„Európát nem lehet egy csapásra felépíteni”

Május 9. piros betűs nap az Európai Unió számára, e napon ünnepeljük ugyanis az Európa-napot. De mire emlékezünk ilyenkor, mi teszi e napot az Unió egyik legfontosabb szimbólumává? Integrációtörténeti gyorstalpaló következik.

A nap az EU egyik alapító atyjához, Robert Schumanhoz kötődik, aki németes neve ellenére francia politikus volt, egész pontosan Franciaország külügyminisztere 1948 és 52 között. Már nevében is jól jelképezi azt a francia-német összefonódást, amely híres beszédének is központi eleme. Robert Schuman a mai egyesült Európa megálmodóinak egyike, akik a második világháború borzalmai után következetesen képviselték azt az elképzelést, hogy az európai béke alapja csakis a francia-német megbékélés és tartós együttműködés lehet – amely később minél több országra kiterjedhet.

Ma már szinte elképzelhetetlen, de pár évvel a milliók életeit követelő világháború után az emberek számára egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Európában békében élhetnek. Élénken élt még bennük a háború minden borzalma és a bizonytalanság, hogy az országok ismét egymásra támadhatnak. Schuman és Európa többi megálmodója tulajdonképpen két dologra keresett választ: az egyik a hosszú távú béke biztosítása, a háború ellehetetlenítése, a másik a romokban heverő Európa gazdasági talpra állítása volt. A két örök rivális Franciaország és Németország megbékítése, illetve a kiterjedtebb európai együttműködés mindkettőre megfelelő válasznak tűnt – a gazdasági érdekközösségbe lépő országok kölcsönösen függnek egymástól, ezért nem érdekeltek egymás megtámadásában. Az országok gazdasági együttműködése, a sok kis apró belső piac helyett a közös gazdasági tér kialakítása pedig hosszú távon mindenki számára rengeteg pozitív eredménnyel kecsegtetett. Mára ez valóság, hiszen Európában hosszú ideje béke van, és az egységes belső piac is számtalan előnnyel jár az uniós polgár milliói számára.  

Schuman 1950. május 9-én elhangzott beszédében egy olyan együttműködés alapjait vázolta fel, amely a német vasércet és a francia kőszén-kitermelést és acélgyártást közös fennhatóság alá helyezi, egy, Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. Ezzel a háború gyilkos eszközének, a fegyvereknek az előállítását is ellenőrzötté kívánta tenni, ami garantálhatta, hogy az együttműködésben érdekelt felek még egyszer ne fordulhassanak egymás ellen. Schuman a francia kormány nevében részletes javaslatot is tett a közös „Főhatóság” működésére, funkciójára, hangsúlyozottan a „nyitott” együttműködés mellett síkra szállva. Nyitott a csatlakozni vágyó demokratikus országok előtt, és nyitott további gazdasági területek bevonására. Schuman ezelőtt 53 évvel egészen pontosan megfogalmazta azt, ami mára a békét és az együttműködésen alapuló prosperitást 27 – nemsokára 28 – ország számára biztosítja az Európai Unióban.

Schuman javaslata nyomán nem sokkal később, 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK vagy Montánunió), amely az első nemzetek feletti európai intézményként az Európai Unióhoz vezető integráció egyik legelső és legfontosabb lépése volt – a többi pedig már történelem.

További információ a témával kapcsolatban:

• Schuman beszéde magyar és 22 másik hivatalos nyelven
• A beszéd egyik első változata
• Az EU alapító atyái
• Integrációtörténeti áttekintés