Közeleg a filmvilág legnagyobb figyelemmel kísért díjainak átadása, ehhez kapcsolódóan mi is elkészítettük szokásos összefoglalónkat az európai esélyesekről. Vasárnap végre kiderül, hogy ebben az évben épp ki happolja el az Oscart a már megint túl tökéletes Leonardo di Caprio elől, és megtudhatjuk, hogy melyik hollywoodi sármőr szuperprodukciója lesz az est nagy győztese: a Clooney nevével fémjelzett, kétszemélyes űrdráma, a Gravitáció; vagy a nyerése esetén a Brad Pittnek első (produceri) Oscart hozó 12 év rabszolgaság. Addig is, nézzük, hogy szerepeltek az európai művészek az idei jelöltek között.

Az est egyik nagy esélyesének az amerikai-brit koprodukcióban készült Gravitációt tartják – bár általában sem a sci-fik, sem a kétszemélyes „kamaradrámák” (amennyiben az űr kamarának tekinthető) nem indulnak nagy eséllyel az Oscaron, a film különleges atmoszférája, látványvilága és Bullock sokat méltatott alakítása miatt jó pár díj leeshet a filmnek. Bár azt gondolnánk, hogy ez egy tipikus amerikai szuperprodukció, a film egyik producere brit (ami döntő jelentőségű egy-egy film „nemzetiségének” meghatározásakor), a film nagy részét az Egyesült Királyságban forgatták, és a vizuális effektusokat is itt dolgozták ki, aminek köszönhetően például a „brit Oscarnak” számító BAFTA-n a kiemelkedő brit film díját is megkapta.

Van tehát egy nagy esélyes félig brit film. De találunk a legjelentősebb kategóriákban még britebb alkotást is, ez pedig az elvesztett fiát felkutató ír hölgy történetét bemutató Philomena – Határtalan szeretet Judi Dench főszereplésével. A film esélyes a legjobb filmnek járó Oscarra, és jelölt Dench is. Érdekesség, hogy Denchnek ez már a hetedik jelölése, és mindet 65 éves kora után gyűjtötte be. A film francia zeneszerzője, Alexandre Desplat a legjobb filmzene díjára, míg a film forgatókönyvírói, Steve Coogan (aki egyben a férfi főszereplő) és Jeff Pope a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarjára esélyesek. A legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjei között is akadnak britek: Christian Bale-t az (egyébként szintén brit-amerikai koprodukcióban készülő) Amerikai botrányban alakított szerepéért jelölték ebben a kategóriában – akinek kivételesen ezért a szerepért nem kellett testtömegének felét fel- vagy leadnia, elég volt egy mára meglehetősen korszerűtlennek ható frizura és egy minimális apuka-pocak bevállalása.

A díjért honfitársával, Chiwetel Ejioforral (12 év rabszolgaság) versenyez, akit a BAFTA- és Golden Globe-díj után a legnagyobb esélyesnek tartanak. Nagy esélyesként indul a film rendezője is, a brit Steve McQueen, aki ha megkapja a szobrot, az első fekete bőrű díjazott lehetne kategóriájában. A kegyetlen déli ültetvényest alakító Michael Fassbender ír-német színész szintén e film miatt kerülhetett a legjobb mellékszereplők listájára. A kategória női párjában találjuk a szintén brit Sally Hawkinst, aki Woody Allen Blue Jasmine-jában a hoppon maradt főszereplő, Cate Blanchett együgyű, de nagyszívű nővérét alakítja – az Akadémia szerint elég meggyőzően ahhoz, hogy megszerezze első Oscar-jelölését.

Persze nem csak angolszász jelölteket találunk az európai jelöltek sorában: a legjobb dokumentumfilmek között esélyes a dán-norvég-brit Az ölés aktusa, amelyben „vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között, mintha mi sem lenne természetesebb, rekonstruálják egykori brutális tetteiket”. A film már elnyerte az Európai Fildíjat és a BAFTÁ-t is, ugyanebben a kategóriában.

A nemzetközi díjátadókon nagyon gyakran jól szereplő dánok a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában is képviseltetik magukat a Mads Mikkelsen főszereplésével leforgatott Vadászattal. A dánok legutóbb 2010-ben nyerték meg a kategória győztesének járó szobrot; a körülbelül öt és félmilliós skandináv ország eddig összesen 24 jelöléssel és 6 díjjal büszkélkedhet. A Vadászat mellett két európai film verseng még a díjért: az egyik az Európai Filmdíj-átadón a legtöbb díjat elnyert olasz Nagy szépség (La Grande Bellezza), Paolo Sorrentino filmje. A film főszereplője egy cinikus, idősödő író szemszögéből mutatja be a mai Róma hamis csillogását, miközben az igazi szépséget keresi. Olaszország eddig tízszer nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, ezzel pedig rekordtartónak számít. A harmadik európai alkotás – amely tavaly az Európai Parlament Lux-díját is besöpörte – a belga Alabama és Monroe, Felix Van Groeningen filmje. A film egy pár különleges kapcsolatát mutatja be, és azt, hogyan alakul viszonyuk, mikor megtudják, hogy lányuk végzetes kórral küzd. Az európai filmgyártás szempontjából mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy az itt említett európai filmek mindegyike részesült az EU filmes támogatásában a MEDIA programon keresztül.

Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni – de az biztos, hogy lesz miért és kikért drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán, még ha idén magyar alkotást nem is jelöltek díjra. Hajrá, Európa!

Képek forrása sorrendben: az Oscar hivatalos honlapja; az Európai Bizottság oldala; Popsugar.com; The Act of Killing IMDB

Már közhely, hogy az internet és a virtuális világ térnyerése átformálja a modern ember mindennapi életét. A kulturális szokásokat teljesen megbolygató tévé után az internet az új bestia, amely egyre nagyobb mértékben határozza meg kultúrafogyasztásunkat. A nyomtatott újságok és magazinok helyett és mellett egyre inkább online olvasunk, a könyvek mellett egyre többen használunk e-bookokat, és filmeket, zenét töltünk le a netről – életünk és kulturális fogyasztásunk mind nagyobb szeletét helyezzük át a virtuális világba. Lassan felnő a Z generáció, amelyben a digitális bennszülöttek számára az internet és a kütyük már teljesen természetesek – a kulturális szokások pedig éppen ezért folyamatosan és egyre gyorsabban változnak. Ezen változásokban természetesen szerepet játszik a gazdasági válság is – ha a nadrágszíj szorul, akkor általában a szükséges megvonások első körébe kerülnek a kulturális kiadások, recesszióban mindenki kevesebbet költ színházra, mozira, koncertekre vagy új könyvekre.

A legutóbbi speciális Eurobarométer felmérés épp ezen változásokat vette számba, megvizsgálva, hogy 2007 óta milyen tendenciák mutathatók ki az európai országok kultúrafogyasztásában. Az utóbbi hét évben jelentősen visszaesett az európaiak kulturális bevonódása. Általánosságban egyre kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel – legyen az akár színdarab vagy tévéműsor, olvasás vagy épp fellépés a helyi tánccsoporttal / énekkarral. Különösen jelentősen visszaesett a magyarok kulturális aktivitása. Magyarországon az elmúlt hét évben közel duplájára, 54 százalékra emelkedett azok aránya, akik soha, nem vagy alig vesznek részt kulturális programokban. Ez az arány egyedül Romániában és Görögországban magasabb (a lista másik végén az aktív Skandináv és a Benelux-államok állnak.)

A felmérés szerint a legnépszerűbb kulturális tevékenység a tévén és rádión keresztüli művelődés. Az emberek mintegy háromnegyede jelölte meg, hogy az elmúlt egy évben hallgatott vagy nézett kulturális programot, és mintegy kétharmada olvasott legalább egy könyvet a legutóbbi 12 hónapban. A passzivitásra a megkérdezettek legfőbb indoka általában az volt, hogy nem érdeklik őket hasonló programok, nincs rá idejük vagy nem telik rá – Magyarországon ez utóbbi volt a leggyakrabban elhangzó érv. A felmérés szerint az európaiak több mint fele használja kulturális tevékenységre az internetet: olvas híreket, keres kulturális információkat, hallgat zenét vagy rádiót online. A Eurobarometer legfontosabb megállapításait az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének infógrafikái foglalják össze:

Mindenképpen szomorú, hogy Európában mind kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel. Ugyanakkor annak megítélése, hogy kulturális fogyasztásunkban mind nagyobb szeletet tesz ki a virtuális tér, már korántsem ennyire egyértelmű. Lehet, hogy a mai tizenévesek nem hagynak szamárfüleket a Bűn és bűnhődés vaskos kötetén, vagy, hogy az előző nap olvasott cikkbe nem tudják belecsomagolni a krumplihéjat; ugyanakkor az internet folyamatos használatának következtében sokkal tájékozottabbak lehetnek – valós időben – a nagyvilág mindenféle rezdülésével kapcsolatban, összehasonlítva mondjuk a nyolcvanas évek tinédzsereivel.

Ti mit gondoltok erről?

Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala

Érdekes kísérletbe fogott Kőrösi Bálint 2009 elején: elhatározta, hogy öt év alatt megtanul öt nyelvet olyan szinten, hogy elboldoguljon akár anyanyelvi környezetben is. Az inspirációt ehhez Magyarország talán legismertebb poliglott tolmácsa, a tizenhat nyelven beszélő Lomb Kató „Bábeli harmónia” című könyve szolgáltatta. Ahogy Lomb Kató, úgy Bálint is abból indult ki: nem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy valaki jól beszéljen egy nyelvet. A nyelvtanulás sokkal inkább elszántság és szorgalom kérdése – és valódi öröm forrása is lehet.

