományos energiát használnak fel), és van számos egyéb ötlet, amellyel utcán még nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk. Ilyenek például a sűrített levegővel működő járművek, amelyek a levegő energiáját pneumatikus munkahengerek segítségével alakítják át mozgási energiává.
Az ötlet zseniális: levegőből valószínűleg mindig lesz elég, így ha a fejlesztők képesek olyan konstrukciókkal előállni, amelyek valamilyen szempontból felvehetik a versenyt a hagyományos autókkal, akkor akár ez is lehet a mostani benzinfaló járművek alternatívája. (Mivel ezek a rendszerek viszonylag kedvezőtlen hatásfokkal működnek, ezért első sorban rövid távokon, például városi autókban jelenthetnek megoldást.)
Aki venni szeretne ilyen levegővel hajtott járművet (vagy ahogy sok helyen, kicsit talán Kazinczy modorában nevezik: léghajtányt), annak sajnos még egy kicsit várnia kell a sorozatgyártásra. Bár a levegővel hajtott járművek fejlesztése már jó ideje sokakat foglalkoztat – a technikatörténészek szerint elsőként egy brit feltaláló, Dennis Papin vezette elő az ötletet 1687-ben, az első gyakorlati megvalósítását pedig 1840-re teszik, amikor egy francia testvérpár, Andraud és Tessie Motay bemutatta első léghajtányát. A mai fejlesztők közül talán a francia MDI (Motor Development International) jutott legtovább, amelynek vezetője, Guy Negre szerint a tisztán léghajtású járműveik mintegy 180 kilométert tehetnek meg egy feltöltéssel, körülbelül kétdolláros költséggel. Ha a hengerekbe áramló levegőbe némi benzint kevernek, a hatótávolság 1 800 kilométer lehet, 1,8 liter/100 km-es üzemanyag-fogyasztás mellett.
Egy használható léghajtány, vagy ahogy a legnagyobb hazai seregszemléjükön nevezik, a pneumobilok megépítése igazi kihívást jelent a mérnökhallgatóknak is – ehhez kapcsolódóan idén májusban hatodszorra szervezik meg hazánkban a Rexroth Pneumobil Versenyt. (A "pneumobil" a Rexroth vállalatok közös szervezésű versenyén futó járgányok fantázianeve, amelyben a pneu- előtag a pneumatikára, a mobil pedig a járműre utal.) A versenyen négy ország több mint negyven csapata csap össze saját építésű léghajtányával, amelyeket különböző kategóriákban díjaznak majd. Bár a futamok csak májusban lesznek, a verseny jelenleg is zajlik – a járműveket ugyanis a nevező csapatok tervezik és építik meg több hónapos munkával. Két ilyen járgányt próbálhattok majd ki nálunk is most csütörtökön négy órától: az Óbudai Egyetem Flux-Gate Pneumobil csapatának 2013-as, „Lezs-Air” nevű autóját, valamint a PintAir mobile csapatának „Doroti” névre hallgató modelljét. Egy próbát megér! :-)
További információ:
Az Európai Unió költségvetésének közel 90 százalékát fordítja különféle támogatásokra, amelyekre a tagállamok vállalkozásai, állampolgárai, önkormányzatai vagy civil szervezetei pályázhatnak. Ez évente 120-130 milliárd eurót jelent, amelyből – jelenlegi kiemelt témánkhoz kapcsolódóan – a környezetvédelemre szánt támogatási lehetőségeket és megvalósult projekteket mutatjuk be.
Magyarország az EU nélkül nem lenne ugyanaz – hangzott el egy közelmúltbeli, az EU-tagság eredményeit bemutató kampány szlogenjeként, amelynek egyik videójában éppen a környezetvédelmi támogatások magyarországi felhasználását hozták fel példaként. Nem véletlenül: a természet megóvása fontos szerepet játszik a fenntartható és intelligens növekedés megvalósításában, amely az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése. Ez a törekvés – közvetetten vagy közvetlenül – az uniós támogatási lehetőségekben is megfigyelhető.
