Az Európa Pont legutóbbi vendége Rakonczay Gábor volt, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy ő volt az, aki nagyjából egy éve egyedül egy kenuval, kicsit több mint 61 nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt. Gábor nem most kezdte a (többek között Guinness-) rekordok gyűjtését, ugyanezt a távot már vegyes párosban is rekordidő alatt megtette, neve tavaly márciusban pedig nemcsak a hazai, de a világsajtót is bejárta. Rakonczay Gábor nemcsak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy kenuval előtte még soha senki nem tette meg ezt a távot, de az is rendkívüli volt, hogy az út nagyjából háromnegyede alatt nem volt kapcsolata a szárazfölddel. Az pedig végképp világszenzációnak számított, hogy ezt a rekordot nem valamelyik hagyományosan vízi nagyhatalomnak számító országból származó sportember teljesítette, hanem a még csak tengerparttal sem rendelkező Magyarországról származó fiatalember.
Az, hogy fiatalon indult erre az útra, szintén nem megszokott – előadásából kiderült, hogy az ilyen embert próbáló, hosszú távokra általában csak negyven év felett vállalkoznak az evezősök. Ez nem véletlen: Gábor egyetért azok véleményével, akik szerint egy ilyen úthoz elengedhetetlen egyfajta érettség és alapos önismeret. Teljesen egyedül utazni, folyamatos kihívások közepette, társaság, vagy olyan valaki nélkül, akivel meg tudná osztani élményeit vagy nehézségeit, igen nagy kihívást jelent. Az emberben van egyfajta civilizációs kényszer, hogy megossza jó vagy rossz élményeit másokkal. Ha erre nincs lehetőség, egy-egy ilyen hosszú út során sok ember elméje elborul. Szinte alig van, aki hasonló helyzetben ne kezdene el hangosan beszélni magában vagy magával, sokan teremtenek egy képzeletbeli kísérőt ilyen utakra maguknak. Ahogy korábban egy már sokat tapasztalt evezős mondta neki: „az teljesen rendben van, ha az ember teremt magának egy útitársat a hosszú útra, csak arra vigyázzon, nehogy egyszer csak hárman legyenek – mert akkor tuti hosszú időre bezárják, ha egyszer kiér a szárazföldre”. Bár az út hihetetlen feladatok elé állította, és a szárazföldi életre való visszailleszkedés sem ment egyszerűen – egy képzelt útitársnál több azért szerencsére még sosem jelent meg Gábor hajóján.
Kihívás pedig bőven adódott azon a kéthónapos úton, amíg a Fa Nándor által épített keskeny, egyszemélyes kenuján elevezett Európa nyugati peremétől (Kanári-szigetektől) a karib-szigeteki Antiguáig. Utazásában segítette a kedvező tengeri áramlás, amely végig irányban tartotta a kenut, de folyamatosan eveznie is kellett, és az állandóan imbolygó hajóban egyhuzamban pár óránál hosszabb időt nem is aludhatott. Indulásakor a hajót a szükséges technikai felszerelések mellett természetesen telepakolta élelmiszerrel, amely kitartott utazása végéig. Előadásában Gábor részletesen elmesélte balesetét is: az óceánátkelő utazás egynegyede tájékán kenuja egy elképesztő erejű vihar következtében fejre állt és úgy is maradt, és a szellőzőnyíláson keresztül megállíthatatlanul beáramló óceánvíz következtében süllyedni kezdett. Ahogy elmesélte, saját maga is már szinte biztos volt abban, hogy ezt nem éli túl, de végül – a sokk és a felfokozott, halálközeli élmény hatására, az adrenalintól felpörgetve végül sikerült megfordítania a hajót, és így túlélnie a balesetet. Szinte mindene, így legtöbb technikai berendezése elázott és használhatatlanná vált – megszűnt a kapcsolat szeretteivel, akikkel előtte minden nap beszélt, és ezután a külvilág nem is tudta követni, hol tart a tervezett útján, és azt sem, hogy egyáltalán életben van-e még. Az ezt követő szakasz volt talán az út legnehezebb része, amikor teljesen magára maradt, és a borulás által okozott veszteségek (elázott ételek és elektronikus szerkezetek) ellenére kellett folytatnia útját.
Az elképzelhetetlen mértékű lélektani megpróbáltatás mellett ilyen helyzetben az ember számos új kihívással is szembesül: bármiféle modern segédeszköz, vagy akár a hozott élelmiszer nélkül kell túlélnie. Ivóvizét már korábban is speciális szerkezet segítségével nyerte az óceánvíz megtisztításával, de gondolkodnia kellett az élelmiszer esetleges pótlásáról is. Erre végül nem volt szükség, bár „repülő halak” gyakran voltak vendégei a fedélzeten egy-egy nagyobb halraj-átvonulás után, valószínűleg ezekből a halakból – még ha nyers formában is – hozzájutott volna a túléléshez szükséges élelemhez. Mivel "tüzes eszközt" nem vitt magával, a betárazott ételek (konzervek) melegítését korábban is úgy oldotta meg, hogy ételét fekete csomagolásba burkolta, amely a közvetlen napsütés hatására kellő mértékben felmelegedett. Bár maradt egy üzemképes GPS navigációs eszköze, amellyel időről időre ellenőrizte helyzetét, a borulás után a nomád körülmények közé kényszerülve sokkal jobban támaszkodott a természet adta segítségre. A felhőzet alakulásából egy idő után elég jól meg tudta állapítani a következő napok időjárását, míg az éjszakai égbolt csillagai – a Hold mellett a Vénusz vagy a Jupiter – a pontos iránymeghatározásban, tájolásban segítették. Ahogy Gábor fogalmazott: „el lehet lenni áram nélkül is, csak egy kicsit másképp kell csinálni mindent”.