Bálint kísérletében a legérdekesebb – és nekünk, olvasóknak leghasznosabb –, hogy a folyamatot, tapasztalatait, a legjobb tippeket, felhasználható segédanyagokat „valós idejű esettanulmány” (emberkísérlet, vagy még inkább kalandregény) keretében folyamatosan megosztja blogján, ráadásul nagyon élvezetes formában. Így láthatjuk, hol tart az idő közben kiválasztott öt nyelv (angol, spanyol, német, kínai mandarin és orosz) elsajátításában. Az pedig külön szuper, hogy a bemutatott segédanyagokat / oldalakat (amelyek közt vannak ingyenes és fizetős szolgáltatások is) legtöbbjét maga próbálta ki, így saját tapasztalatait osztja meg. Hihetetlen gyűjtőmunka áll a blog mögött, rengeteget lehet tanulni belőle például az időmenedzsmentről, a Parkinson-törvényt jól kiaknázó pomodoro-technikáról, az „input módszerről”, vagy arról, hogyan ne felejtsük el a tanultakat. Mindemellett hihetetlen mennyiségű tesztelt nyelvtanulási segédletet lehet megismerni egy-egy nyelvhez – szuper és nagyon inspiratív olvasmány! :-)

Az öt év lassan a végéhez közeledik, és Bálint rengeteget tanult, próbált, tapasztalt az utóbbi években – ehhez kapcsolódóan is kérdeztük őt egy online interjú keretében.

Mindenkinek más módszer vezet eredményre – te mit gondolsz, mi a leghatékonyabb módszer egy nyelv megtanulására? Van-e valamilyen általános tanácsod a nyelvtanulóknak?

Persze, mindenképpen javaslom, hogy mindenki fizessen be a legújabb csodamódszerekre (egy gyors keresés a neten és tucat számra talál az ember), amik azt ígérik, hogy minden erőlködés, tanulás, gyakorlás, házi feladat és időbefektetés nélkül megtanítanak egy nyelvet holnapra. Vagy inkább tegnapra. Mindenképpen kerüljék a szisztematikus, tervezett, hosszú távú, életvitelszerű tanulást, anyanyelvűekkel még csak véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot. Az új nyelven való megszólalást pedig a lehető legtávolabbi időpontig tolják ki, hiszen az kellemetlen, kényelmetlen és különben is, kinek van szüksége a beszélt nyelvre a chat korában?

A viccet félretéve: nincs csodamódszer, nincs egyetlen módszer, csak beletett idő és munka. A kérdés, hogy az ember ezt hogyan és mivel tölti. Fontos tudni, hogy mi az ember célja (ha beszélni akarok, akkor nem munkafüzeteket töltögetek éjjel-nappal, attól nem leszek folyékonyabb), és jól kell tudni beosztani az idejét. Vesszőparipám a technológia minél erősebb bevonása a tanulásba - ha már van, akkor engedjük, hogy megkönnyítse az életünket. Az a legfontosabb emellett, hogy az ember ne legyen naiv, és készüljön rá, hogy lesznek nehéz időszakok. Ha tudja, hogy jönni fognak, nem fog meglepődni és könnyebben átmegy rajtuk.

Melyik nyelvet szereted a legjobban? Melyiket (volt) a legjobb / legizgalmasabb tanulni? Melyikkel küzdöttél meg a legjobban?

A spanyolnak imádom a hangzását, az angolt gyakorlatilag második anyanyelvemként használom (például ha jegyzetelek vagy vázlatokat készítek, azt is angolul teszem), a németnek imádom a logikáját (na meg a német sörök is némi lendületet adnak), viszont egyértelműen a kínai tanulása a legizgalmasabb számomra. Az egész nyelv nagyon logikus, jól felépített, hatékony, mérhető, ami nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Sajnos, jobban elmélyülni még csak most tudok benne (a jelenlegi kis mini-projektem, hogy egy hónap intenzív tanulás után elmegyek a bővített alapfokú nyelvvizsgára), de nem baj, nem hajt a tatár. Egyszerűen élvezem és számomra ez a legfontosabb.

A legküzdelmesebb egyértelműen az orosz volt, túl sokat vállaltam, túlzásba vittem az egészet (naponta több órát tanultam) és úgy éreztem a végén, hogy kiégtem. Eljutottam vele alapszintre, de az öt nyelv közül ennek tanulását élveztem a legkevésbé, amit talán annak is betudható, hogy kulturálisan és amúgy is ez a nyelv vonzott a legkevésbé az ötből.

