Egy elnökségi logó megtervezése, illetve a végleges logó kiválasztása komoly feladatot jelent valamennyi EU-s elnökséget betöltő országnak, hiszen nem mindegy, hogy milyen jelképpel azonosítják Európa-szerte az adott országot. A legtöbb tagállamban ezért hosszas folyamat során választják ki a nyertes logót, legtöbbször profi grafikusok vagy művészeti szakokon tanuló hallgatók számára kiírt verseny keretében.
Magyarország és a vele együtt elnökségi triót adó másik két tagállam, Belgium és Spanyolország a trió szoros együttműködését a logó azonosságában is ki akarta fejezni. Ezért a három ország közös pályázat keretében választotta ki a belga Antoine Durieux tervezte logót, amelyet kisebb változtatásokkal – a nemzeti színek variációival – másfél éven keresztül használtak a Tanács elnökségének jelképeként.
Ezt az egy esetet leszámítva, azonban a logók egy-egy országot képviselnek, Az alkotók a logót általában arra is felhasználják, hogy valamilyen nemzeti jellegzetességet, az ország számára fontos értéket is bemutassanak, persze a nemzeti lobogó színei mellett. Szlovéniánál például nemzeti jelképük, a Triglav hármas hegycsúcsa, Svédországnál pedig a környezettudatosság és az ország északi mivolta jelent meg – ezek az utalások hol egyértelműek, hol utalásszerűek. Az ír elnökségi logók elkészítésénél is törekedtek e nemzeti szimbolikára az alkotók. Az ország jelenleg hetedszerre vezeti az EU Tanácsát, és korábban már három másik logót is használt elnökségi féléve során. (Elnökségi logókat a kilencvenes évek második felétől kezdtek el használni a tagországok.)
Ha a nemzeti jelképekből indulunk ki, a címerben is szereplő kelta bárdok hárfája az ország egyik legfontosabb szimbóluma. Ezt használja az ír elnök, az ír kormány, számos nemzeti intézmény, és ezzel találkozunk az ír euróérmék hátoldalán is. Nem meglepő, hogy ezt a jelképet a korábbi, 1990-es és 2004-es elnökségi logókban is felhasználták.
Szintén fontos nemzeti jelkép a lóhere. A legenda szerint ezt Szent Patrik, Írország védőszentje használta a szentháromság metaforájaként. Ezt a vizuális elemet azonban az eddigi logók megalkotása során kihagyták a grafikusok (nem úgy például a nemzeti turisztikai hivatal), helyette inkább a tradicionális kelta spirális motívumokat helyezték előtérbe 1996-ban, és most, 2013-ban is. A mostani logó négy egymásba kapcsolódó „e” betűt formáz, amely utal az EU-ban szorosan együttműködő tagállamokra, a logó négy egysége pedig jelképezi azt a négy évtizedet, amelyet Írország az EU-ban eltöltött (az ország idén ünnepli csatlakozásának negyvenedik évfordulóját). A mostani logót négy, profi grafikus csapat által elkészített terv közül online szavazáson választották ki az írek.
Elnökségi logót választani egyáltalán nem egyszerű feladat – az alkotó mindig szeretne valami országra jellemzőt készíteni, amely különleges, ugyanakkor elkerüli a kliséket. Ha anno az alkotóknak csak magyar jelképekben kellett volna gondolkodniuk, akkor sem lettek volna könnyű helyzetben, bár Magyarország esetében a hagyományos nemzeti szimbólumok mellett lehet számolni a jelképes, ún. landmark épületekkel, amelyek Írország esetében talán kevésbé közismertek.
Nektek van kedvencetek a korábbi évekből?
Utánanéztünk, milyen európai alkotásokkal és művészekkel találkozhatunk az idei Oscar-díj átadáson most vasárnap – ahogy tavaly, úgy idén sem lehet hiányérzetünk. Bár az idei jelöltek között számos monumentális, igazi amerikai témát feldolgozó, hazafias filmet találunk (amilyen az amerikai polgárháború idején játszódó Lincoln, Ben (Géza) Affleck filmje, egy titkos iráni akció történetét bemutató Argo, vagy a nálunk A Bin Laden hajsza alcímmel futó Zero Dark Thirty). A kínálat elég színes idén – találunk független filmet is a csúcskategóriákban (A messzi dél vadjai), Tarantino ismét beköszönt öt jelöléssel (Django elszabadul), de európai alkotókat is szép számmal jelöltek.
