Amíg Európában és a világ fejlettebb részén az elhízottság negatív egészségügyi következményei okoznak egyre nagyobb kihívást, addig a világ másik felén az alultápláltság, a nem megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer biztosítása a legfőbb gond – ahogy arra a többek között a Fejlesztés Európai Éve is felhívja a figyelmet. A megközelítőleg 850 millió éhezővel szemben ott állnak a túlsúlyos fejlett országok, ahol csak 2010-12 között közel 2,8 millió haláleset volt köthető közvetve vagy közvetlenül az elhízottsághoz – nem beszélve arról az évi 1,3 milliárd tonna élelmiszerről, amely a gazdag országok konyhájából egyenesen a kukába kerül.

Az elhízottak aránya 1980 és 2008 között megduplázódott, a statisztikák alapján az EU lakosságának közel fele (!) túlsúlyos (olyan állapot, amikor a testtömegindex, a BMI 25-nél nagyobb), közel harmada pedig jelentősen elhízott (BMI 30 felett). Ez volt a kiindulópontja a WHO és a UK Health Forum nemrégiben részben publikált közös kutatásának, amely a jelenlegi trendekből vont le következtetéseket a WHO 53 országának egészségi állapotára vonatkozóan 2030-ra. Vizsgálódásuk egészen elrettentő víziót vázolt fel a legtöbb vizsgált országnak, az elhízás ugyanis számos nagyon komoly betegség (szívbetegségek, stroke, cukorbetegség, stb.) valószínűségét növeli. A jelenlegi trendek alapján 2030-ra Írországban például gyakorlatilag alig lesz olyan férfi, aki ne lenne túlsúlyos (a férfiak 91%-a lesz ilyen), ugyanakkor a nők 57%-a kórosan elhízott lesz. A tanulmány hasonló képet fest a legtöbb európai országról, kiváltképp aggasztó helyzetet jósolva Görögországnak, Spanyolországnak, Svédországnak, Ausztriának és Csehországnak. A magyar előrejelzésről nem publikáltak adatokat, de a WHO 2014-es adatai alapján jelenleg a lakosság közel kétharmada minősül elhízottnak, és nagyjából negyede kórosan túlsúlyosnak, amely jócskán meghaladja az uniós átlagot.

 Túletetett gazdag Észak és éhező Dél: az ellentmondás mellett nem megy el a nemrégiben megnyitott általános világkiállítás sem Milánóban, amely a fenntartható élelmiszerellátást tette központi témájává. Ezt a hat hónapon keresztül látogatható rendezvény mottója is jelzi: A bolygó élelmezése: energia az élethez (Feeding the Planet, Energy for Life). Nagyjából a ’30-as évektől szokás, hogy a nagy világkiállítások valamilyen dedikált téma köré épülnek, és erre a témára igyekszik valamennyi részt vevő ország reflektálni. Így számos ország pavilonja foglalkozik a „bolygó élelmezése” témájával, amely szerencsére a legtöbb esetben nem merül ki a nemzeti gasztronómia és kulináris különlegességek bemutatásában, hanem sok ország mutat be valóban jó kezdeményezéseket, javaslatokat ehhez kapcsolódóan. Ilyen például a svájci pavilon, amely Növénydoktor néven interaktív játékkal hívja fel a figyelmet a fejlődő országok mezőgazdasági termelésére leselkedő veszélyekre, amelyek kellő tájékozottsággal részben orvosolhatók lennének. Az olasz élelmiszerbank kezdeményezés (Fondazione Banco Alimentare) is kiemelt helyet kapott a kiállításon, amely már évtizedek óta jár élen abban, hogy a felesleges élelmiszert és főtt ételt önkéntesei segítségével a legrászorultabbakhoz juttatja el Olaszországban. Szintén olaszok működnek közre abban a kezdeményezésben, amelyben az Egyiptomból Európába érkező burgonyaszállítmányok megfelelő állapotban történő megérkezését támogatja. A rendezvény hivatalos programjában is számos előadás, workshop és egyéb kísérő rendezvény igyekszik körüljárni a témát megoldási javaslatok után kutatva.

A világkiállítás, amely az olimpia és a foci-vb után a legnagyobb figyelmet élvező világesemény, hagyományosan jó terepe az országimázs-növelő akcióknak. Bízunk benne, hogy idén e jó cél érdekében igyekeznek majd egymásra licitálni az országok, és a csillogó és hatalmas költségvetésű megjelenések mellett valóban sikerül a témáról előremutató párbeszédet alakítani, és minél több jó példát ismerhet meg a szemét Milánóra vető nemzetközi közösség.