Egyre többet biciklizünk Magyarországon. Szerencsére úgy tűnik, példát vettünk a kontinens nagy tekerőitől, a hollandoktól vagy a dánoktól – számos felmérés szerint ugyanis éves szinten egyre jobban kihasználjuk a kétkerekű közlekedés előnyeit. A biciklizés pozitív hatásai egyértelműek: a testmozgás jót tesz a szervezetünknek, az autós utazás alternatívájaként a biciklizés pedig hozzájárulhat a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, megvalósítva egy valóban fenntarthatóbb közlekedési formát.
Magyarország a közelmúltban igazi biciklis forradalmon esett át, amelynek epicentruma egyértelműen Budapest volt. Reméljük, a sok európai közbringarendszer mintájára a nemrégiben elindult Bubi még tovább növeli a városi bringások számát – meg persze azt is, hogy a minőségi kerékpáros utak kiépítése képes lesz lépést tartani a biciklik terjedésével. Ugyanakkor a bringázás nemcsak a főváros úri sportja: amellett, hogy a kerékpár továbbra is a vidék egyik legnépszerűbb közlekedési eszköze, a belföldi turizmusban is egyre inkább tetten érhető az elbiciklisedés. Egy nemrégiben közzétett felmérés szerint például a Balatonnál nyaralók közül csaknem minden hatodik tervezi, hogy egyúttal körbe is tekeri a tavat.
De miért ne lehetne egyből akár a külföldi nyaralást vagy utazást nyeregbe tervezni? Ha valaki a mindennapokban szeret bicajozni, miért ne kötné össze európai utazását egy jó kis biciklis túrával? Kiválasztja a célországot és régiót – legyen az akár a Loire völgye, a norvég fjellek és fjodrok vidéke, a Duna forrásvidéke vagy deltatorkolata, esetleg a balti országok –, hozzá azt, hogy mennyi idő alatt szeretné bejárni a területet. Preferenciái alapján bortúrára indulna vagy kulturális nevezetességeket (mondjuk UNESCO világörökségi helyszíneket) keresne fel, családostul vagy magányosan, egy hétre vagy egy hónapra indulna… minderről egyszerűen tájékozódik, és választ a kiépített, kitáblázott, infrastrukturálisan (szállásokkal, élelmiszerboltokkal, bicikliszervizekkel) jól ellátott biciklis utak közül egy számára megfelelőt – és két keréken fedezi fel Európa addig nem ismert szegleteit. Az európai utazás ilyen módja és ennek egyszerű megszervezése ma már nem elérhetetlen – éppen ezt kívánja megvalósítani az Európai Kerékpárosok Szövetsége (ECF), az EuroVelo projekt gazdája.
Az EuroVelo hálózat egy egész Európát behálózó, országait összekötő kiterjedt kerékpáros úthálózat, amelyet akár hosszabb, akár rövidebb (helyi) használatra igénybe vehet bárki. Az EuroVelo rendszerébe bekerülő utaknak mind minimális feltételrendszert kell teljesíteniük, amely a kiszámítható biciklis utazás élményét biztosítja a biciklizők számára. (Ilyen feltétel például, hogy az utaknak nem lehet 6 százalékosnál nagyobb emelkedője, elég szélesnek kell lenniük, hogy két kerékpáros elférjen egymás mellett, maximalizált gépjárműforgalommal. Ezenkívül 30 kilométerenként kell legyen elérhető élelmiszerforrás, 50 kilométerenként szállás és az útfelület 80 százalékának burkoltnak kell lennie.) A teljes hálózat 42 európai országon halad át 70 ezer kilométer (!) hosszan – amelyből jelenleg 45 ezer kilométer már el is készült. A tervek szerint 2020-ra teljes lehet a jelenleg 14 nyomvonalat követő hosszútávú kerékpárút, amelyek tervezett és kész szakaszait az EuroVelo oldalán nézhetitek meg. A projekt igazi alulról szerveződő kezdeményezés, amit már jó pár éve az EU is felkarolt, jelentős forrásokat csoportosítva az út teljes kiépítésére. Különösen erős a támogatása az egyik legújabb nyomvonalnak, a Vasfüggönyt végigkövető útnak, amely teljes hosszában tízezer kilométernél is hosszabb lesz. Ez az útvonal – hasonlóan a 6-os és a 11-es úthoz – áthalad Magyarországon is. Magyarországi szakaszát épp nemrégiben, az Európai Piknik 25. évfordulóján adták át.