Európából több kategóriában is az osztrákok izgulhatnak: Michael Haneke osztrák filmrendező osztrák-német-francia koprodukcióban készült Szerelem (Amour) című kamaradrámája öt jelölést kapott. A legjobb idegen nyelvű film kategóriája mellett a legjobb filmre is jelölték, emellett a legjobb rendezés, legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb női főszereplő kategóriájában is indul. A film a rendezőtől megszokott „ridegen szomorú, szikáran megrázó” módon azt mutatja be, hogyan dolgozza fel egy idős házaspár az asszony lebénulását, és hogyan állja ki kapcsolatuk és szerelmük életük végső megpróbáltatásait. Érdekesség, hogy a német-osztrák származású Haneke filmje ezúttal Ausztriát képviseli az Amerikai Filmakadémia díjosztóján (2010-es filmje, A fehér szalag német színekben indult), ugyanakkor a film két főszereplője (Emmanuelle Riva és Jean-Louis Trintignant) és a film nyelve francia. Az idén hetvenéves rendezőt talán leginkább A zongoratanárnő című film miatt ismerik, Michael Haneke számos elismeréssel rendelkezik, A fehér szalag és a Szerelem is megkapta már Cannes-ban az Arany Pálmát.
A Szerelem azon kevés filmek közé tartozik, amelyeket az Akadémia egyszerre jelölt a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb film kategóriájában (korábban Costa Gavrastól az 1969-es Z, Roberto Benigni Az élet szép című filmje 1998-ban, valamint Ang Lee Tigris és Sárkánya 2000-ben volt még ilyen). Végül mindhárom elnyerte a legjobb idegen nyelvű film szobrát – így ebben a kategóriában igen jó esélyekkel indul Haneke filmje. De sokak szerint a film nem áll meg az idegen nyelvű Oscarnál, és akár a legjobb filmnek járó díjat is megkaphatja, ami egyedülálló lenne, mert nem angol nyelvű film még nem nyert ebben a kategóriában (a tavalyi győztes Némafilmes, bár francia volt, az egyetlen benne elhangzó mondat angolul szólt.) Ugyanez vonatkozik a rendezői Oscar-jelölésre: bár több nem amerikai rendező – Roman Polanskitól Ang Lee-n át Milos Formanig – nyert már rendezői Oscart, de mind angol nyelvű filmekkel. Ez a harmadik osztrák film, amelyet Oscarra jelöltek, az előző kettő közül egy, a náci Németországban játszódó, 2007-es Pénzhamisítók nyert díjat az országnak.
Emmanuelle Riva francia színésznő a legjobb női alakítás díjának egyik legnagyobb esélyese – ezért a szerepéért számos díjat megkapott már. Érdekesség, hogy ő a legidősebb hölgy, akit ebben a kategóriában jelöltek az Oscar történetében, aki egyben a valaha jelölt legfiatalabb női főszereplővel verseng a díjért, a mindössze kilencéves Quvenzhané Wallisszal, a Messzi dél vadjai című film főszereplőjével. Amennyiben Riva nyerne, a szobor lehetne a születésnapi ajándéka: a színésznő pontosan az Oscar-díj átadásának napján lesz 87 éves.
A férfi főszereplő kategóriájában is találunk európai szálat: Spielberg Lincolnjában nyújtott alakításáért a kategória legesélyesebb jelöltjeként emlegetik a brit-ír színészt, Daniel-Day Lewist, aki olyan kimagasló ír filmekben nyújtott emlékezeteset, mint az Apám nevében, A bal lábam (ezért a szerepéért 1989-ben Oscarral jutalmazták) vagy A bunyós – valamennyi Jim Sheridan ír rendező filmjei. Második Oscarját 2008-ban a Vérző olajért kapta, amennyiben megnyeri, ő lesz az első férfi színész, aki háromszor nyert főszerepért Oscar-díjat.