Az EU-s támogatások legnagyobb részét az elmaradottabb régiók felzárkózására fordított kohéziós politika, valamint a mezőgazdasági támogatások teszik ki. Mindkettő keretében jelentős számmal támogatnak környezetvédelmi tárgyú beruházásokat is. Előbbire az uniós forrásokból megvalósuló épületenergetikai korszerűsítéseket vagy csatornázási projekteket lehet szemléletes példaként hozni, azonban a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontok szinte valamennyi projektnél jelen vannak. A mezőgazdasági támogatások esetében is hasonló a helyzet: a közvetlen agrártámogatásokból csak azok a termelők részesülhetnek, akik földjeiket bizonyos környezetvédelmi előírásokat betartva gazdálkodnak. Ezen túlmenően az agrártámogatások második pillérét jelentő uniós vidékfejlesztési programban a környezetvédelem ennél is hangsúlyosabb szerepet játszik.
A fentiek mellett létezik továbbá egy kifejezetten környezetvédelmi projektek finanszírozására szolgáló európai uniós kezdeményezés: az 1992 óta működő LIFE program. A 2007 és 2013 közötti időszakban évente írnak ki pályázatot a természet és biodiverzitás megőrzését szolgáló, a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítását elősegítő fejlesztések és mintaprojektek, valamint információs és kommunikációs célú programok támogatására.
Magyarország 2001 óta vesz részt a LIFE (illetve 2007 óta LIFE+) programban, amelynek keretében az Európai Unió 45 hazai természetvédelmi és környezetvédelmi projektet támogatott összesen 47 millió euróval, nagyban segítve legértékesebb területeink, legféltettebb növény- és állatfajaink megőrzését. A magyar projektek közül kiemelkedik a csak Magyarországon előforduló, rendkívül ritka rákosi vipera LIFE-programja, amelyet 2009-ben Európa 5 legsikeresebb LIFE finanszírozású természetvédelmi programja közé választottak. De uniós forrásból támogatták az ősi magyar mondavilágban turulmadárként ismert kerecsensólyom kárpát-medencei populációjának megőrzését is. A szorosan a természethez kapcsolódó projekteken túl kutatások és fejlesztések finanszírozására is találhatunk példákat, így például azt a LIFE+ forrásból megvalósított kísérleti létesítményt, amely a dél-magyarországi felszín alatti arzéntartalmú vizek megtisztítására szolgál. (Ebben az alprogramban más tagállamok is igen aktívak.) A LIFE-program támogatásával megvalósult magyarországi projektek részletesen böngészhetők az alábbi kiadványban, a nyertes hazai pályázatok listája pedig itt olvasható. Emellett az Európai Bizottság is évente elkészíti a legjobb kezdeményezéseket bemutató kiadványát.
Ezek a projektek kevésbé látványosak, valószínűleg nem övezi őket olyan élénk érdeklődés, mint más EU-s fejlesztéseket. Azonban a gazdasági válság idején, amikor a kevésbé fontosnak ítélt céloktól vonnak el támogatásokat, fontos, hogy a LIFE program és a további uniós támogatási lehetőségek révén – a hangzatos célkitűzések mellé – kézzel fogható pénzügyi forrás is társul. Hiszen környezeti értékeink nélkül Magyarország (és Európa) nem lenne ugyanaz.
A LIFE+ program magyarországi kapcsolattartó pontját a Nemzeti Környezetvédelmi és Energia Központ Nonprofit Kft. működteti.
A hihetetlenül hosszúra nyúló tél után már mindannyian ki vagyunk éhezve a tavaszra. Lehet, hogy jó volt március végén újra szánkózni kicsit, hóembert vagy hónyulat építeni, de a legtöbben már nagyon várjuk, hogy a természet újraéledjen téli álmából és végre élvezhessük a tavaszi napsütést. A zöldellésbe mi is beszállunk: áprilisban a Föld napjához kapcsolódóan a Zöld Európa témakörét járjuk körül több programunkkal. Az EU egyik nagyon fontos célja a klímaváltozás elleni küzdelem, melynek egyik fontos eleme a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése. Ehhez elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, vagyis a rendelkezésre álló energiaforrások jobb kihasználása, valamint új, alternatív energiaforrások munkába állítása. Ilyeneket mutatunk be több programunkban, illetve azt is, hogy mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a jelenlegi hozzáállásunkon.
