A pünkösdöt Európa legtöbb országában ünneplik valamilyen formában, sok országban ünnepnap pünkösd hétfő is. A pünkösd – ugyanúgy, mint a húsvét – mozgó ünnep, amely a keresztény hagyományok szerint a húsvétot követő ötvenedik napra, valamikor május 10. és június 13. közé esik. Ez az egyik legfontosabb keresztény ünnep, amikor a Szentlélek eljövetelére emlékeznek, emellett a legtöbb országban összefügg a természet újjáéledésével és a nyár köszöntésével. Az ünnephez tehát nemcsak keresztény, de pogány és római hagyományok is kötődnek. A népszokásokban főleg a termékenység és a nász ünnepe, valamint ezek szimbolikus megjelenítése dominál – a hagyomány szerint a nagy nyári munkák kezdete előtt ünnepelni kell, köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. A római birodalomban májusban tartották a növények, virágok istennőjéhez, Flórához kötődő ún. Florália ünnepeket – a pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, Magyarországon elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.
Számos hagyomány kötődik az egyes országokban pünkösd megünnepléséhez – Magyarországon például ilyenkor választottak a fiatal férfiak pünkösdi királyt maguk közül, aki utána a következő királyválasztásig „uralkodhatott” – az ivóban ingyen ihatott, és minden mulatságra meghívták. Székelyföldön ilyenkor rendezik a Csíksomlyói búcsút. Európa és a világ számos országából ilyenkor több százezer zarándok érkezik a helyi kegytemplomhoz, ahol együtt várják a szentlélek eljövetelét. Franciaországban a hagyományos istentiszteleten gyakran csendül fel a szentlélek eljövetelére emlékeztető trombitaszó. A fúvósok fontos szerepet kapnak az angliai tradicionális ünnepeken is, ahol a pünkösdi felvonulásokat gyakran kíséri fúvószene, vagy kórusok fellépése, a lányok pedig rendszerint fehérbe öltöznek – a hagyomány szerint ebben az időszakban gyakran kereszteltek, és a frissen keresztelkedettek fehér ruhába öltöztek. A litvánoknál a pünkösd összefonódik a pogány nyírfaünneppel, de számos ország hagyományában fontos szerepet játszanak a növények, virágok, amelyekkel feldíszítették az utcákat, házaikat ilyenkor.
A pünkösdhöz kapcsolódó hagyományok megjelennek az ünnep nemzeti elnevezéseiben is. Egy részük a görög πεντηκοστή [pentekoszté], azaz ötvenedik szóra vezethető vissza – ilyen az angol Pentecost, az olasz Pentecoste, a francia Pentecôte, de erre vezethető vissza a német Pfingsten és a magyar pünkösd is. Az elnevezések egy másik csoportja pogány ünnepekhez vagy a nyár várásához kapcsolódik (mint a román Rosalii vagy az észt suvistepüha), vagy valamilyen formában megjelenik benne a szentlélek vagy a lélek szó (mint például a lengyel Zesłanie Ducha Świętego-ben), vagy (mint az angol Whit Sundayben) a fehér szín. További részletek olvashatók a nyest.hu oldalán az egyes elnevezések eredetéről. Az EU országaiban használt elnevezéseket térképen foglaltuk össze, ezt láthatjátok lent.
Szép ünnepet kívánunk mindenkinek!
Az EU jelmondata – „Egyesülve a sokféleségben” – tömören fejezi ki az EU lényegét: sok különböző ország egysége, amely egyik legfontosabb erőssége épp az őt alkotó elemek sokszínűsége. Ezt a jelmondatot 2000 óta használja az Európai Unió, hivatalos zászlaja, himnusza mellett egyik legfontosabb jelképeként. De honnan származik ezt a mottó?
Az EU születésnapjaként is nevezett Európa-nappal ellentétben – amelynek történetét nemrég mutattuk be – a jelmondat nem az unió valamelyik alapító atyjához köthető, nem is az Európa Tanácstól „elirigyelt” szimbólum, mint a zászló vagy a himnusz. A jelmondatot diákok adták az EU-nak egy, az egész közösségre kiterjedő verseny során. Patrick La Prairie, a Ouest-France újságírója volt az, aki szorgalmazta, hogy bízzák a mottó kitalálását a fiatalokra. Az ötlet érdekes módon onnan származik, hogy 1998-ban megkérték az újságírót, készítsen fiataloknak szóló anyagot az euró közelgő bevezetéséhez kapcsolódóan. La Prairie-t a francia „devise” szó kettős értelme gondolkodtatta el először – ez ugyanis franciául egyben valutát és mottót is jelent. Ekkor vetődött fel benne, hogy mi lenne, ha diákok találnák ki az EU mottóját, amely akkor már rendelkezett közös zászlóval, himnusszal és közös valutával (bár még csak papíron). A gondolat tetszett az újság főszerkesztőjének is, és hamarosan több prominens támogatót találtak a projekthez – az akkori 15 tagállam számos jelentős médiuma mellett.