A legjobb férfi mellékszereplő kategóriája okozza a másik izgalmat az osztrákoknak – itt ismét Christoph Waltz osztrák(-német) színész nevét olvashatjuk a jelöltek között, aki Tarantino Becstelen brigantik című filmjében nyújtott zseniális alakításáért egyszer már megkapta az Oscart. Most Tarantino új filmjében nyújtott alakítása miatt jelölték. Christoph Waltz Bécsben született, ott is tanult és nőtt fel, de édesapja révén német állampolgárként. Osztrák állampolgárságot csak 2010-ben szerzett, azóta kettős állampolgár – de magát abszolút osztráknak vallja.
A legjobb film díjára jelölt alkotások között természetesen meg kell említenünk a britek szuperpodukcióját, Victor Hugo regénye, A nyomorultak legújabb filmes-zenés adaptációját, amelyet összesen nyolc kategóriában jelöltek – technikai díjak mellett többek között a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Hugh Jackman) és legjobb női mellékszereplő (Anne Hathaway) díjára. A briteknek másik fontos filmjük a gálán mindenképpen az amerikai-brit koprodukcióban elkészített új Bond-film, a Skyfall lesz, amelyet öt kategóriában jelöltek (Adele-nek a legjobb betéddal kategóriájában külön szorítunk).
Ha a legjobb idegen nyelvű film díját nem Haneke nyerné a Szerelemmel, úgy Európából még a norvég vagy dán film esélyes ebben a kategóriában. Dániát az Egy veszedelmes viszony című dán-svéd-cseh-német együttműködésben készült történelmi dráma képviseli, amely a XVIII. századi Dániában, a mentálisan beteg VII. Keresztély király udvarában játszódik. A norvég Kon-Tiki az 1947-es, Thor Heyerdahl által vezetett expedíció történetét dolgozza fel. Sokak meglepetésére az Akadémia nem válogatta a végső ötbe a tavalyi év egyik sikerfilmjét, a hazájában mindenféle nézettségi rekordot megdöntő, egyszerre komoly és végtelenül szellemes Életrevalók című francia filmet, amit mi is nagyon sajnálunk.
A játékfilmek mellett a dokumentumfilmek között is több európai alkotást találunk a jelöltek között; az izraeli-francia-német-belga együttműködésből létrejött The Gatekeepers az izraeli titkosszolgálat (Sin Bét) munkájába ad betekintést, annak korábbi vezetőivel készített interjúk segítségével (a film érzékeny témája miatt meglehetősen megosztó fogadtatásban részesült). A svéd-brit koprodukcióban elkészült Searching for Sugar Man valós történetet dolgoz fel, amelyben dél-afrikai barátok felkutatják fiatalkoruk egyik ikonikus zenészét, Sixto Rodriguezt, és nem várt dolgokra bukkannak – a két említett film három amerikai alkotással verseng a legjobb dokumentumfilmek között.
Természetesen ez a lista nem teljes, számos európai szálat lehetne még felfedni – de az biztos, hogy lesz miért és kikért drukkolni a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán, még ha idén magyar alkotást nem jelöltek díjra. Mi nagyon szorítunk a Szerelemnek, és a többi európai alkotónak – hajrá Európa! :-)
Zimmer frei, Langosch, Palatschinken – feliratok, amelyekkel még ma is nagyon gyakran találkozhatunk a Balaton partján. A hatvanas évektől egészen a nyolcvanas évek végéig tartó „aranykorhoz” azonban nem mérhető a német turisták mostani száma a Balatonnál. Az előző rendszerben bizarr módon a Balaton jelentette az egyik legfontosabb találkozóhelyet a két Németország fennállása alatt, a berlini fallal egymástól elszakított német családoknak. A Balatonra a baráti NDK-ból is jöhettek turisták, ugyanakkor a Kádár-korszak gulyáskommunizmusa örömmel fogadta a jól fizető nyugatnémet vendégeket is. Utóbbiak számára a magyar rendszer a keleti blokkban máshol elképzelhetetlen, relatív lazasága megfelelő színvonalat tudott biztosítani – szemben például a bolgár vagy a román tengerparttal. Mivel Magyarország a nyugatbarát, bár semleges Ausztrián és a keleti blokkhoz tartozó Csehszlovákián keresztül is megközelíthető volt, nyaranta itt – a főváros helyett leginkább a tó mellett – jöhetett létre a sok kis német egység.