Naponta mennyit foglalkozol nyelvtanulással? Hogyan tudod ezt beilleszteni a mindennapi programjaidba, munka mellett hogy fér bele?

Ez a kedvenc kérdésem! :) Naponta 1-2 órát tudok foglalkozni a nyelvekkel, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy leülök este hatkor és nyolcig fel sem állok. Az nem tanulás, az önkínzás. Apró részekre bontom a tanulást (5-25 perces blokkokra), ezeket szétszórom a nap folyamán, és mindig keresem a "holtidőket" (mondjuk utazás, várakozás közben), ahol bármilyen formában kapcsolatot tudok létesíteni az éppen tanult nyelvvel (itt jön be a már említett technológia szerepe.)

Ezenkívül műszaki szemléletem miatt mindig azt keresem, mit és hogyan lehet optimalizálni, még jobban csinálni. Sajnos nekem sem áll 25 órából egy nap (dolgozom, konzultálok, erőteljesen sportolok, a blogolás is egy félállás, szociális ember is vagyok), de jó időbeosztással és tervezéssel minden megoldható – például az átlagnál másfél órával kevesebbet alszom, mégis tökéletesen pihenten kelek (majdnem) minden nap. :)

Hogy állsz most a kitűzött célokkal? A blogon általad vezetett százalékos mutató alapján még kínaiból és oroszból viszonylag messze vagy a kívánt szinttől – hogyan látod, meddig fogsz eljutni?

A blog öt évvel ezelőtt indult, azóta rengeteg minden megváltozott az életemben, az univerzumban és a blogon is. Őszintén szólva a százalékokat csak a konzisztencia kedvéért hagyom kint, nem érdekelnek már. Az egyik nagy tapasztalat, hogy nem lehet ennyire kategorizálni a nyelvtudást. Nem igazán törődöm vele, hogy mi lesz a számokkal, sokkal többet jelent az a több ezer ember, akik ilyen-olyan formában tanultak az én hibáimból, és a blog meghozta vagy visszahozta a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A személyes példámmal motiválni szeretnék, és a hibázás és bukás ugyanúgy része a kalandnak. A trükk abban van, hogy fel tud-e állni az ember.

Van még olyan nyelv, ami nem szerepel az ötéves tervedben, de szeretnéd megtanulni?

Hajjaj! Úgy kb. 6000. :) Na jó, a franciát nem. 

Mi lesz, ha letelik az öt év?

A blog jobb oldalán nem véletlenül megy a visszaszámlálás – ha a nullát eléri, akkor a szervert úgy állítottam be, hogy magától felrobbanjon, így tetemes űrt hagyva nem csak a fizikai, de az online világban is. De mivel botcsinálta programozó vagyok, lehet, hogy elméreteztem a kódot – ebben az esetben tovább működik a blog, további projekteket eszelek ki magam és mások szórakoztatására, hogy közben még több embert tudjak meggyőzni arról: a nyelvtanulás nem olyan nagy ördöngösség. :)

Köszönjük az interjút Bálintnak és további nagyon sok sikert kívánunk projektjéhez - nektek meg jó böngészést a blogján (katt ide)!

Andy Vajna, Jaksity György, Laár András, Nesta és a Mindnight Trio; kiruccanás Bhutánba, Litvániába és Mariborba – egy pár érv amellett, hogy nézzetek be hozzánk novemberben is, amikor a filmes Lux-díjhoz kapcsolódóan ismét terítékre vesszük az európai filmeket, emellett a gazdasági fellendülés és/vagy boldogság lehetőségeit kutatjuk vendégeinkkel.

A hónapban először 14-én Litvánia felé vesszük az irányt, bár ezúttal nemcsak egy kávé erejéig, hanem a litván elnökség programjához kapcsolódóan bemutatjuk, hogy mit tesz a litván elnökség az európai munkahelyteremtés és a növekedés beindítása érdekében. A litván elnökségi félév legfontosabb prioritásai mellett közel hozzuk a litván kultúrát is: beszélgetünk az országról, a litván filmművészetről, majd az est zárásaként a Trio Midnight Eglė Petrošiūtė fiatal litván zenésszel kiegészülve ad egy kis ízelítőt a litván és magyar kultúra keveredéséből.