A projekt a Schuman beszéd ötvenedik évfordulójához kapcsolódott, és az 1999-es tanévben vette kezdetét. Ekkor szeptemberben meghirdették a versenyt, amelynek „egyetlen díja az európai történelem alakítása” volt. A felhívásra tizenöt ország több mint kétezerötszáz osztálya jelentkezett, akik saját nyelvük mellett angolul is megfogalmazták javasolt maximum 12 szavas mottójukat az egyesült Európa számára. A beérkezett összesen több mint kétezer javaslatból minden ország nemzeti zsűrije szelektált, ezután országonként tíz-tíz kiválasztott mottó került az európai médiumokat tömörítő zsűri elé, amely végül a hétre csökkentette a lehetséges variációkat, amelyek a következők voltak:
-
-
-
- Béke, szabadság, szolidaritás (Peace, freedom, solidarity)
- Különbözőségünkben az erőnk (Our differences are our strength)
- Egyesülve a békéért és a demokráciáért (United for peace and democracy)
- Egyesülve a szabadságban (United in freedom)
- Öreg kontinens, új remény (An old continent, a new hope)
- Mind más, mind európai (All different, all European)
- Egység a sokféleségben (Unity in diversity)
-
-
A hét javaslat közül az utolsót, egy luxembourgi iskola diákjainak javaslatát támogatta egyöntetűen a végső „nagy zsűri”, amelyben valamennyi tagország képviselője helyet kapott. A nyertes jelmondatot ünnepélyes keretek között, az Európai Parlamentben hirdették ki majdnem pontosan ötven évvel a híres Schuman-beszéd után, több száz diák részvételével.
A jelmondatot később több uniós politikus használta mottóként, amely végül bekerült az uniós alapítószerződéseket egységes alapba foglaló Alkotmánytervezet szövegébe is – igaz, némi változtatással. „Unity in diversity”-ről „United in diversity”-re változott a hivatalos dokumentumokban a jelmondat (az unió jelenlegi hivatalos nyelvein itt olvasható), amely magyar fordításban így hangzik: „Egyesülve a sokféleségben”– bár sokszor használjuk az eredeti „Egység a sokféleségben” formában. Az Alkotmányszerződés végül két tagállamban – többek között „túlzóan föderalisztikus” elemei miatt is – elbukott, a helyette életbe lévő, ma is hatályos Lisszaboni Szerződés pedig már nem utalt szimbólumokra. Ugyanakkor e szimbólumokat az Európai Parlament sajátjának ismeri el, és használja, valamint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 52. Nyilatkozatban a tagállamok többsége (tizenhat tagállam, köztük Magyarország) szintén nyilatkozott arról, hogy az unió közös jelképeit (a zászlót, a himnuszt, a jelmondatot, az Európa-napot és a közös pénzt, az eurót) „továbbra is a polgárok Európai Unióhoz való közös kötődése és az Európai Unióval való kapcsolata jelképeinek tekintik”.
Bár a jelmondatot egy több ezer javaslatot megvizsgáló, az egész EU-ra kiterjedő verseny keretében keresték és találták meg, már ezt megelőzően is többen használták az európai folyamatokra és az EU lényegére alkalmazva. Gaetano Martino, aki olasz részről részt vett a Római Szerződéseket megelőző tárgyalásokon, szintén úgy gondolta, hogy az Európa politikai egyesülése csakis sokféleségére építve valósulhat meg, amelyre ő a latin „In pluribus unum” hasonló értelmű kifejezést használta. Jean-Baptiste Duroselle francia történész a hatvanas évek közepén szintén hasonlóképpen fogalmazta meg az európai államok együttműködését, és egy 1993-as kezdeményezés, az ún. De Clercq-jelentés egyéb kommunikációs javaslatai mellett egy új mottóra is javaslatot tett – az „In Uno Plures” gyakorlatilag ugyanazt a gondolatiságot fejezi ki, mint a jelenlegi mottó.
A jelmondathoz egyébként nagyon hasonló nemzeti mottót használ Indonézia („Bhinneka Tunggal Ika” ősi jávai nyelven „Egységben a sokféleségben”), valamint Dél-Afrika („ǃke e: ǀxarra ǁke” „Sokféle emberek egysége” koiszan nyelven). Emellett ezt használta jelmondataként a hatvanas években az európai kommunista mozgalom is, valamint a kilencvenes évektől az EBLUL, a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodája is.
Illusztriáció: A polgárok európai évéhez kapcsolódó országos rajzversenyre készült rajz, Tarjányi Gabriella (Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) munkája.
Az Európa-napon az EU létrejöttét, ha úgy tetszik, a születésnapját ünnepeljük. Robert Schuman francia külügyminiszter május 9-én mondott beszédet az európai megbékélésről – ez volt a mai EU megszületéséhez vezető egyik első lépés. A napra Európa-szerte színes programokkal emlékeznek, nincs ez másképp Magyarországon sem. Az ország számos pontján találkozhattok majd ehhez kapcsolódó programokkal május 9-e környékén, Budapesten idén május 11-én, délelőtt 10 és este 10 között, az Erzsébet téren.