Kettészakított családok, testvérpárok, szerelmespárok találkozhattak nálunk nyaranta, számos új, izgalmas ismeretség is létrejöhetett a két ország polgárai között még a legnagyobb tiltás idején is. A tóparti kempingek parkolójában a Trabi mellett jól megfért a Merci. Az Ossinak természetesen tilos volt a kapcsolatfelvétel a Wessie-kkel, de valószínűtlennek tűnt, hogy sok száz kilométerre hazájuktól ebből bajuk származzon – holott a gyakorlatban ez könnyen megtörténhetett. A standokon ugyanis nem voltak egyedül – az államvédelmi szervek kiküldött ügynökei, a „Balaton-brigád” együtt majszolta velük fecskében a porcukros lángost (amely műfaj előtt a magyar lángos készítők ma is értetlenül állnak). Ott voltak, amikor a Wessik a kiolvasott Bildeket vagy a nyugati árucikkeket átadták a keleti barátoknak, vagy amikor az Ossi rokon nyugatra szöktetését szervezték meg. A Stasi ügynökei – ahogy a filmben elhangzik – az „operatív szempontból fontos, észlelhető eseményeket” rögzítették, amelyeknek komoly következményei lehettek otthon. Munkájukat a magyar belügyi szervek éveken keresztül segítették.
Ezekről a bizarr, keserédes találkozásokról szól csütörtöki filmklubunk következő filmje, a Forgács Péter filmrendező által jegyzett Német egység @ Balatonnál. A film a német egység huszadik, illetve a berlini fal felhúzásának ötvenedik évfordulójára készült kiállítás anyagaira épül, amelyet Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetője fogott össze. A dokumentumfilm alapjául számos korabeli fénykép, felvétel, a kapcsolódó német és magyar titkosszolgálati anyagok, valamint már a rendszerváltás után elkészített számos személyes interjú szolgál – köztük egy volt Stasi-ügynök személyes beszámolója a történtekről. A film egyrészt időutazás az előző rendszer Magyarországára, ahol a palacsinta mellé kóla helyett még Bambit kaphattunk. Másrészt bepillantást enged az előző rendszer titkosszolgálati működésébe, megmutatja az idillinek tűnő balatoni nyaralás talán kevésbé ismert, sötét oldalát.
A filmet hét órától vetítjük az Európa Pontban most csütörtökön, február 21-én; a film után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval. A program – mint minden programunk – ingyenes, szeretettel várunk mindenkit!
Fotó: Panforte.hu / MHSZ (CC BY-SA 3.0)
Bálint-napon a zene és a magyar kultúra egyik nagykövetét, Sebestyén Márta világszerte elismert népdalénekest láttuk vendégül az Európa Pontban. Márta – Andrejszki Judit csembalóművésszel és énekessel – a szerelmesek napjához illő, régi időkbe és változatos európai tájakra kalauzoló dalesttel jött el hozzánk. Előadásuk előtt Gyárfás Dorka beszélgetett a művésznővel.
Sebestyén Márta már kiskorában rengeteg benyomást szerzett különböző, akkor még inkább egzotikusnak számító országról vagy kultúráról – azok zenéin keresztül. Közgazdász kutatóként dolgozó édesapja ugyanis számos nemzetközi útjáról mindig a különböző tájak népzenéivel tért haza a hatvanas-hetvenes években; ő úgy gondolta, a népzene képes igazán megmutatni egy-egy népcsoport vagy tájegység igazi lényegét. Márta zenei érdeklődésének, tehetségének kibontakoztatásában természetesen zenepedagógus édesanyja is jelentős szerepet játszott, de nagyon nagy hatással volt rá édesapja hozzáállása és az a sokféle különleges muzsika, amelyek segítségével bejárhatta Görögországtól Türkmenisztánon át egész Dél-Amerikát – képzeletben.
Képzelőerejére sokáig szüksége is volt hasonló nagy utazásokhoz – az előző rendszerben ő sem kapott könnyen útlevelet, amellyel nemzetközi fellépésekre mehetett volna. Persze voltak visszautasíthatatlan külföldi felkérései „baráti országokba”, de nyugatra még nemzetközileg elismert művészként sem mehetett minden esetben. Sosem felejti, milyen tortúra volt egy-egy külföldi utazás még neki is, milyen volt gyomorgörccsel átlépni a határt, ha egyáltalán utazhatott – ez persze azoknak, akik a mai Európában nőnek fel (mint például fiai), szinte elképzelhetetlen.