Észak – Déli útvonalak (utak páratlan számmal)
- EV 1 – Atlanti parti útvonal: Északi-fok – Sagres 8186 km
- EV 3 – Zarándokok útvonala: Trondheim – Santiago de Compostela 5122 km
- EV 5 – Via Romea Francigena: London – Róma és Brindisi 3900 km
- EV 7 – A napos útvonal: Északi-fok – Málta 7409 km
- EV 9 – Balti-tengertől az Adriáig (Borostyánkő útvonal): Gdańsk – Pula 1930 km
- EV 11 – Kelet-európai útvonal: Északi-fok – Athén 5984 km
- EV 13 – Vasfüggöny útvonal: Barents-öböl – Fekete-tenger 10 400
- EV 15 – Rajna-menti útvonal: Rotterdam – Andermatt 1230 km
Nyugat – Keleti útvonalak (páros számú utak)
- EV 2 – Fővárosok útvonal: Galway – Moszkva 5500 km
- EV 4 – Közép-európai útvonal: Roscoff – Kijev 4000 km
- EV 6 – Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig (A folyók útvonala): Nantes – Konstanca 4448 km
- EV 8 – Mediterrán útvonal: Cádiz – Athén 5888 km
Körutak
- EV 10 – Balti-tengeri kerékpár útvonal (Hanza kör): 7980 km
- EV 12 – Északi-tengeri kerékpár útvonal: 5932 km
A kijelölt nyomvonalon jelenleg az EuroVelo útnak még nem minősülő, általában helyi szinten jól kiépített biciklis utakat is láthatjátok (sárgával), és a még csak a tervekben szereplő, a tervek szerint legkésőbb 2020-ra elkészülő részeket is. Érdemes az EuroVelo oldalát alaposan átböngészni: bár a projekt még nincs teljesen kész, és a kiépítés jelenleg is zajlik, másik számos nagyon hasznos információt találhattok rajta, egy helyen összegyűjtve. Kereshettek akár országonként, akár egy-egy hosszú távú út mentén. Találtok hasznos információkat és linkeket a helyi látnivalókhoz, a közeli szálláshelyekhez, vagy akár a terepviszonyokhoz – ahol még nem teljes az információs oldal, ott is legalább a legjobb nemzeti információs oldalakat mind megtaláljátok, amely egy utazás előzetes tervezésénél már nagy segítség.
Jó böngészést és tervezgetést! :-)
További hasznos és érdekes linkek:
- Letölthető kerékpárlexikon, amely minden európai nyelven tartalmazza a legfontosabb biciklis kifejezéseket
- Letölthető, nagyfelbontású EuroVelo térkép
- Fotós webnapló az osztrák Christoph Gigi Fuchstól, aki az EuroVelo 6-os (köztük magyarországi) útját dokumentálta
- Egy német pár webnaplója EuroVelo-útjukról, amelyet egy tandemmel jártak be
- Egy 75 éves mániákus biciklista története
- Magyar online kerékpáros térkép
Biciklis kiállítás!
Az idén szeptember 16. és 22. között zajló Európai Mobilitási Hét ideje alatt nézhetitek meg nálunk, az Európa Pontban a „Képzeld el: Együtt közlekedünk!” kiállítást a Holland Nagykövetség és a Magyar Kerékpárosklub jóvoltából. A kiállításon a szervezők által meghirdetett gyermekrajz pályázat legjobbjait láthatjátok, amelyen fénykép, rajz vagy videó formájában ábrázolták, mit jelent számukra az együtt közlekedés.
A világ országai napjainkban számos kihívással szembesülnek, amelyeket talán a hétköznapi emberek nem mindenhol, vagy nem mindennap érzékelnek, de amely problémák globális folyamatok eredményeképp jöttek létre, és amelyek következményei hosszú távon mindenki életére hatással lesznek. Ilyen probléma a túlnépesedés, a globális szegénység, a Föld számos országában tapasztalható alultápláltság, vagy az, hogy még ma is több millióan vannak olyanok, akik nem jutnak napi szinten megfelelő minőségű ivóvízhez. A problémák egy másik csoportja a nem fenntartható fejlődés hajszolásából fakad – a nem megújuló energiaforrások kiapadóban vannak, a környezetszennyező tevékenységekre is visszavezethető éghajlatváltozás pedig egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz vezet, és amelynek következményei súlyos terheket rónak a világ valamennyi országára.
Ezen problémák kezelése mind globális összefogást tesznek szükségessé. Az ENSZ égisze alatt számos kezdeményezés elindult már, amely ezen égető problémákra keresi és ad választ – az egyik ilyen legjelentősebb, legátfogóbb program a Millenniumi fejlesztési célok névvel fémjelzett célrendszer volt. A millenniumi céloknak megfelelően az ENSZ tagállamai elkötelezték magunkat a szegénység mielőbbi felszámolása mellett. Olyan területeken irányoztak elő lépéseket, mint az éhínségek visszaszorítása, az alapfokú oktatás kiterjesztése, a gyermekhalandóság visszaszorítása, vagy a környezeti fenntarthatóság biztosítása, amelyhez az EU is jelentősen hozzájárult. A célok 2000-es megfogalmazása óta sok területen történt előrelépés, de a problémák továbbra sem szűntek meg. Bár a globális szegénység, a gyermekhalandóság és a nyomortelepeken élők száma csökkent, továbbra is várat magára, hogy megfelelő kezeléshez jusson az összes HIV-fertőzött, ne legyen éhes száj a világon, és csökkenjen az anyák körében a halandóság. A célok eléréséhez tehát további erőfeszítések szükségesek.