A programok idén is valamennyi korosztályhoz szólnak – senkinek sem lesz érdemes otthon maradnia. A legkisebbeknek Kovácsovics Fruzsina és az Apacuka zenél, és várja őket a már nem használt, háztartási és városi hulladékokból tárgyakat létrehozó, a környezettudatos nevelést előtérbe helyező két társaság, a Cellux Csoport és a „RePlacc”, de foglalkozást tart a hazai és migráns gyerekek integrációjára létrehozott gyerekközpont, a Piréz Műhely, lesznek ökoprogramok, és az örök kedvenc ugrálóvár sem marad el.
A felnőttek szakértő vendégeinktől tájékozódhatnak az uniós polgársághoz kapcsolódó többletjogokkal vagy a jövőre esedékes európai parlamenti választásokkal kapcsolatban, de az EU-n belüli munkavállalás feltételeiről, a külföldi továbbtanulásról, ösztöndíjprogramokról és egyéb uniós lehetőségekről is részletes tájékoztatást kaphatnak.
Az Európa Pont helyszínén, a pódiumszínpadon az európai identitásról beszélgetünk majd vendégeinkkel, a Momentán Társulat előadásának középpontjában pedig a leendő európai parlamenti választás áll majd. A társulat honosította meg Magyarországon az interaktív improvizációs színházat – minden előadásuk egyedi élmény: a jelenetek a nézők ötletei alapján születnek, ott és akkor. „Szavazz Szavakkal!” programjuk keretében egész nap gyűjtik az európai identitáshoz, politikai eszmékhez köthető, a demokráciára, a demokratikus választásokra utaló szavakat, amelyek az esti előadásuk alapjául szolgálnak. Emellett beszélgetünk majd európai uniós támogatással megvalósuló fejlesztésekről, de vendégünk lesz Ripoff Raskolnikov osztrák származású zenész is, a dán c:ntact tánccsoport pedig a Ghandi Gimnázium drámatagozatos diákjaival lép majd fel.
Zenei stílusok tekintetében is majdnem mindent hallhatunk a klasszikus zenétől a blueson vagy a jazzen át az alternatív rockig. Egy nemzetközi jazz-szuperformáció (az EU Jazz Express) külön e napra áll össze neves európai zenészekből, összesen hét országból, tagjai között Szakcsi Jr.-ral (zongora) és Gyárfás Istvánnal (gitár). Az Egyesült Királyságból Byron Wallen trombitás érkezik, akit a Jazzwise magazin "az egyik leginnovatívabb, legizgalmasabb és legeredetibb élő trombitásként" aposztrofált. Dániát Christina von Bülow szaxofonos, Ausztriát Berndt Reiter dobos, Csehországot pedig Josef Feco bőgős képviseli majd. Vendégünk lesz az izraeli jazzélet kiemelkedő alakja, Amikam Kimelman tenorszaxofonos. A koncertet a különleges hangú román jazz-énekesnő, Luiza Zan éneke teszi teljessé. Emellett lesz még gospel Bolyki Balázzsal és a Never give up! kórussal, és „városi népzene” bluesba fojtva Ferenczy Györggyel és a Rackajammel. Az Angers-i Orchestre Scénefonia 47 tagú szimfonikus zenekar ismert filmzenéket játszik majd, az est pedig garázsrockba csavarodik a Kiscsillag, benne Lovasi András jóvoltából.
Kiemelt szerepet kap még mindezek mellett az EU 28. tagállama. A július elsején csatlakozó Horvátország többek között zenéjében és ételeiben is képviselteti magát lesz a fesztiválon – aki megéhezne vagy megszomjazna a fesztiválon, a BurekBárban vagy az Európa sörkertben ismerkedhet a kontinens ízeivel.
Ez az ajánló még közel sem teljes, a részletes program megtekinthető az esemény Facebook oldalán. Ha Budapesten lesztek május 11-én, mindenképpen látogassatok el hozzánk az Erzsébet térre! :-)
Május 9. piros betűs nap az Európai Unió számára, e napon ünnepeljük ugyanis az Európa-napot. De mire emlékezünk ilyenkor, mi teszi e napot az Unió egyik legfontosabb szimbólumává? Integrációtörténeti gyorstalpaló következik.
A nap az EU egyik alapító atyjához, Robert Schumanhoz kötődik, aki németes neve ellenére francia politikus volt, egész pontosan Franciaország külügyminisztere 1948 és 52 között. Már nevében is jól jelképezi azt a francia-német összefonódást, amely híres beszédének is központi eleme. Robert Schuman a mai egyesült Európa megálmodóinak egyike, akik a második világháború borzalmai után következetesen képviselték azt az elképzelést, hogy az európai béke alapja csakis a francia-német megbékélés és tartós együttműködés lehet – amely később minél több országra kiterjedhet.