Aztán idővel ő is eljutott olyan minden szempontból (földrajzilag és gondolkodást tekintve is) távoli országokba, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland – sokan várták volna, hogy nem tér haza az akkor számos kötöttséggel és korlátozással működő Magyarországra, de ő sosem gondolt erre. Ahogy fogalmazott: „Itt a hazám, itt vannak a gyökereim, ahol feltöltődök, és nekem az a dolgom, hogy ezt a kultúrát elvigyem és megmutassam másoknak.” A művésznő szerint talán nem is hinnénk, hogy micsoda tisztelet és szeretet övezi a magyar kultúrát külföldön – erről sajnálatosan kevés szó esik manapság, pedig szerinte erre kellene koncentrálnunk, és azon kellene dolgoznunk, hogy tovább öregbítsük ezt a jó hírünket.
Sebestyén Márta 2010-ben ehhez kapcsolódó munkájához az egyik legrangosabb elismerésben részesült: megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címét. A díjjal egyedülálló zenei munkásságát ismerték el, amelynek keretében több évtizede a Kárpát-medence népzenei örökségét a legmagasabb művészi színvonalon képviselve támogatja a magyar kultúra és a világ kultúrái közötti párbeszédet, valamint a kulturális sokszínűség eszméjét. A díj átvételekor munkásságának egyik legnagyobb ihletője és ösztönzője, „az első igazi világzenész”, Bartók Béla 1931-ben papírra vetett gondolatait idézte, amelyet ő is teljesen magáénak érez és követendőnek tart ma is a zene kulturális különbségeket áthidaló természetéről és elhivatottságáról:
„Az én igazi vezéreszmém, amelynek… tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”
Az uniós polgárság idén létrejöttének huszadik évfordulóját ünnepli. Ennek ellenére sokan továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen többletjogokkal, milyen előnyökkel jár. Az idei évet éppen ezért az EU az európai polgárok évének nevezte ki. Az év célja, hogy minél többen tudjanak élni az uniós polgársággal járó plusz jogokkal, és tudják hol lehet ezekről részletes és közérthető tájékoztatást kapni.
Fontos tudni, hogy az uniós polgárság nem váltja ki – és főleg nem veszélyezteti – a tagállamokhoz kötődő állampolgárságot, hanem kiegészíti azt az EU-hoz kötődő további jogokkal és lehetőségekkel. Magyarország uniós csatlakozásával automatikusan minden magyar egyben uniós polgár is lett, amelynek köszönhetően számos demokratikus döntéshozatalhoz, részvételi demokráciához kapcsolódó joggal bírunk. Közvetve (például választott képviselők útján) vagy közvetlenül beleszólhatunk az EU döntéseibe – részt vehetünk a helyi és európai parlamenti választásokon (amelyre legközelebb jövőre kerül sor), és uniós lakhelyünkön magunk is választhatóak vagyunk. Emellett jogunkban áll petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez az EU tevékenységi körébe tartozó, a beadót közvetlenül érintő (például uniós jogokkal, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi ügyekkel vagy épp a szakképzettség elismerésével kapcsolatos) kérdésben. Ha úgy érezzük, hogy egy uniós szerv megsértette valamely jogunkat, az európai ombudsmanhoz fordulhatunk. Emellett jogunk van az unión kívül bármely országban – ha például ott nem működik magyar külképviselet – bármely másik tagország diplomáciai vagy konzuli védelmében részesülni. Mindezek mellett uniós polgárként jogunkban áll nemzeti nyelvünkön, tehát magyarul az EU bármely intézményéhez fordulni és választ kapni, és megtekinthetjük az uniós szervek nyilvános és hivatalos dokumentumait.