A millenniumi célok időtávlata – hasonlóan az éghajlatváltozás kezelését keretbe foglaló kiotói jegyzőkönyvhöz – hamarosan (2015-ben) lejár. Ezért a nemzetközi közösségnek jelenleg nagyon fontos feladata, hogy a korábbi kezdeményezéseket értékelje, és meghatározza a jelenlegi kihívásokra adható legjobb válaszokat, és új iránymutatást adjon az együttműködésben szorosan együttműködő országoknak. Ahogy a klímaváltozás elleni küzdelemben, úgy a szegénység felszámolásáért folyatott harcban is példamutató, vezető szerepet kíván játszani az Európai Unió. Az EU mint a világ legnagyobb segélydonora, (a fejlesztési segély több mint fele innen származik), nemrégiben egy integrált megközelítésre tett javaslatot. A Bizottság szerint a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés biztosítása két összekapcsolódó kihívás, és erre közös válaszokat kell találni a nemzetközi közösségnek. A Bizottság álláspontja szerint a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzéseket, amelyek a Rio+20 konferencián megfogalmazásra kerültek, összhangba kell hozni a szegénység elleni küzdelem keretrendszerével és egy egysége, globális tervezetként kellene kezelni.
A Bizottság javaslatában ismertette elképzeléseit 2015 után életbe lépő globális kertrendszerrel kapcsolatban. A Bizottság szerint az új keretnek korlátozott számú, egyértelmű és ösztönző jellegű célkitűzéseket kell tartalmaznia, amelyek nemcsak mennyiségi célokra, de olyan minőségi célokra is irányulnak, mint az oktatás, táplálkozás, valamint a tiszta vízhez és levegőhöz való hozzáférés biztosítása. Szükséges emellett meghatározni egy olyan alsó küszöbértéket is meghatározni, amely alá egyetlen férfi, nő vagy gyermek sem kerülhet 2030-at követően. A keretnek olyan kulcsfontosságú elemekre kell összpontosulniuk, mint az alapvető emberi életszínvonal, az inkluzív és fenntartható növekedés ösztönző tényezői, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a méltányossággal, egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos kérdések, valamint a béke és biztonság. (A részletes javaslat itt olvasható, angol nyelven.)
A párbeszéd tehát már elindult a Millenniumi célok megújításával kapcsolatban, e javaslatával az Európai Unió is ismertette álláspontját. Következő lépésként, 2013 őszén az ENSZ-közgyűlés különleges rendezvényén számba fogják venni a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket, megtárgyalják a folyamat 2015 előtt való felgyorsításának lehetséges módjait, és hivatalos eszmecserét indítanak arról, hogy mi várható 2015 után.
A modern európai városok szinte mindegyike küzd a túlzott autóhasználat negatív következményeivel – az állandó dugók, az egészségügyi határértéket meghaladó légszennyezés, a zajszennyezés következtében sokhelyütt romlik a városlakók életminősége. A szeptember 16–22. között immár 11. alkalommal megrendezett Európai Mobilitási hét célja, hogy népszerűsítse a különböző alternatív közlekedési módokat – pl. a gyaloglást, kerékpározást vagy a tömegközlekedést –, és hogy mindezzel hozzájáruljon Európában a városi élet füstmentesebbé, élhetőbbé és fenntarthatóbbá tételéhez. A résztvevő városok (idén közel kétezer) az egyszeri programok mellett minden évben számos hosszú távú intézkedéssel is támogatják az alternatív, személygépkocsit nélkülöző közlekedési módokat, amelyek nemcsak a mobilitási héten segítik azt, hogy sok esetben valóban otthon lehessen hagyni az autót. A mobilitási hét remek alkalom arra, hogy a városok megismerjék egymás jó ötleteit, bevált gyakorlatait – az idei évben a szervezők különleges figyelmet szentelnek a fenntartható városi mobilitási tervek ismertetésének.
Az eseménysorozatra idén kiemelkedően nagy számban regisztráltak magyarországi települések (egyedül Spanyolországból és Ausztriából regisztrált több város). 2012-ben 103 magyarországi önkormányzat szervez ezen a héten a fenntartható mobilitáshoz kapcsolódó programokat Algyőtől Budapesten keresztül Tótkomlósig. A résztvevő településeken többsége autómentes napot tart, amelyet egyéb zöld programok, például testmozgást, természetjárást népszerűsítő események, kerékpáros, görkorcsolyás ügyességi és közlekedésbiztonsági versenyek, vagy épp városi geocaching kísérnek. (A rendezvényre regisztrált magyar települések részletes programját itt megnézhetitek.)