Gábor szerint egy ilyen út – tetézve a balesettel – mindenképpen megváltoztatja az ember világképét. Egyrészt a magány következtében, ennyire hosszú ideig „összezárva” saját magával az ember nagyon jól meg- és kiismeri saját magát, „ahogy az óceán tükröt tart neki”. Emellett sok, korábban természetesnek vett dolgot is átértékel magában. Minden, amiért a „szárazföldi életben” nem kell küzdeni, igazi kihívás volt az óceánon – ez segít láttatni a dolgok valódi értékét. A mai európai ember számára egy pohár, szinte bármikor rendelkezésre álló tiszta ivóvíz teljesen természetes – ám hiba ezt ilyen magától értetődőnek venni. Számos, korábban elengedhetetlenül fontos dologról bizonyosodott be számára, hogy valójában teljesen feleslegesek, amelyekkel azóta igyekszik tudatosan is leszámolni. Átértékelte emberi kapcsolatait is: az óceánon őt ért élmények hatására újragondolt sok mindent korábbi kapcsolatairól, és azóta igyekszik a megpróbáltatásokat túlélő, igazán fontos kapcsolatait jobban ápolni és megőrizni.
Gábor a kéthónapos út legcsüggesztőbb pillanataiban megfogadta, hogy életében többet hasonlóra sem vállalkozik, és még a Balatonhoz sem megy le soha. Persze ezt végül nem tartja be, jelenleg már következő, év végi óceánátevező útjára készül. „Kicsit olyan ez, mint egy zarándoklat” – állítja, de nem gondolja, hogy expedíciófüggő lenne. Kint az óceánon bár sok viszontagság érte, mégis tiszteli és nagyon megszerette a természet tisztaságát és őszinteségét. Míg a szárazföldön az emberek folyamatosan "játszmázásban" élnek, életükben egészen korán megszokják, hogy érdekeik mentén szerepeket kell játszaniuk, ármánykodnak, addig az óceán mindig őszinte volt hozzá. Ha beborult: esett, ha eltűntek a felhők: sütött a nap – a természet mindig azt adta, amit várt tőle az ember. Ezt nagyon könnyű megszokni és megszeretni. Azzal, hogy mindezeket megélte, teljesen átértékelte a világképét, amelyért hálás. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy e hihetetlen élmények ellenére senkinek nem javasolná, hogy hasonló útra vállalkozzon – de senkit sem tartana vissza, aki már meggyőződött róla, hogy mennie kell. Bár neki az óceán, és az útján szerzett élmények változtatták meg életét, ugyanakkor úgy gondolja, korántsem biztos, hogy ez a kihívás másnak is pozitív élménnyel érne véget, mert szerinte „mindenkinek megvan a maga óceánja, amelyen át kell kelnie”.
A Nemzetközi Könyvfesztivál idén jubilál: idén már húszadszorra kerül megrendezésre Budapesten. Ez az esemény az évek alatt a régió egyik legkiemelkedőbb szakmai fóruma és közönségtalálkozójává nőtte ki magát: a jó irodalom ünnepévé. A Könyvfesztivált immár hagyományosan mindig április 23 körüli időszakra időzítik. Ez a nap a a könyv és a szerzői jog világnapja, ami egybeesik Shakespeare és Cervantes halálának évfordulójával is. Idén április 18. és 21. között alakul át a Millenáris a könyv fővárosává, ahol a közel 400 magyar vagy határon túli alkotó mellett 25 ország közel száz neves írójával találkozhatnak az érdeklődők, többek között dedikálások, író-olvasó találkozók, felolvasások, irodalmi estek, kerekasztal-beszélgetések vagy koncertek keretében. A fesztivál pár napja alatt 350 kulturális program és közel 60 ezer kiállított kötet, közöttük több száz új magyar könyv közül válogathatnak az érdeklődők.
A Könyvfesztivál minden évben egy-egy ország külön bemutatkozási lehetőséget is kap: idén – már második alkalommal – Olaszország, az olasz kultúra és kortárs irodalom lesz a Könyvfesztivál díszvendége, ehhez kapcsolódóan számos neves kortárs íróval lehet majd találkozni a Millenárison. Egy másik, mostanra hagyományossá vált kezdeményezés keretében az érdeklődők megismerkedhetnek az európai irodalom legújabb alkotóival is. Immár tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre a Könyvfesztivál keretén belül az Európai Unió tagországainak fiatal prózaíró tehetségeit bemutató Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja. Ennek keretében minden évben 18–20 tehetséges pályakezdő európai prózaírót látunk vendégül az EU-s országok budapesti nagykövetségeivel és kulturális intézeteivel közösen.
Ahogy a korábbi években, úgy idén is külön programmal várja az érdeklődőket az Európa Pont. Európai Írótalálkozónk keretében közel harminc kortárs írót látunk idén is vendégül, akik négy panelbeszélgetés keretében dolgozzák fel az idei tematikus évhez kapcsolódóan a „civilek Európája” témakörét.