Az első tavaszi hónap másik fontos témáját az irodalom szolgáltatja – április második felében kerül sor ugyanis a jubileumi, XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amelyhez kapcsolódóan mi is vendégül látjuk a magyar és európai irodalom számos kiemelkedő alkotóját.A hónap első programján, április 11-én arra kaphattok választ, hogy mi történik akkor, amikor elfogy az áram, és nem működnek a mindennapi életünkben alapvető eszközök. Az egyik lehetséges választ az Óbudai Egyetem hallgatói adják, akik pneumobiljaikkal érkeznek hozzánk. A pneumobil olyan, általában kisméretű jármű, amely üzemanyagként gyakorlatilag csak sűrített levegőt használ. A hallgatók által épített különleges autókat nálunk a helyszínen ki is próbálhatjátok. A bemutató után Rakonczay Gábor kenus érkezik hozzánk, aki elsőként szelte át kenuval az Atlanti-óceánt. Gábornak a csaknem kéthónapos út alatt volt alkalma megtapasztalnia, milyen az infrastruktúra nélküli környezet, hogyan küzdheti le egyedül, a rendelkezésére álló kevés eszköz segítségével az óceán kiszámíthatatlan természetét. Többek között erről is mesél majd nekünk 11-i programunk második felében, 19 órától.
A Föld napjára (április 22.) egy különleges előadással készülünk, amelyben a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai egy performance-előadás keretében különböző, Európában élő emberek monológjait hallhatjuk a Millenáris füvén (rossz idő esetén az Európa Pontban). Az általuk felvetett környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági problémákra saját válaszainkat csak mi magunk adhatjuk meg – történeteiket figyelve könnyen észrevehetjük a biker-smoker, a stewardess, a plázaanyu, az atombarát, a munkanélküli munkás, a lomizó, a vályogvető és a művész-tréner szempontjait, örömeit, vágyait, és könnyen lehet, hogy magunkra ismerünk bennük.
A fenntartható fejlődés lesz Lumière filmklubunk témája is, ahol a „Földünk, a műanyag bolygó” című dokumentumfilmet vetítjük, amely az életünk minden területén (egyre inkább) jelen lévő műanyagokról mesél nekünk, és fest nem túl biztató képet. A dokumentumfilm készítője Werner Boote, akinek a nagyapja az egyik legnagyobb műanyagkonszern igazgatója volt. Boote az ő történetéből kiindulva járt utána a műanyag különböző ismert és kevésbé ismert hatásainak. A vetítés után Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével beszélgetünk.
Programjaink másik fele a művészetekhez és az irodalomhoz kapcsolódik – április 18. és 21. között ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. Április 19-én a Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével több izgalmas panelbeszélgetés keretében beszélgetünk majd a Civilek Európájáról – az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, illetve a végleges, pontos programot hamarosan ismertetjük az esemény Facebook oldalán. A Könyvfesztivál díszvendége Olaszország lesz, ami a mi programunkban is kiemelt szerepet kap.
Nemcsak az Írótalálkozón, de a 18-i Egy csésze Európa programunkon is Itália felé vesszük az irányt, mégpedig az izgalmas Toszkánába, azon belül is Firenzébe, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett városba utazunk. Nádasdy Ádám költővel, nyelvészprofesszorral arról beszélgetünk majd, hogy Dante tényleg a női olvasók miatt írta-e latin helyett olaszul, sőt toszkán nyelvjárásban az Isteni Színjátékot. Szó lesz a másik híres firenzeiről, a 700 éve született Boccaccióról is, Verdiről sem feledkezünk meg, aki mindenképpen meg szerette volna hódítani Firenzét, a mecénások és mentorok fellegvárát. Egy olasz esten kikerülhetetlen a pizza és az olasz kávé – mi sem mulasztunk e téren. (A programra előzetesen az euinfo@eu.hu címen keresztül várjuk a regisztrációkat.)
A hónapot a jazz világnapjához kapcsolódóan a fiatal jazz-zenészek magyarországi helyzetéről szóló beszélgetéssel és meglepetéskoncerttel zárjuk. A rendezvénysorozat Herbie Hancock világhírű zongorista, az UNESCO jószolgálati nagykövete kezdeményezésére jött létre – tavaly ez alkalomból Oláh Kálmán adott nálunk emlékezetes koncertet. Idén is a jazz élvonalából várunk egy elismert előadóművészt – és a gitárját.
Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Európában szerencsére mindenki azt gondol, amit akar, és ennek – amíg másokat nem sért vele – hangot is adhat. A vélemény, még ha sokféle is, nagyon fontos minden döntéshozó számára, mert ettől függ, hogy politikája sikeres-e, hogy az emberek elégedettek-e a dolgok alakulásával. A vezetőknek szükségük van egy biztos mérőre, amely megmutatja, mi foglalkoztatja közvéleményt – akármiről. Európában erre szolgál az Eurobarometer (EB), az EU egyik legrégebben használt, standardizált, összeurópai közvélemény-kutatása. 1973 óta készítenek ilyen felméréseket, amelyek időről-időre felmérik a tagállamok lakosságának véleményét, elképzeléseit az EU-val mint közösséggel, valamint különböző jelenségekkel kapcsolatban. Ezek az átfogó felmérések nagyon jó képet adnak arról, hogy hol tart ma Európa, mi aggasztja és mi teszi boldoggá lakosait.
Az EB egyik nagy csoportját a Speciális Eurobarometerek alkotják, melyek egy-egy témát, szakpolitikai területet járnak körül, legyen az a dohányzás, az aktív idősödés, vagy felmérés az európaiak nyelveiről és nyelvtudásáról. A teljes felmérések általában angolul érhetők el (esetleg még franciául vagy németül), de a legtöbb esetben készítnek minden hivatalos nyelven, így magyarul is rövid összefoglalót az európai és a nemzeti eredményekről. Akit érdekel valamilyen mostanában felkapott témakör, és kíváncsi, hogy miről hogyan vélekednek Európa országaiban, esetleg valamilyen tanulmányhoz háttéranyagra van szüksége, annak mindenképpen érdemes itt szétnéznie.
A másik nagy csoport a Standard Eurobarometer, amely az EU lakosainak véleményét méri az EU legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban fel félévi rendszerességgel, előre kidolgozott módszertan alapján, gyakorlatilag ugyanolyan kérdésekkel harminc éve. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy mit gondolnak az egyes országokban az EU aktuális helyzetéről, mit várnak az uniós intézményektől, mennyire bíznak bennük, milyen vívmányokkal vagy nehézségekkel azonosítják az EU-t.
A legutolsó ilyen Standard Eurobarometer eredményeit épp az elmúlt hetekben ismertették Európa-szerte (a magyar eredményeket egy szakértői beszélgetés keretében épp nálunk). A legutolsó kutatásból – főleg a korábbi Standard Eurobarometerekkel összehasonlítva – sok érdekes dolog kiderül. A magyar lakosság általában elégedett az EU-val, de úgy érzi, hogy nem tud eleget róla. Érdekes emellett az is, hogy csupán 11 százaléka szeretne többet tudni erről, ami a fele az európai átlagnak. Az EU vívmányai közül hazánkból a legtöbben a kézzel fogható dolgokat emelték ki, mint az utazás, a négy szabadság érvényesülése az EU-ban vagy az Erasmus csereprogram. Akit részletesebben érdekel a legutolsó felmérés, a teljes jelentést itt találja (angolul), a magyar nyelvű összefoglaló itt olvasható, a jelentést pedig többek között itt, itt vagy itt, elemezték hozzáértők.
Illusztráció: Halter András
Aki még nem látta a nyár közepére teljesen lilába öltözött provence-i levendulamezőket, az okkersárga hegyekre épült kis városkákat vagy az Olympique Marseille stadionját, ahol a város szülöttje, Zinedine Zidane is kezdte pályafutását, annak most több mint kilencszáz kulturális érvvel is szolgálunk arra, hogy idén pótolja ezt az elmaradást. Idén ugyanis nemcsak a közeli Kassa, de Marseille-Provence is az európai kulturális főváros címét viseli. A két város földrajzilag és éghajlatilag meglehetősen különbözik, de egyéb jellemzőket tekintve korántsem esik olyan messze egymástól: mindkét városban fontos szerepet játszik a különböző népek együttélése, a multikulturalizmus. Míg a kelet-közép-európai Kassa történelmén a magyarok és a szlovákok osztoznak, addig a Mediterráneum egyik kapujaként számon tartott Marseille számos helyről (elsősorban Észak-Afrikából) vonzza a bevándorlókat, ami sokszínű és izgalmas várossá formálta Marseille képét.