A Mobilitási Hét minden évben díjazza azt a várost, amely a legtöbbet tette azért, hogy a köz figyelmét a közlekedés légszennyező hatására és a környezetkímélő közlekedési alternatívákra irányítsa. Ezt a díjat 2008-ban már elnyerte Budapest, ettől függetlenül természetesen ebben az évben is számos programmal és intézkedéssel segítik a fenntartható közlekedést a budapesti és a kerületi önkormányzatok. A közelmúlt eredményei közül mindenképpen érdemes kiemelni az Andrássy út közlekedésének újratervezését és az állandó biciklissáv kiépítését, a dunai tömegközlekedés újraindítását, vagy a metró kettes vonalán közlekedő vonatok frissítését, a járdaszélesítéseket. Mindezek – számos más intézkedéssel együtt – nagyban segítik a gépkocsis közlekedés valódi alternatíváinak megteremtését. Ennek megfelelően a mobilitási hét is igen sokféle szórakoztató vagy hasznos programot kínál: hétfőn Közösségi Közlekedési Versenyt szerveztek, ahol a résztvevők okostelefonok és közösségi közlekedési eszközök segítségével fedezhették fel a belváros rejtett szépségeit. Szerdán (szept. 19.) tartják Budapesten a Hajózás Napját, amelyen az újraindított dunai hajóközlekedéshez kapcsolódóan a Duna kerül a középpontba. Csütörtökön (szept. 20.) elsősorban a kerékpáros közlekedésbiztonsági, valamint családi programokat tartanak a Városligetben, a Közlekedési Múzeumnál („Mozdulj! Nap”), míg pénteken (szept. 21.) délután Budapest érdekességeit, rejtett városi kincseit bemutató kreatív városi sétákra várják az érdeklődőket. Szombaton pedig fellélegezhet a belváros, ahol az erre a napra az Andrássy útról kitiltott autók helyett 83 (!) fővárosi független és kőszínházé lesz a főszerep a TeARTrum fesztiválon – érdemes szemezgetni még a szezonnyitó előtt a legjobb színházak programjából.
Rengeteg program vár tehát benneteket ezen a héten Budapesten és még közel száz településen – ugye kiszálltok egy kicsit az autóból? :-)
Illusztráció forrása: http://emh.kormany.hu
Kerek évfordulót ünnepel az EU: idén lesz ötvenéves a közös agrárpolitika (KAP), az európai integráció egyik sarokköve. A KAP nagy utat tett meg ez alatt az idő alatt: bár a közösen kialakított és formált klasszikus közösségi politika alapvető céljai változatlanok, az erre épülő szabály- és intézményrendszer, illetve a prioritások folyamatosan az aktuális szükségletekhez és kihívásokhoz igazodva formálódtak.
A KAP története tehát a folyamatos változás és reformok története is: alapításakor, 1962-ben – amikor a világháború emléke még élénken élt az alapító atyák és akkori vezető politikusok fejében – a legfontosabb prioritás az élelmezésbiztonság, a termelékenység fokozása volt: az, hogy a mezőgazdasági termelők megfelelő árakon megfelelő mennyiségű élelmiszert állítsanak elő. Ez a cél viszonylag hamar teljesült is, sőt, a hetvenes és nyolcvanas évekre a KAP saját sikerének áldozatává vált, amikor a mezőgazdasági üzemek olyan termelékenyek voltak, hogy a szükséges élelmiszermennyiségnél többet állítottak elő. Ez a túltermelést eredményező rendszer egyértelműen reformra szorult, amelyre megoldást az jelentett, hogy a KAP-on belül működő támogatásokat fokozatosan függetlenítették a termeléstől, a hangsúly áthelyeződött a termelők támogatására (a termelőknek közvetlenül nyújtott közvetlen kifizetésekre). Ezzel párhuzamosan, a kilencvenes évek elején fokozatosan előtérbe került egyfajta globális szemlélet, az, hogy a mezőgazdasági termelésnél is mind fokozottabban vegyék figyelembe a fenntarthatóság elvét. (Ebben nagy szerepet játszott a húsz évvel ezelőtti riói Föld-csúcs is.) Az európai mezőgazdaságban azóta egyértelmű a korábbi mennyiségi megközelítés helyett alkalmazott minőségi megközelítés alkalmazása: az egyre jobb minőségű áruk, a regionális élelmiszerek védelme és az ökológiai termelés kiemelkedő szerepet játszik a közös agrárpolitika alakításában. A mezőgazdasági politikán belül a kétezres évektől vált hangsúlyosabbá a vidékfejlesztés, a vidéki térségek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztése, a vidék és a természeti erőforrásaink épségének megőrzése, valamint a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti szabályok betartatása.
Mindezek az alapelvek játsszák a legfontosabb szerepet a KAP aktuális (át)alakításában is – a jelenlegi támogatási csomag ugyanis 2013-ban lejár. Az újabb reformnál mindezek mellett figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés legfontosabb aktuális is és jövőbeli kihívásait is: 2050-re a világ élelmiszer-termelését meg kell kétszerezni, mivel a Föld lakossága folyamatosan nő, a jólét növekedésével pedig megugrik a húsfogyasztás. Emellett a politika megújításánál az éghajlatváltozás hatásaira (csökkenő biodiverzitás, talaj- és vízminőség romlása) is tekintettel kell lenni. Ezeket mind figyelembe veszi az EU 2010 során ismertetett reformjavaslat-csomagja, amelyben a fenntartható gazdálkodási módszerek, az innováció, a kutatás és az ismeretterjesztés kiemelt helyet kapott. Az ehhez kapcsolódó nyitott uniós konzultáció után, tavaly októberben ismertetett konkrét jogszabályokat tartalmazó javaslatcsomag már a konzultáció során felmerült szempontokat is figyelembe veszi.