Az első, 10 órakor kezdődő beszélgetés során Olaszország és a Közép-Európai Kezdeményezés témakörét járjuk körül Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatójának vezetésével. A beszélgetésre többek között várjuk Giorgio Pressburgert, az olasz nyelvű európai irodalom egyik legkiválóbb jelenkori művelőjét, aki tizenkilenc éves korában – még Pressburger Györgyként – 1956-ban hagyta el Magyarországot. Giorgio Pressburger egyben olasz és magyar, kafkai értelemben vett igazi közép-európai író. Eljön hozzánk a Szlovéniához tartozó Muraszombatról származó Jože Hradil is, akinek oroszlánrésze van abban, hogy a magyar irodalom színe-java, legyen az klasszikus vagy kortárs, szlovénül is olvasható. A beszélgetésen részt vesz az utóbbi évek legnagyobb németországi könyvsikerének szerzője, Eugen Ruge is, aki a Szovjetunióban született, majd sokáig az NDK-ban, majd később az NSZK-ban élt. Négygenerációs családregénye, amely a kritikusok a "Buddenbrook-ház"-hoz hasonlítanak, „egy korszak végének és egy család széthullásának krónikája”. A panelbeszélgetésen Lengyelországot Ignacy Karpowicz képviseli, akinek egyik legutóbbi regénye, amely egy „briliánsan kidolgozott, ironikus vizsgálódás a modernitásról” 2010-ben elnyerte Lengyelország legrangosabb irodalmi díját – írói munkásságában felfedezhető „egy csipet Bulgakov, egy leheletnyi Rabelais és egy egészséges adag Kundera”. A beszélgetésre várjuk még Jevgenyij Popovot, a kispróza egyik legnagyobb orosz mesterét, akit méltatói a „legoroszabb orosznak” nevezik, és itt lesz még Magyarország képviseletében Háy János is, akit a magyar közönségnek feltehetően nem kell bemutatnunk – a Könyvfesztiválon mutatja be legújabb, "A mélygarázs" című könyvét.
A délben kezdődő beszélgetés témája a sokfelől megközelíthető „Európa kívül- és belül-, alul- és felülnézetből” lesz, a beszélgetőpartnereket Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó igazgatója terelgeti kérdéseivel. A panelbeszélgetésen két író is képviseli déli szomszédunkat, Szerbiát. Egyfelől Mileta Prodanović, akinek legfrissebb regénye, a „Kert Velencében” regénye, amelyben az utólag aranykornak tűnő nyolcvanas évek viszonylagos szabadságát veti össze az azt követő időszakkal.
Másrészt itt lesz és Dragan Velikić is, akinek legutolsó regénye "A Bréma-ügy", izgalmas kísérletezés a műfajjal, amelyben a regény cselekménye a terek hol kevésbé, hol jobban egymásba csúsztatott rétegeiből épül fel. Ignacio Martínez de Pisón Spanyolországból érkezik hozzánk, aki többek között írt forgatókönyvet is, regényeit pedig számos nyelvre lefordították, így magyarra is. A Könyvfesztiválon jelenik meg "Mellékutakon" című könyve, amely "vonzó elegye a pikareszk krónikának, don quijotés kalandnak, fejlődésregénynek, road movie-s élménynek". Finnországból Aki Ollikainen érkezik hozzánk, akinek nevét valószínűleg kevesen ismerik: Ollikainen ugyanis hivatalos fotográfus, akinek csak tavaly jelent meg első regénye, az 1867-es éhínség idején játszódó „Az éhínség éve”, amellyel 2012-ben elnyerte a Helsingin Sanomat legjobb pályakezdő írónak ítélt díjat. A beszélgetésen Lengyelországot Łukasz Wojtusik kulturális újságíró és rádiós műsorvezető képviseli, míg Magyarországot „kollégája”, a korábban a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjeként dolgozó Németh Gábor, aki felkavaró és provokatív "Zsidó vagy?" című regényével került az érdeklődés fókuszába és a kortárs magyar irodalom élvonalába.
A harmadik beszélgetés, amely fél háromkor kezdődik, az „Integráció és dezintegráció a családok és az országok szintjén” címet viseli, a beszélgetést Bán Zsófia író vezeti. A panelbeszélgetés valamennyi résztvevője a közelmúltban jelentette meg első regényét, amelyekben közös vonás, hogy valamennyien a találkozások és elválások témakörét dolgozták fel valamilyen formában – így kapcsolódnak e panelbeszélgetés témájához. A beszélgetésre várjuk Rebekka W.R. Bremmert Hollandiából, aki szépírást tanít az amszterdami művészeti főiskolán, és akinek "Kafka háreme" című színdarabját három nyelven is kiadták és játszották, első regényének címe: "EB". Eljön Jessica Gregson is Skóciából, aki első regényében, az "Angyalcsinálók"-ban részben magyar vonatkozású történetet dolgozott fel: az első világháborúból hazatérő férfiak egy magyar faluban rejtélyes betegség áldozatai lesznek. Svájcból Daniel Mezger fiatal drámaíró lesz vendégünk, akinek első regénye, a "Vidéket játszani" a szerencse kereséséről, a belső és külső idegenségről, a modern együttélésről és a kicsiben zajló migrációról szól. A norvég Laila Sognnæs Østhagen első regénye, a "Fenyőtoboz-szív" egyetlen napon játszódik Oslóban, és a nők közötti szerelem és gyermekvállalás bonyolult kérdését dolgozza fel. A beszélgetésen részt vesz még Zośka Papużanka Lengyelországból, akinek első könyve, a "Szentcsalád (Szopka) " rövid jelenetekből áll, amelyekből egy krakkói család feszültségekkel és konfliktusokkal teli, több évtizedet felölelő története rajzolódik ki: szinte érthetetlen, valójában mi is tartja össze a családot. A beszélgetésen a magyar irodalmat Bencsik Orsolya vajdasági magyar író képviseli, akinek a fesztiválon bemutatkozó könyve, az "Akció van!" szintén a család témát dolgozza fel. Történeteiben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat.