19-én szintén a fellendülés lehetőségeit vizsgáljuk vendégeinkkel, egy egészen érdekes példán keresztül: utunk ezúttal jóval messzebbre, a távoli Bhutánba vezet. Az ázsiai ország mára sikeresen lépett elő évszázadokon át tartó elszigeteltségéből, miközben megtartotta hagyományos értékeit, és fejlődését teljes mértékben az emberekkel és természeti környezettel összhangban álló fejlesztések révén érte el. Egy ország, amely 10 évvel ezelőtt csődbe ment, most mégis évente 10 százalékos gazdasági növekedést mutat, ahol a fejlődést nem a GDP, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság index (!) határozza meg. Kalauzunk az este első felében Jaksity György pénzügyi szakember lesz, a bhutáni modellt bemutató előadása után pedig az egykori Milliók Reggelire műsor szerkesztőjével, a Neston online rádió atyjával, Nestával beszélget majd az eltérő keleti és nyugati gazdaságpolitikáról, és a válságra adott különböző válaszok hatékonyságáról. Az est zárásaként Laár András, humorista, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, író, költő, spirituális gondolkodó lép színpadra.

November 25-én Szlovénia második legnagyobb városába, Mariborba, Európa Ifjúsági fővárosába invitálunk benneteket. Vendégeinkkel az ifjúsági programokról, a világ egyik legöregebb szőlőtőkéjéről, az Öreg-hídról és a város rejtett csodáiról is beszélünk – mindezt egy helyi finomság és egy kávé vagy tea mellett. Az est háziasszonya Szederkényi Olga újságíró, a részvétel a programon ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött (euinfo@eu.hu).

November 28-i programunk főszereplője az idei Lux Filmnapokhoz kapcsolódóan az európai kortárs film lesz. Elsőként Andy Vajna kormánybiztossal, Havas Ágnessel, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatójával, valamint Bagó Zoltán európai parlamenti képviselővel az európai filmekről és filmfinanszírozásról beszélgetünk. Az est második felében pedig az EP filmes elismerése, a Lux-díj adja a beszélgetés vezérfonalát: Vezér Éva filmes szakember, a LUX-díj döntőbizottságának tagja és Pohárnok Gergely, az idei egyik döntős film operatőre mesél az érdeklődőknek tapasztalatairól, valamint az idei LUX-döntőbe jutott filmekről. A beszélgetés után a Pohárnok Gergely közreműködésével készült, idei LUX-döntős filmet, a Miele-t (Méz) vetítjük.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Az irodalmi Nobel-díjas írók közel háromnegyede Európából származik – találunk köztük francia (14), spanyol (5), svéd (6), ír (4), lengyel (4), görög, osztrák, finn, belga, portugál és magyar írót is. Európa irodalmi öröksége végtelenül gazdag és sokszínű, ez vitathatatlan – de mit tudunk a kortárs európai alkotókról? A többség valószínűleg nem túl sokat, bár izgalmas és értékes írások születnek folyamatosan Európa minden szegletében. Az EU irodalmi díjával ezekre a tehetséges, többnyire pályakezdő írókra akarja felhívni a figyelmet.

Mivel az EU kiemelt céljának tekinti kulturális sokszínűségének megőrzését, számos eszközzel igyekszik biztosítani, hogy az EU minél több lakosa számára ismertek legyenek a fontos európai alkotások – legyen szó kulturális örökségről, építészetről, könnyűzenéről vagy irodalomról. Ehhez kapcsolódóan az Európai Unió több területen ad elismerése jeléül díjakat. Ezek közül a feltörekvő könnyűzenei produkciókat díjazó European Border Breakers Awardsról, a kulturális örökségvédelemhez kapcsolódó Europa Nostra díjról és a kortárs építészet Mies van der Rohe díjáról már írtunk itt, a  blogunkon. Ezúttal az EU irodalmi elismerését mutatjuk be.

A díj alapvető célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom változatos értékeire, és széles körben népszerűsítse a kiemelkedő nemzeti tehetségek írásait. Az elismerést 2009 óta adják át minden évben a programban részt vevő (jelenleg 37) ország tizenkét feltörekvő alkotójának. Csakúgy, mint Európa kulturális fővárosánál, előre meghatározott a sorrend, hogy mely országok egy-egy alkotója részesül egy adott évben díjban. Azt, hogy ezen országokból ki kapja az elismerést, nemzeti (Magyarországról például a József Attila kör, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, a Szépírók Társasága és a Magyar Írószövetség képviselői) és nemzetközi zsűri (Európai Könyvkereskedők Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége) döntése alapján dől el. A díjra olyan viszonylag pályakezdő alkotókat jelölhetnek a nemzeti zsűrik, akik két, három, vagy négy megjelent regénnyel rendelkeznek, amelyeket a díj odaítélése előtti öt évben jelentettek meg.

A díj az új tehetségek számára az 5000 eurós jutalom mellett nem csekély elismerést is jelent, emellett szerepelhetnek rangos könyvvásárokon. Az EU támogatásának köszönhetően a díjazott alkotások legtöbbjét számos európai nyelvre lefordították már, 2009-től máig közel 150 ehhez kapcsolódó fordítás született.