A marseille-i kulturális évadban kiemelt helyett kapott, és az éves programban számtalanszor felbukkan a Földközi-tenger felé nyitott kikötőváros imázsa. E tekintetben van min javítania a gyakran „rebellisként, hangosként vagy erőszakosként” emlegetett Marseille-nek. A városról az utóbbi években sokszor szinte csak bandaháborúk, kelet-európai illegális bevándorlók vagy korrupciós ügyek kapcsán lehetett hallani. A kulturális program lebonyolítói a város erodált hírnevén is szeretnének javítani. Ambícióban nincs hiány – az év során mintegy tízmillió (!) látogatót várnak a dél-franciaországi régió kilencven településén rendezett közel ezer kulturális rendezvényre. A rendezvénysorozatba a francia szervezők bevonták Provence több városát (Arles-tól Aix-en-Provence-on át Aubagne-ig), így nemcsak Franciaország legnagyobb kikötővárosa, de egyik legszebb és legismertebb tájegysége, Provence is kiveszi a részét a kulturális év programkínálatából.
Természetesen lesznek kiállítások – például Picasso kevésbé ismert, ám annál különlegesebb kerámiáival, Rodin anticizáló szobraival, vagy Camus életéről –, táncos programok a modern tánctól Preljocaj kortárs ballettjéig, vagy épp koncertek az operától a fúziós nemzetközi zenei projektekig. Emellett – a kassai programhoz hasonlóan – a francia program is nagyban épít az utcai művészetekre, a járókelők bevonására, ehhez kapcsolódóan is számos programot találunk a hivatalos műsorrendben. Aki ismeri és szereti a francia Cirque de Soleil művészetét, annak a cirkuszi kultúrára épülő programok nem okoznak majd csalódást.
Nehéz kiemelni néhányat a sok száz programból – lesz még például operafesztivál Aix-en-Provence-ban, táncfesztivál Marseille-ben, kiállítás Van Gogh, Bonnard, Cézanne, Matisse, Raoul Dufy vagy Le Corbusier remekeivel…) Ezért is ajánljuk mindenkinek, hogy saját érdeklődése és ízlése szerint böngéssze az eseménysorozat hivatalos honlapját, ahol időpont, város, illetve programtípus alapján kereshetünk a programok között. Bár egyelőre csak franciául, kis fordítási segítséggel ez sem lehet leküzdhetetlen akadályt. (A honlap kezelése talán picit szokatlan elsőre, de ez ne ijesszen el senkit – amint hozzászoktunk, kincsesbánya. Jól kereshető még az eseménysorozathoz kapcsolódó másik kereső is, itt is érdemes szétnézni.)
Aki követni akarja az évad eseményeit, annak a már említett forrásokon kívül figyelmébe ajánljuk a kulturális főváros Facebook, Flickr, Pinterest, vagy Youtube oldalát – idén különösen érdemes odafigyelni Marseille-re és Provence-ra!
Az Európa Pont soron következő rendezvénye a közérdekű bejelentésekkel foglalkozik. Talán maga a fogalom sem ismert mindenki előtt – közérdekű bejelentésnek azt nevezzük, mikor egy magánember olyan (lehetséges) visszaélést észlel, amellyel valaki egy nagyobb közösséget képes megkárosítani, és erről bejelentést tesz a fellépésre alkalmas fórumon. Lehet az észrevétel szűkebb körre, például egy munkahelyre vonatkozó, de lehet ez akár a közpénzek felhasználásával is kapcsolatos, ahol a károsítottak köré jóval szélesebb, de sokkal kevésbé beazonosítható.