Az utolsó, negyedik beszélgetés a mobilitás és a kultúrák találkozása témakörét járja körül, szintén elsőkönyves írók részvételével, Gács Anna irodalomkritikus vezetésével. Az Olaszországból érkező Tommaso Giagni első regénye, "A kívülálló", amelyben „ideológiáktól mentesen mesél az identitás konok kutatásáról egy olyan világban, ahol a sehova nem tartozók vesztésre vannak ítélve.” Szlovákiából Mária Modrovichot várjuk, aki újságíróként dolgozik és felváltva él New Yorkban és Pozsonyban. Első regényében, a "Lu és Mira"-ban is ez kettős egzisztencia köszön vissza: az otthoni "Város" és a tengerentúli "City" is megjelenik. Portugáliából érkező vendégünk igazi pályaelhagyó, akit a gazdasági válság sodort végül az irodalom felé. João Ricardo Pedro több mint tíz évig dolgozott a telekommunikáció területén, mígnem a gazdasági válság következtében elvesztette az állását, ekkor kezdett írni. Első regényéből egy portugál család három nemzedékének szenvedélyes története rajzolódik ki, amelyre rányomta bélyegét a Salazar-diktatúra, a gyarmati háborúk és az 1974-es forradalom időszaka. Ciprusról Louiza Papaloizou lesz a vendégünk. Első megjelent kötetében, " A Veszélyeztetett fajok"-ban szereplő írások „New Yorktól Görögországon át Ciprusig korunk emberének szélsőséges élethelyzeteit vizsgálják, emberi kapcsolatok törékeny hálózatát, melyben a szavak vagy akár az emberek hallgatása is arra utal, hogy még az Amazonas mentén élő makaó papagájénál is veszélyeztetettebb faj az emberé”. A panel dán résztvevője, Anne-Cathrine Riebnitzsky a moszkvai dán követségen dolgozott, onnan került Afganisztánba. Nők háborúja című életrajzi jellegű könyvében írta meg ott szerzett tapasztalatait, "Az ellopott út" pedig első regénye, amelyben szintén valós történetet dolgoz fel – három ember életét, akik élete az afganisztáni háborúban fonódik össze. Az osztrák elsőkönyves író, Anna Weidenholzer hőse a társadalom peremén,él: egy munkanélküli ruházati eladó történetét mutatja be, akire úgy tűnik életkora miatt már nincs szükség a munkaerő-piacon.
Az Európai Írótalálkozón való részvétel ingyenes, míg a Könyvfesztiválra 500 forintos belépőjegyet kell váltani, amely teljes egészében levásárolható a fesztiválon bemutatásra kerülő kötetek megvételekor a rendezvény standjainál.
Az írás a következő források feldolgozásával készült, ahol további részletes információ olvasható a rendezvénnyel kapcsolatban:
Levegővel hajtani egy járművet – nem nagyszerű ötlet? A gondolat már évszázadok óta foglalkoztatja a mérnököket. Még az is lehet, hogy 2100-ban minden garázsban ilyen kocsi áll majd?
Mióta tudjuk, hogy a Föld ásványkincsei végesek, és fogyunk ki a hagyományos energiaforrásokból, egyre sürgetőbb, hogy megoldást találjunk a jelenleg használt energiaforrások pótlására. Ma még kérdés, hogy unokáink és az ő gyerekeik például mivel fognak fűteni télen, de a felkészülés már megkezdődött: számos kutatás és kezdeményezés igyekszik megtalálni a kifogyóban lévő energiaforrások költséghatékony helyettesítőjét. Az szinte biztos, hogy a nem túl távoli jövőben az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások (a nap-, a szél-, a víz- vagy a geotermikus energia) jobb kiaknázása kulcsszerepet játszik majd mindenütt (ahogy azt az EU is szorgalmazza számos javaslatával és kezdeményezésével), de egyéb kreatív ötletekre is szükség lesz ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű energia álljon rendelkezésünkre mostani életvitelünk fenntartásához.
A közlekedés kiemelt terület ebből a szempontból: modern életünkhöz hozzátartozik a gyors mobilitás, mindennapjaink szinte elképzelhetetlenek autók nélkül. A közlekedésben és az autógyártásban már évtizedek óta számos megoldás született a szénhidrogén-függőség csökkentésére. Vannak hibrid autók, amelyek elektromotor használatával csökkentik a hagyományos üzemanyag-szükségletet, vannak hálózatról feltölthető elektromos autók (amely bár közvetlenül nem szennyezik a környezetet, de végső soron hagyományos energiát használnak fel), és van számos egyéb ötlet, amellyel utcán még nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk. Ilyenek például a sűrített levegővel működő járművek, amelyek a levegő energiáját pneumatikus munkahengerek segítségével alakítják át mozgási energiává.
Az ötlet zseniális: levegőből valószínűleg mindig lesz elég, így ha a fejlesztők képesek olyan konstrukciókkal előállni, amelyek valamilyen szempontból felvehetik a versenyt a hagyományos autókkal, akkor akár ez is lehet a mostani benzinfaló járművek alternatívája. (Mivel ezek a rendszerek viszonylag kedvezőtlen hatásfokkal működnek, ezért első sorban rövid távokon, például városi autókban jelenthetnek megoldást.)