Magyarországról mindezidáig két fiatal író vehette át a díjat. 2009-ben Szécsi Noémi kapta az elismerést, Kommunista Monte Cristo című regényéért, amely egy henteslegény szemszögéből mutatta be Magyarország történelmét 1919 és 1956 között. Tavaly pedig Horváth Viktor szerepelt a kitüntetettek között, akinek Török tükör című történelmi regénye kalandos időutazás a 16. századi Magyarországra.

Az idei tizenkét díjazott mű és alkotó listáját szeptember végén, a göteborgi könyvvásáron ismertették. A díjazottak között több írás foglalkozik a délszláv háború traumájának feldolgozásával, szerepel köztük „regénybe öntött road movie”, egy sziámi ikerpár különválásának története, vagy az Európát átszelő autóút eseményei. Van emellett lélektani kérdéseket boncolgató regény, például egy kamasz boldogságkereséséről; vagy az idő, emlékezet és a szerelem kérdéskörét feldolgozó írás. 

Az idei díjazottak írásai közül viszonylag kevés érhető el magyar nyelven (ahol találtunk ilyet, ott jelezzük), reméljük ez (a díj hatására is) hamarosan változik, és magyarra lefordított írásaikon keresztül is az ígéretes írók közül mielőbb minél többel megismerkedhetünk.

Íme tehát az idei díjazottak listája (az alkotókról és díjnyertes alkotásaikról hosszabban is olvashattok magyarul a Bizottság sajtóközleményében, valamint angolul az irodalmi díj hivatalos honlapján):

• Isabelle Wéry (BE) „Marilyn Désossée” című művéért, mely regény formájába öntött road movie;
• Faruk Šehić (BiH) „Knjiga o Uni” (Könyv az Unáról) című regényéért, melynek középpontjában a háborús traumák feldolgozása áll (Šehić egy korábbi írása a Literán magyarul olvasható);
• Emilios Solomou (CY) „Hμερολóγιο μιας απιστίας” (A hűtlenség naplója) című regényéért, mely az idő, a rombolás, az emlékezet és a szerelem témájával foglalkozik;
• Kristian Bang Foss (DK) „Døden kører audi” (A halál Audival jár) című alkotásáért, melynek lapjain egy Európát átszelő autóút eseményei elevenednek meg;
• Meelis Friedenthal (EE) „Mesilased” (A méhek) című munkájáért, egy Hollandiából Észtországba utazó diák kalandjairól;
• Katri Lipson (FI) „Jäätelökauppias” (A fagyiárus) című játékos és bájos történetért, mely javarészt a negyvenes-ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódik;
• Lidija Dimkovska (FYROM) „Резервен Живот” (Tartalék élet) című művéért, melyben azt mutatja be, hogyan küzd egy sziámi ikerpár azért, hogy mindketten külön életet élhessenek;
• Marica Bodrožić (DE) „Kirschholz und alte Gefühle” (A cseresznyefa asztal) című alkotásáért, mely az idő és az emlékezés témáját járja körül;
• Tullio Forgiarini (LU) „Amok – Eng Lëtzebuerger Liebeschronik” (Ámok – Egy luxemburgi love story) című regényével, mely azt írja le, hogyan keres egy kamasz szeretetet, boldogságot és helyet a mai társadalomban;
• Ioana Pârvulescu (RO) „Viaţa începe vineri” című művéért, mely különleges és bájos utazásra hív a régmúlt időkbe;
• Gabriela Babnik (SI) „Sušna doba” (Száraz évszak) című regényéért, mely egy szokatlan szerelmi történetről szól (Babnik egy korábbi írása az elektronikus könyvtárban elérhető);
• Cristian Crusat (ES) „Breve teoría del viaje y el desierto” (Az utazás és a sivatag rövid elmélete) című könyve mel az emberi létezésről szóló elbeszéléseket tartalmaz.

A nyári szünet után szeptemberben új programokkal várunk benneteket. Ezúttal az innovatív ötletek és az élethosszig tartó tanulás köré épülnek programjaink, de vendégünk lesz Horvátország is – legalább egy csésze kávé erejéig.

Az Egy csésze Európa szeptemberi alkalmával (25-én 18 órától) ugyanis az Unióhoz újonnan csatlakozott Horvátországba invitálunk benneteket: beszélünk az szépségeiről, amely az országot a világ 18. legkedveltebb turisztikai célpontjává tették. Elutazunk Dubrovnikba, amelyet a Föld egyik legromantikusabb helyszínének tartanak, de szó lesz a Plitvicei-tavak azúrkék világáról, Opatija monarchiabeli hangulatáról vagy Diocletianus császár spliti palotájáról is. Horvát és magyar vendégeinkkel megtárgyaljuk, mit várnak a horvátok az uniós csatlakozástól, és miért a magyarok a kedvenc szomszédjaik. Mindehhez horvát meglepetés-falatokat nassolunk egy csésze kávé vagy tea mellé. Az est vendége dr. Gordan Grlić Radman, Horvátország budapesti nagykövete, háziasszonya Szederkényi Olga újságíró. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euinfo@eu.hu e-mail címen keresztül.