A közérdekű bejelentők a visszaélések és a korrupció elleni küzdelem talán legfontosabb harcosai, akik bejelentésükkel kárt háríthatnak el, védhetik az emberi jogokat, biztosíthatják a jogállamiságot – de akár életeket is menthetnek. Ugyanakkor az ilyen bejelentéseknek igen magas áruk is lehet: a bejelentő a közérdek védelméért cserében gyakran súlyos veszélynek teszi ki magát. Megszólalása miatt munkáját, sőt egész egzisztenciáját veszélyeztetheti – elvesztheti állását, derékba törhet karrierje, akár az életével is fizethet. Ezt Magyarországon tetézi még az előző rendszer fenntartásában kulcsszerepet játszó besúgók, illetve a besúgás / feljelentés negatív kicsengése. A közérdekű bejelentésre angolul a „whistleblowing”-ot használják, amely annyit tesz, hogy a „sípot fújni” – legyen szó futballbíróról vagy rendőrről, aki megfújja. Magyarul talán a „vészharang kongatása” adja vissza inkább ezt a jelentést. Nem egyszerű dilemmával találkozik tehát az az ember, aki tudomást szerez valamilyen visszaélésről: cselekedjen a köz érdekében úgy, hogy közvetlenül talán nem is érzékeli cselekedete pozitív hatását, ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy igen komoly retorziókkal szembesül?
Ezek a bejelentések óriási segítséget jelenteken abban, hogy egy ország gazdasága mindinkább kifehéredjen, a visszaélések és a korrupció visszaszoruljon. Ahhoz viszont, hogy valaki passzív szemlélőből aktivistává váljon, számos dolog szükséges – először is tudnia kell róla, hogy erre joga van. Tudnia kell, mi minősül visszaélésnek, és ha ilyet tapasztal, milyen fórumokon, milyen szervezeteknél tehet bejelentést. Emellett szükséges, hogy a bejelentő a lehető legnagyobb mértékben biztosítva lássa védelmét a jog különböző eszközeivel. Ezek hiányában nehéz elvárni, hogy bárki saját jólétét és békéjét kockáztassa a köz érdekében, és a „hallgatni arany” hozzáállásától eljusson a „vétkesek közt cinkos, aki néma” megközelítésig. Erről a jelenségről és ezekről a kérdésekről beszélgetünk a kérdéssel más-más szemszögből foglalkozó vendégeinkkel, akik között lesz közérdekű bejelentő, rendőrtiszt, újságíró, multinacionális cég kockázatelemzője, valamint a kérdés hazai szakértőjének képviseletében a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
A beszélgetés után Steven Soderbergh Informátor! című vígjátékát vetítjük, Matt Damonnal a főszerepben.
Hazánkban a Transparency International Magyarország mint a korrupció ellen küzdő nemzetközi civil szervezet kiemelten foglalkozik a közérdekű bejelentések témakörével. Számos kutatással, szakpolitikai javaslatokkal és állásfoglalásokkal, tájékoztató weboldalakkal és kiadványokkal támogatja Magyarországon a korrupció elleni küzdelmet, benne a közérdekű bejelentések megfelelő szabályozását és terjedését.
További információ a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban:
Illusztráció: merjtenni.hu
Március 21-i programunkon a rasszizmus elleni küzdelemmel foglalkozunk. Ezt a napot az ENSZ 1966-ban nyilvánította a rasszizmus elleni küzdelem világnapjának, emléket állítva egy 1960-as, közel hetven halálos áldozattal járó apartheid-ellenes tüntetésnek. Az apartheid rendszere Dél-Afrikában azóta összeomlott, de a faji, származási, illetve egyéb külső vagy belső jellemzők alapján történő megkülönböztetés sajnos a mai napig jellemző a világ és az élet számos területén – így Európa országaiban is.
Bár az EU alapvetően gazdasági és nem emberi jogi szervezet (amilyen például az Európa Tanács), az etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés tilalma az Európai Uniónak is fontos alapelve. Az unió is határozottan fellép a nemen, faji vagy etnikai hovatartozáson, valláson vagy hiten, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, a szerződések mindemellett tiltják az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést is. A diszkriminációmentességhez való jogot erősíti az Alapjogi Charta is, amely a szerződésekkel azonos jogi súllyal bír. Az EU, valamint az Európa Tanács számos program keretében támogatja a rasszizmus, illetve az előítéletesség elleni küzdelmet. Mostani írásunk két most induló, e területhez kapcsolódó európai programot mutat be.