Aki venni szeretne ilyen levegővel hajtott járművet (vagy ahogy sok helyen, kicsit talán Kazinczy modorában nevezik: léghajtányt), annak sajnos még egy kicsit várnia kell a sorozatgyártásra. Bár a levegővel hajtott járművek fejlesztése már jó ideje sokakat foglalkoztat – a technikatörténészek szerint elsőként egy brit feltaláló, Dennis Papin vezette elő az ötletet 1687-ben, az első gyakorlati megvalósítását pedig 1840-re teszik, amikor egy francia testvérpár, Andraud és Tessie Motay bemutatta első léghajtányát. A mai fejlesztők közül talán a francia MDI (Motor Development International) jutott legtovább, amelynek vezetője, Guy Negre szerint a tisztán léghajtású járműveik mintegy 180 kilométert tehetnek meg egy feltöltéssel, körülbelül kétdolláros költséggel. Ha a hengerekbe áramló levegőbe némi benzint kevernek, a hatótávolság 1 800 kilométer lehet, 1,8 liter/100 km-es üzemanyag-fogyasztás mellett.
Egy használható léghajtány, vagy ahogy a legnagyobb hazai seregszemléjükön nevezik, a pneumobilok megépítése igazi kihívást jelent a mérnökhallgatóknak is – ehhez kapcsolódóan idén májusban hatodszorra szervezik meg hazánkban a Rexroth Pneumobil Versenyt. (A "pneumobil" a Rexroth vállalatok közös szervezésű versenyén futó járgányok fantázianeve, amelyben a pneu- előtag a pneumatikára, a mobil pedig a járműre utal.) A versenyen négy ország több mint negyven csapata csap össze saját építésű léghajtányával, amelyeket különböző kategóriákban díjaznak majd. Bár a futamok csak májusban lesznek, a verseny jelenleg is zajlik – a járműveket ugyanis a nevező csapatok tervezik és építik meg több hónapos munkával. Két ilyen járgányt próbálhattok majd ki nálunk is most csütörtökön négy órától: az Óbudai Egyetem Flux-Gate Pneumobil csapatának 2013-as, „Lezs-Air” nevű autóját, valamint a PintAir mobile csapatának „Doroti” névre hallgató modelljét. Egy próbát megér! :-)
További információ:
Az Európai Unió költségvetésének közel 90 százalékát fordítja különféle támogatásokra, amelyekre a tagállamok vállalkozásai, állampolgárai, önkormányzatai vagy civil szervezetei pályázhatnak. Ez évente 120-130 milliárd eurót jelent, amelyből – jelenlegi kiemelt témánkhoz kapcsolódóan – a környezetvédelemre szánt támogatási lehetőségeket és megvalósult projekteket mutatjuk be.
Magyarország az EU nélkül nem lenne ugyanaz – hangzott el egy közelmúltbeli, az EU-tagság eredményeit bemutató kampány szlogenjeként, amelynek egyik videójában éppen a környezetvédelmi támogatások magyarországi felhasználását hozták fel példaként. Nem véletlenül: a természet megóvása fontos szerepet játszik a fenntartható és intelligens növekedés megvalósításában, amely az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése. Ez a törekvés – közvetetten vagy közvetlenül – az uniós támogatási lehetőségekben is megfigyelhető.
Az EU-s támogatások legnagyobb részét az elmaradottabb régiók felzárkózására fordított kohéziós politika, valamint a mezőgazdasági támogatások teszik ki. Mindkettő keretében jelentős számmal támogatnak környezetvédelmi tárgyú beruházásokat is. Előbbire az uniós forrásokból megvalósuló épületenergetikai korszerűsítéseket vagy csatornázási projekteket lehet szemléletes példaként hozni, azonban a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontok szinte valamennyi projektnél jelen vannak. A mezőgazdasági támogatások esetében is hasonló a helyzet: a közvetlen agrártámogatásokból csak azok a termelők részesülhetnek, akik földjeiket bizonyos környezetvédelmi előírásokat betartva gazdálkodnak. Ezen túlmenően az agrártámogatások második pillérét jelentő uniós vidékfejlesztési programban a környezetvédelem ennél is hangsúlyosabb szerepet játszik.
A fentiek mellett létezik továbbá egy kifejezetten környezetvédelmi projektek finanszírozására szolgáló európai uniós kezdeményezés: az 1992 óta működő LIFE program. A 2007 és 2013 közötti időszakban évente írnak ki pályázatot a természet és biodiverzitás megőrzését szolgáló, a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítását elősegítő fejlesztések és mintaprojektek, valamint információs és kommunikációs célú programok támogatására.
Magyarország 2001 óta vesz részt a LIFE (illetve 2007 óta LIFE+) programban, amelynek keretében az Európai Unió 45 hazai természetvédelmi és környezetvédelmi projektet támogatott összesen 47 millió euróval, nagyban segítve legértékesebb területeink, legféltettebb növény- és állatfajaink megőrzését. A magyar projektek közül kiemelkedik a csak Magyarországon előforduló, rendkívül ritka rákosi vipera LIFE-programja, amelyet 2009-ben Európa 5 legsikeresebb LIFE finanszírozású természetvédelmi programja közé választottak. De uniós forrásból támogatták az ősi magyar mondavilágban turulmadárként ismert kerecsensólyom kárpát-medencei populációjának megőrzését is. A szorosan a természethez kapcsolódó projekteken túl kutatások és fejlesztések finanszírozására is találhatunk példákat, így például azt a LIFE+ forrásból megvalósított kísérleti létesítményt, amely a dél-magyarországi felszín alatti arzéntartalmú vizek megtisztítására szolgál. (Ebben az alprogramban más tagállamok is igen aktívak.) A LIFE-program támogatásával megvalósult magyarországi projektek részletesen böngészhetők az alábbi kiadványban, a nyertes hazai pályázatok listája pedig itt olvasható. Emellett az Európai Bizottság is évente elkészíti a legjobb kezdeményezéseket bemutató kiadványát.
