Annus mirabilis: 1989 valóban csodás év volt, amikor az Európát szimbolikusan kettéválasztó vasfüggöny és a Berlint fizikailag is kettéválasztó berlini fal végleg leomlott. Ez utóbbi most novemberben éppen harminc éve történt.
Magyarországon jelenleg évente fejenként mintegy 385 kg, azaz napi több mint egy kiló (!) települési (kommunális) hulladék megtermeléséért vagyunk felelősek. Az uniós érték ennél még rosszabb: évi 486 kg az átlag. Éppen ezért van még mit tennünk, ha szeretnénk hozzájárulni a zöldebb jövőhöz. Ehhez kaphatunk tippeket az európai hulladékcsökkentési héten (november 16-24.). Ilyen tipp például, ha ismerjük és betartjuk a fenntarthatóság „8R” javaslatát.
A kulturális és kreatív szektor nagyon fontos szerepet játszik Európában. Amellett, hogy mára több embert foglalkoztat (9 milliót az EU-n belül), mint például a mezőgazdaság, Európa kulturális értékei, alkotásai világszinten egyedülállók. A kultúra jót tesz a léleknek: hozzájárul a teljesebb, gazdagabb élethez, növeli az egyének általános jólétét. Ez a kulturális gazdagság össze is köt minket Európában: egy jó európai film, egy európai író színdarabjából készült előadás, egy európai banda koncertje mind mond valamit az adott országról. Általuk jobban megérthetjük, mennyiben különbözünk – vagy éppen hasonlítunk – mi, európaiak.
Körforgásos gazdaság, sharing economy, zero waste – kifejezések, amelyeket szerencsére egyre többet hallunk: felelős és fenntartható válaszok a mai tömegfogyasztásra optimalizált világunkban. A fenntartható szemlélet mintha egyre inkább divattá válna, ami remek trend – már nemcsak környezet- és pénztárcabarát egy kicsit környezettudatosabban élni, de egyre inkább sikk is. Az újrahasznosításnak jelentős hagyományai vannak Nyugat-Európában: új mini-sorozatunkban az európai hulladékcsökkentési hét kapcsán ilyen üzletekből mutatunk be pár igazán előremutatót, elsőként Finnországból.
Novemberben venezuelai ellenzékiekkel beszélgetünk, újabb Lux-díjra jelölt filmet vetítünk, de az európai hulladékcsökkentési hét kapcsán szóba kerül számos zöld megoldás is. Egy csésze kávéra – legalábbis gondolatban – ezúttal a szlovén fővárosba, Ljubljanába ugrunk le.
A hétvégén ünnepeljük a berlini fal leomlásának – pontosabban a fal megbontásának – 30 éves évfordulóját. De 1989-ben, a „csodák évében” nemcsak Németországban, hanem egész Kelet- és Közép-Európán végigsöpört a forradalom szele, megindult a demokratikus átalakulás hosszú folyamata, amely a mai egyesült Európához vezethetett. A megmozdulásokon résztvevőket egy-egy jellegzetes dal lelkesítette – a tüntetők énekeltek a hazájukról, a hazugságról és elnyomásról és a vágyaikról. Ezekből a rendszerváltó dalokból mutatjuk be nektek a legismertebbeket – második válogatásunkban Németországból és a balti államokból. Válogatásunk első részét itt találjátok.
Nagyok, nagy presztízsűek és fényűzőek – ilyenek Európa grand hoteljei. Az Europeana gyűjteménye alapján mutatjuk kedvenceinket.
Az Európai gondolkodók sorozatunk legutóbbi vendége Janne Teller dán írónő volt, aki 2000-ben megjelent ’Semmi’ című provokatív könyvével vált világhírűvé. Az élet értelmének keresését feldolgozó könyve Dániában először betiltott, majd kötelező olvasmány lett, amelyet a világ számos nyelvére lefordítottak. Újabb írásai továbbra is komoly kérdéseket boncolgatnak, a megszokott sémákon kívül mozognak, elgondolkodtatnak a világ és Európa legégetőbb kérdéseiről – amely Teller szerint a szépirodalom legfontosabb feladata mai világunkban. Többek között erről, az online világ veszélyeiről, klímaváltozásról, a fogyasztói társadalom sekélyességéről és mindezek és az irodalom viszonyáról beszélgetett az írónővel az est házigazdája, McMenemy Márk.