A pénzügyi válság Európa legtöbb országát komolyan megviselte, és sok helyen vezetett a szélsőjobboldali, kirekesztő vagy Európa-ellenes gondolatok megerősödéséhez, rasszista és diszkriminatív megnyilvánulásokhoz, jelentősen megnehezítve a bevándorlók vagy kisebbségi csoportok helyzetét. E jelenséggel foglalkozik az EU támogatásával megvalósuló U-CARE – Urban culture against racism in Europe (szabad fordításban: „Városi kultúrával az európai rasszizmus ellen”) elnevezésű program is. A program nyolc ország tizenegy művészeti szervezetének szoros együttműködésében valósul meg, amelyben a különböző hátterű (nemzetiségű / kisebbséghez vagy többséghez tartozó) fiatalok a városi művészetekre és a médiára épülő projekteket hoznak létre. A program célja, hogy különböző szemináriumok és nemzetközi képzések segítségével olyan művészeti területen tevékenykedő „U-CARE Junior Coach”-okat képezzenek, akik a program során megszerzett tudásukat fiatalok további csoportjainak adják át. A coachok további workshopok, kampányok keretében, terjesztik a kölcsönös megértésen alapuló együttműködések, a tolerancia és a diszkriminációmentesség üzenetét. A projekt magyarországi koordinátora, a Szubjektív Értékek Alapítvány folyamatosan várja olyan fiatal művészek jelentkezését (a zene, tánc, média, illetve hasonló területekről), akik szeretnének a kampány során alkotóműhelyekben, nemzetközi csereprogramokban részt venni.
Az online felületeken rengetegen – névvel vagy névtelenül – szítanak feszültséget etnikai hovatartozás alapján és buzdítanak kirekesztő magatartásra. Ezzel a jelenséggel foglalkozik 2013-14-ben a Fiatalok az Online Gyűlöletbeszéd ellen (Young People Combating Hate Speech On-line) elnevezésű európai szintű ifjúsági projekt, amelyet az Európa Tanács hívott életre. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogok fontosságára az online térben, és segítse a fiatalokat és az őket tömörítő szervezeteket, hogy azok kellő háttértudással és készségekkel felvértezve fel tudják venni a harcot az emberi jogok online megsértői ellen. Ehhez segítségül hívja azon szereplőket, akik már maguk is fellépnek vagy szeretnének fellépni az internetes kirekesztés és jogsértések ellen. Az Európa Tanács hagyományosan, például az „All Different – All Equal” kampányhoz hasonlóan a civil szervezeteket és az ifjúságot mozgósítva kampányol és az érdeklődőknek tréningeket szervez.
A kampány a The No Hate Speech Movement, azaz a Gyűlöletbeszéd-elleni Mozgalom keretében valósul meg, amely az Európa Tanács 47 országában, már 13 éves kortól mindenki számára nyitott. A mozgalom online közösségeken alapul, amelyeket nemzeti kampánybizottságok koordinálnak, a kampányt az Európa Tanács részéről pedig az EYF (Európai Ifjúsági Alap) Budapesti és Strasbourgi Irodája segíti. Európában a kampány március 21-i indulása után folyamatos akciókra és rendezvényekre lehet számítani egészen 2014. áprilisig, a nemzeti kampányok ezután is folytatódhatnak. Ehhez a kampányhoz is folyamatosan várják a szervezők a csatlakozókat – akinek felkeltette az érdeklődését a kezdeményezés, azt szeretettel várjuk 21-én az Európa Pontba, ahol további részleteket tudhatnak meg az érdeklődők a Magyar Kampánybizottság képviseletében a Szubjektív Értékek Alapítvány munkatársától, valamint az EYF budapesti szakértőjétől. A kampány hivatalos oldala itt olvasható.
A programon a U-CARE programról és az európai roma stratégiákról is további információkat kaphattok, az estet pedig a Romani Design ruhakiállítással, valamint a Szilvási Gypsy Folk Band koncertjével zárjuk. Várunk mindenkit szeretettel!
Legutóbbi rendezvényünk főszereplője a különleges hangú énekesnő, Herczku Ágnes volt, aki Sinha Róbert gitárművész kíséretével adott nálunk emlékezetes koncertet nőnap alkalmából. Herczku Ágnes „civilként” került a művészi pályára, eredetileg történelemtanár, illetve tánctanár végzettséget szerzett, de „tanbanyaként” – ahogy fogalmazott – soha nem tanított történelmet. Táncot annál inkább, ez vezetett nála az énekléshez, és ahhoz, hogy ma számos díjjal – többek között eMeRTON- és Fonogram-díjjal, Kodály- és Bartók Emlékdíjjal – elismert énekesnőként ismerhetjük. A Honvéd Együttes tánckarának tagjaként kezdett el énekelni, 2002-től máig az Állami Nép Együttes szólistája.
