„Ukrán tragédia és orosz katasztrófa”

Február 24-e óta zajlik az Ukrajna elleni orosz invázió. Mi vezetett idáig és mi lehet a háború kimenetele? Milyen nagyhatalmi érdekek befolyásolják ezt és mi lehet az Európai Unió lehetséges válasza? Minderről Feledy Botond politológus, külpolitikai szakértő, Krámer Dániel, az Európai Bizottság ukrajnai delegációjának kereskedelmi attaséja és Sz. Bíró Zoltán ruszista, történész beszélgetett Szűcs Anitával az Európa Pontban. A teljes beszélgetés a posztban visszanézhető, illetve a közelmúltban indított podcast-csatornánkon meg is hallgatható.

Blogunk többször foglalkozott az Ukrajna elleni katonai agresszióval és annak messzire mutató következményeivel: legutóbb az orosz energiahordozóktól való függetlenedésre kidolgozott EU-tervekről írtunk (REPowerEU), de írtunk többek közt Oroszország dezinformációs kampányáról és az Ukrajna melletti uniós szolidaritás megnyilvánulásairól is. Májusi beszélgetésünkön folytattuk a téma feldolgozását: Szűcs Anitával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével Feledy Botond politológus, külpolitikai szakértő, Krámer Dániel, az Európai Bizottság Ukrajnai Delegációjának kereskedelmi attaséja és Sz. Bíró Zoltán ruszista, történész beszélgetett az orosz-ukrán háború kilátásairól.

Sz. Bíró Zoltán azt elemezte, hogyan illeszkedik a 21. században egy területszerző háború az orosz külpolitikai gondolkodásba. Már 2014-ben felvetődhetett, hogyan hitethető el egy politikai közösséggel, hogy a Krím annektálása – azaz Oroszország akkor meglévő területe 0,15 százalékának (!) megszerzése – fontos fejlemény. Ez valahol érthető: a második világháborúban elesett 27 millió ember, és megsemmisült az állami összvagyon 30 százaléka – ez a brutális veszteség máig meghatározó mértékben traumatizálta az orosz emlékezetet (amivel Putyin vissza is él). Ez persze egy országot sem jogosít fel szuverén államok területének elfoglalására vagy a felbomlott Szovjetunió erőszakos újraalkotására. A február 24-én kezdődő invázióig Oroszország „szégyenlős, be nem vallott” háborút folytatott: narratívájuk szerint Ukrajnában polgárháború folyik, aminek Oroszország nem részese. Az átfogó, nyílt támadás miatt ez a kép azonban már nem tartható fenn.

Feledy Botond ugyanennek a jelenségnek a másik oldalát világította meg: Nyugat-Európában a háború olyan lélektani küszöb, amit Oroszország hibásan figyelmen kívül hagyott. 1945, a II. világháború lezárása a mai napig nemzeti ünnep Európa nagy részén – így a közgondolkodás számára nem elfogadható a háborús megoldás, a katonai invázió 150 ezer fős hadsereggel.

Krámer Dániel elmondta: sokak szerint az Ukrajnával aláírt társulási szerződés hiba volt, mert provokálta Oroszországot – ugyanakkor Ukrajnának joga van arra, hogy saját jövőjéről, társadalmi berendezkedéséről, külpolitikai irányvonaláról döntsön. Az EU 2007-ben kezdett tárgyalásokat Ukrajnával, és 2014 márciusában került sor az első politikai fejezetek aláírására, amit az ország – és talán Oroszország is – az uniós tagság felé vezető út állomásának tekintett.

A kereskedelmi attasé arról is beszélt: Putyin többször kifejtette, hogy az ukrán nép nem létezik, és ezért Ukrajnának sem kellene léteznie. Felmerül a kérdés: így milyen békemegállapodást lehetne kötni Oroszország jelenlegi vezetésével? Sz. Bíró Zoltán ehhez kapcsolódóan hozzátette: Oroszország 1991 és 2008 között öt nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget Ukrajna területi épsége, szuverenitása és határai tiszteletben tartására – nehezen elképzelhető, hogy egy hatodikat majd nem fog megszegni. De mit lehet tenni egy olyan féllel, aki nem játszik a diplomáciai játékszabályok szerint?

Ukrajna viszont a békeszerződés megkötése előtt legalább a február 24-ei invázió előtti helyzetet szeretné visszaállítani. Krámer Dániel kiemelte: az ukrán közvélemény többsége már a Krím elvesztésébe sem nyugodott bele, ezért semmiféle olyan rendezést nem tart elképzelhetőnek, ami újabb területek átadásával járna. Emellett az EU is Ukrajna területi integritása mellett áll. A legvalószínűbb – de nem optimális – kimenetel az, hogy lesz egy, a minszki egyezményekhez hasonló új megállapodás, ami egy pár évig eltart, ez viszont Putyin rendszerében csak átmeneti fegyverszünetet eredményezhet. Sz. Bíró Zoltán hozzátette: ha van bármilyen megállapodás, akkor a szankciós politika elkezd „lankadni”: nem lesznek új szankciók, és az addig kivetettek is ellenőrzése is elkezd gyengülni – így Oroszország, az agresszor lesz a fegyverszünet nyertese.

Szűcs Anita és Feledy Botond az Európai Unióban zajló óriási energiapolitikai átalakulás kapcsán elmondta: az az orosz inváziótól függetlenül zajlik, most „csak” lendületet kapott az orosz energiahordozóktól való függetlenedés igényének növekedése miatt. Az Ursula von der Leyen által vezetett Bizottság számára kiemelt jelentőségű az európai Green Deal programja. A RepowerEU-ban foglalt számos elem – a napenergiától az energiahatékonyságig – ennek adhat keretet. A globális innovációs versenyben pedig újabb esélyt jelenthet Európának elsősége megtartására vagy bizonyos területeken a visszaszerzésére.

Érdemes a teljes beszélgetést meghallgatni, amelyben sok másról is szó esett – többek közt arról, miért több okból is súlyosan önsorsrontó orosz szempontból a háború, milyen „hasznos mellékhatásai” vannak a korrupciónak, milyen káros következményekkel jár az autokrácia és mi az oligarchák szerepe Ukrajnában?

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon, Instagramon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és nézd meg programjainkat online!