A közös agrárpolitika tehát folyamatosan megújul, ahogy a külső körülmények és igények is folyamatosan változnak – a KAP fennállásának 50. évfordulója kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a vidék főbb szereplői és az európai polgárok egy közös projekt keretében gondolkodjanak és vitatkozzanak a mezőgazdaság életünkben betöltött szerepéről, valamint a KAP működéséről. Erre teremt lehetőséget „a KAP 50 éve" kampány, amelynek keretében szerte Európában számos fórumot szerveznek a mezőgazdasági politikában érdekelt szereplők bevonásával az uniós és nemzeti intézmények – ezekről részletesebb információ található a kampány hivatalos honlapján. A honlap részletesen bemutatja a közös mezőgazdasági politika történetét, fejlődését és eredményeit, valamint a jövő kihívásait, az ehhez kapcsolódó helyi szintű rendezvényeket, valamint gyakori kérdéseket a KAP-pal kapcsolatban – érdemes tanulmányozni. A KAP emellett a Sziget immár szokásos EU-pontján (European Meeting Point) is főszerepet kap majd, ahol a hasznos információk, játékok és nyeremények mellett idén interaktív formában az EU egyik legrégebbi és legfontosabb szakpolitikájával is megismerkedhettek.
Nagy várakozással készült a világ a múlt héten állam- és kormányfői szinten megrendezett riói ENSZ-csúcsra, amely 20 évvel követte a mára ikonikussá vált 1992-es, szintén Rio de Janeiróban megrendezett Föld-csúcsot. Akkor, 20 éve valóban nagyot lépett előre a világ a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás világszintű kezelésének ügyében, ám a csoda ezúttal elmaradt. Bár a konferencia záródokumentuma tartalmaz néhány újdonságot, mégis mind a környezetvédő szervezetek, mind a fejlődő országok csalódottak. A zöldek leginkább a konkrét kötelezettségvállalásokat, számon kérhető célok nevesítését, egy cselekvési terv és konkrét menetrend elfogadását hiányolják, a fejlődő országok vezetői pedig úgy érzik, nem kaptak kézzelfogható segítséget problémáik enyhítéséhez.
A konferencián született megállapodás – a közel 50 oldalas „A jövő, amit akarunk” címet viselő záródokumentum – egyik fontos újdonsága ugyanakkor az, hogy a résztvevők kinyilvánították, hogy szükség van általánosan elfogadott „fenntartható fejlesztési célok” meghatározására az élelmiszerbiztonságtól kezdve a víz- és energiagazdálkodásig, amelynek menetrendjét 2013-ig meghatározzák. Emellett 50 milliárd dollárnyi felajánlás gyűlt össze annak az ENSZ-kezdeményezésnek a javára, amelynek célja, hogy 2030-ra a világ teljes népessége hozzájusson az áramszolgáltatáshoz, a Fenntartható energiát mindenkinek néven futó terv szerint pedig globálisan a jelenlegi nagyjából 15%-os megújuló energiaforrás arányt meg kell duplázni (30%-ra) 2030-ig – bár ez a célkitűzés sem kötelező érvényű, így nem is számon kérhető.
Látva az országok közötti nagy nézetkülönbségeket a tárgyalásokon, a konferencián felmerült, hogy a fenntartható zöld gazdaság kiépítésében a kormányok helyett nagyobb szerepet kellene adni a magánszektornak, például a természeti erőforrások (víz, levegő, erdők stb.) beárazásával és a jelenlegi széndioxid-kreditekhez hasonló kereskedési rendszerhez hasonló piacosításával. Bár a kvótakereskedelem működése sem zökkenőmentes, de egyesek szerint ez segíthetne elmozdítani a tárgyalásokat a holtpontról.
Egy héttel a konferencia után a konferencia megítélése vegyes: a zöld szervezetek elhatárolódtak a záródokumentum szerintük üres politikai állásfoglalásától, míg a konferencia szervezői azzal védekeznek, hogy a tanácskozásnak nem is volt célja kötelező érvényű egyezmények kidolgozása, hanem sokkal inkább egy folyamat elindítása, amelynek végén a nemzetközi közösség elfogadja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem új alapelveit. Hogy mennyire jelent ez a találkozó előrelépést egy fenntarthatóbb világ megteremtésében, vagy mennyire jelzi a jelenlegi rendszer cselekvőképtelenségét, még korai lenne megítélni. Bízzunk benne, hogy ez a mostani csúcs valóban egy hosszabb folyamat része, amely előbb-utóbb elvezet egy megnyugtatóbb és fenntarthatóbb jövőhöz.
