Ha szín, akkor zöld; ha hangszer, akkor hárfa; ha tánc, akkor sztepp; ha sör, akkor Guinness – az évszázadok során Írország egyik legismertebb szimbóluma és büszkesége lett a kesernyés, ír barnasör, a Guinness.

A Guinness az „ale”-ek , azaz a felső erjesztésű sörök csoportjába, azon belül is a stoutokhoz, azaz az ír barnasörökhöz tartozik. (A másik nagy csoport a legelterjedtebb típus, a „lager”, amelynél a sör erjesztésénél az élesztő a sörlé alá kerül. A sörkészítés alapjairól itt találtok részletesebb leírást, illetve a sörökről egy szuper, eligazodást segítő infografikát.) Bárhol is készül a világban, a Guinnesst állítólag mindig ugyanazzal az élesztővel főzik, az árpák pörkölésére is különösen ügyelnek. A Guinness eredeti sörfőzdéje a mai napig működik – ennek négyhektáros területét 1795-ben kilencezer évre vette bérbe a cég. A Guinness különleges ízét a hagyományos receptúra alapján pörkölt árpaszemek adják, immár több mint 260 éve, mióta Arthur Guinness – akinek már édesapja is próbálkozott sörfőzéssel – Dublinban, a St. James Gate-nél található sörfőzdéjében előállította az első söröket. A sör másik különlegessége kivételes lágysága – a Guinnessben ugyanis kevés a szén-dioxid, helyette nitrogéngáz segítségével habosítják. Ez csapoláskor kerül a sörbe, illetve erre szolgál a sörös dobozokban található kis golyó – hivatalos nevén lebegő bigyó (floating widget) is, mely egy speciális eljárással friss nitrogéngázzal krémesíti a frissen felnyitott sört.

Speciális összetevőkhöz speciális felszolgálás is jár. A lényeg a lassú, kétszeres csapolás: először habbal együtt tele kell tölteni a korsót, meg kell várni, amíg a krémes sör felhabzás után elcsendesedik, a hab szépen eltűnik, és ezután kell ismét teletölteni a korsót. Mindehhez, azaz egy tökéletes pinthez pedig a Guinness gyár szerint összesen 119, 53 másodperce van szükség.

Állítólag a Guinness – és a többi barnasör – nagyon jó hatással van szervezetünkre (természetesen mértékkel fogyasztva). A sörgyár már a húszas években a sör egészséges hatásaira (is) építette hirdetéseit, amelyek megalapozottságát a legújabb kutatások igazolják – a sör rendszeres fogyasztása csökkenti a szívroham kockázatát. A sör emellett alacsony kalóriatartalmú, és a 19. században még sportolóknak és szoptatós anyáknak is ajánlották. Akkoriban az állam a jóféle sörök elterjedésének nagy támogatója volt – egyebek mellett adókedvezményekkel is támogatták az akkoriban meghonosodó sörfőzdéket. Az írek másik népszerű itala, a whisky túlzott fogyasztása által okozott népegészségügyi problémák megoldását ugyanis többek a gyengébb sörökre való áttérítésben látták.

Bár Arthur Guinness eredetileg ale-lel és porterrel (egy másik barnasörrel) kezdte, végül stoutja lett legismertebb, ezen belül is a Guinness Draught az, amelyet a legtöbben ismerünk. Emellett népszerű még a megszokottnál jóval szénsavasabb Extra Stout változat. Természetesen Írországban több remek sört találunk, akad számos további stout, de híres az ír vörös sör is (amelyet többek között itthoni sörfőzdék is készítenek). Egyesek a Murphy’sre, mások a Beamishra esküsznek – sörkedvelőknek mindegyiket csak ajánlani tudjuk!

(Ha felkeltette az érdeklődéseteket a poszt, figyelmetekbe ajánlunk még egy pár írást – például a legnépszerűbb ír sörökről, a Guinness részletes történetéről, vagy az Írországban jelenleg működő kis sörfőzdékről.)

A képek forrása: Guinness Storehouse (http://www.guinness-storehouse.com)

Az év elején kezdődő ír elnökséghez kapcsolódóan mi is körbejárjuk az ír szigetet, és bemutatunk egy-két igazán ír témát. Bár a közel négy és fél milliós Írország kis országnak számít, számtalan nagy embert, alkotást vagy élményt adtak a világnak – G.B. Shawtól a Guinness sörön át az ír sztepptáncig.

