Az Európai Parlament emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért kiosztott Szaharov-díját idén Mahszá Zsiná Amíni és az iráni Nő, élet és szabadság mozgalom kapta. Rendezvényünkön iranista történész és menekültekkel foglalkozó pszichológus elemezte az iráni nők helyzetét, a változás lehetőségeit, és azt, mit jelenthet ez az elismerés a mozgalomnak. A teljes beszélgetés a posztban visszanézhető.
Az emberi jogokért való küzdelem elismerése: a Szaharov-díj
Az Európai Parlament 1988 óta minden évben Szaharov-díjjal ismeri el az emberi jogok védelmét és a gondolatszabadságot. Szaharov az oroszok emlékezetében az egyik első ellenzéki személyiségként, polgárjogi aktivistaként él: már a hatvanas évektől kezdődően szót emelt az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmében.
Az orosz fizikusról elnevezett díjat idén Mahszá Zsiná Amíni és az iráni Nő, élet és szabadság mozgalom kapta. A 22 éves iráni kurd nőt 2022. szeptember 13-án tartóztatta le a teheráni rendőrség, mert állítólag figyelmen kívül hagyta a fejkendő viselését előíró szigorú törvényeket. Három nappal később egy teheráni kórházban meghalt, miután az őrizetben fizikai bántalmazás érte. Halála hatalmas, nők által vezetett tüntetéseket váltott ki Iránban, ahol „Nő, élet, szabadság” jelszóval tiltakoztak a fejkendőviselési törvény és más diszkriminatív jogszabályok ellen.
A nőkkel való bánásmód és a hidzsáb kérdése 1936 óta meghatározza Irán nemzetközi megítélését
Ehhez kapcsolódó idei Szaharov-estünkön elsőként Sárközy Miklós iranista történész, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Khayrion Intézet vezető kutatója helyezte történelmi kontextusba az elmúlt év során Iránban történteket. Az iráni nők helyzete nem értelmezhető a modern Irán kialakulásának megismerése nélkül. 1921 és 1979 között Reza Pahlavi és fia, Mohammed Reza Pahlavi által vezetett erőszakos, de nyugati mintákat követő rezsim volt uralmon, amely számos jogot biztosított a nőknek is. 1936-os az a jogszabály, amely kötelezővé tette a nők számára a hidzsáb levételét, egyúttal betiltotta a hagyományos viseleteket, amelynek megszegésért börtön vagy vagyonelkobzás járt. Ekkor került először Irán napi politikájába a nők öltözete és jogainak kérdése, és vált a nőkkel való bánásmód Irán nemzetközi megítélésének szerves részévé. 1979 után, Khomeini rendszerében viszont – amikor az autoriter, nyugat-barát, nacionalista rezsimet egy autoriter, nyugattal szembeforduló, síita teokratikus politikai rendszer váltott – épp fordított lett a szabályozás: „kis iróniával azt is mondhatnánk, hogy 1979 előtt azért vitte el az iráni rendőrség a nőket, mert hidzsáb volt rajtuk, 1979 után pedig azért, mert nem”.
Az ellenállás kulcsfigurái a nők: ez hozhat valódi áttörést?
Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen dr. Hegedűs Ildikó pszichiáter, a Cordelia Alapítvány munkatársa a jelenlegi iráni mozgalmat és az iráni nők helyzetét a pszichológia felől segített jobban megvilágítani. Egyesülete 1997 óta foglalkozik menekültekkel, köztük egyre több iráni nővel, akiknek személyes történeteit ismeri. A pszichiáter az egyén és társadalom szintjén is ismétlődő traumatizálásra hívta fel a figyelmet, amely erős érzelmi reakciók bénultságát okozza egyéni és közösségi szinten. „A bántalmazás, megfélemlítés mindig az egyéniség és emberi szabad akarat, és megnyilvánulás megtörésének eszköze” – egy szigorú iszlám kultúrában ez kiváltképp korlátozza a nők lehetőségeit. Ő hisz abban, hogy ez a mostani, nők által vezetett ellenállás azért lehet hatékonyabb és érhet el komolyabb eredményeket, mert a mozgalom más alapokról indul: „itt nemcsak a politikai hatalom a cél, de az emberi minőséget is célozza”.
A beszélgetésben – amelynek moderátora Inotai Edit újságíró, a CEID főmunkatársa volt – szó esett még arról, mi segítette az Iránban jellemző, egyébként igen erős feminista diskurzus kialakulását, milyen esélyei lennének ma a hidzsáb betiltásának egy esetleges népszavazáson, mennyire határozza meg az országot a vidéki-urbánus szembenállás, miért és hogyan álltak le év elején a tiltakozások, és mennyiben hozott felszabadulást a tüntetéshullám az iráni nőknek, milyen ma a teheráni utcakép. Hegedűs Ildikó tolmácsolásában számos személyes történetet is megismertünk mindazokról az elnyomott traumákról, amelyeket az elmúlt év eseményei felszínre hoztak akár több ezer kilométer messzeségből, ma már Magyarországon élő iráni nőknél.
A teljes beszélgetés itt visszanézhető:
Itt pedig vissza is hallgatható:
Képek: Európa Pont Flickr, kepszerk.hu
---
Az Európa Pont az Európai Bizottság és Európai Parlament információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.
Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, hallgasd a podcastunkat, kövess minket a Facebookon és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete YouTube csatornáján és gyere el ingyenes programjainkra, vagy, ha nem lehetséges a személyes jelenlét, kövesd őket online!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.