Ma már szinte elképzelhetetlen, de pár évvel a milliók életeit követelő világháború után az emberek számára egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Európában békében élhetnek. Élénken élt még bennük a háború minden borzalma és a bizonytalanság, hogy az országok ismét egymásra támadhatnak. Schuman és Európa többi megálmodója tulajdonképpen két dologra keresett választ: az egyik a hosszú távú béke biztosítása, a háború ellehetetlenítése, a másik a romokban heverő Európa gazdasági talpra állítása volt. A két örök rivális Franciaország és Németország megbékítése, illetve a kiterjedtebb európai együttműködés mindkettőre megfelelő válasznak tűnt – a gazdasági érdekközösségbe lépő országok kölcsönösen függnek egymástól, ezért nem érdekeltek egymás megtámadásában. Az országok gazdasági együttműködése, a sok kis apró belső piac helyett a közös gazdasági tér kialakítása pedig hosszú távon mindenki számára rengeteg pozitív eredménnyel kecsegtetett. Mára ez valóság, hiszen Európában hosszú ideje béke van, és az egységes belső piac is számtalan előnnyel jár az uniós polgár milliói számára.
Schuman 1950. május 9-én elhangzott beszédében egy olyan együttműködés alapjait vázolta fel, amely a német vasércet és a francia kőszén-kitermelést és acélgyártást közös fennhatóság alá helyezi, egy, Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. Ezzel a háború gyilkos eszközének, a fegyvereknek az előállítását is ellenőrzötté kívánta tenni, ami garantálhatta, hogy az együttműködésben érdekelt felek még egyszer ne fordulhassanak egymás ellen. Schuman a francia kormány nevében részletes javaslatot is tett a közös „Főhatóság” működésére, funkciójára, hangsúlyozottan a „nyitott” együttműködés mellett síkra szállva. Nyitott a csatlakozni vágyó demokratikus országok előtt, és nyitott további gazdasági területek bevonására. Schuman ezelőtt 53 évvel egészen pontosan megfogalmazta azt, ami mára a békét és az együttműködésen alapuló prosperitást 27 – nemsokára 28 – ország számára biztosítja az Európai Unióban.
Schuman javaslata nyomán nem sokkal később, 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK vagy Montánunió), amely az első nemzetek feletti európai intézményként az Európai Unióhoz vezető integráció egyik legelső és legfontosabb lépése volt – a többi pedig már történelem.
További információ a témával kapcsolatban:
A világ országai napjainkban számos kihívással szembesülnek, amelyeket talán a hétköznapi emberek nem mindenhol, vagy nem mindennap érzékelnek, de amely problémák globális folyamatok eredményeképp jöttek létre, és amelyek következményei hosszú távon mindenki életére hatással lesznek. Ilyen probléma a túlnépesedés, a globális szegénység, a Föld számos országában tapasztalható alultápláltság, vagy az, hogy még ma is több millióan vannak olyanok, akik nem jutnak napi szinten megfelelő minőségű ivóvízhez. A problémák egy másik csoportja a nem fenntartható fejlődés hajszolásából fakad – a nem megújuló energiaforrások kiapadóban vannak, a környezetszennyező tevékenységekre is visszavezethető éghajlatváltozás pedig egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz vezet, és amelynek következményei súlyos terheket rónak a világ valamennyi országára.
Ezen problémák kezelése mind globális összefogást tesznek szükségessé. Az ENSZ égisze alatt számos kezdeményezés elindult már, amely ezen égető problémákra keresi és ad választ – az egyik ilyen legjelentősebb, legátfogóbb program a Millenniumi fejlesztési célok névvel fémjelzett célrendszer volt. A millenniumi céloknak megfelelően az ENSZ tagállamai elkötelezték magunkat a szegénység mielőbbi felszámolása mellett. Olyan területeken irányoztak elő lépéseket, mint az éhínségek visszaszorítása, az alapfokú oktatás kiterjesztése, a gyermekhalandóság visszaszorítása, vagy a környezeti fenntarthatóság biztosítása, amelyhez az EU is jelentősen hozzájárult. A célok 2000-es megfogalmazása óta sok területen történt előrelépés, de a problémák továbbra sem szűntek meg. Bár a globális szegénység, a gyermekhalandóság és a nyomortelepeken élők száma csökkent, továbbra is várat magára, hogy megfelelő kezeléshez jusson az összes HIV-fertőzött, ne legyen éhes száj a világon, és csökkenjen az anyák körében a halandóság. A célok eléréséhez tehát további erőfeszítések szükségesek.