Két nappal később (szeptember 27.) már a tudományé lesz a főszerep nálunk is. A Kutatók Éjszakájának egyik helyszíneként, az ÉlményMűhely Matematikai-Művészeti Mozgalom segítségével bizonyítjuk be, hogy a matematika több szigorú tudománynál – valójában a közös élmények, felismerések forrása, az örömteli alkotás eszköze is. Szó lesz csodálatos szimmetriákról a természetben, művészetben és oktatásban, a matematika és a ritmus kapcsolatát Bartha Márk beatboxbajnok mutatja be, de lesz tudományos-fantasztikus koncertfotó happening lomográfiával, óriásfraktál-építés, poliuniverzum műhely és 3D-s kirakó is. A programok 18 órakor kezdődnek, és a modern jazz és a kortárs zene elemeit vegyítő Váczi Dániel trió 22.30-kor kezdődő koncertjével zárulnak. (Az est pontos programját megtaláljátok az esemény Facebook oldalán.)

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az ARC által közösen szervezett kreatív pályázatra beérkezett legjobb munkákat szeptember 27-től nézhetitek meg a Millenárison. A pályamunkákból többek között az is kiderül, hogyan gondolkodunk európaiságról, magyarságról, illetve milyen lehet az „európai álompolgár” – melyek azok az értékek, amelyek csak ránk, magyarokra jellemzőek, és amelyekkel a közös európai értékeket gazdagíthatjuk. A szabadtéri kiállítás óriásmolinói október 26-ig láthatók az Európa Pont mellett.

Végezetül az oktatással, esetleges visszásságaival foglalkozó beszélgetést ajánlunk figyelmetekbe október 1-jén: a Transparency International által szervezett eseményen megtudhatjátok, hogy milyen korrupciós problémákkal találkozhatunk a magyar és külföldi felsőoktatási rendszerekben a megbundázott államvizsgáktól a diplomához szükséges nyelvvizsga megvásárlásáig. Szakértő vendégeink többek között arról is beszélnek majd, hogy miként vélekednek erről a jelenségről a felsőoktatásban résztvevő diákok és tanárok, valamint mit lehet a jelenség ellen tenni. A program keretében a korrupcióellenes civil szervezet bemutatja globális jelentését is, amely a világ minden tájáról összegyűjtött tapasztalatokat mutatja be.

Mindezek mellett még egy külső helyszínen rendezett programot is figyelmetekbe ajánlunk szeptemberre: 2001 óta szeptember 26-án ünnepeljük az európai nyelvek napját, amelyhez kapcsolódóan idén már negyedik alkalommal rendezik az Európai Nyelvi Koktélbárt. Ehhez kapcsolódóan kerekasztal-beszélgetés és workshop a többnyelvűségről, kulturális intézetek standokkal, különféle játékok, slam, zene, koktélok és tombola vár minden érdeklődőt az A38 hajón szeptember 26-án, sőt, a résztvevő kulturális és nyelvi intézetektől akár ingyenes nyelvtanfolyamot is nyerhettek. Úgyhogy érdemes lesz látogatást tenni a hajón is! :-)

Az Európa Pont minden szeptemberi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Az Egy csésze Európa legutóbbi alkalmával a Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégéhez, Olaszországhoz kapcsolódóan Firenzébe kalauzoltuk vendégeinket. Firenzéről legtöbbünknek talán a csodás toszkán tájak, Brunelleschi lenyűgöző dómja (amelynek kupolája a mai napig nem egyértelmű, hogyan készült), az Arno felett átívelő híd, a Ponte Vecchio a sok kis üzletével, a Medici család vagy talán egyszerűen csak a reneszánsz jut eszébe – mindezek valóban jelentősen meghatározzák a város arculatát, de meghívott vendégeinkkel igyekeztünk további érdekességeket bemutatni a város történetéből és jelenéből.