Fotó: a konferencia idejére zöld fénybe öltöztették a Megváltó Krisztus szobrát, forrás: http://www.nature.com/
Holnap kezdődik a fenntartható fejlődésről szóló háromnapos ENSZ-konferencia Rióban (Rio+20), amely egy újabb, nagyon fontos lépést jelenthet ahhoz, hogy a világ országai szorosan együttműködve, valódi tehermegosztással közösen meghatározzák az utat egy a mainál fenntarthatóbb – tisztább, kiegyenlítettebb és virágzóbb – világ felé. A fenntartható fejlődés egy nagyon komplex koncepció, amelynek egyik meghatározó eleme a klímaváltozás megfelelő kezelése, amely számtalan, a mai világban fellelhető problémával áll összefüggésben. Ehhez kapcsolódóan összefoglaltuk, hogy a nemzetközi együttműködésnek milyen jelentős állomásai voltak a klímavédelem területén napjainkig, valamint azt, hogy az Európai Unió milyen programokkal és célkitűzésekkel rendelkezik e területen.
Az éghajlatváltozás az emberiség egyik legnagyobb kihívása napjainkban – az energiahordozók túlzott használata miatt kialakuló globális felmelegedés, a tengerszint emelkedése, az időjárási viszonyok kiszámíthatatlan változása mind olyan jelenségek, amelyek hatása alól senki nem vonhatja ki magát a Földön, éppen ezért a probléma kezeléséből is mindenkinek ki kell vennie a részét. A visszafordíthatatlan negatív következményekkel járó klímaváltozás elkerülése érdekében egyéni szinten is sokat tehetünk, ugyanakkor a probléma kezeléséhez mindenképpen országokon átívelő, nemzetközi szintű együttműködésre is szükség.
A világ országai az ENSZ keretein belül már évtizedek óta foglalkoznak az éghajlatváltozás kérdésével. A terület nemzetközi szabályozásának első fontos állomása a Rio de Janeiróban 1992-ben megrendezett konferencia volt, amikor az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) megszületett (a 12 éves Severn Suzuki itt mondta el beszédét a következő generációk védelmében, amelyről filmklubunk egyik filmje is szólt). Azóta az egyezmény tagjai évente találkoznak a Részes Felek Konferenciáján (COP), amikor az éghajlatváltozás globális kezelésének aktuális kérdéseit vitatják meg. A COP3 konferencián született meg a Keretegyezményt kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv, amely jogilag kötelező erejű és számszerűsített célokat írt elő az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására és csökkentésére, amely kulcsfontosságú a Föld kritikus mértékű melegedésének elkerülése érdekében. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy üvegházhatású gáz kibocsátásaikat a 2012-ig az 1990-es szinthez képest összesen legalább 5%-kal csökkentik, ezen belük az akkori uniós tagállamok 8%-os, míg Magyarország 6%-os csökkentést vállalt. A Jegyzőkönyv hatályba lépésére a politikai és gazdasági viták, valamint az elhúzódó ratifikációk miatt egészen 2005-ig kellett várni, amely jól jelzi a területen mutatkozó ellentéteket az országok között. A jegyzőkönyvhöz nem kívánt minden állam csatlakozni (a részes államok a kibocsátás közel 70%-át fedték csak le), illetve megosztotta az országokat a fejlődő országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseinek támogatása is.
A Kiotói Keretegyezményben rögzített vállalások 2012 végéig tartanak, ezért a résztvevők igyekeztek mielőbb megegyezni az ezt követő időszak szabályozásáról is – ez állt az utóbbi évek konferenciáinak (Bali, Koppenhága, Bangkok, Cancún) fókuszában. A legfontosabb viták akörül forogtak, hogy legyen-e újabb vállalási időszak, ha igen, akkor ebbe be lehet-e vonni további államokat, illetve mikorra lesz egy Kiotót felváltani képes új egyezmény. Mivel ezekre a kérdésekre nem sikerült megfelelő választ találni a korábbi konferenciákon, így a 2011 végén megrendezett durbani volt az utolsó lehetőség arra, hogy a világ ne maradjon klímaegyezmény nélkül 2012-t követően. Ez a forduló részben sikeresnek mondható: bár az államoknak nem sikerült egyetértésre jutni egy új, globális megállapodásról, az utolsó pillanatban végül mégis meghosszabbították a vállalási időszakot. Emellett megegyeztek arról, hogy a Kiotói jegyzőkönyv hatályának lejártát követő második vállalási időszak 2013-ban indul, ugyanakkor arról nem született döntés, hogy az pontosan milyen hosszú lesz. Fontos emellett, hogy Durbanben a felek nem konkrét egyezményt, csak szándéknyilatkozatot írtak alá, a tényleges vállalásokat tartalmazó dokumentumot 2012-ben fogadják majd el. Az államok megegyezése értelmében 2020-tól egy új, Kiotót felváltó rezsim lép életbe, amelynek a megvalósításához szükséges ún. útitervet kell készíteni. A konferencián emellett megállapodtak a fejlődő országok támogatásáról is.