A millenniumi célok időtávlata – hasonlóan az éghajlatváltozás kezelését keretbe foglaló kiotói jegyzőkönyvhöz – hamarosan (2015-ben) lejár. Ezért a nemzetközi közösségnek jelenleg nagyon fontos feladata, hogy a korábbi kezdeményezéseket értékelje, és meghatározza a jelenlegi kihívásokra adható legjobb válaszokat, és új iránymutatást adjon az együttműködésben szorosan együttműködő országoknak. Ahogy a klímaváltozás elleni küzdelemben, úgy a szegénység felszámolásáért folyatott harcban is példamutató, vezető szerepet kíván játszani az Európai Unió. Az EU mint a világ legnagyobb segélydonora, (a fejlesztési segély több mint fele innen származik), nemrégiben egy integrált megközelítésre tett javaslatot. A Bizottság szerint a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés biztosítása két összekapcsolódó kihívás, és erre közös válaszokat kell találni a nemzetközi közösségnek. A Bizottság álláspontja szerint a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzéseket, amelyek a Rio+20 konferencián megfogalmazásra kerültek, összhangba kell hozni a szegénység elleni küzdelem keretrendszerével és egy egysége, globális tervezetként kellene kezelni.
A Bizottság javaslatában ismertette elképzeléseit 2015 után életbe lépő globális kertrendszerrel kapcsolatban. A Bizottság szerint az új keretnek korlátozott számú, egyértelmű és ösztönző jellegű célkitűzéseket kell tartalmaznia, amelyek nemcsak mennyiségi célokra, de olyan minőségi célokra is irányulnak, mint az oktatás, táplálkozás, valamint a tiszta vízhez és levegőhöz való hozzáférés biztosítása. Szükséges emellett meghatározni egy olyan alsó küszöbértéket is meghatározni, amely alá egyetlen férfi, nő vagy gyermek sem kerülhet 2030-at követően. A keretnek olyan kulcsfontosságú elemekre kell összpontosulniuk, mint az alapvető emberi életszínvonal, az inkluzív és fenntartható növekedés ösztönző tényezői, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a méltányossággal, egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos kérdések, valamint a béke és biztonság. (A részletes javaslat itt olvasható, angol nyelven.)
A párbeszéd tehát már elindult a Millenniumi célok megújításával kapcsolatban, e javaslatával az Európai Unió is ismertette álláspontját. Következő lépésként, 2013 őszén az ENSZ-közgyűlés különleges rendezvényén számba fogják venni a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket, megtárgyalják a folyamat 2015 előtt való felgyorsításának lehetséges módjait, és hivatalos eszmecserét indítanak arról, hogy mi várható 2015 után.
Míg áprilisban a várva várt tavasz beköszöntéhez és a környezetvédelmi témákhoz kapcsolódóan a zöld szemlélet került előtérbe programjainkban, addig májusban már a sokszínűségre koncentrálunk. Ezzel pedig nincs nehéz dolgunk, hiszen az Európa Unió egyik legfontosabb erőssége épp ebben rejlik: a világ vezető gazdasági szereplője közül egyetlen másik sem büszkélkedhet olyan kulturális, nyelvi, tapasztalatbéli gazdagsággal, amely a 27 tagállam révén az EU sajátja. Ahogy jelmondata is hirdeti, az unió „egység a sokféleségben”. Az európai alapértékek közül az egyik legfontosabb, hogy a különböző kultúrákat egyenrangúként tiszteljük, melynek eszköze a kulturális sokszínűség megőrzése és ápolása, egymás megismerése, a kultúrák közötti párbeszéd biztosítása. Ráadásul az európai paletta július 1-jén egy újabb színnel gazdagodik: Horvátország hosszú csatlakozási folyamat lezárultával ekkor – a volt jugoszláv országok közül másodikként – csatlakozik az EU-hoz, amellyel a tagállamok száma 28-ra, a hivatalos nyelvek száma pedig 24-re emelkedik.
Május 23-i programunkon filmes szemszögből vizsgáljuk Európa sokszínűségét. Az est során többek között az európai filmes koprodukciókról, a filmek finanszírozásról, a rendelkezésre álló támogatásokról beszélgetünk. Vendégeink tapasztalt szakemberek lesznek: eljön hozzánk Petrányi Viktória producer, aki számos kis- és nagyjátékfilmet készített már (többnyire Mundruczó Kornéllal), de itt lesz a hollywoodi sikerprodukciók produceri székét itthoni kormánybiztosi pozícióra cserélő Andrew G. Vajna is, aki jelenleg a nemzeti filmipar megújításáért dolgozik.
Az ország csatlakozásához kapcsolódóan május 24-én a horvát kultúra kerül középpontba. Az est a Pécsi Horvát Színház (Hollósi Orsolya, Kiss Andrea és Dejan Fajfer) „Hoppáretikül – bohócrevü felnőtteknek" című előadásával kezdődik, amelyben két bohóc(nő) verseng egy férfiért – mindent bevetnek, legyen az tánc, bűvészshow vagy nyíltszíni párbaj. Az előadás alkotói bohócok, akik a szakmát a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány, illetve annak nemzetközi anyaszervezete, a Red Noses International által szervezett színésztréningeken sajátították el a szakma külföldi mestereitől. Az est második felében a TRIAD zenekar varázsolja Horvátországot a színpadra.