Ezek a projektek kevésbé látványosak, valószínűleg nem övezi őket olyan élénk érdeklődés, mint más EU-s fejlesztéseket. Azonban a gazdasági válság idején, amikor a kevésbé fontosnak ítélt céloktól vonnak el támogatásokat, fontos, hogy a LIFE program és a további uniós támogatási lehetőségek révén – a hangzatos célkitűzések mellé – kézzel fogható pénzügyi forrás is társul. Hiszen környezeti értékeink nélkül Magyarország (és Európa) nem lenne ugyanaz.
A LIFE+ program magyarországi kapcsolattartó pontját a Nemzeti Környezetvédelmi és Energia Központ Nonprofit Kft. működteti.
A hihetetlenül hosszúra nyúló tél után már mindannyian ki vagyunk éhezve a tavaszra. Lehet, hogy jó volt március végén újra szánkózni kicsit, hóembert vagy hónyulat építeni, de a legtöbben már nagyon várjuk, hogy a természet újraéledjen téli álmából és végre élvezhessük a tavaszi napsütést. A zöldellésbe mi is beszállunk: áprilisban a Föld napjához kapcsolódóan a Zöld Európa témakörét járjuk körül több programunkkal. Az EU egyik nagyon fontos célja a klímaváltozás elleni küzdelem, melynek egyik fontos eleme a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése. Ehhez elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, vagyis a rendelkezésre álló energiaforrások jobb kihasználása, valamint új, alternatív energiaforrások munkába állítása. Ilyeneket mutatunk be több programunkban, illetve azt is, hogy mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a jelenlegi hozzáállásunkon.
Az első tavaszi hónap másik fontos témáját az irodalom szolgáltatja – április második felében kerül sor ugyanis a jubileumi, XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amelyhez kapcsolódóan mi is vendégül látjuk a magyar és európai irodalom számos kiemelkedő alkotóját.A hónap első programján, április 11-én arra kaphattok választ, hogy mi történik akkor, amikor elfogy az áram, és nem működnek a mindennapi életünkben alapvető eszközök. Az egyik lehetséges választ az Óbudai Egyetem hallgatói adják, akik pneumobiljaikkal érkeznek hozzánk. A pneumobil olyan, általában kisméretű jármű, amely üzemanyagként gyakorlatilag csak sűrített levegőt használ. A hallgatók által épített különleges autókat nálunk a helyszínen ki is próbálhatjátok. A bemutató után Rakonczay Gábor kenus érkezik hozzánk, aki elsőként szelte át kenuval az Atlanti-óceánt. Gábornak a csaknem kéthónapos út alatt volt alkalma megtapasztalnia, milyen az infrastruktúra nélküli környezet, hogyan küzdheti le egyedül, a rendelkezésére álló kevés eszköz segítségével az óceán kiszámíthatatlan természetét. Többek között erről is mesél majd nekünk 11-i programunk második felében, 19 órától.
A Föld napjára (április 22.) egy különleges előadással készülünk, amelyben a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai egy performance-előadás keretében különböző, Európában élő emberek monológjait hallhatjuk a Millenáris füvén (rossz idő esetén az Európa Pontban). Az általuk felvetett környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági problémákra saját válaszainkat csak mi magunk adhatjuk meg – történeteiket figyelve könnyen észrevehetjük a biker-smoker, a stewardess, a plázaanyu, az atombarát, a munkanélküli munkás, a lomizó, a vályogvető és a művész-tréner szempontjait, örömeit, vágyait, és könnyen lehet, hogy magunkra ismerünk bennük.
A fenntartható fejlődés lesz Lumière filmklubunk témája is, ahol a „Földünk, a műanyag bolygó” című dokumentumfilmet vetítjük, amely az életünk minden területén (egyre inkább) jelen lévő műanyagokról mesél nekünk, és fest nem túl biztató képet. A dokumentumfilm készítője Werner Boote, akinek a nagyapja az egyik legnagyobb műanyagkonszern igazgatója volt. Boote az ő történetéből kiindulva járt utána a műanyag különböző ismert és kevésbé ismert hatásainak. A vetítés után Simon Gergellyel, a Greenpeace szakértőjével beszélgetünk.
Programjaink másik fele a művészetekhez és az irodalomhoz kapcsolódik – április 18. és 21. között ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. Április 19-én a Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével több izgalmas panelbeszélgetés keretében beszélgetünk majd a Civilek Európájáról – az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, illetve a végleges, pontos programot hamarosan ismertetjük az esemény Facebook oldalán. A Könyvfesztivál díszvendége Olaszország lesz, ami a mi programunkban is kiemelt szerepet kap.
Nemcsak az Írótalálkozón, de a 18-i Egy csésze Európa programunkon is Itália felé vesszük az irányt, mégpedig az izgalmas Toszkánába, azon belül is Firenzébe, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett városba utazunk. Nádasdy Ádám költővel, nyelvészprofesszorral arról beszélgetünk majd, hogy Dante tényleg a női olvasók miatt írta-e latin helyett olaszul, sőt toszkán nyelvjárásban az Isteni Színjátékot. Szó lesz a másik híres firenzeiről, a 700 éve született Boccaccióról is, Verdiről sem feledkezünk meg, aki mindenképpen meg szerette volna hódítani Firenzét, a mecénások és mentorok fellegvárát. Egy olasz esten kikerülhetetlen a pizza és az olasz kávé – mi sem mulasztunk e téren. (A programra előzetesen az euinfo@eu.hu címen keresztül várjuk a regisztrációkat.)
A hónapot a jazz világnapjához kapcsolódóan a fiatal jazz-zenészek magyarországi helyzetéről szóló beszélgetéssel és meglepetéskoncerttel zárjuk. A rendezvénysorozat Herbie Hancock világhírű zongorista, az UNESCO jószolgálati nagykövete kezdeményezésére jött létre – tavaly ez alkalomból Oláh Kálmán adott nálunk emlékezetes koncertet. Idén is a jazz élvonalából várunk egy elismert előadóművészt – és a gitárját.
Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Európában szerencsére mindenki azt gondol, amit akar, és ennek – amíg másokat nem sért vele – hangot is adhat. A vélemény, még ha sokféle is, nagyon fontos minden döntéshozó számára, mert ettől függ, hogy politikája sikeres-e, hogy az emberek elégedettek-e a dolgok alakulásával. A vezetőknek szükségük van egy biztos mérőre, amely megmutatja, mi foglalkoztatja közvéleményt – akármiről. Európában erre szolgál az Eurobarometer (EB), az EU egyik legrégebben használt, standardizált, összeurópai közvélemény-kutatása. 1973 óta készítenek ilyen felméréseket, amelyek időről-időre felmérik a tagállamok lakosságának véleményét, elképzeléseit az EU-val mint közösséggel, valamint különböző jelenségekkel kapcsolatban. Ezek az átfogó felmérések nagyon jó képet adnak arról, hogy hol tart ma Európa, mi aggasztja és mi teszi boldoggá lakosait.
Az EB egyik nagy csoportját a Speciális Eurobarometerek alkotják, melyek egy-egy témát, szakpolitikai területet járnak körül, legyen az a dohányzás, az aktív idősödés, vagy felmérés az európaiak nyelveiről és nyelvtudásáról. A teljes felmérések általában angolul érhetők el (esetleg még franciául vagy németül), de a legtöbb esetben készítnek minden hivatalos nyelven, így magyarul is rövid összefoglalót az európai és a nemzeti eredményekről. Akit érdekel valamilyen mostanában felkapott témakör, és kíváncsi, hogy miről hogyan vélekednek Európa országaiban, esetleg valamilyen tanulmányhoz háttéranyagra van szüksége, annak mindenképpen érdemes itt szétnéznie.
A másik nagy csoport a Standard Eurobarometer, amely az EU lakosainak véleményét méri az EU legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban fel félévi rendszerességgel, előre kidolgozott módszertan alapján, gyakorlatilag ugyanolyan kérdésekkel harminc éve. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy mit gondolnak az egyes országokban az EU aktuális helyzetéről, mit várnak az uniós intézményektől, mennyire bíznak bennük, milyen vívmányokkal vagy nehézségekkel azonosítják az EU-t.
A legutolsó ilyen Standard Eurobarometer eredményeit épp az elmúlt hetekben ismertették Európa-szerte (a magyar eredményeket egy szakértői beszélgetés keretében épp nálunk). A legutolsó kutatásból – főleg a korábbi Standard Eurobarometerekkel összehasonlítva – sok érdekes dolog kiderül. A magyar lakosság általában elégedett az EU-val, de úgy érzi, hogy nem tud eleget róla. Érdekes emellett az is, hogy csupán 11 százaléka szeretne többet tudni erről, ami a fele az európai átlagnak. Az EU vívmányai közül hazánkból a legtöbben a kézzel fogható dolgokat emelték ki, mint az utazás, a négy szabadság érvényesülése az EU-ban vagy az Erasmus csereprogram. Akit részletesebben érdekel a legutolsó felmérés, a teljes jelentést itt találja (angolul), a magyar nyelvű összefoglaló itt olvasható, a jelentést pedig többek között itt, itt vagy itt, elemezték hozzáértők.
Illusztráció: Halter András
Aki még nem látta a nyár közepére teljesen lilába öltözött provence-i levendulamezőket, az okkersárga hegyekre épült kis városkákat vagy az Olympique Marseille stadionját, ahol a város szülöttje, Zinedine Zidane is kezdte pályafutását, annak most több mint kilencszáz kulturális érvvel is szolgálunk arra, hogy idén pótolja ezt az elmaradást. Idén ugyanis nemcsak a közeli Kassa, de Marseille-Provence is az európai kulturális főváros címét viseli. A két város földrajzilag és éghajlatilag meglehetősen különbözik, de egyéb jellemzőket tekintve korántsem esik olyan messze egymástól: mindkét városban fontos szerepet játszik a különböző népek együttélése, a multikulturalizmus. Míg a kelet-közép-európai Kassa történelmén a magyarok és a szlovákok osztoznak, addig a Mediterráneum egyik kapujaként számon tartott Marseille számos helyről (elsősorban Észak-Afrikából) vonzza a bevándorlókat, ami sokszínű és izgalmas várossá formálta Marseille képét.
A marseille-i kulturális évadban kiemelt helyett kapott, és az éves programban számtalanszor felbukkan a Földközi-tenger felé nyitott kikötőváros imázsa. E tekintetben van min javítania a gyakran „rebellisként, hangosként vagy erőszakosként” emlegetett Marseille-nek. A városról az utóbbi években sokszor szinte csak bandaháborúk, kelet-európai illegális bevándorlók vagy korrupciós ügyek kapcsán lehetett hallani. A kulturális program lebonyolítói a város erodált hírnevén is szeretnének javítani. Ambícióban nincs hiány – az év során mintegy tízmillió (!) látogatót várnak a dél-franciaországi régió kilencven településén rendezett közel ezer kulturális rendezvényre. A rendezvénysorozatba a francia szervezők bevonták Provence több városát (Arles-tól Aix-en-Provence-on át Aubagne-ig), így nemcsak Franciaország legnagyobb kikötővárosa, de egyik legszebb és legismertebb tájegysége, Provence is kiveszi a részét a kulturális év programkínálatából.