A szokásos év végi UNFCCC találkozó előtt még egy nagyon fontos környezetvédelmi eseményre kerül sor ezen a héten, a Riói konferencia 20. évfordulóján. A korábban említett Rio+20 2012. június 20. és 22. között kerül megrendezésre, így a brazil nagyváros ismét világméretű, fenntartható fejlődéssel foglalkozó konferenciának ad otthont. A konferencia két fő téma köré épül: hogyan lehet olyan zöld gazdaságot létrehozni, amely amellett, hogy fenntartható, segít kilábalni a szegénységből; valamint a találkozó alkalmat kínál az elért eredmények értékelése mellett a végrehajtási nehézségek és az új kihívások megvitatására, a fenntartható fejlődés területén létrejött nemzetközi együttműködés és koordináció megerősítésére.
Fontos kérdések várnak tehát még tisztázásra idén, ebben a folyamatban az EU mindent megtesz, hogy e nemzetközi megállapodások mellett saját, példaértékű vállalásokkal is segítse a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ilyennek tekinthető a 2008 végén elfogadott „20-20-20-as”energia- és éghajlat-politikai csomag, amelyben az EU kötelezte magát arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását átlagosan 20%-kal csökkenti (a csökkentés mértékét a 30%-ra növelve, ha a kérdésben nemzetközi megállapodás születik); az energiahatékonyság javítása révén az energiafogyasztást 20%-kal mérsékeli, és energiaszükségletének 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezi. Ide sorolható a Bizottság 2011 márciusában elfogadott ütemterve, illetve az ehhez kapcsolódó 2050-re szóló energia-útiterv, amelyek a „széntelenítés” jegyében 2050-ig az 1990-es szintekhez képest 80–95%-os kibocsátás-csökkentést irányoznak elő. Bár ez utóbbi kezdeményezésről az uniós környezetvédelmi miniszterek március 9-i találkozóján nem sikerült megállapodniuk a tagállamoknak – miután a szénerőművekre erősebben ráutalt Lengyelország elutasította a tervet –, a kérdés továbbra sem került le a napirendről.
Fontos találkozóra kerül tehát sor a héten, amelyre minden ország és az EU is nagyon készül – bízunk benne, hogy a mára legendássá vált riói konferenciának méltó utódja lesz az idei, húsz évvel később megrendezett találkozó, mely valódi eredményeket tesz majd le az asztalra – az eredményekről röviden itt is beszámolunk majd.
A közösségi kertekhez – amelyet egy korábbi programunkon már bemutattunk – hasonló urbánus jelenség napjainkban a közösségi terek létrejötte: ezek olyan befogadó, közösségi munkára és együttműködésre épülő kulturális találkozóhelyek, amelyek a modern városi élet különböző szükségleteit igyekeznek kielégíteni valamilyen alulról jövő kezdeményezés keretében. Vannak művészek számára alkotói közösségi terek, kiállítóterek, képző-, táncművészeti vagy akár újmédiás alkotásokat és programokat befogadó és létrehozó helyek, amelyek egyben természetesen találkozó- és szórakozóhelyként is működnek. Ami közös bennük, az a civil kezdeményezés és a közös munka.
Ahogy európai nagyvárosokban, úgy szerte az országban találkozhatunk hasonló kezdeményezéssel. Ilyen a már évek óta működő Sirály (amelyet lassan talán érdemes lenne átnevezni Főnixre), amely rövid idő alatt irodalmi találkozókkal és színházi előadásokkal a pesti Király utca egyik izgalmas és forgalmas találkozóhelyévé vált. Rokona a pécsi Király utca egyik foghíjtelkén 2010-ben létrejött Varázskert, vagy ugyanitt Pécsett a Labor kísérleti kultúrtér. A budapesti szcéna egyik legújabb ilyen helye a MÜSZI (Művészeti Szint), amely a Corvin Áruház harmadik emeletén jelenleg is formálódik. A kortárs művészetet több (előadói és alkotói) szinten megjelenítő kulturális és civil találkozóhely végleges kialakításán jelenleg is lelkes önkéntesek dolgoznak.
Az alulról jövő kezdeményezések az ilyen közösségi helyek mellett a hivatalos kulturális intézmények ajtaján is kopogtatnak – számos civil projekt keres (és talál) helyet magának ilyen keretek között is.
Hogyan és hol találnak befogadóra a független projektek? Mennyiben van szüksége egy városnak ilyen közösségi terekre, kinek és mire jók ezek? Milyen példaértékű nemzetközi előképei vannak ezeknek a helyeknek? Milyen forrásokból gazdálkodnak? A néha a legalitás és – a nyugati foglaltházak mintájára – az illegalitás határán működő terek hogyan tudják megoldani hosszú távú fennmaradásukat? Mennyire lehet központi a „részvételiség” a hagyományos kulturális terekben?