Az uniós jogok listája itt természetesen nem ér véget, hiszen ezek csak a közvetlenül a döntéshozatalhoz kapcsolódó többletjogaink, de uniós tagságunknak köszönhetjük például azt is, hogy az unión belül szabadon – a schengeni térségen belül személyi ellenőrzés nélkül – utazhatunk, vagy kereshetünk és vállalhatunk munkát. A „határtalan Európában” nincsen többé szorongás a határátkelőknél, útlevél sem kell feltétlenül az utazáshoz – Európán belüli utazásaink sokkal egyszerűbbek, mint mondjuk 30 vagy akár scak 10 évvel ezelőtt. Uniós polgárként emellett bármelyik tagállamban letelepedhetünk, ha rendelkezünk az ottani megélhetéshez szükséges jövedelemmel. A külföldi elhelyezkedéshez sem kell már munkavállalási engedély a többi tagországban, a fiatalok pedig a helyiekkel azonos feltételekkel tanulhatnak. A szabad mobilitáshoz még pénzügyi támogatást is kaphatunk – például uniós programokban való részvétellel. A külföldi szakmai gyakorlat megszerzését, egyetemi áthallgatást, önkénteskedést, vállalkozásfejlesztési tapasztalatszerzést mind támogatja valamilyen EU-s program, amelyet érdemes kihasználni. Mindezek mellett a cégek is értékesíthetik termékeinket, a vásárlók pedig a sok-sok, különböző országból származó áru közül válogathatnak – a korábbinál jóval nagyobb, biztonságosabb választékból és olcsóbban. Az unió egységes vagy harmonizált szabályainak köszönhetjük többek között még azt, hogy számos végzettséget kölcsönösen elismernek a tagállamok, hogy turistaként nem kell minden vagyonunkat orvosra költenünk például egy baleset esetén, hogy a boltok polcain termékek széles skálájából válogathatunk, és biztosak lehetünk abban, termékeink megfelelően működnek.
E fenti felsorolás természetesen nem kimerítő, számos egyéb jogunk és lehetőségünk adódik még uniós tagságunkhoz kapcsolódóan – az idei tematikus évhez kapcsolódóan mi is többször foglalkozunk még e témával. Bemutatunk további konkrét EU-s lehetőségeket, de addig is figyelmetekbe ajánljuk eligazodási pontként az Európa Önökért nevű portált, amely részletes és gyakorlatias tájékoztatást ad számos uniós lehetőségről. Mindezeket a jogokat kívánja tehát az EU idén (is) minél ismertebbé tenni, ösztönözve az embereket, hogy éljenek is ezekkel a jogaikkal; de azt is, hogy mondják el róla véleményüket – hiszen az egységes piac és az uniós jogok érvényesítése sajnos még nem mindig tökéletes, az esetlegesen létező akadályok lebontásához pedig mindenképpen szüksége van az uniós döntéshozóknak a visszajelzésekre. (Jelenleg is számos témával kapcsolatban várják a visszajelzéseket az EU konzultációs honlapján).
Az európai év hivatalos honlapján is számos hasznos információt találhattok – többek között egy folyamatosan frissülő eseménynaptárat, eligazítást az uniós forrásszerzési lehetőségekről, illetve hozzáférést számos az uniós polgársággal kapcsolatos tartalomra. Figyelmetekbe ajánlunk még emellett egy versenyt is, amelyben az E-twinning programhoz kapcsolódóan fiatalok együttműködésére épülő projekteket várnak a szervezők, amelynek témája szintén az európai polgárság – négy életkori kategóriában várnak nevezéseket, egyenként 4000 eurós díjazással.
Februári első programunk Bálint-napra esik – nem is lehet más a témája, mint a szerelem – és a bor. Február 14-én este Sebestyén Márta Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas népdalénekest, az UNESCO kitüntetett művészét látjuk vendégül. A világ minden részéről rengetegen ismerhették meg általa a Bartók Béla és Kodály Zoltán által gyűjtött, már majdnem feledésbe merült magyar népdalokat, amelyek többek között a számos Oscar-díjjal kitűntetett hollywoodi sikerfilm, az Angol beteg közvetítésével milliókhoz juthattak el. Sebestyén Márta tehát igazi kulturális nagykövet. Művészetről, kultúráról, európaiságról, mobilitásról beszélgetünk vele, ez után pedig a Bor és szerelem című műsorát hallgathatjátok meg, amelyet Andrejszki Judittal ad elő.