Az írek egyik legfontosabb nemzeti büszkesége a nyelvük, amelyet 2007-ben az EU is hivatalos nyelveként fogadott el. Alapvetően ebben nincsen semmi furcsa, hiszen minden ország saját nyelve egyben az EU hivatalos nyelve is, az ír nyelvet azonban mindössze 90 ezren használják aktívan (bár 1,3 millióan megértik), elsősorban Írország Gaeltacht nevű részében. Az írek ősi nyelvét a mindennapi életben és a mindenki által beszélt angol mellett igyekeznek megőrizni. (Bár az uniós intézmények és a köznyelv is úgy utal az írek tradicionális nyelvére, mint „gael” - ejtsd: „gél” - a pontos megfogalmazás „ír gael”, ugyanis a gael nyelvet beszélik Skócia egyes részein is.) Az írek egyszerűen „ír nyelv”-ként hivatkoznak hagyományos nyelvükre, megkülönböztetve a minden ír által beszélt angoltól; egészen pontosan az ír nyelv írül „Gaeilge” (gélgö).

Hasonlóan a legtöbb európai nyelvhez, az ír is az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába. Ez Európa egyik legrégebbi nyelve, amelynek már a VI. századból maradtak fent írásos emlékei. A nyelv vezető szerepét az angol uralom törte meg – I. Erzsébet korában az ír nyelvet és kultúrát „barbárnak” tartották, amely fenyegetést jelent az angol nyelvre, és tudatos kampányt folytattak az ír kultúra ellen – beleértve a viseletet, a hagyományokat és a nyelvet is. Az angolok által meghonosított oktatási rendszer is ezt támogatta, a XIX. század nagy éhínsége és a tömeges ír kivándorlás pedig tovább csökkentette az ír anyanyelvűek arányát a lakosságon belül.  Az angol uralom végére a lakosság kevesebb mint 15 százaléka beszélt írül. Azóta is nagy kihívást jelent e nyelv életben tartása, habár az 1922-es függetlenség óta ez Írország első hivatalos nyelve, és azóta is minden ír fiatal kötelezően tanul az iskolában gaelül. A mindennapi életben azonban az angol maradt az írek elsődlegesen használt nyelve,  valamennyi ismert ír író és költő is (Jonathan Swift, James Joyce, Oscar Wilde, G.B. Shaw vagy Samuel Beckett) angolul alkotott. Az írek számos szimbolikus pozíciót szándékosan ír nyelven használnak, az elkövetkező ír elnökségi félévben például gyakrabban találkozhatunk majd a „taoiseach” (ejtsd: „tísah”) kifejezéssel: az írek ugyanis így hivatkoznak miniszterelnökükre – gondosan elkerülve az angol „prime minister” kifejezést. (A szó egyébként klánfőnököt jelent).

Írország vezetői a függetlenedés óta igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az ír nyelv ne haljon ki (ez az ún. „gael újjászületés”). Habár az angol egyeduralkodó szerepét soha nem fogják megtörni, az utóbbi években pozitív tendencia figyelhető meg a nyelvet rendszeresen használók tekintetében.  Ebben nagy szerepet játszik az 1996-ban alapított a TG4 nevű ír csatorna, amely modern, minőségi műsorokat sugároz ír nyelven. Emellett az online média is nagy szerepet  játszhat abban, hogy az ír nyelv újra „menő” lett a fiatalok körében - újabban például számos mobiltelefonos applikáció is elérhető azok számára, akik meg szeretnék tanulni ezt a nyelvet.

Az ír nyelv maga nem túl egyszerű: kezdve azzal, hogy a leírt betűk jellemzően nem egy-egy hangot jelölnek, hanem betűcsoportok írnak le egy-egy fonémát. Például az ír „könyv” szóban (leabhar) az „eabha” ejtése /əu/ – így már az írott ír nyelv felolvasása sem túl egyszerű. A főnevek írben is lehetnek hím- vagy nőneműek, és öt esetük lehet (alany, tárgy, birtokos, részes, megszólító). Érdekesség, hogy az ír mondatok szinte mindig igével kezdődnek, amelyek két ragozási osztályra oszlanak. Van jelen, múlt, régmúlt és jövő idő, feltételes, felszólító és kötőmód – könnyebbség viszont, hogy nagyon kevés a rendhagyó módon ragozandó ige. Hasonlóság a magyar nyelvvel, hogy találhatók benne olyan személyragos elöljárószavak, amelyek funkciója nagyon hasonló a magyar személyragos határozószavakéhoz (pl.: nálam, veled, neked).

Ha részletesebben érdekel az ír nyelv, számos online fórumon olvashatsz még a nyelv érdekességeiről, több oldalon online nyelvleckéket is vehetsz. Sokszor lehet találni futó ír nyelvtanfolyamokat Magyarországon is, a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtárban pedig számos ír témájú könyvet és szakkönyvet találhatsz. Sokan küzdenek az ír nyelvvel – így sok Írországba érkező politikus is megbirkózik egy-egy ír mondattal – az írek nagy örömére. Itt például Barack Obama mondja írül híres jelmondatát, akit meg is dicsértek jó kiejtéséért: „Is féidir linn” – azaz „Yes we can”.