E déli kiruccanás után május 29-én még délebbre vesszük az irányt, egész a Földközi-tenger egyik kapujáig. Az Egy csésze Európa sorozatunk következő estjén a korábban bemutatott Kassa után az év másik kulturális fővárosa, Marseille lesz úti célunk, Szederkényi Olga és meghívott vendégeinek kalauzolásával. Az est során megtudhatjuk, hogyan alakult át a legnagyobb francia kikötőváros, hogy 2013-ra az Unió egyik kulturális fellegvára legyen. Bemutatjuk a gravitációnak fittyet hányó Villa Méditerranée-t, amelyben izgalmas kiállítások várják majd a turistákat. A franciák nagy mesélőjét, Alexandre Dumas-t sem hagyhatjuk ki, akinek legendás hőse, Monte Cristo a marseille-i kikötőben kezdte pályafutását. Az Egy csésze Marseille díszvendége őexcellenciája Roland Galharague, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. (A programra előzetesen az euinfo@eu.hu címen keresztül várjuk a regisztrációkat.)
Európa-szerte a hónap végén (május 26. és június 2. között) rendezik az Európai Ifjúsági Hetet, amelynek célja, hogy felhívja a fiatalok és a fiatalokkal foglalkozó szakemberek figyelmét az EU által biztosított lehetőségekre és az európai értékekre. A programhoz kapcsolódóan június 1-jén szakemberek és már különböző cserékben részt vett fiatalok mesélnek az EU ifjúsági programjának lehetőségeiről, illetve saját tapasztalataikról. Akit érdekelnek az uniós mobilitási lehetőségek (például az Erasmus, az Európai Önkéntes Szolgálat, a Leonardo program), azoknak kötelező!
Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Az Europa Nostra díj (az Európai Unió Kulturális Öröksége Díja) az egyik legfontosabb örökségvédelmi elismerés. Több más, mára uniós szinten támogatott díjhoz hasonlóan az EU-s intézményrendszertől független kezdeményezésként indult, amelyet később az EU „nevére vett”, és mára társszervezőként emeli annak jelentőségét. A díj névadója, az Europa Nostra az európai kulturális örökség védelme érdekében tevékenykedő páneurópai NGO, amelynek mára szerte Európából 250 nem kormányzati és nonprofit szervezet és közel ötmillió polgár a tagja. Szakmabeliekből és önkéntesekből álló, kiterjedt hálózata elkötelezetten védi Európa kulturális örökségét, legfontosabb célja, hogy megőrizze azt a jelen és a jövő generációi számára. A szervezet már 1980 óta ítéli oda az Europa Nostra-díjat azoknak az építészeknek, tervezőknek, üzemeltetőknek és megrendelőknek, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak az európai kulturális és természeti örökség megóvásához. (A szervezet jelenlegi elnöke Placido Domingo spanyol operaénekes.) A díj 2002-ben vált az EU hivatalos kitüntetésévé. Célja nemcsak a minőségi örökségvédelmi tevékenységek elismerése és támogatása, de az örökséget érintő, határokon átnyúló kapcsolatok ösztönzése, valamint a jó példák terjesztése is.
Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió Kulturális Öröksége Díja, amelyet röviden csak Europa Nostra-díjként szoktak emlegetni, nem azonos az Európai Örökségi címmel (European Heritage Label). Ez utóbbi az európai integráció számára szimbolikus jelentőséggel bíró helyszíneket díjazza, és védi – az UNESCO világörökségi díjához hasonló módon. (Az Európai Örökségi címet idén először osztják ki uniós szinten, egy későbbi írásunkban ezt is részletesen ismertetjük.) Az Europa Nostra ezzel szemben mindig valamilyen örökségvédelmi tevékenységhez kapcsolódik. Díjazza a kiemelkedő helyreállítási munkálatokat (természeti és épített értékek, művészeti gyűjtemények és régészeti lelőhelyek helyreállítási, rehabilitációs és megőrzési munkáit); a kulturális örökségekhez kapcsolódó kiemelkedő kutatásokat és tanulmányokat; az örökségvédelemhez kapcsolódó kiemelkedő egyéni teljesítményeket; valamint az ehhez kapcsolódó oktatási, képzési és figyelemfelkeltő tevékenységet.
Az elismerésre a részes országok (amely az EU-nál jóval nagyobb térséget fed le) tesznek javaslatot a saját országukban megvalósult örökségvédelmi projektek közül. A 2014-es elismerésekre idén szeptember elejéig küldhetik el jelöltjeiket. Az ajánlásokat elismert szakemberekből álló szakmai zsűri bírálja el, és a jelöltek közül kiválaszt legalább 25 projektet, amelyek közül évente legfeljebb hat projekt megkapja az Europa Nostra nagydíját (Grand Prix) is. A díjnyertes épületekre bronzplakett kerül, a nagydíjasok pedig 10 000 eurós pénzügyi elismerésben is részesülnek.