Az EU minden évet egy-egy fontos témának szentel, amellyel valamilyen korunkra jellemző jelenségre – lehetőségre vagy kihívásra – irányítja a figyelmet. Tavaly ez a generációk közötti párbeszéd volt, idén pedig az európai polgárság, az uniós tagsághoz kapcsolódó többletjogok kerültek a fókuszba. Ehhez kapcsolódóan az év során – és már februárban is – több program keretében foglalkozunk majd az uniós polgárság témájával a szabad utazás, munkavállalás jogától egészen az európai parlamenti választásokon való részvételig. Az európai demokrácia lesz egyik februári programunk témája is, amikor John Dunn cambridge-i professzort látjuk vendégül, aki többek között a King’s College és a British Academy tagja. Dunn a demokrácia szakértője, munkáiban a modern politikai elméleteket történelmi távlatból vizsgálja – február 18-i programunkon őt kérdezzük a modern demokráciák problémáiról és a demokrácia jövőjéről.
Filmklubunkban ezúttal a Balatonhoz látogatunk, és 21-én a Német egység @ Balatonnál című film vetítése kapcsán azokat a nyarakat elevenítjük fel, amelyek nemcsak nekünk, magyaroknak, de „német barátainknak” is emlékezetesek maradtak. Forgács Péter filmrendező Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum vezetőjének támogatásával készített dokumentumfilmet arról, hogy hogyan jöhetett létre sok kis német egység a Balatonnál 1961 és '89 között. A berlini fal évtizedeken keresztül választott el családokat, akiknek csak itt, Magyarországon volt lehetőségük találkozni. A film számos személyes történetet mesél el kelet- és nyugatnémet turisták, no meg a Stasi-ügynökök szemszögéből. A Balatonban ugyanis az államvédelmi szervek képviselői is megmártóztak, akik egyik szemüket folyamatosan a gyanús elemeken tartották. A film vetítése után a Lumière Filmklub háziasszonya, Gyárfás Dorka beszélget Hans-Henning Paetzke műfordítóval.
Egy csésze Európa sorozatunkban ebben a hónapban úticélunk Kassa és Szlovákia lesz. Kassa idén – Marseille-Provence mellett – az EU egyik kulturális fővárosa. Február 27-i programunkon beszélgetünk a kulturális főváros programjairól, de szó lesz a kassai születésű Márai Sándor törzshelyeiről, és arról is, hogy milyen kalandos úton jutottak II. Rákóczi Ferenc hamvai Törökországból a Szent Erzsébet dóm altemplomába. A menü ezúttal pozsonyi kifli lesz, az est háziasszonya Szederkényi Olga újságíró.
Az Európa Pont valamennyi programja ingyenes, a februári programok részletes leírása Facebook-oldalunkon olvasható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A képek forrásai: SebestyenMarta.hu, Origo.hu - Szabó Balázs
Ha szín, akkor zöld; ha hangszer, akkor hárfa; ha tánc, akkor sztepp; ha sör, akkor Guinness – az évszázadok során Írország egyik legismertebb szimbóluma és büszkesége lett a kesernyés, ír barnasör, a Guinness.
A Guinness az „ale”-ek , azaz a felső erjesztésű sörök csoportjába, azon belül is a stoutokhoz, azaz az ír barnasörökhöz tartozik. (A másik nagy csoport a legelterjedtebb típus, a „lager”, amelynél a sör erjesztésénél az élesztő a sörlé alá kerül. A sörkészítés alapjairól itt találtok részletesebb leírást, illetve a sörökről egy szuper, eligazodást segítő infografikát.) Bárhol is készül a világban, a Guinnesst állítólag mindig ugyanazzal az élesztővel főzik, az árpák pörkölésére is különösen ügyelnek. A Guinness eredeti sörfőzdéje a mai napig működik – ennek négyhektáros területét 1795-ben kilencezer évre vette bérbe a cég. A Guinness különleges ízét a hagyományos receptúra alapján pörkölt árpaszemek adják, immár több mint 260 éve, mióta Arthur Guinness – akinek már édesapja is próbálkozott sörfőzéssel – Dublinban, a St. James Gate-nél található sörfőzdéjében előállította az első söröket. A sör másik különlegessége kivételes lágysága – a Guinnessben ugyanis kevés a szén-dioxid, helyette nitrogéngáz segítségével habosítják. Ez csapoláskor kerül a sörbe, illetve erre szolgál a sörös dobozokban található kis golyó – hivatalos nevén lebegő bigyó (floating widget) is, mely egy speciális eljárással friss nitrogéngázzal krémesíti a frissen felnyitott sört.
