Melyik a második legszennyezőbb iparág?

Rögtön el is áruljuk: a divat. Hogyan vállaljunk felelősséget vásárlóként a mindennapokban és mit tehetünk a fast fashion környezetszennyező hatásai ellen – méghozzá úgy, hogy mindez az önkifejezésünk része legyen és élményekhez segítsen minket hozzá? Hogyan kelhetnek új életre használt ruhadarabjaink? Az Európa Pontban Forró Bence Für Anikó Jászai Mari-díjas színésznővel, Döbrösi Laura színésznővel, környezetvédelmi nagykövettel és Burány Vera divattervezővel beszélgetett – a posztban végig is nézheted vagy meghallgathatod.

Burány Vera az OURABURA fenntartható ruhamárka megalkotója 15 éves korában döntötte el, hogy divattervező lesz, és – ellentétben a hasonló korú lányok többségével – nála ez a terv ki is tartott. Az egyetemi évek alatt a bangladesi Rana Plaza ruhagyár katasztrófájának híre apropóján vált számára egyre világosabbá az iparág jelenlegi formájának fenntarthatatlansága. A divat – az olajipar után – a második legszennyezőbb iparág. Évente 92 millió tonna textilhulladékért felel, amelynek mindössze 1 százalékát hasznosítják újra. Azzal is szembesült, hogy hiába születnek sorra a fenntarthatóságot szolgáló innovatív technológiák és fejlesztések a divatban, ezekből nem sok kerül a vásárló elé.

Így jutott el odáig, hogy a vásárlókkal való személyes kapcsolat, a tervezés összekötése az edukációval, a ruhatárunkhoz való érzelmi kötődés fontosságának hangsúlyozása segíthet a felesleges ruhadarabok új életre keltésében és így a fenntartható divat terjedésében. Az OURABURA márka koncepciója, hogy használt ruhadarabokat maradék textilekkel, egyéb ruházattal kombinálva alkot valami újat. A termékeket személyre szabottan, a vásárlók saját ruhadarabjainak felhasználásával lehet megrendelni. Az így létrejövő kollekció már önmagában személyes kapcsot, érzelmi töltetet jelent tulajdonosának – és talán ruhatára más darabjaira is hasonlóan tekint. Az eseményen Vera bemutatott például egy vászonszatyrokból készített nadrágot. Ilyet mindannyian használunk, de kevesen tudjuk, hogy kétezerszer kellene őket használni ahhoz, hogy kompenzáljuk előállításának környezeti terhelését.


Für Anikó nemcsak Jászai Mari-díjas színésznő, de elkötelezett környezetvédő is. 13 évig vezette a Talpalatnyi zöld című természetvédelmi magazint a Duna Televízión. Úgy gondolja, hogy a környezetvédelem minden mást felül kellene írjon, mert „a huszonötödik órában vagyunk” – semmit nem ér a növekedés, ha nincs víz és levegő. Az Atacama-sivatagban hegyekben áll a textilhulladék, a megtermelt áruk 70 (!) százaléka a polcra készül, amit soha senki nem fog megvenni.

Ez a bolygó – a munkaerő, az energia és a természeti erőforrások – mesterségesen fenntartott, értelmetlen kizsigerelése. Hiába hunyjuk be a szemünket, ennek semmiféleképpen nem lesz jó vége. „Padlógázzal tartunk a szakadék felé”, és a lehető legértelmesebb dolog, ha megnyomjuk a féket, és mindenki megteszi legalább azokat az icipici lépéseket – az öltözködés terén is – amelyek módjában állnak.



Döbrösi Laura színésznő, környezetvédelmi nagykövet is beszélt arról, hogyan függ össze az öltözködés mint az önkifejezés eszköze a környezetvédelmi szempontokkal. Szerinte a fast fashion – azaz a gyorsan változó, nem szezonális, könnyen beszerezhető és könnyen tönkre is menő, ezért a környezetet jelentősen terhelő – divat „nem neked készül, hanem mindenkinek”, ezért nem is találjuk meg benne a személyiségünket.

Úgy gondolja, el kellene érni, hogy fast fashion boltot üzemeltetni, minél több terméket minél kevesebb idő alatt értékesíteni „legyen ciki”, mert ez nem a fogyasztóról és az emberek jólétéről szól. Ráadásul – és ez nem csak a fast fashionre, hanem a luxusmárkákra is igaz: a nem értékesített terméket inkább elégetik, nehogy olcsóbban hozzá lehessen jutni. Impulzus alapján újat venni egy tünet, amire a felszínes fogyasztói kultúra vesz rá minket – és nagyon felszabadító erre rájönni, és ellenállni. Egy ruhadarabot lehet szeretni, lehet viszonyulni hozzá, ha nem gyorsan kipörgő fogyasztási cikként kezeljük.

Mindhárom vendég konkrétan is beszélt azokról a ruhadarabjairól, amelyekhez valamilyen emlék, történet fűződik, amelyhez különös viszonya van. Burány Vera édesanyjától örökölt farmernadrágot, amelyet nem hordott, de hosszú évekig őrizgetett, majd végül egy projektjében felhasznált. Döbrösi Laurának túl sok ilyen van, és „a vásárolj más szekrényéből” elv alapján a legtöbbet nem vette – a legutóbb nagymamája padlásáról szerzett egy nagy kupac ruhát. Für Anikó a színházban rendszeresen tartott „garázsvásárokon” cserélgeti ruhatárát. Emellett nagymamája átmeneti gyapjúkabátját említette, amelyet béléssel téliesítették, és így kiskamasz korától fiatal felnőtt koráig használta, majd továbbadták. A ruhák szorosan kötődnek a személyiségünkhöz, és sok mindent kifejezhetünk velük. Ha engedjük, hogy ezek a történetek tovább éljenek, hogy ez a szeretetteljes viszony megmaradjon, akkor maradandó élményeket is kapunk.

A beszélgetés teljes egészében visszanézhető Facebook-oldalunkon:

Hangformátumban pedig podcastunkon és az ismert podcast felületeken tudjátok végighallgatni:

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!