Az idei harminc díjazott nevét március végén ismertették. A díjazottak között mindig szép számmal akadnak ipari létesítmények és egyházi épületek, de akár egész falvakra vonatkozó rekonstrukciós munkák is – idén sem volt ez másképp. Az idei díjazottak között van a londoni King’s Cross vasútállomás – amelyet felújítva tavaly márciusban adtak vissza a nagyközönségnek –, a hollandiai Langstraatnál található vasúti hidak rekonstrukciós munkálatai, de díjazták Assisi Szent Ferenc erdejét is a természeti környezet példamutató helyreállítási munkálataiért. Ahogy a legtöbbször, idén is találunk magyar díjazottat a harminc kiemelt projekt között: 2013-ban az alsóbogáti Festetich kastély került a példaértékű műemléki rekonstrukciók közé. A 18. század végén épül kastélyt egy budapesti műgyűjtő pár újítatta fel abból a célból, hogy korábbi funkciójának megfelelően ismét „rezidenciaként” funkcionálhasson. A szocializmus ideje alatt teljesen elhanyagolt és amortizálódott épületet az eredeti anyagok felhasználásával állították helyre. A zsűri nagyra értékelte, hogy az épült szobáinak falát díszítő Johann Georg Dorffmeister által jegyzett freskókat (amelyek alatt az előző rendszerben „libákat őriztek”) eredeti állapotukban állították helyre. A Kaposvártól 23 km-re fekvő épületben rendezvényeket, művészeti táborokat is terveznek.
Magyarországról eddig olyan projektek részesültek Europa Nostra-díjban, mint a szegedi Kárász utca és Klauzál tér, illetve az Ócsai templom felújítása, a mádi zsinagóga vagy a gyöngyösi Orczy-kastély helyreállítása. Budapestről a kitüntetettek között volt az Európa Pontnak is helyet adó Millenáris park helyreállítási terve, a Szabó Ervin könyvtár központi épületének újjáépítése, az állatkert Elefántos házának felújítása és az Uránia Nemzeti Filmszínház helyreállítása – a lista korántsem teljes.
A díjakat az EU a Kultúra keretprogramon belül finanszírozza, melynek célja a kultúra terén dolgozók határokon átnyúló mobilitásának erősítése, elősegítve a kulturális és művészeti eredmények és tapasztalatok nemzetek közötti átadását, valamint a kultúrák közötti párbeszédet. Talán nem is gondolnánk, de a kulturális örökség jelentős hozzájárulást nyújt a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. A kulturális és kreatív iparágak – melyek az EU-ban mintegy nyolcmillió embernek adnak munkát – közel 4,5%-kal (!) járulnak hozzá Európa GDP-jéhez. Az állami és magánszervezetek által a kulturális örökség megőrzésére fordított kiadások évente mintegy ötmilliárd eurónyi összeget tesznek ki, az OECD adatai szerint a globális nemzetközi idegenforgalom 40%-a rendelkezik kulturális vetülettel.
Az, hogy az idei 30 nyertes projekt közül melyik hat kapja a nagydíjat, az athéni díjátadón, június 16-án derül ki, egy díj pedig ekkor közönségdíjat kap, amelyről online szavazás alapján döntenek – szavazzatok a nektek leginkább tetszőre!
További információ az Europa Nostra-díjról:
Az Egy csésze Európa legutóbbi alkalmával a Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégéhez, Olaszországhoz kapcsolódóan Firenzébe kalauzoltuk vendégeinket. Firenzéről legtöbbünknek talán a csodás toszkán tájak, Brunelleschi lenyűgöző dómja (amelynek kupolája a mai napig nem egyértelmű, hogyan készült), az Arno felett átívelő híd, a Ponte Vecchio a sok kis üzletével, a Medici család vagy talán egyszerűen csak a reneszánsz jut eszébe – mindezek valóban jelentősen meghatározzák a város arculatát, de meghívott vendégeinkkel igyekeztünk további érdekességeket bemutatni a város történetéből és jelenéből.