A dugig megtelt Európa Pontban a koncert előtt McMenemy Márk kérdezte a művésznőt arról, hogyan éli meg nőiességét, és mit gondol arról, hogy mitől boldogok a mai világban a nők, illetve ő – elismert művésznőként – hogyan találja meg a boldogságot.
Herczku Ágnes szerint ő többszörösen szerencsés helyzetben van, mert a nők jellemző „munka vagy család” dilemmája őt másképp érinti. Bár ez az örök kérdés mindig nagy kihívások elé állítja a család összetartásában és a gyermeknevelésben oroszlánrészt vállaló nőket, akik munkájuk területén is elismerésekre vágynak – énekesnőként, alkotóművészként ez a dilemma nem úgy jelentkezik nála, mint a bankban dolgozó, orvos vagy tanár szakmát választó nőnél. Gyermekes kolléganői (például Bognár Szilvia) példáját látva úgy gondolja, hogy – bár közhelyesen hangzik – minden csak az akaraton múlik. Egyáltalán nem könnyű, de kis segítséggel és kellő akarattal sikerülhet megtalálni azt az egyensúlyt, amellyel biztosítható, hogy a gyerekekre is maradjon elég idő, ugyanakkor a karrierjét se kelljen felhagynia egy akár többgyermekes énekesnőnek. Herczku Ágnes a „kis segítség” tekintetében is szerencsés – párja mindenben támogatja és segíti, és a háztartási munkában remekül feltalálja magát. Ilyen szempontból nem tart attól, hogy egyéb, gyermeknevelési feladatokkal is magára maradna.
A nők mai társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban egyetért azzal a megközelítéssel, amely szerint soha akkora nyomás nem nehezedett a nőkre, mint a XXI. században. Az egyenjogúság fokozatos elérése, a szavazati jog megadása a nőknek, az, hogy tanulhatnak ugyanúgy, mint a férfiak, valamint a hatvanas évek szexuális forradalma egyszerre felszabadította a nőket, ugyanakkor számos új terhet is rótt rájuk. A nők helyzete, szerepe korábban sokkal egyszerűbb volt, napjaink új lehetőségeivel azonban új vágyak is keletkeztek, például az önmegvalósításra való törekvés, ami gyakran kerül szembe a nők családban hagyományosan betöltött szerepével, és ez sok érintettnél kudarcélményhez vezet.
Ebben a frusztrációban nagyon nagy szerepet játszik szerinte a mai média, amely azt a hamis, sztereotip képet közvetíti, hogy egy nő egyszerre lehet menő címlaplány és háromgyerekes tanító néni, a teljes boldogságot pedig csak akkor érheti el, ha mindkét szerepben kitűnően teljesít. E média által gerjesztett és terjesztett női kép hatására pedig ezt sokan már teljesen belülről jövő vágyként élik meg, amelynek a való életben borzasztóan nehéz megfelelni. Szerinte ez hamis, mesterséges kép, amelynek nem is kell megfelelni – egy nő szerinte megtalálhatja bármiben a kiteljesedést – akár abban, hogy a gyermekeit neveli.
És hogy mitől boldog egy nő? Herczku Ágnes személyes válasza: attól érzi magát boldognak, ha a lelke, közvetlen környezete rendben van. Magáról is tudja, hogy a társadalmi megfelelési vágy – ahogy idősödik – egyre kevésbé befolyásolja boldogságát, egyre kevesebb jelentőséget tulajdonít neki, és lelki kiegyensúlyozottsága mindennél fontosabb. Mivel a nők fokozott érzékenységük miatt sokkal fogékonyabbak az érzelmi behatásokra, lelkiállapotuk meghatározza boldogságérzetüket. Amennyiben ez a terület kiegyensúlyozott egy nő életében, akkor megtalálhatja boldogságát, szinte függetlenül attól, szegény vagy gazdag, és sikeres-e a munkában.