Firenze nemcsak Michelangelo életében volt meghatározó, de itt született és alkotott az itáliai irodalom egyik meghatározó alakja, az olasz irodalmi nyelv egyik megteremtőjeként számon tartott Dante Alighieri is. Legjelentősebb műve a több mint egy évtizedig készült Isteni színjáték (La Divina Commedia). Dante munkásságáról és a reneszánsz kori olaszországi irodalomról Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor, az est első vendége mesélt, aki kitűnően ismeri az olasz irodalmat és nyelvet, és már 2009 óta dolgozik a mű legújabb magyar nyelvre fordításán. A jelenleg legelterjedtebb fordítás Babits Mihályé, aki nagyjából száz éve, 1912-ben ültette át magyar nyelvre a művet. Nádasdy Ádám két éven belül tervezi befejezni a fordítást, amely elmondása szerint „cukormentes diéta” lesz, ha elkészül – Babitscsal ellentétben az írás dallamossága, költőisége helyett inkább a szöveghűségre koncentrál. Dante műve Nádasdy szerint csodálatosan megírt, monumentális alkotás, amelynél, akár egy piramisnál, szinte felfoghatatlan, hogy ember hogyan képes ekkorát alkotni, amely egyszerre megdöbbentő és lelkesítő. A mű elképesztően informatív – megismerhető belőle a reneszánsz korabeli firenzei élet, bemutatja az ott élő családok életét, házaikat. Emellett aprólékos képet fest az egyházról is, amelyet a mélyen vallásos Dante komolyan kritizált. A két fordítás közti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy míg Babits megközelítésében az Isteni színjáték „ tankönyv, amely meglepően költői”, addig az ő olvasatában a mű sokkal inkább „költemény, amely nagyon informatív”. Érdekes, hogy a mű nyelve egyszerre nagyon fennkölt és alpári – Dante evvel a művével valami olyat alkotott, amely megkerülhetetlen volt a későbbiekben olasz nyelven író alkotók számára. „Dante Isteni színjátékban használt olasz nyelve úgy lett az olasz irodalom nyelve, ahogy a németeknél Luther Márton dialektusa vált a német irodalmi nyelv alapjává” – mondta ezzel kapcsolatban Nádasdy.

Az est második vendége, Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatónője az Isteni színjátékról beszélve hozzátette: bár a művet Olaszországban mindenki ismeri, aki csak iskolába járt, annak szövege korántsem könnyű olvasmány. A sűrű, bonyolult mondanivaló és a komoly filozófiai háttér nem teszik könnyen olvashatóvá vagy feldolgozhatóvá a művet. Giannotti megfogalmazásában Dante mellett Boccaccio és Petrarca voltak azok, akik „újrakanonizálták” az olasz nyelvet. Bár Giannotti maga nem toszkán, mindenkinek javasolja, hogy keresse fel Firenzét, ha teheti, amely a „reneszánsz maga”. Gasztronómiai szempontból a firenzei bifszteket (Bistecca alla fiorentina) nem szabad kihagyni. A Kultúrintézet vezetője számos olyan programról beszámolt, amelynek keretében az olasz kultúrával találkozhatunk Budapesten. Ilyen volt többek közt a Könyvfesztiválon Boccaccio születésének 700. évfordulójára emlékező ex libris kiállítás, illetve a Kultúrintézet komoly- és könnyűzenei koncertjei. Az idei Könyvfesztivál díszvendége Olaszország volt, így a kortárs olasz írók friss írásaiból jelenleg hatalmas a választék Magyarországon – érdemes szemezgetni a legújabb alkotások között.

Harmadik vendégünk Szomráky Béla tolmács volt, akit a szerelem irányított a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelmekből végül csak az olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak – azóta több idegen nyelvet is elsajátított, de a magyar mellett az olasz még az a nyelv, amelyen „számol vagy álmodik”. Szomráky Béla közel hét éven át élt az „elképesztően gyönyörűséges” Firenzében, amelyről azt tartja, „sosem unalmas, ahol minden arányos és tökéletes, amely lebilincselő, ugyanakkor emberséges is”. Amikor először érkezett hosszabb időre Firenzébe, több hónapba telt, míg lassan, hónapok alatt el tudta fogadni azt az „irtózatos szépséget”, amelyet a város ad. Az épített Firenzében számára lenyűgöző, ahogy a város építői mindig kanyarban építkeztek, a város legszebb utcái a kanyargósak, ahol a házak ölelgetik egymást, amelyek „mindegyikében volt szerelem és vér”. Szomráky szerint nem véletlen, hogy a város nem sokat változott a hetvenes és nyolcvanas évek óta, amikor ő ott élt – az olaszok ugyanis szerinte arra vannak ítélve, hogy megőrizzék értékeiket. Az olaszokban van egyfajta „buon gusto”, amely nem engedte számukra még akár háborúk idején sem, hogy egy-egy helyi, városok közötti konfliktus során a vesztes város csodálatos alkotásait lerombolják. Tisztelik a szépséget, amelyről nem bírnak lemondani, az ezekért érzett felelősséget szerinte az olaszok „a sejtjeikben hordják”.

A Szederkényi Olga újságíró által gondozott sorozatban mindig valamilyen izgalmas országot vagy várost mutatunk be olyan vendégek segítségével, akik valamilyen oknál fogva sokat tudnak az adott helyről, egy kisebb kóstolóval a hely egy finomságából – legközelebb Marseille-be utazunk! :-)