Firenze nemcsak Michelangelo életében volt meghatározó, de itt született és alkotott az itáliai irodalom egyik meghatározó alakja, az olasz irodalmi nyelv egyik megteremtőjeként számon tartott Dante Alighieri is. Legjelentősebb műve a több mint egy évtizedig készült Isteni színjáték (La Divina Commedia). Dante munkásságáról és a reneszánsz kori olaszországi irodalomról Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor, az est első vendége mesélt, aki kitűnően ismeri az olasz irodalmat és nyelvet, és már 2009 óta dolgozik a mű legújabb magyar nyelvre fordításán. A jelenleg legelterjedtebb fordítás Babits Mihályé, aki nagyjából száz éve, 1912-ben ültette át magyar nyelvre a művet. Nádasdy Ádám két éven belül tervezi befejezni a fordítást, amely elmondása szerint „cukormentes diéta” lesz, ha elkészül – Babitscsal ellentétben az írás dallamossága, költőisége helyett inkább a szöveghűségre koncentrál. Dante műve Nádasdy szerint csodálatosan megírt, monumentális alkotás, amelynél, akár egy piramisnál, szinte felfoghatatlan, hogy ember hogyan képes ekkorát alkotni, amely egyszerre megdöbbentő és lelkesítő. A mű elképesztően informatív – megismerhető belőle a reneszánsz korabeli firenzei élet, bemutatja az ott élő családok életét, házaikat. Emellett aprólékos képet fest az egyházról is, amelyet a mélyen vallásos Dante komolyan kritizált. A két fordítás közti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy míg Babits megközelítésében az Isteni színjáték „ tankönyv, amely meglepően költői”, addig az ő olvasatában a mű sokkal inkább „költemény, amely nagyon informatív”. Érdekes, hogy a mű nyelve egyszerre nagyon fennkölt és alpári – Dante evvel a művével valami olyat alkotott, amely megkerülhetetlen volt a későbbiekben olasz nyelven író alkotók számára. „Dante Isteni színjátékban használt olasz nyelve úgy lett az olasz irodalom nyelve, ahogy a németeknél Luther Márton dialektusa vált a német irodalmi nyelv alapjává” – mondta ezzel kapcsolatban Nádasdy. 
Az est második vendége, Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatónője az Isteni színjátékról beszélve hozzátette: bár a művet Olaszországban mindenki ismeri, aki csak iskolába járt, annak szövege korántsem könnyű olvasmány. A sűrű, bonyolult mondanivaló és a komoly filozófiai háttér nem teszik könnyen olvashatóvá vagy feldolgozhatóvá a művet. Giannotti megfogalmazásában Dante mellett Boccaccio és Petrarca voltak azok, akik „újrakanonizálták” az olasz nyelvet. Bár Giannotti maga nem toszkán, mindenkinek javasolja, hogy keresse fel Firenzét, ha teheti, amely a „reneszánsz maga”. Gasztronómiai szempontból a firenzei bifszteket (Bistecca alla fiorentina) nem szabad kihagyni. A Kultúrintézet vezetője számos olyan programról beszámolt, amelynek keretében az olasz kultúrával találkozhatunk Budapesten. Ilyen volt többek közt a Könyvfesztiválon Boccaccio születésének 700. évfordulójára emlékező ex libris kiállítás, illetve a Kultúrintézet komoly- és könnyűzenei koncertjei. Az idei Könyvfesztivál díszvendége Olaszország volt, így a kortárs olasz írók friss írásaiból jelenleg hatalmas a választék Magyarországon – érdemes szemezgetni a legújabb alkotások között.
Harmadik vendégünk Szomráky Béla tolmács volt, akit a szerelem irányított a tolmácsolás és fordítás irányába – gimnáziumban úgy gondolta, hogy az olaszra beosztott osztálytársnőjének szívéhez a közös idegen nyelv lehet a kulcs. A szerelmekből végül csak az olasz nyelv iránt érzett bizonyult tartósnak – azóta több idegen nyelvet is elsajátított, de a magyar mellett az olasz még az a nyelv, amelyen „számol vagy álmodik”. Szomráky Béla közel hét éven át élt az „elképesztően gyönyörűséges” Firenzében, amelyről azt tartja, „sosem unalmas, ahol minden arányos és tökéletes, amely lebilincselő, ugyanakkor emberséges is”. Amikor először érkezett hosszabb időre Firenzébe, több hónapba telt, míg lassan, hónapok alatt el tudta fogadni azt az „irtózatos szépséget”, amelyet a város ad. Az épített Firenzében számára lenyűgöző, ahogy a város építői mindig kanyarban építkeztek, a város legszebb utcái a kanyargósak, ahol a házak ölelgetik egymást, amelyek „mindegyikében volt szerelem és vér”. Szomráky szerint nem véletlen, hogy a város nem sokat változott a hetvenes és nyolcvanas évek óta, amikor ő ott élt – az olaszok ugyanis szerinte arra vannak ítélve, hogy megőrizzék értékeiket. Az olaszokban van egyfajta „buon gusto”, amely nem engedte számukra még akár háborúk idején sem, hogy egy-egy helyi, városok közötti konfliktus során a vesztes város csodálatos alkotásait lerombolják. Tisztelik a szépséget, amelyről nem bírnak lemondani, az ezekért érzett felelősséget szerinte az olaszok „a sejtjeikben hordják”.
A Szederkényi Olga újságíró által gondozott sorozatban mindig valamilyen izgalmas országot vagy várost mutatunk be olyan vendégek segítségével, akik valamilyen oknál fogva sokat tudnak az adott helyről, egy kisebb kóstolóval a hely egy finomságából – legközelebb Marseille-be utazunk! :-)