Speciális összetevőkhöz speciális felszolgálás is jár. A lényeg a lassú, kétszeres csapolás: először habbal együtt tele kell tölteni a korsót, meg kell várni, amíg a krémes sör felhabzás után elcsendesedik, a hab szépen eltűnik, és ezután kell ismét teletölteni a korsót. Mindehhez, azaz egy tökéletes pinthez pedig a Guinness gyár szerint összesen 119, 53 másodperce van szükség.
Állítólag a Guinness – és a többi barnasör – nagyon jó hatással van szervezetünkre (természetesen mértékkel fogyasztva). A sörgyár már a húszas években a sör egészséges hatásaira (is) építette hirdetéseit, amelyek megalapozottságát a legújabb kutatások igazolják – a sör rendszeres fogyasztása csökkenti a szívroham kockázatát. A sör emellett alacsony kalóriatartalmú, és a 19. században még sportolóknak és szoptatós anyáknak is ajánlották. Akkoriban az állam a jóféle sörök elterjedésének nagy támogatója volt – egyebek mellett adókedvezményekkel is támogatták az akkoriban meghonosodó sörfőzdéket. Az írek másik népszerű itala, a whisky túlzott fogyasztása által okozott népegészségügyi problémák megoldását ugyanis többek a gyengébb sörökre való áttérítésben látták.
Bár Arthur Guinness eredetileg ale-lel és porterrel (egy másik barnasörrel) kezdte, végül stoutja lett legismertebb, ezen belül is a Guinness Draught az, amelyet a legtöbben ismerünk. Emellett népszerű még a megszokottnál jóval szénsavasabb Extra Stout változat. Természetesen Írországban több remek sört találunk, akad számos további stout, de híres az ír vörös sör is (amelyet többek között itthoni sörfőzdék is készítenek). Egyesek a Murphy’sre, mások a Beamishra esküsznek – sörkedvelőknek mindegyiket csak ajánlani tudjuk!
(Ha felkeltette az érdeklődéseteket a poszt, figyelmetekbe ajánlunk még egy pár írást – például a legnépszerűbb ír sörökről, a Guinness részletes történetéről, vagy az Írországban jelenleg működő kis sörfőzdékről.)
A képek forrása: Guinness Storehouse (http://www.guinness-storehouse.com)
Írország kis ország, közel ötmilliós lakossággal, viszonylag szűk felvevőpiaccal. Ugyanakkor lakossága – az ír nyelv mellett – angolul beszél, és világszerte több tízmillióra tehető azok száma, akik ír származásúnak vallják magukat. Ez jelentősen kiszélesíti az ír alkotók lehetőségeit, mind hatásukat, mind érvényesülési terepet tekintve: az Írországban játszódó vagy ír történetet feldolgozó filmekre szerte a világon nagyon sokan figyelnek.
Az ír filmművészet nem értelmezhető ezen összefüggések nélkül: az túlságosan egybemosódik az angol-amerikai filmgyártással. Egy-egy ismert filmről, sokszor talán nem is tudjuk, hogy alkotói írek, . Ha az utóbbi pár évtized filmjeit nézzük, ilyen például a több Oscar-díjjal is kitüntetett Bal lábam (rendező: Jim Sheridan), a szintén Oscart kapott Síró játék (r.: Neil Jordan), vagy akár a pár évvel ezelőtti Erőszakik („In Bruges” - r.: Martin McDonagh), amelyeket mind ír rendező.
Mostani filmünk ezeknél még frissebb, egy 2011-es sikerfilmet vetítünk, A guardistát, amelyet Martin McDonagh testvére, John Michael McDonagh rendezett. Ők ketten az ír filmek legújabb generációjához tartoznak – ahogy az Erőszakik, mostani filmjük is a speciális ír humort képviseli, abból is a feketébbet. Várunk akkor is, ha csak egy remek szórakoztató filmet szeretnél látni, de akit mélyebben érdekel az ír filmművészet, az ne hagyja ki a filmet követő beszélgetést Gyenge Zsolt filmkritikussal az ír moziról. Kiderül majd, hogy beszélhetünk-e általános jellemzőkről, az ír filmek esetében – milyen hatások jellemzik, és hogy áll ma az ír filmgyártás, és hogyan illeszthető az ír mozi történetébe a McDonaghék által képviselt vonal.
A vetítés 19 órától kezdődik, és – mint valamennyi programunk – ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! További részleteket az esemény Facebook oldalán találhattok. Gyertek! :-)