Ilyen kérdésekre keressük a választ meghívott előadóinkkal most csütörtökön az Európa Pontban a közösségi tereket bemutató rendezvényünkön. A beszélgetésen részt vesz Bársony Júlia (MÜSZI), Szuhay Márton (Kulturális Labor Szociális Szövetkezet), Schönberger Ádám (Sirály), Hartmann Zoltán (PeCsa Music Hall) és Rózsa Zoltán (Zsolnay Kulturális Negyed) – gyertek el, izgalmas beszélgetés lesz! :-)
Fotók: Sirály (Budapest), Varázskert (Pécs)
Májusban az Európa Pontban: identitás-kérdések, Kapusciński életrajzírója és készülődés a nyaralásra
Májusi programunkban az európai identitás, és a nyári szezon közeledtéhez kapcsolódva az európai fogyasztóvédelmi jogok kerülnek előtérbe.
Az Európa-nap alkalmából rendezett családi fesztivál (május 5.) utáni hétre több izgalmas programot is kínálunk: 8-án, kedden az Alpbach Magyarország Egyesület által szervezett konferencia az európai és magyar ifjúság kihívásait és lehetőségeit vizsgálja meg neves szakemberek segítségével – a témát az idei alpbachi nyári egyetem szolgáltatja. A rendezvényen előadást tart Erhard Busek, az Európai Alpbach Fórum volt elnöke, egykori osztrák alkancellár; Martonyi János külügyminiszter, Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök, Balázs Péter volt külügyminiszter valamint Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Az előadásokat beszélgetés követi, ahol bárki felteheti kérdéseit, illetve elmondhatja véleményét a témával kapcsolatban.
Az alulról szerveződő kezdeményezések jó példái azok a kulturális alkotó- és szórakoztatóközpontok, közösségi terek, amelyek a közösségi szellemet, hatékony együttműködést, aktivizmust helyezik a középpontba, és amelyből egyre több nyílik Budapesten is. Erről a pozitív tendenciáról, a „részvételi” kulturális központokról, illetve a(z ön)fenntarthatóságról, társadalmi felelősségvállalásról, nemzetközi együttműködésekről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel, a Sirály, a Labor, a nemrégiben a Corvin áruházban létrejött MÜSZI és a PeCsa Music Hall képviselőivel május 10-én, csütörtökön.
Az európai, illetve a nemzeti identitás mibenlétéről illetve kapcsolatáról áprilisban, az európai irodalmi találkozón is szót ejtettek vendégeink, a téma két májusi programunkban is középpontba kerül. Ehhez kapcsolódik e havi filmklubunk is május 11-én, amelyben Pigniczky Réka dokumentumfilmjét, az Inkubátort vetítjük. A film keretét az István, a király rockopera szolgáltatja: ezt adták elő egy cserkésztáborban az 56-os magyar szülők már Amerikában született gyermekei a nyolcvanas évek elején, illetve 25 évvel később, a film jelenében. Ezen fiatalok történetét meséli el a film, hogy hogyan nőttek fel egy másik, nyugati társadalomban emigráns szülők gyermekeiként, miként fogalmazódott meg bennük a kettős identitás, valamint hogy lehet-e valakinek egyszerre „két hazája”. A filmvetítést beszélgetés követi a film rendezőjével, aki maga is az Egyesült Államokban nőtt fel. 
Szintén az identitás témaköréről beszélgetünk az Európa Szalon aktuális vendégével május 22-én, Artur Domoslawskival is, aki nemrégiben jelentette meg könyvét mesteréről és barátjáról, Ryszard Kapuscińskiról, az öt éve elhunyt, Lengyelországban és világszerte ismert tudósítóról, „a háborúk és forradalmak költőjéről”. Kapusciński az egész világot beutazta, és „szépirodalmi szintre emelte a riport műfaját”. Artur Domoslawski három évig dolgozott Kapuściński életrajzán, amelyben a tudósító családja végig támogatta – később azonban a mester lejáratására hivatkozva özvegye perelni akarta. A kész mű ismeretében az eredeti kiadó is elállt a támogatástól, ami végül egy másik kiadó gondozásában jelent meg. Az életrajz hatalmas sikert aratott Lengyelországban és külföldön is. Ryszard Kapuściński nagy visszhangot kiváltó életrajzának szerzőjével az európai identitásról Magyari Péter újságíró beszélget.
Májusi utolsó programunk, 24-én már a nyári szezonra készít fel: jó, ha tudunk róla, milyen jogaink vannak az EU-ban történő utazásaink során, mit kell tenni és mi jár ha például törlik repülőjáratunkat, ha elvész utazásunk során a poggyászunk, vagy ha az utazásszervező cég nem azt nyújtotta, mint ígért. Lesz még szó a megbízhatónak minősített naptejekről, az üdülőingatlanok időben megosztott használati jogáról (timeshare), külföldi vásárlásokról – a kérdésekre a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Európai Fogyasztói Központ segítségével keressünk válaszokat. Az estet a Dumaszínház humoristája, Dombóvári István fogyasztóvédelmi stand-up showja zárja. Érdemes velünk készülni a nyaralásra! :-)