Természetesen lesznek kiállítások – például Picasso kevésbé ismert, ám annál különlegesebb kerámiáival, Rodin anticizáló szobraival, vagy Camus életéről –, táncos programok a modern tánctól Preljocaj kortárs ballettjéig, vagy épp koncertek az operától a fúziós nemzetközi zenei projektekig. Emellett – a kassai programhoz hasonlóan – a francia program is nagyban épít az utcai művészetekre, a járókelők bevonására, ehhez kapcsolódóan is számos programot találunk a hivatalos műsorrendben. Aki ismeri és szereti a francia Cirque de Soleil művészetét, annak a cirkuszi kultúrára épülő programok nem okoznak majd csalódást.
Nehéz kiemelni néhányat a sok száz programból – lesz még például operafesztivál Aix-en-Provence-ban, táncfesztivál Marseille-ben, kiállítás Van Gogh, Bonnard, Cézanne, Matisse, Raoul Dufy vagy Le Corbusier remekeivel…) Ezért is ajánljuk mindenkinek, hogy saját érdeklődése és ízlése szerint böngéssze az eseménysorozat hivatalos honlapját, ahol időpont, város, illetve programtípus alapján kereshetünk a programok között. Bár egyelőre csak franciául, kis fordítási segítséggel ez sem lehet leküzdhetetlen akadályt. (A honlap kezelése talán picit szokatlan elsőre, de ez ne ijesszen el senkit – amint hozzászoktunk, kincsesbánya. Jól kereshető még az eseménysorozathoz kapcsolódó másik kereső is, itt is érdemes szétnézni.)
Aki követni akarja az évad eseményeit, annak a már említett forrásokon kívül figyelmébe ajánljuk a kulturális főváros Facebook, Flickr, Pinterest, vagy Youtube oldalát – idén különösen érdemes odafigyelni Marseille-re és Provence-ra!
Az Európa Pont soron következő rendezvénye a közérdekű bejelentésekkel foglalkozik. Talán maga a fogalom sem ismert mindenki előtt – közérdekű bejelentésnek azt nevezzük, mikor egy magánember olyan (lehetséges) visszaélést észlel, amellyel valaki egy nagyobb közösséget képes megkárosítani, és erről bejelentést tesz a fellépésre alkalmas fórumon. Lehet az észrevétel szűkebb körre, például egy munkahelyre vonatkozó, de lehet ez akár a közpénzek felhasználásával is kapcsolatos, ahol a károsítottak köré jóval szélesebb, de sokkal kevésbé beazonosítható.
A közérdekű bejelentők a visszaélések és a korrupció elleni küzdelem talán legfontosabb harcosai, akik bejelentésükkel kárt háríthatnak el, védhetik az emberi jogokat, biztosíthatják a jogállamiságot – de akár életeket is menthetnek. Ugyanakkor az ilyen bejelentéseknek igen magas áruk is lehet: a bejelentő a közérdek védelméért cserében gyakran súlyos veszélynek teszi ki magát. Megszólalása miatt munkáját, sőt egész egzisztenciáját veszélyeztetheti – elvesztheti állását, derékba törhet karrierje, akár az életével is fizethet. Ezt Magyarországon tetézi még az előző rendszer fenntartásában kulcsszerepet játszó besúgók, illetve a besúgás / feljelentés negatív kicsengése. A közérdekű bejelentésre angolul a „whistleblowing”-ot használják, amely annyit tesz, hogy a „sípot fújni” – legyen szó futballbíróról vagy rendőrről, aki megfújja. Magyarul talán a „vészharang kongatása” adja vissza inkább ezt a jelentést. Nem egyszerű dilemmával találkozik tehát az az ember, aki tudomást szerez valamilyen visszaélésről: cselekedjen a köz érdekében úgy, hogy közvetlenül talán nem is érzékeli cselekedete pozitív hatását, ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy igen komoly retorziókkal szembesül?
Ezek a bejelentések óriási segítséget jelenteken abban, hogy egy ország gazdasága mindinkább kifehéredjen, a visszaélések és a korrupció visszaszoruljon. Ahhoz viszont, hogy valaki passzív szemlélőből aktivistává váljon, számos dolog szükséges – először is tudnia kell róla, hogy erre joga van. Tudnia kell, mi minősül visszaélésnek, és ha ilyet tapasztal, milyen fórumokon, milyen szervezeteknél tehet bejelentést. Emellett szükséges, hogy a bejelentő a lehető legnagyobb mértékben biztosítva lássa védelmét a jog különböző eszközeivel. Ezek hiányában nehéz elvárni, hogy bárki saját jólétét és békéjét kockáztassa a köz érdekében, és a „hallgatni arany” hozzáállásától eljusson a „vétkesek közt cinkos, aki néma” megközelítésig. Erről a jelenségről és ezekről a kérdésekről beszélgetünk a kérdéssel más-más szemszögből foglalkozó vendégeinkkel, akik között lesz közérdekű bejelentő, rendőrtiszt, újságíró, multinacionális cég kockázatelemzője, valamint a kérdés hazai szakértőjének képviseletében a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
A beszélgetés után Steven Soderbergh Informátor! című vígjátékát vetítjük, Matt Damonnal a főszerepben.
Hazánkban a Transparency International Magyarország mint a korrupció ellen küzdő nemzetközi civil szervezet kiemelten foglalkozik a közérdekű bejelentések témakörével. Számos kutatással, szakpolitikai javaslatokkal és állásfoglalásokkal, tájékoztató weboldalakkal és kiadványokkal támogatja Magyarországon a korrupció elleni küzdelmet, benne a közérdekű bejelentések megfelelő szabályozását és terjedését.
További információ a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban:
Illusztráció: merjtenni.hu